Dáridó a vadászkastélyban

           Az író az ötödik regényét irta. Az előzőeknek  mérsékelt sikere volt. A hivatalos kritika  elfogadta, és  kellőképpen méltatta - olvasói is voltak szép számmal. Csak néhány magán vélemény hangzott el , hogy nem elég ütős, nem elég szókimondó és valami miatt nem elég érdekes, s főleg nem elég izgalmas.

           Az iró értett a szóból, és máris megfogalmazódott benne , hogy ez a regénye még azoknak az igényeit is kifogja elégiteni akik a korábbiakon fanyalogtak. Ez toronymagasan jobb lesz, és akár televiziós film is készülhet belőle. Kellő ismeretekkel bírt bizonyos hölgyek és urak tevékenységéről - természetesen a magasabb körökből, akiknek volt eltitkolni valójuk, úgy a politikai mint a magán életükbenMert ezeket az embereket egy láthatatlan hálózat köti össze. Ezeket az ismereteket annak köszönhette - hogy nem túl hosszú ideig ugyan, de  politikai tevékenységet vállalt a korábbi években. Ennek okán részt vett olyan mulatságokon összejöveteleken ahol nem csak a párttársak, hanem akár az ellenzékiek is részt vettek, és olyan cselekedeteket vittek véghez, ami nem vált volna dicsőségükre ha kitudódik.És most elhatározta hogy ezekből kitereget néhányat. Érezte , hogy új regénye meteorként fog hatni.

Részlet a regényből  amiről az írón és a feleségén kivűl senki sem tudott semmit! Eddig a napig, illetve éjszakáig:

           A vadászat végére megérkeztek a feleségek barátnők is, és akadt egy- két magányos férfi illetve nő is.Ezeket szolgálati kocsi hozta. Ilyen mindig akadt mert valahogy úgy kalkulálta ki a fennvaló , hogy mindenkinek jusson a jóból, és mindig akadjon valami pikantéria ami beinditja a női vágyat , és a férfi vadászösztönt . Ezekben az esetekben mindenki a másik nejére pályázott, és minden nő egy kicsit, a már kiszemelt pasast bűvölte.A hölgyek ruházata már varrónői indittattásból  kihivó volt mert dekoltázsuk már eleve alig takarta mellbimbójukat, és a legkisebb elfordulásra belátást engedélyeztek a kiváncsi férfi szemeknek. És volt látni való bőven, mert itt, ezek a hölgyek megengedhették maguknak, hogy ha nem volt saját gyönyörűséget kiváltó mellük, akkor csináltattak maguknak szép kivánatos fiatalos rugalmas melleket, még az ötvenesek is, hogy megtarthassák jól fizetett férjeiket.

           Természetesen a nők találtak egymás ruházatán kivetni valót, hol azt hogy túl nyitott , hol meg azt, hogy tulságosan zárt , rövid vagy hosszú, színben illeszekedik vagy nem az egyéniségükhöz. De fő téma az ékszerek, és annak értéke volt.

-  Az író felesége az államtitkár nejével beszélgetett - régi jó barátnők voltak -gyerekkorukben csak egy kerités választotta el őket, mert szomszédok voltak- ő volt  az író legjobb olvasója, és mint a kulturális tárca államtitkárának neje, neki megadatott , hogy a regényt még kéziratban elolvashassa. Most is arra kérte a barátnőjét , hogy szeretné elolvasni a regényt. Az író felesége vonakodott mert a férje megtiltotta , hogy erről a könyvről bárkinek is beszéljen. De az alkohol és az előzmények ismerete, lassan megoldották a nyelvét, és eldicsekedett vele, hogy ez a könyv biztos siker,és sokkal nagyobb mint az előzőek bármelyike.Bár még ő sem ismerte az  egészet apró részleteiben.

- Meg kell hogy szervezd hogy elolvassam - mindenki előtt mondta az államtitkárné!

- Az nem lesz könnyű, mert a férjem szinte rajta űl.

- Ne mond azt hogy nem tudod elintézni, mert úgy felcsigáztad az agyamat , hogy legszivesebben máris ülnék le és olvasnám. És ha akarod a megjelenéssel kapcsolatban is felgyorsithatjuk az eseményeket.

- Na, idefigyelj a jővő héten - de csak miután befejezte a könyvet -  a férjem vidékre megy egy író -olvasó találkozó körutra, talán két,  de lehet , hogy három napra,  akkor talán elolvashatod , de csak akkor ha nem viszi magával.

Részlet a rgényből:

          A vacsoránál az őzike testű államtitkárné tekintete rátapadt  a magányos de szép karrier előtt álló minisztériumi  alkalmazottra , úgy annyira hogy az nem volt képes többé levenni róla tekintetét. A nő szemében ott volt az igézet, és az igéret is, és a vacsora utáni első tánc a fiatal emberé volt. Vacsora után a kulturális államtitkár, megkérte feleségét , hogy szórakozzon csak nyugodtan mert neki megbeszélni valója van egy szinházi rendezővel aki igazgató főrendező akar lenni , és ezért képes áldozatot is hozni.

         Az államtitkárné előbb csak a táncban tapadt rá a fiatalemberre , de amikor a vágy teljes testén eluralkodott a férfi közelsége  miatt, akkor határozott lépésekkel vezette el a kastély egyik szobájába ahol már vizszintes helyzetben akarta érezni a férfit, akit csókolt kifulladásig - minden ruhaneműt mellőzve.Nem először volt abban a szobában. A férjével is ott ismerkedett meg behatóbban.

         Az író felesége is szórakozott, sokkal szolidabban, hol a férjével , hol meg másokkal, de igyekezett a jó modor, a jól neveltség  határain belül maradni.Nem sajnálta magától a jó féle italokat, de nem lépett át semmi féle erkölcsi normát , már csak azért sem mert kellő képpen tisztelte sikeres , de egy kissé karrierista férjét. De nem csak azért maradt józan , hanem azért is, hogy élvezze a mások bujaságát, és leolvassa egyes  nők kielégűletlen vágyát, a már lassan lekopó smink alatt - és megfigyelje , hogyan milyen módon esnek át a kerítés túloldalára - már ami a jó modort, helyes viselkedést  illeti. Ő nem akart ilyen lenni, ő nem kapaszkodott - csak élt a lehetőséggel, és az ezzel járó előnyökkel.

         Férje elutázasa után azonnal megjelent barátnője és a könyvet kérte, követelte. A feleség oda adta a könyvet azzal a kikötéssel, hogy a legrövidebb időn belül hozza vissza, mert még ő sem olvasta el. A barátnő megigérte és elviharzott a könyvvel.

         Az államtitkárné - otthon -  azonnal neki fogott a könyv olvasásának. Az elejét egész jónak tartotta , sőt kimondottan élvezte ahogy az író  lerántja leplet, egyes, a politikai életben résztvevő személyekről. Néha még kuncogott is politikus ismerősei kilátásba helyezett meghurcoltatásán.

         Ám a könyv utólsó harmadának kezdetén amikor a saját  férje, és az ő személye is teritékre került egyre jobban elvörösödött  - nem hitt a szemének - mert nem hitte , hogy mind azt amit írnak róla, az mind igaz és most ez kiderülhet. Már idegességében nem tudta mit csináljon - csapkodott, a földhöz vágta a kéziratot, majd a tükörbe nézett, Szemei vérben forogtak. -Ennek a könyvnek nem szabad megjellenie! Elhatározta hogy most azonnal felkeresi a barátnőjét, és szeme láttára, tépi szét gyújtja meg, teszi semmissé a kéziratot.

         Úgy ahogy volt vette a kéziratot, és  bevágta kocsija hátsó ülésére. Már a kapun olyan gyorsan hajtott ki hogy letört a baloldali visszapillantó tükörje . Az úton sem tudott odafigyelni - egyre  bosszút forralt, és azzal volt elfoglalva , hogy milyen módon tudjon ártani annak a gazember írónak, és kigyó feleségének, aki ilyet mert tenni vele, a kulturális államtitkár nejével aki eddig a legjobb olvasója volt. Agya teljesen elborúlt. A következő utcasarkon fékezés nélkül kanyarodott ki!  Vesztére! Egy húsztonnás tehergépkocsi telibe kapta el, és teljesen elválasztotta a kocsi elejét és hátulját. Az őzike testű államtitkárnét halálra zúzta  a teher autó. Csak a kocsi rendszámából tudták meg a helyszinelők, hogy ki vezette az autót. A hullát azonnal a hullaházban szállitották, és az autóroncsot egy bontó telepre. A kocsi hátsó ülésének sarkában, egy kézírat hevert. Cime: Dáridó a vadászkastélyban.