Félelmeink

            Azt mondják az fél, akinek nem tiszta a lelkiismerete. Ez nem lehet igaz, mert akkor miért fél az ártatlan gyermek, aki még soha senki ellen nem vétett. Ezek szerint a félelem velünk született tulajdonság. Ezt a tulajdonságot hordjuk magunkba sokszor úgy is hogy tudomásunk sincs róla. Csak félünk, meg sem tudjuk magyarázni , hogy miért.Félünk az óvónénitől, pedig nem kéne. Félünk a matematika tanártól,  pedig nem kéne. Az is lehet , hogy azért félünk mert nem vagyunk felkészülve az életre. Félünk a munkadónktól, pedig rendesen dolgozunk. Félünk az ismeretlentől - ugyan miért? Félünk a jövőtől!

            Genetikailag belénk kódolt valami, ami megfelelő mértékben születésünktől magunkba hordunk. Kis mértékben mi magunk is módosithatunk rajta , ha  időben felismerjük, és megtaláljuk a megfelelő taktikát ami a félelmeink csökkentéséhez vezet. De mi történik akkor ha a nagy betűs élet rá játszik , és szinte napi rendszerességgel kiosztja nekünk a félni valónkat.Állandó nehézségeket , veszélyhelyzeteket  gördit elénk. Legyen az fájdalom, betegség, erőszak , megnem értés,  bántás, sérelem. Mert mindezek félelem keltő történések.

             Embere válogatja , hogy ki mennyit bír el, és mikor uralkodika el rajta a félelem. Aztán van egy határ, amikor már nem elég a merészség a bátorság, amikor érzed, tudod , hogy nincs eselyed  felülkerekedni félelmeiden.

             Harmadszorra kértem apámat , hogy menjünk orvoshoz, de még mindig nem akart. Mert még bizott , hogy hátfájása csak egy múló kezelhető tüdőgyulladás.  Aztán , néhány nap elmúltával ő mondta , hogy most aztán tényleg menjunk orvoshoz. Akkor ő már sejettt valamit.

             A tüdőspecialista  kecses, kedves  asszisztensnője beszólitotta apámat a doktorhoz. Én is menni akartam, de nővérke nem engedte. Legalább egy negyedóráig forgatta apámat a röntgen készülékben, majd ki küldte, és engem hivott be.

             Vállamra tette a kezét - legyen  felkészülve a legrosszabbra, édesapjában visszafordithatatlanul van kialakulva a gyilkos ráknak egy olyan tipusa, amelyikkel maximum három hónapig húzhatja.  Ez a végső határ. De akár egy hónapon belül  is exitálhat. Kemoterápiát javasolt.

             Csak néhány másodperc állt a rendelkezésemre, hogy szembe nézzek a tényekkel, és utána rögtön apámmal. Nem volt könnyű feladat. Nagyon féltem! Közben elkellett játszanom a nyugodtat. a vigasztalót, a biztatót.

              Egy hónap múlva temettük. Élt hetvenhárom évet. De azóta nem félek, mert megtanultam valamit: Vannak dolgok  amiben mi döntünk , és vannak olyanok, amelyekben rajtunk kivülálló erők hozzák meg az ítéletet!