Munkások  főnökök és a tanulás.

           Lehet , hogy minálunk  a főnökökkel illene kezdeni , ám itt más a módi  mert itt  tudják ismerik, sőt keleteurópainak szinte hihetetelen , sőt elképzelhetetlen, de el is ismerik a fizikai munkát végző ember teljesitményét, ezért aztán a megbecsűlés skáláján , éppen olyan fokon állnak mint a főnökök. A főnökök fizetése  jóval magasabb,  de  arányos a felkészültségükkel , és a tudásukkal . És itt, a hangsuly a tudáson van és nem a különböző méretű diplomák halmazán. Amennyiben a diplomának nincs tudás és teljesitményfedezete, az bizony  nem melegszik meg az illető  munkahelyen, még akkor sem, ha történetesen-- és teljesen véletlenűl  a szülei cégénél dolgozik. Az ilyen nagyon ritka eset, mert a szülők nem hajlandóak saját csemetéiket alkalmazni , csak abban az esetben,ha gyerekük kellő tapasztalattal rendelkezik , vagy éppen visszavonulni  készülnek az üzleti életből és még egy-két évet szeretnék a kezük alatt látni , hogy lemérhessék , hogy alkalmas-e a gyerek az üzlet továbbvitelére, vagy sem.Mert erre nagyon igényesek , az üzletnek menni kell, az üzletársak kölcsönösen igen-igen megbecsülik egymást. Ezért aztán inkább az történik meg hogy a szülő elküldi gyermekét egy másik céghez dolgozni , , sőt oda szól , hogy aztán légy szives és hozzd ki a gyerekből , ami benne van.  Ennek aztán az az eredménye, hogy a fiatal , tanul a szüleitől, tanul az iskolában, és tanul a munkahelyén is. Itt a diplomát nem "megszerzik"hanem tanulnak érte.Megtörténik , hogy a kenyérkereseti foglalkozáson kivűl , a fiatal , délutánonként , hétvégeken , egészen más területen képezi magát , épiti a jövöjét. A felnőtt fiatalok körében a tanulás szinte általános,  mert a tovább tanulásnak számtalan sok módja lehetősége van. Évenként , de akár félévenként vaskos köteteket adnak ki, amibe az ország bármely pontján fellelhető  továbbtanulási lehetőség megtalálható a szakmunkás képzéstől a doktoranduszig.

            Az is igaz , hogy a fiatalok az érettségi után , a lehető legrövidebb időn belül, elhagyják a családi fészket és külön költöznek szüleiktől, úgy a fíúk mint a lányok,lehetőleg egy közeli más városba,

 és ezek útán csak némi anyagi támogatást várnak el szüleiktől, amit természetesen megis kapnak. Az átlag szülők keresete , ezt nagyjából fedezi, gond probléma akkor van, ha fiatal  léha költekező. Ílyenről is hallottam , ez esetben a szülők megvonják az apanázst , és hazarendelik a fiatalt. Ígenám , de a fiatal már megszokta a szülőktől való függetlenséget, a szabadságot, és nem megy haza,  hanem igyekszik megváltozni , és addig nyujtózkodni , ameddig a takaró ér. Ennek hallatán elgondolkodtam , hogy ez nálunk , mennyire lehetne kivitelezhető. A német szülő az apanázsért , nem vár el egyebet csak annyit  hogy gyereke becsületesen éljen és tanuljon. Nem hallottam olyanról , hogy a szülök sürgették volna gyerekeiket, valahogy úgy tartják hogy nem árt az ha egy-két évet megismétel, vagy egy ötéves egyetemt tiz év alatt végez el és egyáltalán nem azon a szakon , amelyiket elkezdte.

            A fizikai dolgozó megfogalmazás itt egy kicsit más értelmet nyer--igaz nagyon kevés a fizikai munka, mert amit lehetett és érdemes volt azt már rég autamatizálták, és ami maradt , példáúl a szakmunka , azt a főnökök vagy nem akarják , vagy nem tudják megcsinálni. És ezt  el is ismerik, ezért inkább többé -kevésbé megfizetik. 

            A számitógépes rendszer minden behálóz , mindent rögzit mindent elraktároz, ezért aztán  az átlag dolgozónak is számitógépes ismeretekre van szüksége, mert ő maga üti be a számitó gépbe , hogy mit dolgozott-- egy bizonyos kódrendszer alapján. Ezeket az adatokat a központi számitógép veszi , és központban űlő statisztikus, informatikus , a nap bár melyik órájában meg tudja mondani , hogy hol mi tőrténik. Ezek után már igazán érthető , hogy a főnökök--alig néhány van összesen-- nem ralliznak állandó jelleggel a munkahelyeken.

           A komputerizációnak , és automatikának is megvan a maga hátránya , mert ha hiba csúszik a rendszerbe , pillanatokon belül az egész tevékenység megbénul. Volt szerencsém egy ílyet is megtapasztalni, akkor előkerült egy-két főnök-- de egyáltalán nem azért , hogy valakit bántsanak felelősségre vonjanak netán büntessenek , hanem , hogy megnyugtassanak,

elnézést kérjenek , azért mert nem tudták biztositani a munka folyamatosságát. Bevallom, nekem  olyan furcsa volt ez a gesztus, hogy megcsipkedtem magam , mert nem hittem el , hogy van olyan  főnök, vezető, ezen a világon aki az ilyesmiért elnézést kér. Az itthoni tapasztalataim, pontosan az  ellenkezőjét táplálták belém, de hát tanulni , megtapasztalni , sohasem késő , most különösen nem amikor Európa kapuit feszitgetjük. Mert a ki most annyira siet , hogy Európába jusson, az jól kösse fel a textilt , ha nem akar, harmad negyedrangú polgár lenni.  Mert nyelvismeret  szakmai kompetencia  nélkül az átlag emberre ez a sors vár, mert a német előitéletes --különösen mig meg nem ismeri az embert-- egyértelmüen rangon alulinak  képzeli az idegent.

           Jöhet az ember bárhonnan , a volt vasfüggöny mögötti világból , az nekik Kelet-Európa , és az ő szemükben , az elmaradottság , a tudatlanság, a korrupció melegágya, s mint ilyentől , idegenkednek és félnek , és egyáltalán nem titkolják rosszalásukat!