A temető csendje

           Egyesek szerint  egy kissé furcsa az a szokásom , hogy idegen helyen, idegen városban is , ha időm engedi kimegyek a temetőben. Magyarázatot nem tudok rá adni , esetleg annyit , hogy túl sok rokonom ismerősöm barátom költözött már el, és  néha olyanokat szoktam mondani , hogy lassan már több ismerősöm van a temetőben mint az élők sorában. Ezek után, ezen a februári vasárnapon amikor a hőmérséklet plusz tiz fok körül mozgott felkerekedtem és kimentem a Westerstede-i temetőben. Ezuttal konkrét céllal, mert tudtam , hogy valaki ebben a temetőben nyugszik , aki Szatmárnémetiben született és élt, több mint negyven évet, és kivándorlása után nem sokkal  meghalt.

           A temető hatalmas , legalább tiz hektár területen fekszik , de akár több is lehet. Én egyszerű paraszti ésszel felsem tudom fogni , hogy lehet egy ilyen kb húszezer lakosú városnak ekkora temetője. De a későbbiekben ezt is megtudom. Most teljesen a véletlenre bizom magam, hogy hátha megtalálom a keresett sírt.

           Első ránézésre feltünik nekem ,hogy a sirok nem emelkednek ki hanem egy sikban vannak a földdel , viszont nagyon szépen körül vannak szegélyezve . Kőkripta sehol, de a sirkövek szépek tiszták, és régebbi sirokon gótbetűsek a sirfeliratok. A sirhelyek között legalább hetven-nyolcvan centi széles közök, két ember is eltud menni egymás mellett, anélkül , hogy ütköznének.( Nálunk, még biztos beszuszakolnának  egy sor koporsót ennyi helyre) A sirkövek nem kizárólag téglalapalakuak , hanem bármilyen mértani formában megjellennek.

           Miután egyre jobban fogy a reményem , hogy megtalálom a keresett sirt, és célom elérése nélkül kell  elmenjek, arra gondoltam , hogy megpróbálom megkeresni a legrégibb sírhelyet.Újabb félórai bolyongás elteltével már az évszámok után orientálódok , és találok is  ezernyolcszáz , ezerhétszáz, sőt ezerhatszázbéli sirhelyeket is. Nem állitom hogy ez volt a legrégibb , de találtam ezerhatszázhetvenhatos  sirfeliratot is. De ami a legmeglepőbb az az, hogy ez a sírhely is éppen olyan rendbetartott, ápolt volt mint a néhány hónapja elhunytaké.Egyszerűen leállt az  agyam mert nem tudtam elképzelni , hogy több mint háromszáz év elmúltával  valaki gondozza egykori ősének a nyughelyét .

           És nem is  erről volt szó , hanem arról , hogy valakik felvállalják,--pénzért vagy jótékonyságból ezen sirok ápolását. Ezért aztán ebben a temetőben nem lehet tudni , hogy hol van a főbejárat és hol van a temető vége, mert a sirhelyek egytől -egyig  mindegyik egyformán rendbe tartottak. Egyébként a temetőnek négy bejárata van a négy égtáj irányából.

Egy újabb részhez érek , ahol a

sirkövek teljesen egyformák, katonasirok  --némelyiken két évszám, másokon csak egy, meg egy felirat:Ismeretlen. A sirfeliratok , német , francia, angol, dán nevekre utalnak. Vannak itt az ezerhétszázas évekből , de a legtöbb ezerkilencszáztizenhat-tizenhét és ezerkilencszáznegyvennégy és negyvenöt.Nem ismerem kellőképpen az idevonatkozó történelmi eseményeket, talán csak annyit , hogy többek között ezek voltak Európa sötét évei. Igaz nekünk az utána következő ötven év sem volt egy sétagalopp. A keresett sirt nem találtam meg, de igy  is gazdagabb lettem egy élménnyel, mert ebben a temetői csendben benne volt  végső elmúlásunk nyugalma, békéje , visszafordithatatlansága. A temetőben néhány idősebb ember , férfi és nő csinositotta hozzátartozójának a sirját és élővirágot rakott a sirokra.

           Egy temető állapota is messzemenően  jellemzi az ott élő embereknek, nem csak az anyagi hátterét, de erkölcsi  viszonyulását is elhúnyt hozzátartozóihoz. Minden temető szomorú , de ez szép is, és felemelő! Nem bántam meg azt a félnapot amit eltöltöttem benne.

            Ennek a temetőnek rendezettsége, ápoltsága  az elmúlt  századok ,ittlakó--  egyáltalán nem homogén-- lakosainak állit örök emléket. 

            Egészen sötét este lett mire hazaértem, és leültem a vacsorámhoz. Tele voltam  gondolatokkal és kérdésekkel, ezért alig vártam , hogy megjelenjen Frau Liza --aki történelmi ismereteit, már Atillával kapcsolatban bizonyitotta--hogy néhány dologról felvilágositást adjon. Jött is nemsokára, és én minden köntörfalazás nélkül rákérdeztem , hogy miért olyan nagy a temetője Westerstedének? A válasz azonnal jött: mert valamikor egyféle vallásközpont volt, és a környéken  tizenöt--húsz kilóméter távolságban nincs más temető. Újabb kérdést tettem fel neki , azzal kapcsolatban , hogy mitől olyan rendezettek a sirok és kik végzik  a sirok ápolását. Akinek van hozzátartozója azokat a hozzátartozók, akinek nincs azt a Zöldek ifjusági szervezete tartja rendben, de iskolák is felvállalják például a katonasirok karbantartását, attól függetlenül, hogy az elesett katona német volt , vagy ellenséges katona. Egyébként a katonasirok rendben tartása egy nemzetközi egyezményben is szerepel. És itt az egyezményeket, és az iratlan törvényeket betartják!