4.rész: Temetetlen múlt

 

Az egész várost ködfátyol lepte be, csupán a határt jelképező keleti kilátó csúcsai emelkedtek ki belőle. A felkelő nap sugarai impozánssá tették a látványt, de a három férfi teljesen mással volt elfoglalva. Csurgott róluk a verejték, miközben gyors mozdulatokkal lapátolták a földet egy mély gödörbe. Némán, egymásra sem nézve dolgoztak, csak magukban mérgelődtek és idegeskedtek, hogy mi fog történni ezután. Lassan az utolsó kupac is a helyére került, majd elegyengették és köveket hordtak a tetejére.

 

                                      Bence-csere

                                  2.

 

 

Bence már majdnem elérte az ellenfél kapuját, amikor hallotta, hogy egyre több láb dobog mögötte, melyek pillanatok alatt már ott lihegtek a nyakában. Ezzel egyidőben, pedig vele szemben a kapus, aki elrigaszkodván a földtől, olyan erővel indult meg vele szemben, akár egy szabadon eresztett bika. S mivel legalább két fejjel magasabb és szélesebb testalkattal rendelkezett Bencénél, így a 18 éves fiúban még ha az utolsó pillanatban is, de kételyek merültek fel.

 A kirándulás folyamán megismerkedett egy sráccal, aki elbűvölő volt és ügyes festő. Mindig mikor befejezett egy festmény megkérdezte: 

-          - Vajon van benne művészet vagy cseszhetem az egészet?

Mint régen az úrfik olyan szépen udvarolt, lehazudta a csillagokat, a holdat. Szép románc volt, gyorsan vége lett, de Serena végig úgy érezte, hogy egy drámában mellékszereplő, aki arra kell a főhősnek, hogy rájöjjön, tényleg a másik lányt szereti.

 

 

           Rendkivűli módon tudott fegyelmezni, anélkül hogy valakit fizikailag bántalmazott volna. Késés nem volt megengedve, híányzás  két esetben, haláleset vagy komoly betegség. (Azóta tudok olyat , hogy azért nem  ment dolgozni, mert megdöglött a fíú  papagáj, emiatt a lány papagáj szomorú lett , és a gazdinak  halaszhatatlanul  párt kellett keresnie a  megözvegyült papagájasszonyságnak.) Ezentúl is megtalálta a hangnemet  a zsenge fiatallal.

szólj, ha a világnak vége,
és felébredhetek

elfogynak a kérdések, hisz
nincs, aki válaszolhatna

magadon kívül,
ahogy eddig is
mégsem hitted el,
hogy igaz, lehet

irányított léptekkel
az ismeretlen, mondd
merre van

csúcsra kitűzött zászló
utat mutat, vagy
a múlt rád nehezedő árnya

ennyi volt,
nem lesz tovább érzés

magadon kívül

Most már tudom honnan a gőg, mivel olyan magabiztosan lépdelt, hisz ez csak a kezdet volt..

Az álmok egyre erősödtek, ahogyan a fiuk jöttek, majd mentek. – Igen, talán ez a megoldás.

Az első fiú akit szerettem, mellette úgy éreztem az életnek van értelme és ő is így volt velem, nem volt ez más, mint tiszta gyermek szerelem. Ismerkedtünk egymással, és közben tanultuk az életet. Kerestük egymásban önmagunk árnyait. Ő más volt, mellette nem voltak álmaim, hisz vele az élet volt az álom.

 

 

 

 

 

                                          Az én városom, és környéke 5.

 

 

 

            Csak az idegeneket lepte meg az erőteljes és ideges kutyaugatás, a helybéliek úgy megvoltak szokva vele ,mint vakondok a  sötétséggel.Póli számitott rá, és tudta , hogy a kutya ugatásra és a farkasüvöltésre felébred a ház , viszont azt is tudta  , hogy az új lendületet fog adni a legényeknek, a szerelmi játék parazsának ujraélesztésében.

 

 

 

 

 

 

 

Tündérmesék

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   1. Mindenféle limlom között bóklászó angyalarcú szellő; arcára feltétel nélküli szeretet vagyon vésve, finom parfümökkel van telehintve a nyaka; lábnyomait keresni meddő próbálkozás, mert tépett szárnyaival verdesve közlekedik; napjában háromszor gondol a fogyókúrára, négyszer eszik; vizet iszik, a színes folyadékoktól elnehezül…

 

   2. Koncentrált támadás az ész ellen borral; ez a penge felhasítja a gondolatok szövetét.

Tokay

 

 

- Figyel rám doktor úr? – kérdezte aggódva a páciens Dr. Tokaytól, aki éppen polcon nyugvó porcicákat tanulmányozta vadul. Igazából nem is értette, hogy miért nem kiváncsi a vörös csoda panaszaira, aki egyébként az utolsó betege volt aznapra.
- Igen, persze, csak mintha láttam volna valamit az  udvaron
- Valami bántja doktor úr? Az egész kúra alatt rám se nézett, ráadást most is hazudott! Tudom ,hogy nem az udvart figyelte, hanem valami egészen mást...

 

 

Azt tanácsoltad, hogy miután elmész, ne hullajtsak könnyeket, de még csak ne is legyek szomorú a halálod miatt.

Most itt állok a temetéseden, a gyászoló tömet között, és kicsit bűntudatom van, mivel én vagyok az egyetlen, aki nincs megrendülve. Látom, ahogy összesúgnak többen, utálkozva néznek rám, legszívesebben megfojtanának egy kanál vízben, de nem tehetek róla: nem vagyok lesújtva.

Akkor sem voltam, amikor megkaptam a hírt: nem vagy már többé.

Valahogy úgy alakultak a dolgai, hogy sohasem barangolt a hajnali városban. Most azonban, zsebében egy csomó szabadidővel, ott koppantak a léptei, az éjszakát búcsúztató macskakövein.  Sikátoros utcán bandukolt a város szíve felé. Orrába belopakodott a friss kenyér illata. Ahogy befordult a sarkon megpillantotta a csábítót, cégtáblája szerint „Nosztalgia pékség”-et. Belesett a tenyérnyi kirakaton, bent egy fehér köpenyes töltögette fel az éhes kosarakat, csupa finomsággal.

 

Szerelmes akarok lenni. Nem! Vágyat akarok! Csak egy érintést szeretnék.  Lassú lágy simogatást, a hátamon végig húzott kezet, mely perzsel, mint a lassú tűz. Hely kell, idő kell, ennek a tűznek tudom, mely pislákolva, ide- oda kapkodva, növekedik, majd zabolátlanul pusztít. Aztán lassabban, mélyebben emészti a fát, biztosan halad, felperzselve minden zugot, sarkot. Nem csak a mázat égeti, hanem mélyen mindent feléget. S még hetek múlva is érződik a füst, az égés ereje, az orrban, a bőrön a, tiszta lepedőn is.

Nem gondoltam volna, hogy másodpercek alatt száznyolvan fokot fordulhat valaki élete. Elég egy halvány napsugár az égen, talán a rügyező fák látványa és az emberek eszüket vesztve próbálják átvészelni a tavaszi átállást. Talán velem is ezt történt, vagy csak épp észtvesztve menekültem a rettegett valóság elől a ködös irracionalizmusba? 

Tíz óra volt pontosan, amikor ott álltam remegő térdekkkel a bevásárlóközpont bejárata előtt. A telefonom kémleltem, két okból is.

 

 

            Egy újabb csendes kis este köszöntött a szürke kis szobára, félhomály szállt a régi bútorokra, amelyek mindentudóan néztek a kopott fotelben kucorgó lányra, ahogy hosszú barna haját csavargatta. Szeme a semmibe révedt el, egyenesen a tükör mellett. Serena nem nézett már rég rendesen a tükörbe, elsiklott majdnem szép arcán, pisze orrán, és keskeny, de mégis dús ajkát sem húzta rég mosolyra. Amin a legjobban látszik a változás, ami igazán szép volt az arcán, széles homloka alatt, mélyen megbúvó parányi szemei mely, mint két smaragd világított, hívogatóan lesett mindenkire.

 

 

           Hogy az emberen ne uralkodjon el  a peszimizmus , ne lássa a sötét szürkét feketének, vagy a bárányfelhőt viharfelhőnek , arra vannak azok az emberek akik , humorúkkal --akár a más kárára is -- feltudják  dobni a hangulatot.  Ílyen volt nálunk az egyik mester , aki  minden újonnan  érkezett  vidéki iparosjelöltet bizonyos próbának vetett alá. Az éppen  most sorra kerülő fiatalembert, az úgynevezett gipszpróbának vetette alá:Tudsz fiam gipszet keverni?-- Tudok válaszolta a szolgálatkész legény.

 

Nem tudom folytatni az iraki kalandom, még nincs kiforrva bennem, vagy valami ilyesmi. Remélem addig is, míg ki kívánkozik belőlem, nem válik unalmassá ez a lelkünk bugyrai dolog.

 

Édes álmok, hol jártok? Rémálmaim, szellemek, miért nem hagytok?  Bármi is volt a cél hagyjatok gondolkodni, levegőt venni. Hulla fáradtan nem tudok hatékonyan figyelni. Kérlek értsétek meg.

Ha már ennyi energiát fektettek belém, nem lehetne kicsit konkrétamban? Már leírtam, elmondtam, elfelejtettem, mindent megtettem, hogy tovább lépjek, de nektek semmi nem tetszik, úgy is fojtogattok. Már lassan azt hiszem ezek nem is álmok, hisz régi írásaim olvasva érzem, a határok nálam rég összemosódtak, s a szellemek velem vannak minden nap.

 

 

 

 

                                         Az én városom, és környéke 4.

 

 

 

 

            Jót ettek és jót ittak a vásárosok, aztán még beszélgettek egy sort , de az út fáradalmai, a jó enni és innivaló, és a jó meleg  az  idősebbjének kezdett, a szempillájára telepedni, ezért  meg is kérték a fogadósnét , hogy mostmár igen-igen alhatnékok , jól tenné ha elszállosolná őket. A két asszony csak erre várt, mert mielőbb folytatni akarták a már megkezdett , de még csak izelitőül szolgáló szerelmeskedést.

Figyelj, én nagyon szívesen meghallgatnálak, de az az igazság, hogy nekem pasim van, és nagyon nem szereti, ha csak úgy, bárkivel szóba állok. Főleg, ha srác az illető.

Úgyhogy sajnálom.

Azt még megtehetjük, hogy néha, titokban találkozunk, de ezt sem kéne nagyon hangoztatnunk. Nálunk még a falnak is füle van, és ha a szomszéd néni ki találja kotyogni, hogy együtt látott minket, biztos meg fogja tudni a pasim is, és akkor nagyon pipa lesz.

Ne érts félre, fontos vagy nekem, de nem akarom elveszíteni a pasimat.

Miközben a hajó a Sziget felé száguldott, a tanácsos a nap eseményein gondolkodott. Végül mégis úgy döntött, hogy önként leadja vagyonát, utána elmegy az egyetem adatbankjába. A gép egy scanner segítségével negyed óra alatt feltérképezte az agyát, kivetítette, majd rögzítette a felhalmozott információkat.
Ennyi egy élet munkája. Negyed óra – gondolta Tobiah elkeseredetten.
A házat viszont sajnálta. Születésétől kezdve ott élt, sok szép emléket kellett otthagynia.

 

 

            Ahogy igy gondolatban pásztázom a város utcáit, újabb és újabb épületek tünnek fel  emlékeimben, amelyek  azóta már a feledésbe merültek.Ott volt például a Kossuth Lajos utca  és az Eötvös utca sarkán,  egy szép zsidó zsinagóga, amely a zsidó kivándorlást követően, egy hirtelen döntéssel  eltünt a föld szinéről. Egy rövid ideig a helyét  kerthelyiségként hasznositották, majd felépült a telekre  a rend őreinek székháza.

Milyen sokáig csepegtetted belém édes mérgedet, elhittem, hogy nélküled semmire nem vagyok képes. Elég! Szembeszállok uralmaddal, visszakérem, az agyam elbitorolt részét. Kell az egész testem, nem osztozom!

Nevetsz?  Kacagjál nyugodtan. Tudom, hogy nem hiszed, hisz már rengetegszer próbáltam, és mindig kudarcot vallottam. Nem csoda, mert alattomos szörny vagy. Elhiteted velem, hogy megfutamodtál döntésem elől, kiléptél a gondolataimból, véresen, megverve, megcsonkítva.

 

 

 

 

                                         Az én városom, és környéke 3.

 

 

 

          Még a vásári időszak kezdetén voltak, ezért özvegy Komlósi Paula fogadós - mindenkinek csak Póli-elég régen nem találkozott  férfival,ezért barátnéjának , még nem, de saját magának már  bevallotta , hogy igen -igen hiányzik neki a férfi, a férfi ölelése, csókja, és minden ami azután következik.

         Barátnéja özvegy Szalontai Sára, hasonló gondokkal küzdött miközben a nagy darab húsokat mérte és rakta tányérokra, amit aztán Póli fürge mozdulatokkal hurcolt ki, és rakott a férfiak elé.

 

 

 

 

                                        Az én városom, és környéke 2.

 

 

 

           Az egyik ok, hogy asszonyt lányt nem vittek magukkal az az volt hogy nem biztos ,hogy bírták volna a hosszú fárasztó utat, nem beszélve az uton rájuk leselkedő veszélyről. Ugyanis uttalan utakon haladtak legtöbb esetben toronyiránt  - de mivel hogy korán sötétedett délután , és még sötétben indultak  reggel, a templom tornya nem minden esetben látszott.

      Este volt, komor, felhős éjszaka. Az égi csillagok magukra hagyták a világot, a mai napon úgy döntöttek, nem avatkoznak bele a halandók életébe. A levegő még nedves volt a délutáni esőtől, így a lágy szellő, mely baljós hangon süvítve takarodót fújt a városban, kellemesen hűvös érzést keltett. Egyedül a lámpák világítottak a magasban, s a betonon összegyűlt tócsák víztükrének segítségével aranyozott pompába öltöztették az utcát, utat mutatva ezzel az elveszettnek.

Harmadik rész

 

Reynaldo semmi kedvet nem érzett a régi ismertség felelevenítésére; s őszintén remélte: az egykori bajtárs nem fog felnézni a kupájából. Talán sikerült is volna baj nélkül elérnie a lépcsőt, ha meg nem botlik egy áruló göröngyben. A neszezésre azonban már Carlos is felkapta a fejét… és természetesen felismerte.

- Reynaldo! – a kiáltásban mélységes megvetés erjedt.

- Carlos – viszonozta beletörődve a köszöntést. Menekülni már nem tud; de nem is baj talán. Ki tudja, esetleg még megmagyarázhatja: nem úgy történt, ahogyan hiszik.

3.rész - Kincs! Ami nincs?

 

Rian belépett a Szent Patrik Pub bejáratán és a pult mögött álló Jerryhez sétált.

- Helló! – köszöntötte. – Jack már itt van?

- Hátul van a bokszoknál – felelte Jerry, miközben egy poharat törölgetett. – Már várnak rád.

- Várnak? Kik? Azt hittem, hogy csak Jack akar velem találkozni. Miről lehet szó?

- Hé-hé! Állj már le! Úgy parázól, mint egy szűzlány a swinger partin. Menj oda és megtudod.

- Kösz! Igazán megnyugtattál – felelte Rian, majd elindult a helység hátulja felé.

 

 

                                   Bence-csere

                                  1.

 

 

 

 Amikor Balázs belenézett barátja vörösre sírt szemeibe, úgy érezte, mintha egy láthatatlan kéz benyúlt volna a mellkasába és megcsavarta volna a szívét.  Bármi rosszat el tudott volna képzelni, de azt nem, hogy pont ő neki kell elkeseríteni Bencét, persze barátja érdekébe.   Közelebb lépett hozzá, hogy ne kelljen hangosan beszélnie, s amikor megtette az első lépést, hallotta hogy az ismeretlenekből álló közönség is közelebb lépked feléjük. 

 - Nem hagytál más választást!

Tobiah Krudop tanácsos türelmetlenül járkált fel-alá az ezredes irodája előtt. A titkárnő már vagy tíz perce bejelentette, és neki fogalma sem volt, mi tarthat ilyen sokáig. Már csaknem negyven éve volt befolyásos tagja az Egyesült Kontinensek vezető testületének. Ennél azért több tiszteletet várt volna.
Időnként le kellett ülnie a folyosó hatalmas ablaka előtti székre. Sokáig már nem bírt állni és járkálni sem. Hatvan évével már sok mindent nem tehetett meg, ami fiatalon még egyszerű volt.

 

Lelkünk bugyrai  : Magány!

Hogy tudtalak utálni  pár évvel ezelőtt, kedves barátom? Emlékszel, hogy rettegtem tőled, hogyan menekültem értelmetlen szituációkba előled?

Nevetnem kell, mikor eszembe jut, hányszor voltam képes alig ismert, kevésbé szimpatikus emberekkel is találkozni, unatkozni, hogy ne maradjak kettesben veled.  Őszintén megvallom menekültem tőled. Rettegtem  sötét démonjaidtól, irtóztam halk hangodtól, azt hittem maga a pokol a  "könyved", melybe lelkem rezdüléseit jegyezted, szívem képeivel színesítve.

 

 

           Eljött az ősz, fönökék sorra beköltöztek tömbházlakásaikba, bebútorozták lakásaikat olcsó, új bútorral, és elégedetten tapsoltak, amikor látogatóba jött a nagy (le)épitő. Jónéhány szállitómunkás, Mikuláskor meg a sátor elé tette ki  gyermekei cipőjét ( madzaggal   a sátorhoz kötve), hogy a jó Mikulás tegyen bele valamit .Szegények lakáskiutalásra  gondoltak!? Karácsonyra ,újévre  aztán mindenkinek  fedél került a feje főlé.

 

 

            Az aggodalom teljesen fölösleges volt, bár a Szamos  vizszintje nagyon megemelkedett, szinte szemlátomást nőtt, komolyabb veszélyt nem jelentett sem ránk , sem a városra. Reggel azért bevallottuk egymásnak , hogy az éjszaka mégsem volt teljesen nyugalomteli m ert a sötétben a titokzatos zajok , vagy akár a hangossabb vizcsobogás is  csak erősitette félelmünket.

            Amikor  visszaszalajtottak  bennünket a szolidaritás épitőtelepére-- ha lehet --, még forróbb lett a nyár, már reggel húsz -húszonöt fok meleg volt , de a koradélutáni órákban elérte a  harmincnyolc fokot is.

   Térdig érő hóban meneteltünk. Nehézkes és fárasztó volt a járás. Ropogva szakadt meg a hó a nehéz bakancsok alatt. Felverte a táj csendjét, meg törte azt a különös némaságot, amit csak a tél pusztaságában lehet érezni. Gépiesen lépkedtünk egymás nyomába, kivéve persze az elől járót, aki az ösvényt vágta, és a vártnál mindig hamarább kimerült. Gyakran cseréltünk, olyankor a leghátsó lépett előre, de nem indult azonnal. Meg kellett várni míg az első kifúja magát.

 

 

           A felvonulás végeztével, messziről meglehetett ismerni a téglagyári munkásokat , nem csak a ruházatukról , hanem arról is hogy kissé pityókásan azt a nótát énekelték--amelyik akár a himnuszuk is lehetett volna-- Én a téglagyárban lakom  téglaporos a kalapom, onnan tudják , hogy ott lakom mert téglaporos a kalapom. Ami igaz is egy az egyben  mert mindannyian a téglagyár területén laktak, és nem csak a kalapjuk , hanem mindenük téglaporos volt.

XIII. fejezet / 1. rész

 

- Találkoztál még vele? – kérdezte Brigi.

- Soha, még csak nem is hallottam róla. Mindennek vége lett aznap este.

- És a többiek?

- Laci abbahagyta az egyetemet és kiment külföldre. Úgy tudom, ott megállta a helyét, valami segítő szervezetnél van, de nem tartjuk igazán a kapcsolatot. Adéllal találkoztam, azt az estét követően kb. két héttel. A nagyerdei fürdő előtt sétált egy kisgyermekkel és egy férfivel.

 

                                      Bence-csere

 

 

 

 

   Palotai Balázs nagyranyílt szemekkel meredt barátjára, Koncz Bencére. 

Ebben a nyakatekert, kiszámíthatatlan és igazságtalan világban, manapság már semmin sem lepődik meg az ember.   Elvégre senki és semmi sem tökéletes, bár ennek ellenére mindenki azt képzeli.  Ám amikor az az ember, olyasvalamit hall, ráadásul a legjobb barátjától, melyet talán még a legnagyobb ellenségétől sem szívesen hallana, akkor bizony abban a pillanatban megáll körülötte az élet, s úgy érzi, hogy a szavak negatív energiaként áradnak testére.

Van úgy, hogy az ember azt érzi: vége.

Van úgy, hogy: most már ebből elég!

Van úgy, hogy kiszállnál, feladnád végleg,

s meghalni vágyik az emberi szív.

 

Van úgy, hogy törékeny lelkednek vége.

Van úgy, hogy nincs tovább, megáll az ész.

Van úgy, hogy nem bírod, gyötrödsz, s mi végre?

Erősebb, élesebb annál a kín.

 

Meddig még? Meddig kell tűrni és várni?

Meddig kell bízni, hogy jobb is lesz még?

Meddig kell bírni a széttörött szívnek,

hogy szenvedése talán majd véget ér?

 

 

 

 

                                          Egy agy - nem négy

 

                                (avagy , hogyan ne irjunk regényt)

 

 

 

            Egy szép napon Író egy - bokros teendői közepette -   bedobott egy kedves témát felajánlva, hogy irják meg közösen. Író kettőnek megtetszett a téma és azonnal nekifogott és folytatta a történetet a saját elképzelései szerint. A főhős, ez a kéthónapos állapotos lányka szerinte barna volt és szomorú szemű, és nem tartotta magát alkalmasnak arra, hogy magasabb tanulmányokat folytathasson , mert most  éppen olyan dologba keveredett, amihez semmiféle előképzettség nem szükségeltetik.

Az írás fikció, a történet kitaláció, nem valódi személyek szerepelnek benne és nem tudunk arról, hogy ezek az események valóban megtörténtek volna. Bár, ki tudja …

 

Kate Pilloy - Tom Anag: Az érem mindkét oldala

 

XII. fejezet / 1. rész

 

- És sikerült! – mosolygott rám Brigi.

- Nem úgy sikerült, ahogy elképzeltem! – vontam vállat, nem értette.

- Orvos vagy, nem? – kérdezett vissza.

 

Több mint egy hétig semmi különös nem történt, még Júlia sem jelentkezett.

Ez egy felülmúlhatatlan érzés! Suhanni a széllel, eggyéválni az úttal. Teljesen kikapcsolsz. Nincsenek kósza gondolatok a múltról vagy a jövőről. Csak a jelen létezik, a most, a pillanat. Tudod mi fog történni, látod magad előtt, érzed, eggyéválsz a környezeteddel, érzed azt. Az érzékszerveid kiélesednek, állandoan figyelsz, a jelenre összpontosítasz. A közlekedes többi résztvevője csak a problémát jelentik, de nem foglalkozol velük, elméd, egész lényed a lehetőséget keresi.

 

 

           De a nyomorúságnak is vannak  haszonélvezői, és voltak akkor is. A stabilan maradt néhány ház tetejéről sok mindent lehetett látni. Például olyanokat, hogy egyesek, honnan, honnan nem, de  csónakra tettek szert , és mentés helyett a kárvallottak értéktárgyait  mentették saját céljaikra. Ezek voltak a legaljasabbak, de voltak gyüjtögető tipusuak is, akik beérték azzal , hogy a  még álló házuk padlására beengedték a vizben úszkáló malacot vagy süldőt, amit aztán soha nem adtak vissza még akkor sem , ha pontosan tudták  ki a tulajdonosa.

Szilvás Endre órák óta görnyedt az üres lap felett, de semmi sem jutott eszébe. Belekezdett egy, egy mondatba, de azon nyomban ki is radírozta azt, nem érezte méltónak ahhoz, hogy folytassa a mondatot. Legelső, zseniális művével túl magasra tette a lécet, a 12+1 alapjaiban rengette meg az irodalmat, és mit várható volt, a változásokat nem fogadják pozitívan. A sok begyöpösödött agyú kritikus, kik holmi rejtett üzenetet, mély tartalmat, vagy szimplán az antik szabályoknak megfelelő művet vártak mind csalódtak, és kaptak egy alapvetően szórakoztató, de mégis néhol buta, faék egyszerűségű könyvet.

 

 

                                             Júlia

 

 

   Csertő Júlia a konyhaablak előtt állt, s kitekintett az udvarra.

 Odakint, a nyári napsütésben, szeretett fia, Károly, önfeledten szórakozott a kerti slaggal, ahonnan kellemes langyos vizet engedett újdonsült barátnőjére Etelkára.  Az édesanyának nagyon jól esett azt látni, hogy fia, aki egyszer már megmentette az életét, most végre boldogságra lelt.  Júlia tizennégy éves volt, amikor fia megszületett. 

    A harminc éves hölgy ma már koránt sem azzal a kellemetlen görccsel a gyomrában emlékezik vissza fiatalkori botrányos éveire mint akkor, hanem mára már a királykék égre tekintve, arcát napfényben úsztatva, könnyed mosollyal az arcán, inkább köszönetet nyilvánít az Úrnak, hogy olyan fiatalon megáldotta őt Károllyal. 

   Pedig az előtt kész pokoljárás volt az élete.

Az írás fikció, a történet kitaláció, nem valódi személyek szerepelnek benne és nem tudunk arról, hogy ezek az események valóban megtörténtek volna. Bár, ki tudja …

 

Kate Pilloy - Tom Anag: Az érem mindkét oldala

 

 

XI. fejezet / 2. rész

 

 Másnap délutánra ismét bejelentkezett Júlián keresztül egy férfi, a délelőtti előadást nem akartam kihagyni, így csak reménykedhettem tovább, hogy találok megoldást az átiratkozásra, hiszen a tanulmányi osztályra nem volt időm bejutni.

 

 

            Az ideges hangulat egyre fokozódott, és minden tiltás ellenére  az emberek a munkaidő lejárta előtt kezdtek hazaszállingózni. Előrejelzés, információ , sehol, az emberek egymástól tudtak meg egyet s mást, ezután futótüzként terjedt a hir, hol  felnagyitva , hol meg elbagatellizálva, hogy a Szamos áradása veszélyes a városra , és környékére.

            Haza felé menet, a macskakövek között, megjelentek kisebb vizfolyások, amelyek  alig látszottak ugyan , de aki tudta , hogy  valamikor itt folyt a Szamos --az következtetni tudott arra , hogy a talaj telitődött, és a Szamos hihetetlen memóriával, megtalálta régi medrét.

 

Feladni bármit, szerelmet, életet, jobblétet, embereket a barátságért a szeretet csodájáért. Én meg tettem. Érezni azt, hogy a kiváltságosok közt vagy, olyan gyémánt birtokában, mit kevesen kapnak meg. Ez talán több a szerelemnél, több a minden vagyonnál és ezernyi ismeretségnél.

Milyen könnyen segít átvészelni a hirtelen kötött ismeretségek csalódását, szinte sírni sem kell egy újabb szerelmi próbálkozás után. Hisz ott van Ő, akiért bármit eldobsz, akivel ugyanazt a világot látod.

2.rész:

Az első munkanap

 

Rian a családi házuk előtt várakozott bőrdzsekijének zsebébe mélyesztett kezekkel. A madarak csiripelését hallgatta, miközben a fák sárguló leveleit figyelte. Csendes volt a környék, alig lehetett egy-két embert látni. A fizikai munkások már megkezdték a napi robotot, míg az irodai alkalmazottak csak a reggeli készítésénél és az újságolvasásnál tartottak. Az idilli hangulat azonban egyből véget ért, mikor a sarkon egy Ford Mustang kanyarodott be és üvöltő motorhanggal Rian felé vette az útját.

 

Az írás fikció, a történet kitaláció, nem valódi személyek szerepelnek benne és nem tudunk arról, hogy ezek az események valóban megtörténtek volna. Bár, ki tudja …

 

Kate Pilloy - Tom Anag: Az érem mindkét oldala

 

 

X. fejezet / 5. rész

 

Később lezuhanyoztam, igyekeztem összeszedni magam. Fáradtságot éreztem, izomlázam volt, de más bajom igazán nem. Júliát felhívtam telefonon, és elmondtam, hogy ott aludtam a lakásában. Nevetett rajtam.

 

Már elmúlt tíz óra is, amikor Petra és Uriás a híd felé sé-táltak. Nyári este volt, egyikük sem volt túlöltözve. Uriás fehér pólóban és kék farmerben jött el arra a találkozóra, amit már régóta várt. Petrával már régóta jóban voltak, de soha nem hitte volna, hogy bármilyen esélye lehet nála. Már elmúlt húszéves, de komolyabb kapcsolata még nem volt. Az igaz szerelmet kereste, ami a barátai szerint ritka egy férfinél. Sokat várt ettől az estétől.

 

Várakozás közben figyeltem az embereket, olyan sokszínű,váltakozó társaságok jöttek- mentek, beszélgettek, hogy pillanatok alatt elrepült az egy óra. Tőlem nem messze jobbra, ült idegesen egy indiai férfi, vele szembe állt a felesége, teljesen úgy néztek ki, mint a filmekben. Még a piros pötty is ott volt a nő homlokán. Azt biztosan megtudtam állapítani, hogy a gazdagabb rétegből származtak, mert a nő népviseletét aranyozott csíkok szelték át. A férfi hadonászva mesélt valamit, és mutogatott a háromszáz ötös kapu felé.

17:00

A franc, valentin nap! Féknyikorgás, virágüzlet. Mekkora sor! Másik üzlet. Rózsa kell, de szép. Ezek vannak. De hervadtak. Akkor csokrot adjon. Melyiket? Nagyot, mert hiszti lesz. Ilyen drága? Mindegy most már. Üdvözlő lap ? Igen. Milyen? Mindegy, csak nyálas legyen. Ez is jó drága. Csoki is jól jönne. Féknyikorgás. Tiszta rablás. Asztal foglalás is kell. Telefon. Mi az, hogy nincs hely?! Másik étterem. Itt sincs asztal. Megint hívás. Az jó lesz, csak asztal legyen.

 

 

           Pali bácsi beszédes ember volt-- fejből sorolta  az ukrán, orosz helységneveket egész a frontvonalig-- de ha az eseményekről kérdeztem, néhány rövid mondat után, elborult a tekintete, és kemény káromkdásokat eresztett meg , és nem volt hajlandó tovább beszélni az eseményekről, hanem onnan folytatta , hogy mikor hazakerült , gátőrnek szegődött, két-három kilóméterre a trianoni határtól, és még jó ideig  a határvonal véglegesitése után is  gyakran járt át a  zöldhatáron, mert számtalan rokona élt  a határ tuloldalán  fekvő falvakban.

 

 

 

 

                                         Lesz egy hely

 

 

 

                                     Kéne egy hely,

                                     egy boldog világ,

                                     sok gyerekkel,

                                     s a többi virág.

                                     Kéne egy hely,

                                     hol úr a rend,

                                     és boldogan átölel,

                                     mindennap

                                     a csend.

Az írás fikció, a történet kitaláció, nem valódi személyek szerepelnek benne és nem tudunk arról, hogy ezek az események valóban megtörténtek volna. Bár, ki tudja …

 

Kate Pilloy - Tom Anag: Az érem mindkét oldala

 

 

X. fejezet / 3. rész

 

Egész délután gyötörtem magam azon, hogy fogja anyám elviselni mindazt, ami történt velem, és a tényt, hogy a lánya nem csak feladta, de óriásit bukott is. Már sötét volt, mikor a kollégiumból kilépve elindultam az Újkertbe.

 

 

Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, te pimasz:

én vagyok a legszebb leány, nem igaz?

Mindenki, ha mást merészel mondani,

irigységből szeretne rám rontani.

 

Tükröm, tükröm, ne hallgass, ha kérdezek!

Felelj bátran, mert üveged szétreped.

Hét év átok, balszerencse, mit nekem,

amikor én irányítom életem!

 

Tükröm, tükröm, mi van, hogy így nem felelsz?

Bennem bizony nem jó játszótársra lelsz!

Sebaj, ha te ezt akarod, úgy legyen:

nélküled élem tovább az életem.

 

 

             A kályha, nem tudom milyen meggondolásból, de nem birta a megrázkódtatást, ezért még az első nap ősszedőlt.  De a munkások --szorgalmas emberek voltak-- ettől még nem hagyták abba az ásatásokat, hanem folytatták egész addig, ameddig a falon  is nem kezdtek  repedések éktelenkedni. Jó mélyre leástak, már attól kezdtünk félni , hogy feljön a talajviz-- ugyanis százötven -kétszáz évvel ezelőtt éppen itt folyt a Szamos.

             Érdeklődésünkre  ezek az  emberek, a legnagyobb diszkréció mellett elmondták, hogy pénz, aranyat vagy valami ékszert kellenne , hogy találjanak, de egy rozsdás kétfilléresnél egyebet nem találtak, hiába látogatta meg őket naponta többször is a civilruhás szekusfőnökük.

 

 

 

 

                                        Téli olimpia 5.

 

 

 

            Jönnek az eredmények - már van egy hetedik helyünk, csak másodpercekkel csúsztunk el, vagy mellé a pontot érő hatodik helynek. A lányka csikszeredai Miklós Edit, huszonötéves és Magyarország szineiben versenyez, és dicsőséget hoz Magyarországnak. De mi is büszkék vagyunk rá,már  hogy ne lennénk azok. Szerintem ez a Hargita hatása-- aki nem hiszi , annak megmagyarázom.

 

 

    CSAK EGYEDÜL ISTEN!

 

 

 

-          Hívtál már taxit?

-          Nem, kedvesem, az állandó sürgősséget tárcsáztam.

-          De tudod jól, hogy a taxis hamarabb jön!

-          Ez mind igaz, csupán a taxi nem mehet bennebb a sürgősségi kapu árkádjain. Jó pénzért ott letesz, holott a mentőszolgálat teljesen bevisz, tolószéken továbbítanak a rendeltetési helyre, és mindez díjtalanul.

Már idő sem volt a további magyarázkodásra, a kapuban fékezett a jármű, villogtak a lámpái és a sűrű havazásban a sofőr kiszállt, hogy besegítse a beteget.

 

 

           Így  fordulhatott elő, hogy a mezőgazdasági menekültek hathónapos kalafikációs(igy mondták) iskola után rövid időn belül munkavezetők, mesterek lettek, a mesterségből  meg majd csak összelopkodtak valamit, legalább annyit , hogy parancsolgatni tudjanak-- meg beszélgetni róla-- mert ez sem volt mellékes szempont. Jól elvoltak egymás közt, viszont állandó ellentmondásba, ősszetüzésbe keveredtek a  a szakmájukat valóban értő szakikkal, akik nem vették be , nem nyelték le  le ezen antitalentumok szakmai giccses improvizációit.

Az írás fikció, a történet kitaláció, nem valódi személyek szerepelnek benne és nem tudunk arról, hogy ezek az események valóban megtörténtek volna. Bár, ki tudja …

 

Kate Pilloy - Tom Anag: Az érem mindkét oldala

 

 

X. fejezet / 2. rész

 

A következő éjszakám is pocsék volt, délelőtt viszont nem volt órám, így a könyvtárba mentem, tanulni próbáltam, igyekeztem lefoglalni az agyam. Laci úgy gondolta, eljött az ideje, hogy rendezzük a kapcsolatunkat.

Második rész

 

Reynaldo álmodozva sétált a mind néptelenebbé váló utcákon az egyik fogadó felé, melyet már érkeztekor kinézett magának. Lovát maga mellett vezette; ugyan már akár nyeregbe is ülhetett volna, nem akadályozta a tömeg – de most jólesett csendben andalogni a mind hosszabbra nyúló árnyak között. Úgy elmerengett, hogy a rohanó léptek zaja sem tudatosult benne idejében – csak azt érezte, hogy valaki hirtelen teljes erejéből nekiszalad. Mindketten végigzuhantak a földön, Noche mellé – a ló meglepett nyihogással fogadta a jelenetet, de legalább egy helyben maradt.

Megpróbáltam az iraki kalandomat leírni. Körülbelül ilyen az egész mint az itt található első rész. Még javítás alatt van de örülnék ha elmondanátok a véleményetek. :) 

 

- Irakba? ! Szó sem lehet róla! - kiabált, a máskor mindig csendes édesanyám .

- Igen anyu. Elmegyek!- vettem meg a lábam, most vagy soha gondoltam. Mindegy, hogy hova csak el innen, a megszokott egyhangúságból, a pletykás faluból.

Alig kerültem haza a nagyvárosból, már tudtam, nekem innen menni kell.

 

 

 

Soha a földgolyón nem volt még ennyi vér,

sok mindent megteszünk már a hatalomér’.

Kevesen tudják, az igazság mennyit ér…

De ki lesz az a hős, ki öl a szerelemér’?

 

Puszta kézzel, ha kell, megfojtalak téged,

néhányat hörögsz még, azután már véged.

Megmutatom neked,  a hatalmam mennyit ér…

De ki lesz az a hős, ki öl a szerelemér’?

 

Nem kell nekünk senki, aki harcba szállna,

a nagy sokaságból egyedül kiválna.

Elfelejtettük már, az ember mennyit ér…

De ki lesz az a hős, ki öl a szerelemér’?

 

 

 

 

                                          Téli olimpia 4.

 

 

 

           Ha valaki rossz szándékot irigységet vél felfedezni elmélkedéseimbe -- az nagyon téved, számomra az követhetetlen jellemvonás.Úgy örülök az ujabb eredményeknek, mint majom a farkának. Már van egy tizenhatodik helyünk is -- és az nem semmi,  igaz aki elére  csikszeredai -- emlékezzünk csak hogy kezdtük-- egy hetvenkilencedik hellyel. A fejlődés szemmel látható, és ha elég hosszú lesz az olimpia, akkor még pontos esélyeink  is lesznek.

Szívem megkeménykedik egy kósza hajnalon.
Egy átvirrasztott éjjel, nézek ki az ablakon.
Becsukom a szemem, el akarok menni!
Olyan helyre, ahol nem ismer senki.
Törött darabokkal sétálok tovább.
Egy lakatlan szigeten jó lesz talán.
Elestem régen, nyalogatom sebeim.
Bukfenceket hányok, nem tudok kimászni.

Szívem érzéketlenné vált ezen a hajnalon.
S már nincs ki megértsen, halkan dúdolom.
Tenyerem kinyújtom, a semmit markolom.
Egyetlen apró pillanatért küldöm fohászom.
Az idő kikerül, szembe néz velem,
Majd szabadon, könnyedén kinevet.

 

 

 

                                          Téli olimpia 3.

 

 

 

            Van már egy harmincadik helyünk , már nem is tudom , hogy miben szereztük, mert nem is érdekes , mert a szakvezetők , meg mondták , hogy pontokért mentek Szocsiba és nem érmekért.Én megértem! Kleine Fische, gute Fische. Igen ám, de akkor nem kell azt hangoztatni , hogy merjünk nagyok lenni.Már ez a sport is sikamlós dolog, egy rossz lépés és az ember máris átcsuszik a politikába-- akaratán kivül.

Az írás fikció, a történet kitaláció, nem valódi személyek szerepelnek benne és nem tudunk arról, hogy ezek az események valóban megtörténtek volna. Bár, ki tudja …

 

Kate Pilloy - Tom Anag: Az érem mindkét oldala

 

 

IX. fejezet / 3. rész

 

- A szemét! – fakadt ki Brigi, visszarántva a jelenbe.

- Igen, érdekes volt az egész. Vágytam rá, mint férfira, ő bizonyította be nekem, hogy még nem lettem gép, aki csak kiszolgálja a férfiakat.

 

 

           Munkahelyemen  egész baráti volt a viszony a kollégákkal, de ha lehet ezt a viszonyt fokozni -- és lehet-- akkor a vezérkarban még nagyobb volt az egyetértés, ugyanis ott ez a viszony egyeneseb családias volt. A szó legszorosabb értelmében. Azért mert kezdtek megjelenni  a felmenő az oldalágí rokonok, előbb egyenként, majd csoportosan végül már tömegesen. Amikor a rokonok sürüsége meghaladott egy bizonyos szintet, akkor kezdtek kialakulni az érdekszférák, amelyek között surlódások keletkeztek-- eldöntendő, hogy ki az erősebb-- illetve kinek vannak erősebb támogatóik.

 

 

 

 

                                        Téli olimpia

 

 

 

            Sajnos ,újabb kimagasló eredmények nem születtek , az elmúlt húszonnégy órába -- magyar szempontból, ezért kénytelen vagyok tovább elmélkedni. A tegnapi eseményekhez még hozzá tartozik, hogy az egyik riporter sporttársnak gondot okozott kimondani a Tófalvi nevet , pedig úgy hivták a hölgyet aki a román delegáció zászlaját vitte büszkén. Én nem voltam büszke a riporterre.

 

 

            A fiatalabb, de hasonló kvalitásokkal rendelkező Szűcs úr a magas szakmai tudás mellett  viccfaragással is foglalkozott, és mindenben megkereste és találta a humort, a dolgok viccesebb oldalát Szivesen ugratta kollégáit akkor is amikor, amikor a szocialista nagyipar a gyárba szólitotta. Volt egy kollégája , aki télen- nyáron kalapba járt,--nem ugyanabba-- és Kálmán bácsi most őt szurta ki  vicce áldozatául. Reggel, amikor a kolléga bejött, és kalapját egy hanyag mozdulattal a kalaptartóra dobta, Kálmán bácsi  alig várta , hogy a kolléga kimenjen valamiért , hogy akcióba léphessen.

 

 

 

 

                                     Téli olimpia

 

 

          Szeretem a sportot-- annak minden fajtáját, ezért aztán szeretem a sportközvetítéseket is.  Most  még csak a a téli olimpia megnyitásáig jutottam , de máris gondjaim akadtak. Keveslem az olimpiai játékokat, és a játékokon szereplő sport ágakat is. De erről majd később. De ne mulasszuk el megemliteni ennek az olimpiának a belekerülési árát megemlíteni mert,merta hozadékát , úgysem tudjuk meg-- valószinű azért mert nem is lesz neki -- esetleg negativba.

 

 

 

 

                            A trónörököst  és feleségét meggyilkolták

 

 

 

              - Gyilkos merénylet Szarajevóban. Egy szerb diák agyonlőtte a trónörököspárt. A gyilkosságot bombamerénylet előzte meg. A trónörökös a nagy szerb propaganda áldozata. Belgrádból szállitottáka bombákat.

 

          -Több genráció van itt jelen, valószinű, hogy nem mindenki ismeri a valós történetet. Én most a Pesti Hírlap 1914 junius 29-i hétfői különkiadása alapján elevenitem fel az idén éppen száz éves eseményt, amelyika mai napig kihat nemzetünkre országunkra.

Az állat soha nem hagyja el jószántából akit szeret! Csak az ember az az állat, aki megteszi ezt! Tél volt! Hosszú, hideg és havas! Az istálló a háromholdas tanya hátsó kerítésénél állt, 5 lónak adott szállást. Az éjjel-nappal nyitva tartó, örökösen sok munkát adó csárda pedig a tanya másik végén a Ceglédre vezető 4-es főútnál. Az istállóban használatos vizet, a csárdától a föld alá fektetett vezeték biztosította.
De miután elég erősen-hideg napokat éltünk át, a vizet szállító, a föld alá fektetett csővezeték elfagyott!

Az írás fikció, a történet kitaláció, nem valódi személyek szerepelnek benne és nem tudunk arról, hogy ezek az események valóban megtörténtek volna. Bár, ki tudja …

 

Kate Pilloy - Tom Anag: Az érem mindkét oldala

 

IX. fejezet / 1. rész

 

Laci hisztériázva fogadott, mert amíg nem voltam a kollégiumba, az új pasim keresett. Nem tudtam, kire gondol, ezért gúnyosan közölte, hogy a sebész-jelölt udvarlom járt a koliban. Udvarlom? Az a srác?

 

 

           A következő filmkocka  találkáink módját hozza, aminek helye a Szamos-part, az időpont, egy  egy szál lopott rózsa tövisére  tűzött cédulára irott szám, és a rozsaszál  elhelyezése ablakának párkányán az esti , éjszakai órákban, amikor  az ember megbizhat a sötétség  diszkréciójában. Erre, azért volt szükség , mert ezek a találkák egy időben titkosak voltak . Az öttagu család nem minden tagjának voltam szimpatikus , bár  hárman voltak mellettem és csak ketten ellenem, mégis néha titkolnunk kellett találkáinkat.

1.rész: Hazatérés

Szakadt az eső, miközben Rian Oneill kilépett a repülőtér épületéből és leintett egy taxit. Pár másodperccel később már meg is állt előtte egy sárga színű kocsi, de a sofőr nem szállt ki, hogy segítsen a csomagjaival küszködő férfinak. Rian kinyitott a hátsó ajtót és belódította a nedves sporttáskát az ülésre, majd letelepedett mellette. Odabent legalább tíz fokkal volt melegebb a levegő, melyben enyhe kesudió illatot lehetett érezni.

Az írás fikció, a történet kitaláció, nem valódi személyek szerepelnek benne és nem tudunk arról, hogy ezek az események valóban megtörténtek volna. Bár, ki tudja …

 

Kate Pilloy - Tom Anag: Az érem mindkét oldala

 

VIII. fejezet / 3. rész

 

Brigi egyre összébb húzódott a széken, ahogy hallgatta, Júlia hogyan vett rá a bécsi útra.

- Miért nem hagytad ott a madamot? Miért nem csináltad egyedül? Már volt saját ügyfélköröd!

Az 1980-as években, sűrű homály fedte lehet e otthon aranyat tartani, vagy nem. De ha lehet is, akkor mennyit? Mert az otthon dugdosott dollárokra vonatkozó eljárást azt ismertük: miszerint tilos, és büntetendő! De hogy az aranyra is vonatkozott ez, azt nem lehetett tudni. Megkérdezni meg pláne nem lehetett, mert az már gyanús lett volna, hogy mért kérdezed. De a kollégám kocsira gyűjtött. Nagyon kellett neki a pénz, behozott hát a munkahelyre két arany tallért. Szájtátva bámultuk mindannyian.

Veszteségek bármikor érhetnek

 

            Állatira szúr ez a zakó.

Nem volt egy rendes sem otthon, ezért kérni kellett Cass faterjától. Nem elég, hogy nagy rám, szúr is, de még csak nem is fekete színű, hogy az ördögbe lehet gyászolni egy istenverte kék zakóban. Kitűntem a többiek közül Tim temetésén, úgy néztem ki, mint egy buszsofőr. Mondjuk Roy és Tom szakadt fehér sportcipőben jöttek el, ez némi vigaszt nyújtott.

            - Esőtáncot jársz, Finley? –kérdezte Joe, mert nem bírtam megállni egyhelyben, annyira szúrt a zakó.

 

 

           Persze, a bácsi hangját senki sem hallotta meg, senki sem törődött vele, mert akkora már végleg eldőlt, hogy aki az emelvényen van--akkor ugy mondták a polcon-- az mindent jobban tud, sőt, megtudja mondani előre-- valami jóstehetség által-- hogy  mennyi lesz a jővő évi búza, vagy kukoricatermés De ez a helyi jóslás  még nem volt elég, mert ennek voltak fokozatai. Igy , Szatmáron még jobban tudták mennyi lesz a termés, de a szentenciát Bukarestben  mondták  meg , hogy mennyi kell legyen a termés, olyan emberek akik esetleg hallomásból ismerték a Szatmár vidéket.

A folyó egy papírlapot sodort magával. A hullámok ide-oda dobálták, míg végül megakadt a part közelében egy kövön. Petra szórakozottan figyelte. Lassan közelebb sétált, lehajolt, hogy jobban láthassa. Végül közelebb lépett és kihalászta a vízből. Közben vizes lett a cipője is, de ezzel most nem törődött.
A szöveg majdnem teljesen elmosódott.
„…bűnbe, vágd le és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested pokolba kerüljön…”
Többet nem tudott kivenni.

Beesteledett. Kiültem a teraszra. A tenger felől sós levegőt hozott a kellemes esti szél. Igaz hogy meleget, de legalább már mozogtak a levelek. Nappal általában 40 fok volt. Pluszban. Ilyenkor, amikor végre lemerült a nap, vitte magával ezt a borzasztó meleget. Ha nem is mindet, de 10-15 fokot legalább.
Jólesett kicsit leülni hát, az egész napos jövés-menés után, a mostanra elfogadható hőmérsékletűteraszon, és várni az idő múlását. Arra vártam egyébként, hogy vége legyen a gyárban a délutános műszaknak mert nálam volt a kocsi napközben, és ilyenkor úgy voltunk megszokva, hogy munka végeztével én hozom haza a párom a gyárból.

 

 

            Amikor egy ember  egy ideig kiszakad megszokott környezetéből, majd hirtelen visszacsöppen, egyszerűen nem tudja hova tenni magát, elveszti arányérzékét, egyes dolgokat alábecsül , másokat  esetleg túlbecsül, és ez a hinta addig himbálózik , ameddig csak egyszer beáll az egyensuly. Akkor mondják , hogy ez egy kiegyensulyozott ember. Nahát , az én hintám amplitudója egész széles skálán lengett, mert egyszerüen megpróbáltam habzsolni az életet, amiben rendkivül hittem, és optimizmusom határtalannak tünt.

Az írás fikció, a történet kitaláció, nem valódi személyek szerepelnek benne és nem tudunk arról, hogy ezek az események valóban megtörténtek volna. Bár, ki tudja …

 

Kate Pilloy - Tom Anag: Az érem mindkét oldala

 

VIII. fejezet / 1. rész

 

A „szőke herceg”, Tibi, egy hét múlva tért vissza. Kevés volt a vendég, így friss voltam, ő pedig éhes rám. Letámadott, ahogy becsuktam a bejárati ajtót. Letépte rólam is, magáról is a ruhát, az ölében vitt be a zuhany alá, megengedte a vizet és már keféltünk is.

 

Elég!!  Nem bírom tovább!! Fortyog a düh bennem, felrobbanok!

 Szép szavakkal tépnek szét. Körmeik gyémántként csillognak, mégis ezerszer belém karmolnak.

Hagyjátok tudatlan lelkem, eresszétek gyenge szívem! Nem szenvedtem eleget? Nem néztem el mindent? Miért akartok még többet, miért akarjátok a dühömet? Ne válaszoljatok. Tudom. A bukásom  várjátok, mikor kitör a vulkán bennem, és a láva elmossa a türelmemet. Sajnálom, de nem fog sikerülni, van hol lecsapoljam a  belém pumpált mérgetek.

 

Úgy volt rendszeresítve, hogy két pincér ügyelt éjszaka elöl a csárdában, és ha szállóvendég jött, egyikük lekísérte, a párom pedig kiadta a szobát. Úgyhogy hozzá voltunk szokva az éjszakánként legalább egyszer-kétszer való felkeléshez, de az az éjszaka amiről szó van, mindig emlékezetes marad.
(Nem tudom másképpen leírni, csak ahogy mondanám.)
Csöndes nyári éjszaka. Nyitott ablaknál aludtunk a földszintes házban. Nagyon távolról kutyaugatás, amit már úgy hall az ember álmában, de még nem veszi komolyan.

Első rész

 

A hatalmas fekete csatamén előtt máskor olyan engedelmesen vált volna ketté a tömeg, mint sok száz évvel korábban ama tenger; de most jóformán észre sem vették. Porlepte lovasa nem győzött eleget füstölögni lassú haladása miatt.

- Mégis, mi folyik itt? – fordult a hozzá legközelebb álló szájtátihoz – Még végül tovább tart majd keresztüljutnom ezen a nyomorúságos porfészken, mint amíg eltartott az idevezető utam!

- Amparo – mutatott a kérdezett a tér közepe felé.

 

 

           Szóval, munkahely az már volt--ami ugyebár mégiscsak a legfontosabb, már úgy  megélhetés szempontjából. De nem minden a munka --az ember nem gép-- egyébre is szükség van,  mint mondjuk egy kis szórakozásra, egy lányra egy kis táncra  egy kis szinházra , mozira. és egyébb adottságaira a nagybetűs életnek. Ezen a területen kezdtem érdeklődni, hogy mi ujság idehaza. Nem sokat kellett érdeklődjek , mert mindennapi jöttömbe-mentembe megtapasztaltam , hogy a szatmári magyar szintársulatnak kistestvére született .

Csend van. és hideg. és sötét.

Kinyitották a démonok börtönét.

Megyek némán, egyedül az úton,

messze, dél felé, a végtelenbe, el

nem szaladok.

nem sietek.

nem sürget semmi.

Mert az én démonom, az én szörnyem

lelkem jeges börtönében

áttelel. 

Kész, nincs mese. Tudtam, indulnom kell.

Nem rettent a zordon idő,

a recsegve vágtató, süvítő szél,

Fényes csillogása a villamossineknek,

s a dér ragyogása,

mi lelkemig ér.

Csak megyek. 

Vándorlok el, dél felé.

Az írás fikció, a történet kitaláció, nem valódi személyek szerepelnek benne és nem tudunk arról, hogy ezek az események valóban megtörténtek volna. Bár, ki tudja …

 

Kate Pilloy - Tom Anag: Az érem mindkét oldala

VII. fejezet / 3. rész

- Visszajött? – kérdezte izgatottan Brigi a kávézóban, miközben mosolyogva emlékeztem egykori önmagam naivitására.

- A drogos fiú jött, úgy emlékszem, másnap. Azért emlékszem ennyire, mert az előző estétől fáradt voltam, és valahol nagyon szomorú.

Csak velem fordulhatott elő!

Körülöttem mindig olyan lehetetlen dolgok történnek:
Megkeresett az egyik ismerősöm, és ajánlott egy ékkövet megvételre! (ötven ezer - még akkoriban - nyugatnémet márkás értékbecslés tartozott hozzá!) Mikor mondtam neki, hogy egy fillérem sincs, azt mondta, ehhez nem is kell, mert ha betesszük a zálogba, annyit adnak érte, amennyiért meg tudom venni, úgyhogy mindig csak a meghosszabbításról kell gondoskodnom. Megegyeztünk. Betettük a követ a Kinizsi utcai zálogházba.

 

Összejött a régi társaság egy nosztalgia estére. Folyt a beszélgetés, fogytak a sörök.  Persze megint terítékre kerültek a csajok, milyen ribanc mindegyik, esze semmi de egy éjszakára jók, többet isznak mint a pasik stb.  Régebb ilyenkor szoktam én paprikás lenni, és kihasználva a jó mondókámat, egy fél óra vagy egy sörnyi idő alatt meggyőztem a fiúkat, hogy nem egészen van így. 

Bármi volt a téma, a vita tárgya, nem kímélve "ellenfelem" kiharcoltam az igazam.

 

 

Bemegyek a gyárba, már a kapus akadékoskodik, nem akar beengedni., új ember, nem ismerhet, bemutatkozom neki és mondom , hogy "előző életemben" már jó öt évet koptattam a portaszoba küszöbét ki--és bemenetelkor, de jelenleg egyéb bizonyiték nem áll a birtokomba., ha csak egy tüdőszürést nem végzünk , akkor talán találhatunk valami fa port az elmúlt időkből. Ebből aztán semmit nem értett, és jobbnak látta továbbengedni. Bejártam a mühelyeket, megkerestem a régi kollégákat, érdeklődtem a fizetések iránt.

Az írás fikció, a történet kitaláció, nem valódi személyek szerepelnek benne és nem tudunk arról, hogy ezek az események valóban megtörténtek volna. Bár, ki tudja …

 

Kate Pilloy - Tom Anag: Az érem mindkét oldala

 

VII. fejezet / 1. rész

A szemüveges sráccal pár nap múlva, ismét a futópálya felé vezető utcán találkoztam. A szokásos baráti társaságával volt. Amikor meglátott, utánam kiáltott és a többieket maga mögött hagyva, hozzám lépett.

Anna ördöge

 

Az iskola éppen olyan volt, mint a többi parasztház, tornácos és nádfedeles. Mindössze három helyiségből állt, itt szorongott az összes gyerek, hatévestől tizenkét évesig. A hajdani konyhát kinevezték tanári szobának; Cseke gyalult deszkát tett a tűzhely tetejére, és ezen javítgatta a dolgozatokat. A kisebb gyerekekkel a felesége bajlódott; mindössze egyetlen segítséggel. A tizenhét éves Anna nem értett semmihez, csak reggeltől estig bizonygatta, hogy tanítónő szeretne lenni.

Mielőtt véget érne a történet, előbb még elétek tárnék egy karácsonyi különlegességet a kedvenc triónkról. Ray, Fin és Tim, sajátos módon ünnepelnek. Úgy terveztem akkor mutatom be, de a lustaságom miatt elcsúszott idáig. 

 

 

Menekülés karácsony elől

 

            - Ti nem érzitek, srácok?

            - Az orromig sem látok, Tim, hogy éreznék bármit is? Rohadt élet! –veszekedett rá Ray. Tim nem szereti a karácsonyt, irtózik a gondolatától is.

 

 

           És ott a város, templomaival, a régi épületeivel, szinházával, parkjaival,cukrászdáival--a korzón kettő-- egyszerű megnevezéssel, kis cukrászda , nagycukrászda, ahol egy lej ötven baniért  friss krémest  vagy mignont adnak, egy lej tizenötbaniért egy szimpla kávét , de  egy hosszu szimpla is ugyanannyi, de két lejért  a féldeci rumhoz egy kis szódaviz is jár. Mindezt fiatal lányok szolgálják fel ,szoknyájuk hossza  évről évre csökken, alakjuk szép , testük kivánatos.

 

 

Reszket a fán a madár,

csak rekedten dadog:

„Nem lesz tavasz soha már,

furák az évszakok.”

 

Pórázt húznak a kutyák,

meg az ember kezét,

ők okosak, nem buták:

csak ugatnak szerteszét.

 

Elesik a kisgyerek –

csúszik az út nagyon.

Nem emeli senki fel,

én is csak úgy hagyom.

 

Hajladozik a bokor,

mintha lelke volna,

s minden karnyújtásakor

szívemig hatolna.

 

Összetörik a tükör,

pedig csak én vagyok,

a szemem égve tündököl,

hát így is maradok.

A térkapuhoz értek. Egbert jól sejtette, itt is egy folyosón kellet átmenniük. Néhány lépés után egy fénysugár indult feléjük. Cecil megtorpant, nem mert továbbmenni, de Egbertet nem zavarta.
– Egbert Percifield! – szólalt meg egy gépi hang – Üdvözöljük a Megaira Guardian1 térkapujánál. Felhívjuk a figyelmét, hogy jelenlegi célállomás a Föld Guardian térkapuja. Amennyiben ez nem megfelelő Önnek, a terminálon új célállomást állíthat be.
Ugyanezt a szöveget Cecilnek is elmondta a hang, miután a DNScan beazonosította.

 

Fölötte állok mindenkinek. Tudom!  Csak haladok saját kis világomban, felfelé az úton és lenézek rátok, barbár népség. Sajnállak titeket tudatlanok.  Ki máshol ül, mást néz  elítélem , mert nagyságom nem enged másra  törekedni.  Mily magasztos gondolatok születnek elmémben. Kegyetlen világ, nem rajong körül, nem érti szellemem nagyságát.  Az alakom, az a magas sudár, arcom szépsége, büszke nézésem ,oly csodás. Ti nem ezt látjátok? Akkor vakok vagytok, az irigység elhomályosítja ítélő képességetek. 

Sokszor ereszkedtem a por nép közé, próbáltam megértetni mi igaz és való, de csak feldühítettek, arcátlanul ellenkeztek.

 

 

           A kinzókamra fölé érünk, az  ídegenvezető megmutatja a hegyes lándzsákat,amelyek hegyükkel meredeznek az égnek, és amelyeken sok ezer ember lelte halálát a várbéli harcokban. A másik oldalt , a kinzókamra szomszédságában  egy tágas helyiség-- kiéheztetett vadállatok számára--amelyek arra voltak hivatottak , hogy  az oda bedobott ellenséggel azonnal végezzenek. Az ember  hátán futkároz a hideg, nem csak a szörnyűségek halattán, hanem az uralkodó hidegtől.

 

Neked könnyű, kit

megannyi jó barát

vesz körül,

lesi tékozló álmaid.

Számodra nincsen akadály,

valaki mindig ledönti

szívedről a gátat.

De szenvedők, nincstelenek!

Tiéteké a csodálat!

 

Boldog lehet az, kinek

családja összetartó, vidám,

kemény téglából épült otthona

ledönthetetlen,

meleg fészek.

De szenvedők, nincstelenek!

Rátok áhítattal nézek.

 

Könnyen ítél, kinek ajkán

tüzes csókok százai születnek,

ki csak megmozdítja ujját,

s körötte új világok teremnek.

Az írás fikció, a történet kitaláció, nem valódi személyek szerepelnek benne és nem tudunk arról, hogy ezek az események valóban megtörténtek volna. Bár, ki tudja …

 

Kate Pilloy - Tom Anag: Az érem mindkét oldala

 

VI. fejezet / 3. rész

 

A férfi nem alkoholistának tűnt, hanem infantilisnek. Negyven év körüli, magas, kopaszodásra hajlamos alak volt. És persze éreztem rajta, hogy alkoholt fogyasztott, de a viselkedésén ez nem látszott.

 

 

 

 

                                     Pont , és ellenpont

 

 

 

 

           Nem művészetről lesz szó, nem -- ahhoz nem értek. Szemem viszont van, bár sokszor úgy érzem , hogy jobb lenne , ha nem látnék jól vele. Mert olyanokat látok meg amit mások nem látnak , vagy nem akarnak meglátni. Ebből régebben számtalan kellemetlenségem akadt, pedig  csak az volt a baj , hogy amit láttam, megmondtam , leirtam.

           De hagyjúk a rízsát, térjűnk a tárgyra, a lényegre.

 

 

 

Az írás fikció, a történet kitaláció, nem valódi személyek szerepelnek benne és nem tudunk arról, hogy ezek az események valóban megtörténtek volna. Bár, ki tudja …

 

Kate Pilloy - Tom Anag: Az érem mindkét oldala

 

VI. Fejezet / 1. rész

 

Az egyetemen egyre több tanulnivalóm volt. Éreztem, nem fog megfelelően a fejem. Igaz, nem is ettem rendesen, a menzára már januártól ismét nem fizettem be, minden forintot próbáltam megfogni.

   Legelőször is, hogy megnyugtassak mindenkit, sajnálatos módon közölnöm kell: az éjszaka démonjai valóban léteznek. Másodszor viszont, hogy kicsit fel is oldjam a dolgot: egyáltalán nem olyan nehéz elbánni velük, mint azt az ember hinné.

   A nevem Tamy, és egy plüssnyúl vagyok. Igaz, mire mindazt át tudom gondolni, ami velem történt, már egy nejlonzsák mélyére vagyok zsúfolva sok-sok kacat mellé. Úgy érzem, nem ezt érdemlem, de sajnos plüssnyúlként nem tudok beszélni, ezért – véleményem szerint – teljesen értelmetlen a kardoskodás.

 

 

           Rendkivüli vállalkozó szellemének, semmi sem tudott gátat vetni(most talán hasznát veszi), mert  amikor két kovácsot kerestek a kovácsmühelybe, elsőnek jelentkezett , akkor amikor az igazi kovács csak másodiknak. Igaz, nem sokáig kovácskodott, mert másnap már visszazavarták, ugyanis  nem birta a nagykalapácsot. Eredeti álláspontját akkor sem adta fel --állitotta , hogy a kovácsság és az aranymüvesség, rokonszakma. Szinte sajnáltam , hogy neki még ott kell maradni, de félteni egyáltalán nem féltettem.

Haladtok előre hasztalanul,

soraitokat kutyák vonyítják szét,

haladtok, s nyakatokon érzitek

a változás himnuszt daloló szelét.

Hasztalan a szaladás

s talán a haladás

de nem jó a maradás

menni kell már rég...

De mondom néktet,

sehol sem

világosabb felettünk az ég.

S ha majd egyszer megperdülsz,

ellent állsz a szélnek,

s a förgetegtől elferdülsz,

elszürkülsz,

s elhalványulsz

egy halandó szemének,

rájöhetsz: előre haladni könnyű,

árral dacolni nehéz,

De nem számít, hogy gyáva vagy, vagy merész,

az idők zúgó vihara úgyis elnyű,

elmúlsz te is lassan,

de a fájdalom örök,

S sírod felett éjféltájt,

ha hallgatod a bús szeleket

majd én őrködök. 

Nem lesz így.