Az írás fikció, a történet kitaláció, nem valódi személyek szerepelnek benne és nem tudunk arról, hogy ezek az események valóban megtörténtek volna. Bár, ki tudja …

Kate Pilloy - Tom Anag: Az érem mindkét oldala

VIII. fejezet / 1. rész

A „szőke herceg”, Tibi, egy hét múlva tért vissza. Kevés volt a vendég, így friss voltam, ő pedig éhes rám. Letámadott, ahogy becsuktam a bejárati ajtót. Letépte rólam is, magáról is a ruhát, az ölében vitt be a zuhany alá, megengedte a vizet és már keféltünk is. Nem tudom megmagyarázni azt a hatást, amit kiváltott belőlem. Ártatlan kislányként tettem, amit kért, csodáltam testének minden porcikáját, izmos karját, vállát, hátát, fenekét. Már az ágyban voltunk, lovagló-ülésben szerelmeskedtünk. Igen, az én részemről az volt, elvarázsolt a fickó azzal a macsó stílusával. Nem dolgoztam, rajongtam érte. Nagyon gyorsan letekertünk két kört, majd táskájából megint sodort cigit vett elő, visszafeküdt mellém és rágyújtott. Most nem kérdezte, kérek-e, magához húzott, fejemet a mellkasára tettem és egyszer csak már a számban volt a cigaretta. Igyekeztem nem letüdőzni, de rám szólt, hogy szívjam rendesen, ne pocsékoljak. Egy szóval sem ellenkeztem, csináltam, mert kérte. Köhögtem a leszívott füsttől, ő meg gúnyosan kinevetett, de bíztatott, szívjam csak. Nem sokat adott, talán négy-öt sukk jutott nekem, és semmilyen hatása nem volt rám, főként olyan nem, mint a kokaintól. Akkor szédültem a fehér portól, most nem éreztem semmit. Elszívta a cigit, majd ismét felém fordult, megcsókolt. A karjaiban tartott, kisimította szememből a hajam.

- Ki vagy te valójában? – kérdezte, de választ nem várt. – Mennem kell! – közölte és felkelt mellőlem, lezuhanyozott. Az ágyban maradtam, vártam, hogy a drog hatása utolérjen, de semmi nem történt még akkor sem, amikor felöltözve visszatért, a pénzt ismét a kezembe adta és rám kacsintva magamra hagyott. 

VIII. fejezet / 2. rész

Júlia akkor jött először fel. Már a takarítással is majdnem végeztem, mikor megcsörgette a telefonomat. Pár perc múlva ott volt. Megnézte a lakását, láttam rajta, hogy elégedett, hiszen rend volt, az ablakot érkezése előtt csuktam be, így friss, tavaszi illat fogadta. A mosdóba is benézett, majd teljesen megnyugodva leült a fotelbe.

- Hamar elment! – jegyezte meg, az előző vendégemre gondolva.

- Kifizette az egy órát! – nyugtattam meg, bólintott, hiszen ez azt jelentette, elégedett volt velem.

- Ha már a pénznél tartunk! - kezdte mondandóját, amitől én azonnal ideges lettem. Hiszen sokkal tartoztam neki. – Egyre kevesebb most a vendég…

- Miattam? – szóltam közbe. Királynői mosolyt kaptam.

- Dehogy, téged imádnak! Csak hát tavasz van, szerelem, a nők, asszonyok is többet engednek otthon, ez ilyenkor természetes. De nekünk kell a pénz! Neked is! – nyomta meg az utolsó két szót, bólintottam, hisz tudtam. – Szóval el kellene gondolkoznod az anális szexen. Lenne egy-két érdeklődő, és hajlandóak többet fizetni!

- Nem! – válaszoltam határozottan. Tudtam, azt nem akarom.

- Oké! – nevetett és engedett. – Van más lehetőség is! Beszéltünk már arról is. Leszbikusok is vannak a vendégeink között.

- Ne, kérlek! – néztem rá ijedten.

- Csak kinyalod a puncit, és ennyi! Nem rosszabb, mint a farok! – bíztatott.

- Nem, nem akarom! – tiltakoztam, és egyre jobban tartottam attól, hogy mi lesz ebből.

- Oké! – engedett ismét, de most nem nevetett, hangja határozottá vált: – Akkor jövő héten jössz velünk Bécsbe! Három nap. Hajnalban indulunk, este már dolgoztok. Napi három vendég, nem több. Maximum négy. Harmadik nap éjjel, az utolsó vendég után jövünk haza. Te tudsz is németül, igaz?

- Valamennyit! – néztem rá kétségbe esve. Menjek vele külföldre? És ha elad? Ha nem hoz haza? Egyáltalán, milyenek az osztrákok? Ezer kérdés merült fel bennem. – Meg fogom adni a pénzt, maradok itthon, és legfeljebb napi három vendéget fogadok! – ajánlottam.

- Nincs annyi jelentkező most, értsd meg! – szólt, hangja már erőteljesebbé vált. – Tudom, hogy rendes lány vagy és nem vernél át, de lásd be, arra a pénzre nekem is szükségem van. Türelmes voltam, kamatot sem számolok fel, de azért ne húzzuk, mint a rétes tésztát! – figyelmeztetett. - És ha ide is adod a pénzem, miből élsz? – tette fel a következő aggasztó kérdését. Mert az igaz volt, hogy a kétszázezret már oda tudtam volna adni, de akkor… - Ne aggódj – szólt a gondolataimba. - Vigyázni fogok rád! Te vagy a legjobb lány most a csapatba. Imádnak téged a férfiak. Azt mondják, pontosan érted, ők mit várnak tőled, és azt mindig meg is adod nekik. Szóval, ne aggódj! Odakint, napi három vendéggel megkeresed a szükséges pénzt. Sőt, elengedem neked az utazási és a kajaköltséget is. Nyaralni fogsz, ingyen, Bécsben! – ajánlotta. - De ezt a többi lánynak ne mondd, ez az ajánlat csak neked szól! Pontosan azért, mert a legjobb vagy köztük!

- Hányan megyünk? – kérdeztem, belenyugodva a helyzetbe.

- Csak négy lány, én, meg egy srác, a sofőr. Egy hétszemélyes autóval megyünk, így bőven lesz hely mindenkinek. Ennyi – felállt, a táskájáért nyúlt. – Ezt neked hoztam: esemény utáni tabletta.

Nem értettem, de elfogadtam tőle.

 - Miért hoztad? Fogamzásgátlót szedek!

- Tudom, de jövő héten jönne meg a menszeszed. Ezért most ezt beveszed, a fogamzásgátlót pedig nem. Holnap megjön a vérzésed, ötödik nap elkezded újra a saját gyógyszeredet – közölte a feladataimat. Hihetetlenül figyelmes volt, nekem ez eszembe se jutott. De borítsam fel a szervezetem hormonháztartását?

- Ne aggódj, beválik, én is csináltam néha, ha kellett! És Bécsbe is voltam annak idején! Minden meg van szervezve, semmi gond nem lesz. Csak arra kell figyelned, hogy ügyesen játszd meg magad! Az osztrák férfiak büszkék, tudják, hogy igazi csődörök, és minden nőt ki tudnak elégíteni. De ha te eljátszod nekik, hogy életedben nem kaptál még ilyen baszást, mint most, tőle, akkor dőlni fog hozzád a pénz! – oktatott, majd ismét elmosolyodott, kedvesen, megértő tekintettel. - Visszafelé, ha akarod, hazaviszünk, útba esik és úgyis tavaszi szünet következik az egyetemen.     

Megsemmisülve bólintottam. Mindenre gondolt, és azt úgy adta elő, hogy ne tudjak kibújni alóla. Menni készült, de ekkor eszembe jutott a füves cigi meg a por. Elővettem és elmondtam, hogy a drogos srác hagyta itt.

- Miért nem használtad? – csodálkozott. – Ajándékba adta, nem?

- Nem akarok rászokni! – tiltakoztam, és felé nyújtottam a borítékba rejtett anyagot.

- Ettől nem szoknál rá, de ahogy gondolod! – vont vállat és elvette tőlem. – Látod, már rendezted is a szállásodat Bécsben! – nevetett.