Az írás fikció, a történet kitaláció, nem valódi személyek szerepelnek benne és nem tudunk arról, hogy ezek az események valóban megtörténtek volna. Bár, ki tudja …

Kate Pilloy - Tom Anag: Az érem mindkét oldala

X. fejezet / 5. rész

Később lezuhanyoztam, igyekeztem összeszedni magam. Fáradtságot éreztem, izomlázam volt, de más bajom igazán nem. Júliát felhívtam telefonon, és elmondtam, hogy ott aludtam a lakásában. Nevetett rajtam.

- Egészségedre! Gondolom, rád fért már egy kiadós alvás! Hagyd ott a kollégiumot, lakj nyugodtan a lakásban!

- A koli közel van az egyetemhez, a könyvtárhoz - jegyeztem meg – jó az nekem!

- Te tudod! Délután, hatra lesz munkád, addig viszont nézd már meg a ruháidat, gondolom, ki sem bontottad még a csomagolásból!

Elgondolkodtam, mert valóban eszembe sem jutottak eddig azok a ruhadarabok. Hisz annyi minden történt már azóta! A szatyrot a szekrény rejtette, benne a Bécsben vásárolt dolgokkal. Most elővettem, kicsomagoltam és vállfára tettem a szoknyákat, kosztümöt, blúzokat. Elegáns, mégis divatos darabok voltak, már az üzletben is elismertem, hogy Júliának nagyon jó ízlése volt.  Pakolás közben eszembe jutott, honnan tudhatta, hogy nem nyúltam a ruhákhoz. Tibi meg azt honnan tudta, hogy mi folyik a lakásban? Lázas kutatásba kezdtem, valami apró, lehallgatásra alkalmas eszközt kerestem. Elborította a félelem az agyamat, attól tartottam, minden szavamat lehallgatják. Rettentő kínos lett volna, ha felvételek készülnek arról, amiről a vendégekkel beszélünk, ami az ágyban történik. Semmit nem találtam, de ettől nem lettem nyugodtabb, hiszen azt sem tudtam, hogy néz ki, amit keresek. Újra nekiestem a lakásnak, de ismét eredménytelen volt a kutatásom.

A második kör után tehetetlenül ültem le a fotelbe. Azt éreztem, hogy összecsapnak a fejem felett a hullámok. Júlia, a kuncsaftok, a drog, Tibi és mindaz, amit tegnap művelt. Ahogy telt az idő, egyre erősebben azt gondoltam, hogy ez már sok. Ez nem én vagyok! De legalább most az első gondolatom nem a megfutamodás volt. Tudtam, ebből az egészből ki kell szállnom, minél hamarabb. Hiszen belgyógyász akarok lenni, nem mocskos, drogos ringyó, egy utolsó cafka. Azt még akkor nem tudtam, honnan lesz pénzem, csak azt, hogy ezen a módon nem akarom tovább finanszírozni a jövőmet.

XI. fejezet / 1. rész   

Az előadó terem előtt összefutottam Lacival. Úgy tűnt, várt rám.

- Ne veszekedjünk! – kértem azonnal. Mosolyogva felemelte mindkét kezét, jelezve, hogy fegyvertelen.

- Azt hittem a sebészre buksz! – kezdte a beszélgetést. – Még az is jobban illene hozzád, mint az a motoros vadállat.

- Egyikre sem bukok! – nyugtattam meg és teljesen felé fordultam, szinte elé álltam kényszerítve, hogy figyeljen rám és értse is meg, amit mondok: – Laci, veled sem akarok járni! Értsd meg, első évesek vagyunk, nehéz az egyetem, rengeteget kell tanulni és én dolgozom is a tanulás mellett!

- Dolgozol? – nézett vissza rám csodálkozva.

- Gyermekfelügyeletet vállaltam, néha vasalást, főzést is. Nekem kell a pénz, értsd meg! – hazudtam, bár volt igazság a mondataimban. Bólintott, úgy tűnt, megért, bár neki a gazdag szülei fizettek mindent. Pontosabban addig úgy tudtam.

- Van egy cigid? – kérdezte. – Nem füves, tiszta! – tette hozzá. Elhúztam a számat és nemet intettem.

- Nem cigizem, nem is drogozom!

- Nemrég még úgy tűnt! – jegyezte meg. – Oké – visszakozott – csak azt akartam mondani, lehet, hogy kihagyok egy évet! – lepett meg.

- Van ilyen lehetőség? – csodálkoztam.

- Persze, bár nem díjazzák, de van. Sajnos, az eredményeim nem olyan jók, hogy átmenjek a pesti orvosira, itt meg sokba kerül a koli, meg a kaja, meg minden – folytatta. Ismét rámeresztettem a szemeimet.

- Te miről beszélsz? Az lehetséges hogy másik egyetemen folytasd a tanulmányaidat?

- Nem voltál ott az évnyitón? – bámult most ő rám. – Mindezt elmondták!

Nem voltam ott, Gergőre vagy egy másik kisfiúra vigyáztam.

- Elmondanád, mi ez a lehetőség? – érdeklődtem. Laci részletesen elmesélte, hogy mit, hova kell kérvényeznem, annak érdekében, hogy iskolát váltsak. És azt is elmondta, hogy milyen lehetőségek vannak arra, hogy kevesebbe kerüljön az egyetem. Pályázatokról beszélt, ösztöndíjról, tanulmányi eredményről. Ezekről fogalmam nem volt.

- Te jobb eredményeket értél el, mint én, nem? – kérdezett most ő. – Azt gondoltam, már beadtad a pályázatodat!

- Csak 73 %-ra teljesítettem a félévet!

- És most?

- Nem is tudom! – néztem rá zavartan. Valóban nem tudtam pontosan, nem is foglalkoztam különösebben a zárthelyik és a beadott dolgozatok eredményeivel. – Számít ez?

- Nem tudom a részleteket, mit számítanak be, mit nem, de sokkal jobbak az eredményeid, mint nekem. Járj utána!

- És te?

- Apáméknak nem megy az üzlet. Ha így marad, kihagyok egy évet, elmegyek robotolni Angliába, aztán hazajövök és folytatom.

- Ne hagyd ki, nem biztos, hogy vissza tudsz jönni! – kértem. Elmosolyodott.

- Rendes csaj vagy, kár hogy nem jövök be neked!

- Azért szeretlek! – mosolyogtam én is rá. Jó volt vele beszélgetni, végre egy normális emberrel szót váltani. És nem utolsó sorban, nagyon sok hasznos infót osztott meg velem. Aznap délután már nem tudtam bemenni a tanulmányi osztályra, Júlia két félórás ügyfelet is beszervezett nekem. Addig sem jókedvből tettem boldoggá a férfiakat, de akkor az a két menet nagyon megviselt. Már nem akartam ilyen módon pénzt kapni, és ahogy ezt felfogta az agyam, testem sem engedelmeskedett. Szenvedtem, de szerencsére az egyik férfi csak egy gyors menetre vágyott, semmi orális szex, semmi beszélgetés. A másik körülményesebb volt, ő láthatóan azért jött, hogy emlékeztesse magát: ki tud elégíteni egy nőt, és ő maga is képes még rá. Fél órát lihegett rajtam, markolászta a melleimet, zihált és dolgozott veszettül, majd megsajnáltam, lovagló ölésbe fordulva én mozogtam, így végre sikerült neki elélveznie. Királyi mosoly uralkodott az arcán, elterülve jelentette be, hogy ő a császár. Én meg tudtam, amit tapasztaltam, de azt nem osztottam meg vele.

Másnap, az előadások után terveztem, hogy bemegyek a tanulmányi osztályra, és mindent részletesen megtudok. Lacinak köszönhetően ismét új lehetőségek nyíltak meg előttem. Úgy éreztem, el kell mennem Debrecenből, és tiszta lappal, máshol, újra kezdenem. Csakhogy még sok akadály állt előttem.