Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Szívem megkeménykedik egy kósza hajnalon.
Egy átvirrasztott éjjel, nézek ki az ablakon.
Becsukom a szemem, el akarok menni!
Olyan helyre, ahol nem ismer senki.
Törött darabokkal sétálok tovább.
Egy lakatlan szigeten jó lesz talán.
Elestem régen, nyalogatom sebeim.
Bukfenceket hányok, nem tudok kimászni.
Szívem érzéketlenné vált ezen a hajnalon.
S már nincs ki megértsen, halkan dúdolom.
Tenyerem kinyújtom, a semmit markolom.
Egyetlen apró pillanatért küldöm fohászom.
Az idő kikerül, szembe néz velem,
Majd szabadon, könnyedén kinevet.
Nézek rá, vajon mit akar tőlem?
Az édes felejtést mért rejti előlem?
Kővé dermedt szívem nem leli a választ,
Patakokon kajtat át, az egész hiába.
Üres ez a hajnal, mégis nyugtató.
Nincs már könny, sem elveszett mélabú.
Belefáradt már lelkem e viharba,
Mit annyi éjen át, csakis érted vívtam.
Csatáztam pokolban, mennyben és Földön,
S mosolyt már senki sem küldött.
Ragyogót, mézeset, virágosan édeset,
Sajnálták tőlem úgy néz ki az égiek.
Volt imám nem egy, csak hozzájuk szólt,
Illetéktelen fülnek birtokába nem jutott,
Mégis nézd, ezen a fáradt hajnalon,
Leteszem botom, elveszett vándorom.
Szívem nehéz faajtókon zörget,
Legyengült, s talán már nem érez.
Kinyitom ablakom, utoljára talán.
Rózsa illata tölti be a szobát.
Napfény árad be, s hagyom, hogy menjen,
A kismadár csicsergése a szomszéd kertbe.
Szökőkút zubogása töri meg csendet,
Reggel van már, a szívem sem reszket.
Zavartalan nyugodott, a szivárványok havasán,
Aki akar menjen, én nem várok többet már!
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!