Bence-csere

                                  1.

 Amikor Balázs belenézett barátja vörösre sírt szemeibe, úgy érezte, mintha egy láthatatlan kéz benyúlt volna a mellkasába és megcsavarta volna a szívét.  Bármi rosszat el tudott volna képzelni, de azt nem, hogy pont ő neki kell elkeseríteni Bencét, persze barátja érdekébe.   Közelebb lépett hozzá, hogy ne kelljen hangosan beszélnie, s amikor megtette az első lépést, hallotta hogy az ismeretlenekből álló közönség is közelebb lépked feléjük. 

 - Nem hagytál más választást! - lihegte erőtlenül Balázs, miközben szemei előtt szinte lepergett mindazon boldog pillanatok egyike, melyeket mind Bencével élt meg, a kiscsoportos óvódás koruktól, egészen mostanáig. Hiszen lehet, hogy pár másodperc és ezek a pillanatok már csak egy veszni látszó barátság szép emlékei maradnak. - El kell hát mondanom valamit a te szerelmedről! Csak arra kérlek hogy hallgass meg! Ha befejeztem, szidhatsz, dühönghetsz, nem fogok védekezni! 

Egy nappal korábban...

  Az iskolakezdéssel együtt, szeptemberben kezdetét vette az NB II-es Labdarúgó Ness Liga, melynek az első fordulójában a Restart Ceglédi VSE csapata fogadta hazai pályán a korábban elsőosztályban menetelő, ám mostanra rangja vesztett Balmazújvárost.

  Cegléd nem tartozott a nagyvárosok közé, ezzel ellentétben viszont a különféle rendezvényekre elég szép számmal jelentek meg a lelkes szórakozni vágyók.    S ez ugyanígy volt rájuk jellemző a sportesemények napjain is.   A malomtó széli sportpálya ezúttal is zengett a szurkolóktól.  A ceglédi, illetve a balmazújvárosi szurkolók, egymástól messze, két külön csoportban, az ülőhelyükről felállva szögdécseltek fel s alá, miközben sörtől bódultan kiáltozták csapatuk drukkindulóját.  

  Odalent a méregzöld füves pályán kiéleződött harc ment, a szezon első bajnoki meccs győzelméért.   A citromsárga mezet viselő hazai csapat a Cegléd, valamint a zöld alapon, fekete csíkokkal teli Balmazújváros mérte össze az erejét.  Támadott mind a két csapat, ám, hasonlóképpen visszazártak a saját térfelükre.

  Kellemes, napsütötte időben volt része a két csapatnak.

 A szél csak gyengén fújt, éppen hogy megtáncoltatta a Malomtó széli sportpálya körüli fák lombjait.   A Nap aranyló fénye, teljes egészében világította be a zöld gyepet, nem volt se hideg, se túl meleg, tehát alkalmasnak minősült az idő mint meccsezésre, mint meccsnézésre.

Mindkét csapat teljes erejét bevetve, próbálta megszerezni a vezetést, miközben a lelátókról még egyre hangosabb drukk kiáltások hallatszódtak le a pályára.    Persze, odalent minden játékos tisztában volt azzal, hogy ahol ennyi ember szurkol a győzelemért, akkor ott mindennél jobban kell teljesíteni. 

   A ceglédi focicsapat kapitánya, a magas, torzonborz, szőke frizurás Máté, figyelmeztette társait, hogy hamarosan véget ér az első félidő, s jó lenne szerzett s nem kapott góllal zárni a szezon első bajnoki meccsének a félidejét.   A sárga mezesek, akármennyire csak tudtak, próbáltak újabb és újabb támadást kialakítani, ám ezzel szemben a Balmazújváros focistái sem adták oda olyan könnyen a játékszert.     Mindkét csapat igyekezett összeszedettebben játszani, még ha már csak néhány percre voltak a félidő lefújásától. 

  Mint a Cegléd, mint a Balmazújváros próbált mindent megtenni a vezető gól megszerzése érdekében.   A vendég csapat próbált közelebb kerülni az ellenfél csapat kapujához, méghozzá hosszabb passzokkal, melynek pontatlansága miatt a Cegléd megszerezte a labdát, méghozzá a hazai csapat, balszélső hátvédje Koncz Bence csípte el az eladott játékszert. Aztán nagy lendülettel elindult, hogy mihamarabb lefussa üldözőjét és megfelelő csapattársnak továbbíthassa a labdát.  Mivel azonban látta, hogy minden társa mögött ott állt egy zöld-fekete mezes játékos, így nem tehetett mást, egyedül kellett tovább mennie, végül is ő rá már nem maradt fogó ember.    

   Így hát eldöntötte: ezt a labdát, ha törik, ha szakad, de egészen a kapuig fogja vinni. Márpedig ha ő eldönt valamit, akkor annak úgy kell majd történnie.   Azt akarja, hogy ezzel a góllal, márha persze sikerül majd megszereznie, elismerést nyerhessen a csapattársaitól és az edzőjétől.    Erre mindennél jobban vágyott.    Elismerést egy egyszerű focista fiúnak, aki soha nem vágyott jobban semmire, egy elismerésnél. 

  Bence már majdnem elérte az ellenfél kapuját, amikor hallotta, hogy egyre több láb dobog mögötte. Az ellenfelek szinte pillanatok alatt utolérték s már ott lihegtek a nyakában.    Ezzel egyidőben, pedig vele szemben a kapus, aki elrugaszkodván a földtől, olyan erővel indult meg vele szemben, akár egy szabadon eresztett bika.   S mivel legalább két fejjel magasabb és szélesebb testalkattal rendelkezett Bencénél, így a tizennyolc éves fiúban még ha az utolsó pillanatban is, de kételyek merültek fel.    Mi történik ha összeütközik a hatalmas, kopasz fejű kapussal?   Még az is lehetséges, hogy az ütközéstől maradandó agykárosodást fog szenvedni, ami miatt már soha életében nem folytathatja majd ezt a csodálatos sportágat, s ami mégfájóbb lesz, hogy már soha nem lesz olyan, mint azelőtt.

  S mindezt egy gólért. 

 Márpedig igen is egy gólért!   Ha ezzel a saját testi épségét fogja kockáztatni, akkor ennek így kell hát lennie!

  Ebből az akcióból gólt fog szerezni!