Mivel én elég sokat olvastam tőled, számomra nem idegen ez az írásmód. Én mindig szerettem a leírásaid részletességét, noha sokszor tényleg kicsit túlzásba viszed.
Az itt elhangzó véleményekhez pedig annyit, hogy veszekedni felesleges, mert ahány ember, annyi gondolat, érzés, vélemény... fogadd meg belőlük, amit hasznosnak tartasz, gondolkozz el rajtuk és annak szellemében folytasd az írást!

Válasz

Meseszerűen hatott rám ez az írás a sok "körítéstől", és a meseszerű szóhasználattól. Olykor nem is éreztem őket egészen összefüggőnek. Pl.:" Megállt, az emberi testben régen elnyomott állati ösztönök hirtelen a felszínre törtek." Mégis kiben? A lányban? Mert ő állt meg. Az elgondolás érdekes, a téma sem rossz, de nem tudtam átérezni, sem félni.

Válasz

Eliose egyet értek veled. Természetes, hogy mindig nem találjuk el a témát, az írást. Van mikor kevés embernek tetszik, kevesen tudják magukévá tenni a dolgokat. Nekem tetszik ahogy kritikát írsz, pedig szigorú vagy :) Azzal viszont nem értek egyet, hogy andrásos kritika, igaz ti már ismeritek egmást jobban, én még új vagyok. De ha én is erikásan írnék kritikát akkor lehet sokan nem néznék jó szemmel, vagy már nem is lennék az oldalon,oda kell figyelni szerintem biznyos dolgokra. Nem tudom miért lihegem túl ezt a témát, de az a- HaHa- András kritikájában kiütte a biztositékot nálam.
András már rég nem olvasok horrort és nem is nézek. Nekem nem az szúrta a szemem, hogy kritikát írtál (amit már leirtak előtted) hanem ahogyan írtad. De nem látom értelmét vitázni mert más más dologról beszélünk.

Előzmény

Válasz

Norbi, én azt javaslom, írj még ilyen rövidke történeteket, és legfőképpen azt fogadd meg, amit Eloise írt: "A kritikákat elég egyszerűen csak megköszönni, és amit tudsz, azt a javadra fordítani belőlük."

Tudod, a szembesítésen sem az a cél, hogy meggyőzd a másikat, hanem hogy elmond az igazat! Ez csak jó tanács, de az élet sok-sok területén használható!

Válasz

Egy kis összefoglaló...

Időnként belesek más írói oldalakra, olyanokat is látogatok, ahol már többkönyves, befutott írók publikálnak, véleményeznek... mikor mit, szóval, sajnos ott is azt tapasztalom, hogy nagyon abba az irányba viszi el a mai írókat a divat, a megfelelési kényszer és az ostoba elvárások, amiket nem is nagyon az olvasók, inkább a kritikusok állítanak fel, ami miatt nagyon elferdülhet egy mű. Ez az oda-vissza játszma kezdi megölni a dolog szépségét. Ezért mindig is nagy a felelősség, amikor kritikát fogalmazunk meg.

Ennél, amit Norbi írt, ez esetben az írástechnikai malőrre utaló kritika, miszerint kicsit túlírt, eltörpül amellett, hogy mennyire tudott hatni, érzelmeket, gondolatokat kiváltani ez az írás. Az utóbbi is jelen van, a hozzászólásokból is látszik, hogy nem feltétlen határolódik el az olvasó az ilyen jellegű írásoktól sem. Tommynak, Erikának bejött. Tehát, Norbi, nem kell megmagyaráznod, hogy mit és hogyan meg miért, mert az tényleg olyan, mint ahogy Béla fogalmazott: megmagyarázott vicc.

A kritikákat elég egyszerűen csak megköszönni, és amit tudsz, azt a javadra fordítani belőlük. Akinek nem tetszik az írásod, mert ilyen is van, azt pedig el kell fogadni, nem belemagyarázni az illető fejébe, hogy ezért és ezért jó amit írtam...

Amit olvasunk, azt megpróbáljuk a saját világunkba valahogy beleilleszteni. Nyilván, akinek sikerült ezt átélnie ennél a kis szösszenetnél, mint Erikának, neki könnyebb elfogultabbnak lennie. Akitől távolabb áll, mint Andrástól vagy tőlem, mi nyilván ennek hangot is adunk. (Ehhez viszont végig kell olvasni.) András olyan andrásosan, én meg ahogy sikerült, kifejeztük a véleményünk. De szerintem mindketten arra szerettünk volna rávilágítani, hogy jobban szeretjük, ha annak, amit olvasunk, olyan súlya van, olyan mondanivalója, amivel nekünk is lehet azonosulni.

Béla utolsó mondatában sok igazság van. Arról meg igazán nem tehet az író, ha kevesen teszik magukévá azt, amit írt. Benne van a pakliban, hogy a 'mindenevés' mellett időnként az igényesebb felé húz a szívünk...

Válasz

Rátapintottál a lényegre, pont azért félsz ilyen ostobaságoktól az utcán, mert az ilyen írások, és ez a műfaj, ilyen irracionális félelmet kelt benned. Ha nem néznél/ olvasnál (nem tudom nézel/olvasol-e) ilyen témákat, meg sem fordulna a fejedben, hogy félj az utcán ilyentől.
Téged még nem vertek meg, vagy akartak kirabolni az utcán és nem kellett elszaladnod. Sokkal valószínűbb, hogy ilyesfajta sérelem ér, minthogy valami természet feletti jelenség áldozata legyél. Pont ezért gyűlölöm a horror műfajt, megfertőzi az agyat, hülyeségeket gondol az ember. Mások meg csak gyártják és gyártják.

Norbert nem azért olvastam el, mert kötelező lett volna, hisz tudod, nem követem a művedet. Kíváncsi voltam rád, és szóra méltattam a munkádat, de ha sért téged, hogy véleményeztelek, vagy nem tudod elfogadni, hogy esetleg negatívumot is kaphatsz, akkor most nincs miről beszélnünk. Nem azért mondtam ezeket, hogy bántsalak vele, hanem tudd, mire kéne esetleg odafigyelni. Fel kell nőni hozzá, meg kell tanulni elfogadni a negatív kritikát, nem pedig kimagyarázni azt, ahogy azt Béla is mondja.

Előzmény

Válasz

Utolsó bejegyzésed úgy tűnik mint a megmagyarázott vicc.Szerintem ezt az olvasó kell megértse és átélje,anélkül,hogy te külön megmagyaráznád,mert akárhogyan vesszük minden írást úgy készítünk,hogy a széles tömegekhez szóljon,aztán hányan értenek egyet és teszik magukévá itt a szelekció.

Válasz

"Két szerepről beszélünk, az egyiknek csak az volt a szerepe, hogy meghaljon, a másiknak pedig csak az hogy öljön."

A természet nem így működik? :) A vad meghal, a ragadozó gyilkol. Semmi bonyolult nincs benne, az élet megy tovább. Akárki akármikor eltávozhat, akármilyen módon, és ez az a bizonyos ismeretlentől való félelem, ami ott bujkál minden ember, minden élőlény lelkében.
Ha belegondolsz hányan tűntek el nyomtalanul, ez a történet csak még ijesztőbb lesz egy tudatalatti szinten.

Válasz

A jelzők valóban túlzásban voltak, de András, azt azért én is meghagyom, hogy senki sem kényszerített rá az olvasására :D
Már megbocsáss, de úgy viselkedsz, mint akit köteleztek arra, hogy végigrágja magát a történeten.
Nem kell úgy megírni valamit, hogy az mindenkinek szép legyen! Vannak bizonyos történetek, amelyek csak egy szűk kis csoportot érintenek.
A nyelvtant és a helyességet lehet bírálni, az univerzális, de a mondanivaló az már más tészta. Azért, mert neked nem tetszik, nem látod értelmét, attól még más talál benne valamit.
"Ami az egyiknek szemét, a másnak kápráztatja a szemét". :)

Válasz

Újat már én sem tudok mondani, de én azoknak az oldalán vagyok, akiknek tetszett ez az írás.

Válasz