Mivel én elég sokat olvastam tőled, számomra nem idegen ez az írásmód. Én mindig szerettem a leírásaid részletességét, noha sokszor tényleg kicsit túlzásba viszed.
Az itt elhangzó véleményekhez pedig annyit, hogy veszekedni felesleges, mert ahány ember, annyi gondolat, érzés, vélemény... fogadd meg belőlük, amit hasznosnak tartasz, gondolkozz el rajtuk és annak szellemében folytasd az írást!

Válasz

Meseszerűen hatott rám ez az írás a sok "körítéstől", és a meseszerű szóhasználattól. Olykor nem is éreztem őket egészen összefüggőnek. Pl.:" Megállt, az emberi testben régen elnyomott állati ösztönök hirtelen a felszínre törtek." Mégis kiben? A lányban? Mert ő állt meg. Az elgondolás érdekes, a téma sem rossz, de nem tudtam átérezni, sem félni.

Válasz

Eliose egyet értek veled. Természetes, hogy mindig nem találjuk el a témát, az írást. Van mikor kevés embernek tetszik, kevesen tudják magukévá tenni a dolgokat. Nekem tetszik ahogy kritikát írsz, pedig szigorú vagy :) Azzal viszont nem értek egyet, hogy andrásos kritika, igaz ti már ismeritek egmást jobban, én még új vagyok. De ha én is erikásan írnék kritikát akkor lehet sokan nem néznék jó szemmel, vagy már nem is lennék az oldalon,oda kell figyelni szerintem biznyos dolgokra. Nem tudom miért lihegem túl ezt a témát, de az a- HaHa- András kritikájában kiütte a biztositékot nálam.
András már rég nem olvasok horrort és nem is nézek. Nekem nem az szúrta a szemem, hogy kritikát írtál (amit már leirtak előtted) hanem ahogyan írtad. De nem látom értelmét vitázni mert más más dologról beszélünk.

Előzmény

Válasz

Norbi, én azt javaslom, írj még ilyen rövidke történeteket, és legfőképpen azt fogadd meg, amit Eloise írt: "A kritikákat elég egyszerűen csak megköszönni, és amit tudsz, azt a javadra fordítani belőlük."

Tudod, a szembesítésen sem az a cél, hogy meggyőzd a másikat, hanem hogy elmond az igazat! Ez csak jó tanács, de az élet sok-sok területén használható!

Válasz

Egy kis összefoglaló...

Időnként belesek más írói oldalakra, olyanokat is látogatok, ahol már többkönyves, befutott írók publikálnak, véleményeznek... mikor mit, szóval, sajnos ott is azt tapasztalom, hogy nagyon abba az irányba viszi el a mai írókat a divat, a megfelelési kényszer és az ostoba elvárások, amiket nem is nagyon az olvasók, inkább a kritikusok állítanak fel, ami miatt nagyon elferdülhet egy mű. Ez az oda-vissza játszma kezdi megölni a dolog szépségét. Ezért mindig is nagy a felelősség, amikor kritikát fogalmazunk meg.

Ennél, amit Norbi írt, ez esetben az írástechnikai malőrre utaló kritika, miszerint kicsit túlírt, eltörpül amellett, hogy mennyire tudott hatni, érzelmeket, gondolatokat kiváltani ez az írás. Az utóbbi is jelen van, a hozzászólásokból is látszik, hogy nem feltétlen határolódik el az olvasó az ilyen jellegű írásoktól sem. Tommynak, Erikának bejött. Tehát, Norbi, nem kell megmagyaráznod, hogy mit és hogyan meg miért, mert az tényleg olyan, mint ahogy Béla fogalmazott: megmagyarázott vicc.

A kritikákat elég egyszerűen csak megköszönni, és amit tudsz, azt a javadra fordítani belőlük. Akinek nem tetszik az írásod, mert ilyen is van, azt pedig el kell fogadni, nem belemagyarázni az illető fejébe, hogy ezért és ezért jó amit írtam...

Amit olvasunk, azt megpróbáljuk a saját világunkba valahogy beleilleszteni. Nyilván, akinek sikerült ezt átélnie ennél a kis szösszenetnél, mint Erikának, neki könnyebb elfogultabbnak lennie. Akitől távolabb áll, mint Andrástól vagy tőlem, mi nyilván ennek hangot is adunk. (Ehhez viszont végig kell olvasni.) András olyan andrásosan, én meg ahogy sikerült, kifejeztük a véleményünk. De szerintem mindketten arra szerettünk volna rávilágítani, hogy jobban szeretjük, ha annak, amit olvasunk, olyan súlya van, olyan mondanivalója, amivel nekünk is lehet azonosulni.

Béla utolsó mondatában sok igazság van. Arról meg igazán nem tehet az író, ha kevesen teszik magukévá azt, amit írt. Benne van a pakliban, hogy a 'mindenevés' mellett időnként az igényesebb felé húz a szívünk...

Válasz

Rátapintottál a lényegre, pont azért félsz ilyen ostobaságoktól az utcán, mert az ilyen írások, és ez a műfaj, ilyen irracionális félelmet kelt benned. Ha nem néznél/ olvasnál (nem tudom nézel/olvasol-e) ilyen témákat, meg sem fordulna a fejedben, hogy félj az utcán ilyentől.
Téged még nem vertek meg, vagy akartak kirabolni az utcán és nem kellett elszaladnod. Sokkal valószínűbb, hogy ilyesfajta sérelem ér, minthogy valami természet feletti jelenség áldozata legyél. Pont ezért gyűlölöm a horror műfajt, megfertőzi az agyat, hülyeségeket gondol az ember. Mások meg csak gyártják és gyártják.

Norbert nem azért olvastam el, mert kötelező lett volna, hisz tudod, nem követem a művedet. Kíváncsi voltam rád, és szóra méltattam a munkádat, de ha sért téged, hogy véleményeztelek, vagy nem tudod elfogadni, hogy esetleg negatívumot is kaphatsz, akkor most nincs miről beszélnünk. Nem azért mondtam ezeket, hogy bántsalak vele, hanem tudd, mire kéne esetleg odafigyelni. Fel kell nőni hozzá, meg kell tanulni elfogadni a negatív kritikát, nem pedig kimagyarázni azt, ahogy azt Béla is mondja.

Előzmény

Válasz

Utolsó bejegyzésed úgy tűnik mint a megmagyarázott vicc.Szerintem ezt az olvasó kell megértse és átélje,anélkül,hogy te külön megmagyaráznád,mert akárhogyan vesszük minden írást úgy készítünk,hogy a széles tömegekhez szóljon,aztán hányan értenek egyet és teszik magukévá itt a szelekció.

Válasz

"Két szerepről beszélünk, az egyiknek csak az volt a szerepe, hogy meghaljon, a másiknak pedig csak az hogy öljön."

A természet nem így működik? :) A vad meghal, a ragadozó gyilkol. Semmi bonyolult nincs benne, az élet megy tovább. Akárki akármikor eltávozhat, akármilyen módon, és ez az a bizonyos ismeretlentől való félelem, ami ott bujkál minden ember, minden élőlény lelkében.
Ha belegondolsz hányan tűntek el nyomtalanul, ez a történet csak még ijesztőbb lesz egy tudatalatti szinten.

Válasz

A jelzők valóban túlzásban voltak, de András, azt azért én is meghagyom, hogy senki sem kényszerített rá az olvasására :D
Már megbocsáss, de úgy viselkedsz, mint akit köteleztek arra, hogy végigrágja magát a történeten.
Nem kell úgy megírni valamit, hogy az mindenkinek szép legyen! Vannak bizonyos történetek, amelyek csak egy szűk kis csoportot érintenek.
A nyelvtant és a helyességet lehet bírálni, az univerzális, de a mondanivaló az már más tészta. Azért, mert neked nem tetszik, nem látod értelmét, attól még más talál benne valamit.
"Ami az egyiknek szemét, a másnak kápráztatja a szemét". :)

Válasz

Újat már én sem tudok mondani, de én azoknak az oldalán vagyok, akiknek tetszett ez az írás.

Válasz

A világ tele van értelmetlen dologgal. Nekem azért tetszett, mert én ellentétben veled, mikor megyek haza egy buliból egyedül nagyon félek, és az itt leírtak járnak folyton a fejemben. Nem félek az emberektől, vagy hogy kirabolnak,(lehet túl naiv vagyok) hanem pont ettől a sötét valamitől. Ami jön megöl vagy még rosszabb félelmben tart, pusztán azért mert élvezi. Nincs mindig ok okozati összefüggés. Igen vannak hibák, túl sok jelző stb. De elég erre felhívni szerintem a figyelmet, nem kell ecsetelni, kigunyolni. Ez csak a személyes véleményem lehet mást nem idegesit de engem igen néha. Ezzel nem kívánok vitát nyitani vagy sértegetni, csak éreztem muszály leírjam.

Válasz

Mivelhogy mindenki alaposan kivesézte írásodat , én csak annyit mondok hogy a nyelvezetet kell alárendelni a mondanivalónak, és nem fordítva! Üdv

Válasz

Az mit jelent? (Majdnem ugyan ezt mondtam, mint ők) Valamit vagy azért olvasok mert, mond valamit, vagy mert szórakoztat. Én kedvelem a kozmikus témákat, sci-fi szálakat. Ha tudnád miken nőttem fel.... De itt nem volt semmi mondanivaló, és egyáltalán nem volt szórakoztató. Nem tudom szórakoztatónak találni azt, aminek csak annyi a története, hogy az utcán sétál egy lány, aztán csak úgy jön valami erő, ami megöli, megeszi, elviszi nem tudom már mit csinált vele. Semmi előzménye, semmi következménye, se a lánynak, se annak a micsodának. Mindkettő csak úgy van, mindkettővel csak úgy történik valami, és ennyi volt a történet. Nem volt súlya semminek. Két szerepről beszélünk, az egyiknek csak az volt a szerepe, hogy meghaljon, a másiknak pedig csak az hogy öljön. Most nem akarok fájdalmat okozni a kedves alkotónak, de szerinted ez jó és élvezhető? Teljesen öncélúnak tartom a történetet. Sajnálom.

Túlfogalmazás meg egy másik tészta. Olyan mintha ülnék a vonaton, próbálnék csodálkozni a szép kilátásban de nem tudok, mert az minden másodperceben zötykölődik alattam. Sokkal jobb az, amikor úgy csodálhatom a kilátást, amikor a vonat szelíden siklik alattam.

Előzmény

Válasz

Kicsit Stephen King rövid írásaira emlékesztet, de igaz amit Eliose és Tibor írt, ettől függetlenül élvezhető volt. :)
András szerintem eldobtad a sulykot a véleményeddel, én legalább is ezt érzem.

Válasz

Akkor ismered meg leginkább a határaidat, ha átléped őket :) Legközelebb valami könnyeddel kedveskedek :D

Előzmény

Válasz

Örülök, hogy végre valami különálló írást olvashattam tőled. Kíváncsi voltam rád, hisz régóta írogatunk itt egymás mellett.
Nos, a történet nem a legkreatívabb ötlet, sőt. De erről később. Szinte mindenhol nevetségesen túl fogalmaztál. Megpróbálok egy kettőt kiragadni, de az elsőtől az utolsó mondatig van rá példa.

"Az égi csillagok magukra hagyták a világot, a mai napon úgy döntöttek, nem avatkoznak bele a halandók életébe." Mi a fenét jelent ez a mondat? Valójában értem, de úgy mégis, ha nem siklana át rajta a figyelmem, akkor... Égi csillagok, nem avatkoznak bele az életünkbe, mert felhős az ég. Ez szörnyű nagy ostobaságnak hangzik, semmi értelme.

A takarodó szó túl idegen volt nekem abban a szövegkörnyezetbe az elején, de ahogy tovább haladtam, már nem tűnt olyan vészesnek, elvegyült a többi között.

"...mihelyst vékony gerincén a jéghideg levegő utat talált magának." Mi a fene? Hahaha!

Olyan szavak voltak benne, hogy sötétség birodalma, és tele volt nevetséges túlfogalmazásokkal. Madarakat hallani egy buliból hazafelé jövet üdítő érzés. Én mindig élveztem. Max attól félek ilyenkor, hogy megtámadnak, de ha buliból tartok haza, meg sem fordul igazán ilyesmi a fejemben, hogy féljek. Mert még az események hatása alatt vagyok, és nem konkrétan az alkoholra gondolok.

A tartalomnak semmi értelme nincsen, azért olvassak el egy története, hogy csak úgy meghaljon benne egy lány? Semmilyen jelentése nincsen, csak lóg a levegőben, nem érzem azt, hogy megérdemelné, vagy hogy mekkora szerencsétlenség érné. Jön valami erő, az is csak úgy, és elviszi a lányt? Ennyi? Komolyan? Nem tudtam semmit leszűrni, nem hatott rám, nevetségesen egyszerű és értelmetlen volt. Sajnálom!

Remélem még olvashatok tőled mást is, mert szerintem te több vagy ennél.

Válasz

Valahol ezt olvastam, és ez most itt is igaz: Egy összetett kifejezés jelentése hiába van összhangban a cselekménnyel, ha a használt képi ereje széttöri az események illúzióját. (Megjegyzés: összetett kifejezés, mint jelzős szerkezet.)

Magyarán, a sok jelző, mint stíluselem keverednek, ezekből Tibor is kiemelt néhány példát rá, vagy feleslegesek, vagy nem azt jelenítik meg, amire hivatottak. A kezdők gyakran esnek ebbe a hibába, hogy a hangzatosság kedvéért meggondolatlanul, átgondolatlanul használják a szavakat. Ettől túlírttá válik, és valóban elvész a mondanivaló. Elsőre jól hangzik amit írtál, de minél jobban próbálom befogadni, annál inkább taszít, idegen, és erőltetett.

Annak én is örültem, hogy külön írtál valamit az eddigi sorozatodtól, ahol azért jobban koncentráltál, ami érthető is. Abban benne van szíved-lelked, ebben pedig előtérbe került valami olyasmi furcsa jelenség, mintha felgyülemlettek volna benned ezek a kifejezések: égi csillagok, délutáni eső, lágy szellő, hűvös érzés, aranyozott pompa, remegő tekintet, kósza lélek, gyilkos függöny, tengerkék szemek, léptek zaja, kései óra, álmos városlakók....stb. Elcsépelt, mit mondjak még? Ennél jobb vagy, engem ez most nem fogott meg...

Válasz

"Az égi csillagok" - szerintem maradjanak csak inkább A csillagok. Az égi semmit nem tesz hozzá, olyan, mintha azt mondanád, földi ember.
"díszként ültetett fák" - itt is elegendő lenne pl csak fák.
"épp olyan gyorsan távozott, mint amilyen sebesen előtűnt" - felesleges a sebesen. Sőt, kissé zavaró is. ...épp olyan gyorsan távozott, mint ahogy előtűnt.
"természet ezen ereje" - Ez az "ezen" meg abszolút elüt a történet stílusától. Erőltetett kabarékban szoktak így beszélni, ahol semmi mással nem tudják felkelteni a figyelmet.
Nem kell jelzőkkel teletűzdelni egy írást, csak azért, hogy legyenek. Ez persze csak magánvélemény.
Egyébiránt van benne fantázia, de sajnos a megfogalmazás még mindig annyira elvisz, hogy nem tudom teljesen magamévá tenni.

Válasz

Régebben szoktam így hetente 1-2 minitörténetet írni, de ez valamiért megszakadt.
Nem tévedsz, minkét jelző igaz rá :) Köszönöm, hogy időt szántál rá, igyekezni fogok több ilyen írással is elődrukkolni, különböző formákban és stílusban

Előzmény

Válasz

Köszönöm Kate! :) Úgy gondoltam, hogy mivel az ilyen fajta sötét, nyomasztós jelenetek elég jól szoktam menni, megpróbálom kamatoztatni!
Nem is nagyon kell érteni, ez az ismeretlenség is hozzáad a félelemhez. Azzal, hogy megmagyarázom az esetet, csak rontottam volna a kívánt élményen! Mindenki képzeletére van bízva, hogy mi történt :)

Előzmény

Válasz

A tartalmát nem értem :) de csodálatosak a leírásaid, rajongok értük.

Válasz

Végre egy független rövid írásod amit végig olvastam.Bizonyára kapsz értelmesebb,hozzáértőbb véleményeket.Szerintem kissé horrorisztikus és agyonfogalmazott a sok jelzővel.Lehet tévedek!

Válasz

Mindenkinek kellemes estét kívánok! :)

Válasz