Bejelentkezés

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Amatőr Írók Klubja

Amatőr Írók Klubja hírei

Egyre kisebb a világ

12 éve | [Törölt felhasználó] | 6 hozzászólás

Reszket a fán a madár,

csak rekedten dadog:

„Nem lesz tavasz soha már,

furák az évszakok.”

Pórázt húznak a kutyák,

meg az ember kezét,

ők okosak, nem buták:

csak ugatnak szerteszét.

Elesik a kisgyerek –

csúszik az út nagyon.

Nem emeli senki fel,

én is csak úgy hagyom.

Hajladozik a bokor,

mintha lelke volna,

s minden karnyújtásakor

szívemig hatolna.

Összetörik a tükör,

pedig csak én vagyok,

a szemem égve tündököl,

hát így is maradok.

Egyre kisebb a világ,

s mégis: egyre nagyobb.

Egyre kisebb a világ,

s én is kisebb vagyok.

Címkék: horváth tibor versek

Kapcsolódó hírek:

Elmúlásszagú reggelek

Egy kicsit még szenvedek...

Mi lenne, ha...

Beteg vagyok

Kommentáld!

Hozzászólások

N. Sýmur üzente 12 éve

Mintha egy szürke függöny lenne a vers, ami mögül a világot nézem. Tetszett! Érdekes, nekem pont a negyedik versszak lóg ki a sorból, de hát ahány ember, annyi értelmezés, annyi ízlés!

Válasz

G. P. Smith üzente 12 éve

Igen, egyetértek az előttem szólókkal...nincs benne kohézió...

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Köszönöm, hogy olvastátok! :)

Válasz

Légrádi Eloise üzente 12 éve

Versszakokra bontva nekem is az az érzésem, hogy nem egyformán hatnak. A vers csúcspontja nálam a negyedik lett. A lendület az ötödik felé kissé elfáradt, de a vége valóban remek.

Válasz

Knizner B. Sylvia üzente 12 éve

Nekem a második versszak nem illik bele, az utolsó viszont nagyon jó!

Válasz

Balogh Zoltan üzente 12 éve

Elolvastam értelmeztem, de sajnos több nem lettem-- nekem ez most egy kicsit langyos maradt!

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben