Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Sokat menekültem a huszonöt év alatt. Azt gondoltam, ha távol lesznek tőlem a gondok vélt vagy valós forrásai, majd minden jó lesz.
Hatalmas tévedésben éltem.
Amikor menekültem, az ugyan először úgy tűnt, egy hatalmas ugrás felfelé a lépcsőn, és hogy onnantól kezdve már csak jobb lehet, nem árthat senki és semmi.
Csakhogy miután párat léptem felfelé a lépcsőn, olykor rá kellett döbbennem, hogy a problémaforrásaim megelőztek - magasabb szinten állnak, mint én. Néha vissza is löktek a lépcső legaljára.
Így éltem. Folyton-folyvást küzdöttem, próbáltam eltolni az útból a hátráltató tényezőket, mindhiába. Csak nem akartak végleg eltűnni.
Volt egy lány például, akibe nagyon belezúgtam, ő viszont egyáltalán nem tűnt úgy, hogy viszonozná az érzéseimet. Sokat bosszankodtam a dolgon, de mivel tudtam, nincs esélyem, próbáltam más lányok felé nézegetni, egyéb dolgaimmal elfoglalni magam. Csakhogy időről időre rá kellett döbbennem, hogy nem tehetek semmit: mindenben és mindenkiben őt látom. Néha ugyan úgy éreztem, sikerült túltennem magam a dolgon, de a következő pillanatban rájöttem, minden, amit teszek, a tőle és az érzéseimtől való menekülésemből fakad.
Egyszer, csak egyetlenegyszer kellett megízlelnem, milyen a másik stratégia. Hogy mit tesz az, ha az ember kicsit megáll a lépcső legalján, szétnéz, és a körülötte lévő vélt vagy valós problémaforrásokat magához hívja, megismeri, megszelídíti, magáévá teszi.
Nem tettem mást, mint a tükörbe nézve beismertem, hogy róla szólt minden - a tetteim, a szavaim, a mozdulataim, a gondolataim és az érzéseim mind-mind a lány körül forogtak. És amikor megbarátkoztam ezzel a tudattal, csakis akkor voltam képes őt igazán elengedni.
Mennyivel más így: átkarolni azt a problémaforrást, és vele együtt, akár egymást támogatva, lépkedni felfelé a lépcsőn.
Bizony, még ma is van úgy, hogy visszatart valami. Gyakran érzem egy-egy gondolatról, hogy nem kéne ott lennie, legalábbis nem úgy, ahogy ott van. Ilyenkor nem teszek mást, mint rámosolygok arra a gondolatra, és addig-addig barátkozom vele, mígnem végképp megszelídül.
Csak így tudok az élet lépcsőjén felfelé haladni.
Elhamarkodott kijelentések
Soha többé nem fogok elhamarkodott kijelentéseket tenni.
Nem jelentem ki például, hogy boldog vagyok. Ugyanis ez csak részben igaz. Boldog vagyok, ez természetes, hiszen miért ne lennék az, ugyanakkor lehetnék még sokkal, de sokkal boldogabb.
Azt sem fogom kijelenteni elhamarkodottan, hogy szeretlek. Igaznak igaz, természetesen, viszont megint csak féligazság - sokkal, de sokkal jobban is tudnálak szeretni. Annyira, hogy már fájjon mindkettőnknek.
Nem mondom többé fennhangon azt sem, hogy a tiéd vagyok. Bár a Tibi latinul pontosan erre utalna, de ez sem teljesen fedi az igazságot: sokkal, de sokkal jobban is átadhatnám magam. Annyira, hogy már ne is maradjon belőlem semmi.
Azt sem fogom mondani, hogy értek valamit. Nem érthetek semmit. Nem tudhatok semmit. Nem érezhetek semmit. Teljesen nem. De sokkal, sokkal jobban igen!
Ezért nem fogok többé megállni, és elhamarkodott kijelentéseket tenni - csak megyek tovább, még egy fokkal feljebb az élet végtelen lépcsőjén. És közben néha-néha megszidom magam. Mert lásd, ebben is van még hova fejlődnöm: már megint elhamarkodottan kijelentettem valamit. Rögtön az első mondatomban.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Én és az írás/január
Szeret-nem szeret
Öröm a szenvedésben
Szerelem vagy biztonság?