Útközben őhozzá "szeret-nem szeret" játékot játszottam magamban.
Na, nem tépkedtem persze virágszirmokat (számomra már az is szentségtörésnek számít, ha valaki csak úgy kénye-kedvére leszakítja a mező virágait, mivel szerintem azoknak ott van pontosan a helyük, ott kell díszegyenruhában állniuk, ahová őket az Úristen teremtette; kivéve persze a különböző gyógyhatású növényeket, amelyeket szervezete számára hasznosítja az ember).
Szóval a játéknak ezt a szadista részét természetesen kihagytam, csak fejben játszottam el a gondolattal: hogy vajon szeret, vagy nem szeret?
Mi van akkor, ha szeret?
Ilyen esetben két dolog lehetséges: vagy tudja, hogy szeret, vagy nem.
Első eset eléggé furcsa. Számomra mindig is felmerült a kérdés ezzel kapcsolatban: tudhatja-e egyáltalán valaki azt, hogy szeret? És honnan tudja, ha tudja? Odament hozzá valaki mosolyogva, és azt mondta neki, látja rajta, mennyire szeret? Innentől kezdődik a szeretet? Vagy az élet MINDENFÉLE próbatételnek alávetette már, amivel a szeretetét bizonyíthatja? Meghalt már azért, akit szeret? (Ez esetben jogos a kérdés: ha meghalt, honnan tudja, hogy szeret, és főleg: én honnan tudom?)
A második eset az ő szempontjából roppant szomorú. Ha ugyanis nem tudja, hogy szeret, akkor minden bizonnyal szenved. Helyzete olyan, mint azé az emberé, aki tele van tehetségekkel, mégsem tudja azokat kamatoztatni, mert nem ismeri őket eléggé, nincs a tudatukban, ezért aztán kontrollálni, hasznosítani sem képes.
És mi van akkor, ha nem szeret?
Ha valaki nem szeret minket, akkor két dolog lehetséges: vagy tudja és elfogadja, hogy nem szeret (és ezzel a nem szeretést egy magasabb fokozatra emeli), vagy nem fogadja el, szenved, mert nem tudja, hogyan szerethetne.
Ez utolsó esetben (és egyedül ebben) mondhatjuk valójában azt, hogy valaki szeret minket. Ilyenkor nem jelenti ki az ember felelőtlenül, hogy "szeretlek", és ezzel nem áll meg a szeretés azon fokán, amelyen éppen jár. Nem elégszik meg a jelenlegi "szeretés-szintjével", mert tudja, hogy lehet még sokkal, de sokkal jobban szeretni. És ezért tenni is hajlandó. Akármit. Bármit.
Így hosszas töprengés után végül azzal a reménnyel állítottam be hozzá, hogy a szemében azt fogom látni, hogy tisztában van azzal, hogy nem szeret, és megpróbál tenni ez ellen.