Vajon hány olyan ember él a Földön, aki ha választania kellene, a tiszta, őszinte érzelmeket preferálná az anyagi biztonsággal szemben?
Hirtelen Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regénye jut eszembe a témával kapcsolatban. Ez az a mű, ami talán a legjelentősebb benyomást tette rám; s bármennyire is hadilábon álltam az irodalommal az utóbbi időben (bár úgy tűnik, most rendeződik a viszonyunk...), biztos vagyok benne, hogy még párszor el fogom olvasni.
A főhős, Raszkolnyikov nagyon erős eszmerendszert, ideológiát épít fel magában, ami teljesen elszigeteli őt a világtól. Szinte undorodik az emberek többségétől. Ez aztán abban tetőzik, hogy kegyetlen gyilkosságot követ el egy öregasszony és a testvére ellen. Szörnyű tett. De nem árt feljegyezni azt sem, hogy utolsó pénzét, bármennyire is nélkülözött, éhezett, önként, teljesen magától értetődő módon nyújtotta át későbbi szerelme, Szonya családjának, akik szintén nagyon nehéz anyagi körülmények közt tengődtek.
Szonya, a család legidősebb tagja kénytelen volt áruba bocsátani a testét, hogy ne szenvedjenek hiányt.
Megrendítő, ugyanakkor számomra roppant szívet melengető e két fiatal találkozása, sorsának egybefonódása, szerelmük kibontakozása. (Azt még hozzá kell tenni, hogy mindketten választhatták volna, hogy önmagukhoz méltatlan módon jobbítanak sorsuk alakulásán, többször is adódott lehetőségük, ám mindig visszautasították.)
Szonya az, akinek Raszkolnyikov először árulja el nyíltan, hogy gyilkolt. Ekkor már elég mély érzelmek voltak kialakulóban kettejük között. S a lány, ahelyett, hogy kiakadt, hisztizett volna (szinte hallom, ahogy keservesen sírdogál egyik-másik mai asszony, leány, természetesen: önmagáért, hogy „mi lesz velem?”); szóval ehelyett Szonya így kiált:
"- Mit csinált?! Hogy tehette ezt magával?" - majd átkarolva Raszkolnyikovot: "- Ó, hiszen akkor most nincs nálad boldogtalanabb a világon!"
Ez az önzetlen, feltétel nélküli szeretet minden porcikámat újra és újra átjárja... hátborzongató! És példaértékű.
Szonya arra kéri Raszkolnyikovot, adja fel magát a rendőrségen, s miután a fiú ezt megteszi, a lány minden további nélkül követi őt Szibériába, ahol később, miután Raszkolnyikov kiszabadul a fogságból, új életet kezdenek...
Példa értékű az is, ami Raszkolnyikovban a börtön ideje alatt lezajlik. Teljesen átalakítja a szerelem.
Mielőtt Szonyát megismerte, nem hitt másban, csak abban, hogy a "férgeknek" (akik nem hasznosak a társadalom számára) pusztulniuk kell. Szonya miatt kezd el érdeklődni az istenhit iránt, s a börtönévek alatt pedig egyszer csak...
"...agyán átvillant a gondolat: hát lehet az, hogy az ő meggyőződése ne
legyen az én meggyőződésem is? Vagy legalább az érzése, törekvése?"
Ez kéne legyen a lényeg...