Az én városom, és környéke 5.

            Csak az idegeneket lepte meg az erőteljes és ideges kutyaugatás, a helybéliek úgy megvoltak szokva vele ,mint vakondok a  sötétséggel.Póli számitott rá, és tudta , hogy a kutya ugatásra és a farkasüvöltésre felébred a ház , viszont azt is tudta  , hogy az új lendületet fog adni a legényeknek, a szerelmi játék parazsának ujraélesztésében.

            Sára sem aggódott különösképpen , mert már bizonyságot nyert a Sándor képességeiről, és minden oka meg volt arra , hogy ezt még reggelig bizonygassa. Neki csak annyi volt a dolga , hogy a fenekét egy kicsit a legény testéhez közelitse, amire az, máris mozgolódni kezdett , de nem csak ő hanem méretes játékszere is. Az viszont már nem hagyta közönbösen Sárát sem, hanem oda fordult Sándor felé és kezével  ellenőrizte, hogy érzései nem tévesek -e! Persze Sándor sem kérette magát , és azonnal rátelepedett Sárára, aki ügyes farmozdulatokkal járult hozzá, hogy minden a helyére kerüljön. A mozgás ütemét a továbbiakban  az öreg ágy nyikorgása közvetitette.

             Pólinak viszont a kintvaló tartozkodása miatt egy kicsit lehült a testhőmérséklete, de nem nagyon, mert amikor már visszabújt  az ágyba, és érintkezett a János testével ,testhőmérséklete azonnal túl futott a harmincnyolc fokon, és érezte , hogy képes lenne most az acélt is megolvasztani, nem csak a János szerszámát üzemképes állapotba hozni. Erre nem is volt szükség hiszen János alig várta , hogy visszaérkezzen, hogy viszonozza a kapott örömöt, netán megtoldja azt, a képességeinek a határain belül. Ezért  aztán nem várakozott, hanem forró testével betakarta az aszony immár hálóing nélküli testét, vigyázva arra , hogy azért azt a forró nyilást bedugja, nehogy a forróság elszálljon belőle. Aztán reggelig vigyázták a test tüzét , hogy az nehogy kihüljön.

            Reggel volt már , de a sötétség olyan jól érezte  magát, hogy nem akart odébb állni , pedig a vásárosoknak, mielőbb indulni kellett, ha még időben elakartak érni a vásárba.De nem csak az ébresztette  őket hanem  a házba visszatérő friss sült hús illata is.Öltözködni kezdtek, majd félre való dolgukat végezték el az istálló mögötti pottyantós vécébe. Ezek után megkeresték a butykost, meg húzták , hogy serkentse az emésztő nedveket, hogy azok azonnal munákhoz fogjanak, amint a finom falatok megérkeznek a gyomorba.A reggeli mosdást a hóba ejtették meg, igaz az nem tisztitott, de a frissességükről mindenképpen gondoskodott.

            Mire mindezt megejtették, már az asztalon volt a finom meleg reggeli, aminek neki si álltak derekasan, mert sürgette őket  az idő. Az idősebbje - utána rögtön -  kiment és megitatta a jószágokat,mert ha ők ettek ittak, akkor az a jószágoknak is jár. Igaz odahaza falujukban, a jószág hamarabb kap enni, inni mint a gazda -  de most nem voltak otthon.

A két asszony még töltött egy- egy pohár bort négyőjüknek, és megigértették a legényekkel, hogy visszafelé, újfent megszállnak náluk. A fiúk bevalloták , hogy az útvonal,  és a szállás megválasztása az idősebbek privilégiuma, amibe nekik, fiataloknak nem sok beleszólása van. Semmi gond-- mondta Póli  -  eredj már Sára,  és hivd be az összes vásárost, hadd beszéljek a fejükkel! Sára kilépett és két percen belül az egész vásáros társaság bent volt a házba , ahol Póli éppen a cseréppoharakat töltötte meg borral. Amikor végzett akkor meg szónoki tehetségét is megvillogtatta. Nos gazdák, remélem hogy jól érezték magukat minálunk, ezért aztán elvárjuk , hogy hazafelé menet is megtiszteljék tisztes házamat. A tisztes szónál, előbb Sárára majd a fiúkra kacsintott-- alig észrevehetően. A vezérgazda szájához emelte a poharát, ivott egy kortyot, köhintett, és a hosszú elő készület után csak annyit mondott: Mi  jól éreztük magunkat-- az idősebbje-- de azért megkell kérdezzem a fiatalembereket is, és ha ők is igy akarják akkor annak semmi akadálya, és ő is kacsintott egyet-egyet a két özvegy fiatalasszonyra. A fiatal emberek meg elégedetten mosolyogtak a bajuszuk alatt.

           Készen voltak az útra, csak a sürű ködöt nem tudta  még odébb küldeni a hidegfényű reggeli napsugár.