Lelkünk bugyrai  : Magány!

Hogy tudtalak utálni  pár évvel ezelőtt, kedves barátom? Emlékszel, hogy rettegtem tőled, hogyan menekültem értelmetlen szituációkba előled?

Nevetnem kell, mikor eszembe jut, hányszor voltam képes alig ismert, kevésbé szimpatikus emberekkel is találkozni, unatkozni, hogy ne maradjak kettesben veled.  Őszintén megvallom menekültem tőled. Rettegtem  sötét démonjaidtól, irtóztam halk hangodtól, azt hittem maga a pokol a  "könyved", melybe lelkem rezdüléseit jegyezted, szívem képeivel színesítve.  Sajnáltam embertársaim kik barátaid voltak, azt hittem szánalomra méltók, egyedül ülve, az üres ház halk neszeit hallgatva.

Mekkorát tévedtem, hisz én, az emberek közt ezerszer magányosabb voltam. Gondolkodás helyett a hangzavarban tépelődtem, keresve tetteim értelmét. Aztán lassan megismertelek. Joggal lehetnek kétségeid barátságom felől.  Hisz ismeretségünk kényszerrel kezdődött. De ahogy a betegség óráiban, a démonjaid körülvettek, gúnyolódtak gyengeségemen, emberi mivoltomon, megértheted, hogy nem akartam megismerni őket. Mikor megmutattad pár óra után, hogy milyen kevés vagyok , mennyire gyengék a képességeim, nem várhattál gyors barátságot. Aztán pár hét alatt  meggyógyultam, és harci kedvem is felélénkült, meg akartalak ismerni, legyőzni. Milyen szerencsés vagyok, hogy másként lett és kis szobám büszke trónolása  alatt  a sötétség kételye kihunyt a szívemből, s démonjaid gondolattá szelídültek. "Könyvemet" is albumként szemlélem már, csak némely tettemnél, húzom számat kínos mosolyra. S a hangod mely talán nem is létezik, csak képzeletem szülte, kellemesen súgja mit kell tennem a jövőben. A neszek nem is félelmetesek. Jó, talán egy kettő,de csak azért, hogy biztosítsa az adrenalint a szívemnek.

. Ne haragudj kedves barátom, hogy néha még most is elhagylak, de szükségem van a zajra, a társaságra. Hidd el,  ha sokáig is vagyok távol tőled, hiányzol nagyon.  Remélem barátságunk megmarad a nehezebb időkben is, mikor már nem leszek egyedül, mert tudd, hogy már rég nem kényszerből vagyok veled, hanem mert barátként szeretlek.