Az írás fikció, a történet kitaláció, nem valódi személyek szerepelnek benne és nem tudunk arról, hogy ezek az események valóban megtörténtek volna. Bár, ki tudja …

Kate Pilloy - Tom Anag: Az érem mindkét oldala

VII. fejezet / 3. rész

- Visszajött? – kérdezte izgatottan Brigi a kávézóban, miközben mosolyogva emlékeztem egykori önmagam naivitására.

- A drogos fiú jött, úgy emlékszem, másnap. Azért emlékszem ennyire, mert az előző estétől fáradt voltam, és valahol nagyon szomorú. Éjszaka a délceg lovaggal álmodtam, reggel alig tudtam magamhoz térni. Valami gyakorlatra kellett mennem, de Laci körülöttem ugrált, próbálta magára felhívni a figyelmemet, szóval estére fáradt és kimerült voltam. A drogos srác azonnal levette, közölte is velem:

- Baszott rossz állapotban vagy!

Zavarban voltam, próbáltam javítani a helyzeten, tudtam, ha ez visszajut Júlia fülébe, nagy baj lesz. A srác azonban folytatta:

- Én is, úgyhogy tegyünk ellene valamit! – javasolta. Alufóliából valami fehéret vett elő, akkor még azt hittem, tabletta, és megint drogot akar adni. A valamit aztán az asztalra szórta, bankkártyát villantott, majd porrá törte a plasztikkártyával az anyagot.

- Gyere! – nézett fel rám és egy fehér csíkot alakított ki a por egy részéből. Fogalmam nem volt, mit csinál, mi az, ami előttem van, bár persze, annyi leesett, hogy kábítószer. Azt gondoltam, kész, ennyi, ez valami heroin, ópium vagy ilyesmi, beszívom, beleörülök, belehalok és kész. Annyira fásult voltam, hogy akár, ha elmondja a srác, hogy valóban ez történhet a portól, akkor is kipróbálom. Nem akartam neki elárulni tudatlanságomat, de persze látta rajtam, hogy fogalmam nincs, mit kellene csinálnom a porral. Előttem szívta fel az anyagot, aztán maga mellé ültetett és én is megtettem. Próbáltam figyelni arra, hogy kevés anyag jusson az orromba, de mivel ez első alkalommal történt, a hatás elkápráztató volt.

Brigire néztem, láttam, kikerekedik a szeme.

- Ha próbáltad már, tudod, milyen hatása van. Utólag tudtam meg, hogy kokain volt. Tiszta, jó minőségű anyag. Persze akkor, erről tudomásom nem volt. Ültem a srác mellett, kicsit talán szédültem, de éreztem, hogy egyre jobban vagyok, a fásult, fáradt érzés eltűnik. Egymásra mosolyogtunk, mint két buta kölyök, aztán szex-szeltünk. Azt tapasztaltam, hogy kitisztul az agyam, éberebb vagyok, érzem minden mozdulatát és élvezem is. Talán először élveztem úgy a munkát, hogy nem volt rám hatással a férfi. Csak a testi érzések domináltak. Minden erősebb volt, gyorsabb, felszabadítóbb és közben eltűnt az az állandó, önmarcangoló érzés. Először történt, hogy nem azzal foglalkoztam, jó vagyok-e, megfelelő-e, amit csinálok, mit szól ehhez a másik, a nagyvilág, mi lesz ennek az egésznek a vége. Semmi, csak a nyugodt élvezet volt a tudatomban. Hatalmas energiája volt a srácnak is, mindenféle érzelem nélkül átkeféltük az egy órát, és mégis, élmény volt mindkettőnknek. Belőlem hamarabb ment ki a hatás, elfáradtam, mint egy rongybaba feküdtem mellette, ő meg röhigcsélt, és közölte, végre elhiszi, hogy eddig nem használtam semmilyen anyagot. Az asztalról visszaseperte a port az alufóliába, és közölte, nekem adja, sőt, hoz még, úgy látja, szükségem lesz rá. Ráadásul ki is fizette az egy órát, és teljes megelégedettséggel távozott.

- Rászoktál? – kérdezte Brigi. Elmosolyodtam, úgy tűnt, teljesen elkápráztatom a mesémmel.

 - Tudod, azt mondják, ha kimegy a szer belőled, nem történik semmi. Én azonban nagyon lelkiismeretes, igazi jó kislányként nőttem fel. Azt az önmarcangolást, amit ez az este követett, sosem felejtem el. Egész éjszaka járkáltam, fel-alá a kollégium előtt. Majd megfagytam, de nem bírtam lenyugodni. Az anyag nélkül már visszajöttek a lelki gondok is. Ismét gazdagodtam egy tapasztalattal. Amit teszek, az nem csak megakadályozza a párkapcsolatom kialakulását, tönkre teheti a híremet, de a drog veszélye is megjelent. Hogyan tovább? Egyre jobban éreztem, ki kell szállnom.

Arra gondoltam, ha jönne Tibi és magával vinne, mint a mesében, akkor talán. Vagy ha máshonnan pénzhez juthatnék. De tartoztam Júliának, ismét könyveket és felszerelést kellett vennem, és február közepe volt, a tavaszi szünetben haza akartam menni. Hiányzott az édesanyám, de az út újabb húszezer forint, azaz újabb két vendég fogadását jelentette volna.

VII. fejezet / 4. rész

Két nap múlva már ismét ott volt a srác, valóban hozott még anyagot, egy grammot, amiről állította, hogy bőven elég nekem. Tizenöt ezret kért érte. Többet, mint amit neki kellett fizetnie a fél óráért. Azt mondtam neki, hogy nagyon szarul voltam utána, hánytam, szédültem, nem akarom újra használni. Azt hiszem azt gondolta, hogy a múltkori maradékot aznap este beszívtam, nevetett rajtam, figyelmeztetett, ne legyek mohó, de az anyagot otthagyta. Elfogadta, hogy anélkül dolgozom, de állította, hogy még látszik rajtam a szer hatása. Nem fizetett a fél óráért, viszont adott nekem egy szál cigit is mielőtt elment, elmondta, kifejezetten nekem sodorta. Egyiket sem használtam fel, elpakoltam Julia ruhásszekrényébe.

Fárasztó volt az az este, szerettem volna anyag nélkül is megfelelni a srácnak, de egész más volt a hatás, ezt azért én is tudtam. Igaz, a fiú be volt lőve, tehát eleve jól érezte magát. Viszont ez a helyzet kezdett eldurvulni, a lakásban ott volt a drog, amivel nem akartam semmit se kezdeni és igazából ingyen dolgoztam a fiúnak. Neki talán ez jó üzlet volt, nekem semmiképp sem. Most már azért sejtettem, hogy nem anyuci, apuci tartja el.

Még sosem örültem annyira a havi vérzésemnek, mint akkor. Egy hét nyugi. Arra gondoltam, tanulni fogok, de előtte jól kialszom magam, pihenek. Nem volt szerencsém, a szobatársaim pörögtek, farsangi bulikra készültek. Valójában két éjszakát át tudtam aludni, mert akkor valahol szórakoztak, de reggel arra ébredni, hogy melletted hánynak, nem volt egy felemelő élmény. Igaz, az sem, amikor arra ébredtem, hogy a szemben lévő ágyon kefélnek. A pihenésre ennyi jutott, a nappalokat tanulással töltöttem, Lacit igyekeztem lerázni magamról, de valami meccsére akart elcsalni, aztán moziba, végül sehova nem mentem vele. Rengeteg beszélt a semmiről, olyan igazi „lököm a dumát, mert jó fej vagyok” srácnak tűnt. Fárasztott és nagyon elegem volt belőle, ráadásul megakadályozta, hogy koncentrálni tudjak az előadásra. Pedig tanulnom kellett, február közepe volt.