Összejött a régi társaság egy nosztalgia estére. Folyt a beszélgetés, fogytak a sörök.  Persze megint terítékre kerültek a csajok, milyen ribanc mindegyik, esze semmi de egy éjszakára jók, többet isznak mint a pasik stb.  Régebb ilyenkor szoktam én paprikás lenni, és kihasználva a jó mondókámat, egy fél óra vagy egy sörnyi idő alatt meggyőztem a fiúkat, hogy nem egészen van így. 

Bármi volt a téma, a vita tárgya, nem kímélve "ellenfelem" kiharcoltam az igazam. Nem érdekelt milyen eszközöket kellett bevessek, ha kellett,  barátaim  szavait forgattam ki, helyeztem más értelmezésbe, így meggyőzve őt, hogy nem tudja mit beszél, nem ért a dologhoz. Hjaj, pedig sokszor nem is  értettem ahhoz, amiről beszéltem. Egyetlen dologhoz értettem a beszédhez. Nem érdekelt a lényeg, csak az ,,igazam". Nem voltam átlagos csaj, tüzes voltam, eszem is volt, és csúnyának sem mondhattak, ehhez jött egy adag önbizalom, és a megfelelő tálalás. Így könnyen felhívtam magamra a figyelmet, ha akartam. Csodáltak és egyben utáltak az ismerőseim,  egyre többször lett igazam, egyre inkább csak magammal beszélgettem. Fürdőztem a dicsőségben, lám milyen kivételes vagyok, mindent milyen jól tudok. Szerelmi életem is volt, a pasik jöttek csak jöttek, de gyorsan el is mentek. Elküldtem őket, vagy elmenekültek, mert nem voltak elég jók nekem.

  Lassan meguntam a saját hangom hallgatni, és egyszer úgy döntöttem , hogy  egy este csak a többieket figyelem , hallgatom. Azon az estén valami megváltozott, belém hasított, hogy mekkora barom vagyok. Annyi érdekeset mondanak mások, annyira változatos a világ és én mindezt elmulasztom, csak azért, hogy konokságomat kielégítsem, le igázzam mások elképzeléseit, megtörjem a fiuk önbecsülését.  Észrevettem, hogy az emberek úgy is megkérdőjelezik igazságukat ha csak hallgatom őket de ugyanakkor, egy biztató mosolytól repülnek. Most nincs annyi ismerős, barát körülöttem, már nem kell az igazam hajszoljam, többet mosolygok kedvesen, jobban esik mint, a kétes diadal kacaja.

Az este folyamán megkérdezte az egyik régi ismerősöm .  " Hol van az a régi dacos, tüzes lány, akit megismertem? " Magabiztos mosollyal mondtam, meg van az a lány, de csak akkor engedem szabadjára, ha valami fontosért kell küzdenem.