Üdvözöllek, Béla!
A lenti válaszomból, leszűrheted, hogy mivel hobbizok.

Előzmény

Válasz

Zoltán, Tibi!
Szerintem írni, mesélni elég egyszerű dolog, de jól írni nagyon nehéz. Pedig tanulható, legalábbis azt állítják azok, akik abból élnek.
Az elmúlt kb. négy hónapban, amennyire kevés időm engedte, a gyakorlásra hajtottam rá. Például egy kép: „Peti tanul(na) a másnapi kémia-dolgozatra, de szerelmes és a könyv nem köti le” vagy „a szomszéd egy rózsatövet ültet a tömbház elé” – mindezeket hét-nyolc mondatban.
Most nem nyúzom el, de vannak szabályok, hogy milyen kell legyen egy szöveg, főleg kiegyensúlyozott. És nem másért mint, hogy jobban hasson az olvasói agyra. Ráérzés és tehetség dolga, de szabályozással könnyebben átadható, bármi legyen az az írás. A kiadó egynéhány mondatból tudja kivel van dolga.
Mármost tovább, ki ahogyan gondolja…
én most azon vagyok, hogy elkapjam azt a szálat, hogy magamba rögzítsem, és majd, magától gördüljön kifelé, mikor szükség lesz rá.

Válasz

Végre rólad is lehet hallani!!! Várom a továbbiakat!

Válasz

László mindig az első ötlet a legjobb-- ne agyalj sokat mert elmerülsz a részletekbe.

Válasz

Szia!
Zoltánnal üdvözöltük egymást, és a kérdésre, hogy mit hoztam, válaszoltam azt, hogy csak szöveg tanulmányaim vannak, részletek, esetleg egyet feltöltök.
Nos így került ez ide.
A kérdésedre: nem elkukkantani, hanem elkukkantunk. A hóban persze, de már annyi havat írtam, hogy ott elhagytam.
De igazad van, azt a részt feltétlen át kell fogalmazzam. Csak már annyit cserélgettem a szavakat, hogy a végére elfásultam.

Előzmény

Válasz

Nekem lendületessége miatt a hozzászólásbeli változat jobban tetszik. :)

Válasz

Ezen a részleten dolgoztam ma délután, de már belefáradtam. A lényeg az volt elkapjam a szöveghez találó dinamikát. Sok változat volt. Egyet felhoznék példaként:
„Térdig érő hóban meneteltünk. A szívem már egy ideje esze-veszettül kalimpált, mellkasomból átköltözött a torkomba, és heves lüktetésétől a dobhártyám is remegett. Néha a combunk is belemerült a hóba, vagy éppenséggel derékig süppedtünk. Átkozódtunk ilyenkor. A nehéz hó hamar kimerítette az élen törtetőt, gyakran váltottuk egymást, és olyankor mindig kifújtuk magunkat. Lassan haladtunk.”
Itt a második mondatban a – már egy ideje – kifejezés elrontja a hangsúlyt.
A derékig süppedtünk után se találó az átkozódtunk, és az egész nem hozza elő a kívánt hangulatot.
Amit feltöltöttem, azzal sem vagyok megelégedve, de csak ennyire jutottam.
Ha majd ismeretes lesz a történet, akkor a cím is értelmet kap.
Üdv. Laci

Előzmény

Válasz

Érdekesen indul, de itt mit jelent az, hogy elkukkantani? :)

Válasz

A hegymászást ,annak nehézségeivel együtt értem , hogy néha megcsúszik az ember, azt is értem, de hogy mi utal címre azt nem tudom. Kemény téli hangulata van! Üdvözöllek!

Válasz