Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Haladtok előre hasztalanul,
soraitokat kutyák vonyítják szét,
haladtok, s nyakatokon érzitek
a változás himnuszt daloló szelét.
Hasztalan a szaladás
s talán a haladás
de nem jó a maradás
menni kell már rég...
De mondom néktet,
sehol sem
világosabb felettünk az ég.
S ha majd egyszer megperdülsz,
ellent állsz a szélnek,
s a förgetegtől elferdülsz,
elszürkülsz,
s elhalványulsz
egy halandó szemének,
rájöhetsz: előre haladni könnyű,
árral dacolni nehéz,
De nem számít, hogy gyáva vagy, vagy merész,
az idők zúgó vihara úgyis elnyű,
elmúlsz te is lassan,
de a fájdalom örök,
S sírod felett éjféltájt,
ha hallgatod a bús szeleket
majd én őrködök.
Nem lesz így. Mert mész tovább, hasztalan,
vár egy éjsötét, halálos katlan,
mit szemed tündérlaknak, szép mezőnek lát...
hiába, ha gyarló léted
szürkölt falú kastélyának
te falazod be hatalmas kapuját.
Előtted még nyitva áll az út,
elágazik, összefut,
szétszalad és megtörik...
átlépsz rajta, elbánsz vele,
te is csak ember vagy,
ki a hétköznappal erölködik.
De szólok, én ott leszek, várlak,
s ha el is bújsz előlem, megtalállak,
s enyém leszel legvégül...
az életedbe kerül.
De menj még.
Csak menj
csak menj
csak menj.
ne pihenj.
Életed java még előtted,
s neked - mint látom - megfelel az ösvény,
mit vakon jársz, szét se nézve,
és vakságodat azzal betetézve,
hogy az erdő, mi utadat szegi,
kalanddal s élettel teli,
de te csak töltöd magányosan
egymás után az estéket,
s a csábító fatörzsekre
életed ecsetével
te kened rá
a vakfehér festéket.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Hát, igen
Kedves Naplóm! (Játékra fel!)
A mélypont (Játékra fel!)
Non est currentis (Játékra fel!)