Bemegyek a gyárba, már a kapus akadékoskodik, nem akar beengedni., új ember, nem ismerhet, bemutatkozom neki és mondom , hogy "előző életemben" már jó öt évet koptattam a portaszoba küszöbét ki--és bemenetelkor, de jelenleg egyéb bizonyiték nem áll a birtokomba., ha csak egy tüdőszürést nem végzünk , akkor talán találhatunk valami fa port az elmúlt időkből. Ebből aztán semmit nem értett, és jobbnak látta továbbengedni. Bejártam a mühelyeket, megkerestem a régi kollégákat, érdeklődtem a fizetések iránt. Közben felfedeztem, hogy a régi munkacsarnok mellett, egy vadonat új is elkészült, ami elmenetelemkor csak alapjaiban létezett. Oda is ellátogattam, és ott is találkoztam volt szaktársaimmal, akik hivtak : Gyere hozzánk , itt minden uj! Igaz ami igaz, minden vadonatuj volt, és a munkacsarnokban akár egy futbalpálya is elfért volna. A termelés még nem ért el a mühely végéig. Végtermék még nem volt. Na, semmi gond , majd teledolgozzuk , teletermeljük.

Elindulok a személyzeti osztály felé, utközben összetalálkozok korábbi részlegvezetőmmel, aki megállit és kérdezi , hogy mi járatban vagyok. Mondom neki , hogy eleget tettem hazafias kötelességemnek -- a néphadseregben minden rendben, és a hazát sem fenyegeti semmi veszély. Ilyen viszonyban voltunk , mert egy utcába születtünk , csak ő vagy tiz évvel korábban . Egyébként szeretném folytatni ott ahol abba hagytam a munkát. --Soha jobbkor nem jöhettél volna, mert most válogathatsz a legjobb munkahelyek között, de előbb eredj , intézd el a formaságokat a káderosztályon. Az irodák egy hosszu folyosón helyezkednek el, az ajtókon kis tábla , amely arra hivatott , hogy tájékoztassa a tájékozatlan , hogy oda bent mivel foglalatoskodnak. Megtalálom azt az ajtót, ami mögött személyekkel , jelen esetben személyemmel kellene foglalkozzanak. Illedelmesen kopogok, belülről semmi válasz, várok gy kicsit, majd ujra kopogok, most már egy kicsit erőteljesebben, meggyőzőbben , hadd higgyék el az odabentiek , hogy szándékom komoly, és hogy valóban be akarok menni.

Belépek , köszönök, és kezdem mondani jövetelem okát  célját egy szép szőke nőnek. A hölgy figyelmesen hallgat, és eljátsza a természetest--nagyon rosszul-- pedig arca enyhén piros és szemeivel titokban férfi kollégájára sandit, aki hasonló tüntető mozdulatokkal, próbálja elhitetni velem , vagy nem tudom kivel , hogy ő most valami nagyon fontos munkát végez. A hölgy közben igazit, kissé zilált haján, és az elkenödött ruzson -- szája szélén. Sajnos nagyon rosszul leplezik egymásiránti vonzalmukat. A hölgy kartotékok között kutat, több dobozban is, a nevemet többször megkérdezi, messziről meglátszik rajta ,, hogy mennyire nem tud odafigyelni munkájára.Hiába , a szerelem vakit! Magam veszem észre nevemet egy dobozban , rábökök:--Az volnék én!-- Ja, igen , --mondja kényszeredett nevetéssel, és hozzáfog a cédula kitöltéséhez, majd átnyujtja nekem, de tekintete ottragad kollégáján.Ezek is újak voltak , valószinüleg egymásnak is. Kijövök az ajtóig , és elnézést kérek a zavarásért A személyzeti osztályon ügyfél hiányában az alkalmazottak, egymás személyével foglalkoznak. Személy szerint semmi kifogásom ellene, hiszen munkaidőben még a csók is édesebb.

Másnap reggel újra jelenkezem, természetesen , új portás, újabb bemutatkozás, de már cédulával tudom igazolni, hogy idetartozónak érzem magam. Aztán jelentkeztem a részlegvezetőnél , hogy osszon be valahova, mert égek a vágytól , hogy újra munkába állhassak.-- Eredj, válassz magadnak egy vadonatúj gyalupadot, mert a szerelőben fogsz dolgozni holnap délelelőtt, akkorára lesz, egy csoport és lesz munka is.

Végigjárom az új csarnokot, új gépek, új emberek , új termékek, közben azt is megtudom, hogy kilencven százalékban exportra készül a Szovjetuniónak. Megszólal bennem a kis ördög. Vajon mennyi bútort kell csináljunk egy kalasnyikovért? A technológia is új , az emberek alig ismerik , de vannak mérnökök, akik már látták dolgozni a gépet, de nagyon közel azért nem merészkednek hozzájuk., nehogy valaki félreértse a mozdulataikat, és azt gondolja , dolgozni akarnak rajtuk. A bátrabbja már meg mer állni a félautomata gép hátsó végénél, és ami kijött a gépből azt szakszerüen forgatja kezében--kényesen vigyázva arra ,hogy nehogy szálka menjen a kezébe. Akkor még nem számitott ha húsz harminc darab használhatatlanná válik, előbb-utóbb sikerül majd jó minőséget is csinálni--elvégre minden kezdet nehéz!