Ez idő tájt történt meg az a dolog, hogy városunk vezető asszonyának férje--akiről mindenki tudta , hogy  nagy barátja a szeszes italok minden fajtájának-- szokásához hiven , minden nap hülyére itta magát. Persze ez nem zavarta kellőképpen abba, hogy Dácsiájával egész nap  egyik kocsmából , a másik vendéglőbe furikázzon. Egyesek szerint a városban csak azokat az utcákat ismerte ,amelyiken kocsma volt, lévén, hogy nem szatmári születésű volt. A város ismerete józanon is gondot okozott neki , hát még  részegen , este  sötétben, éjszaka holdvilágnál.Ezek után, mi is történhetett volna vele, ha nem az , hogy eltéved.

           Az eltévedésnek egy egész különös  formája történt vele--úgy látszik a kocsija sem tudott mindent-- mert éjfél után kettökor az éber rendőrök, a Rózsa utcán találtak rá, elég szokatlan pozicióban.Ő, félig kint csüngve az autóból, a részegek álmát aludta, miközben a kóbor kutyák lakmároztak az általa már egyszer elfogyasztott , de meg nem emésztett, bumerángként visszatérő ennivalóból. A Dácsia behorpadt oldallal és ajtóval, rézsutosan támaszkodott egy villanyoszlopra. Valami elfogyott, vagy a benzin , vagy a vezetéstudomány.

           A rendőrök --akik nagyon fiatalok voltak--előállitották. Ebből aztán lett akkora kalamajka, hogy szegény rendőrök majdnem elvesztették állásukat, mert  teljesitették kötelességüket! Külön megrovás járt azért , mert nem ismerték az elsőtitkár asszony  férjét. Aztán elhangzott a kioktatás, hogy s mint kellett volna cselekednie a rendőröknek.

--Ha ilyen esettel találkoztok, leellenőrzitek a rendszámot, megudjátok , hogy ki az illető, kinek a kije, és csak azután intézkedtek! Megértettétek?--majd folytatta :Jelen esetben a következőképpen kellett volna eljárjatok. Az elvtársat átkellett volna tegyétek a hátsó űlésre, és hazaszállitsátok--hadd örüljön a nagyságos asszony-- és a kocsit  beszállitsátok a  Dácsia szervizbe. A rendőrök még megpróbálkoztak mentegetőzni , hogy nincs vezetői , jogositványuk, de az ezredes elvtárs letorkolta őket, hogy  ilyen esetben, az nem fontos , mert a cél szentesiti az eszközt. És mi a cél ?  --Hogy mielőbb fátylat boritsanak az eseményre , és emberünk tovább folytathassa megbotránkoztató tevékenységét.

           Talán feledésbe merült volna az esemény, ha az  éjszakának nem lenne füle , és a nappalnak nem lenne szeme--ahogy azt a közmondás is  tartja. Mert az emberek akkor is láttak és akkor is hallottak, csak éppen nem volt kinek elmondaniuk, mert  ha ilyen dolgokkal hozakodtak elő, akkor süket fülekre találtak. Pedig sok "fül" antenna volt akkoriban , csak más hullámhosszra  voltak beállitva , például arra: hogyan vélekedik a kisember a nyomoruságról, hány decibellel tapsol a megadott jelre, vagy hány fokos nyomoruságon robban a puliszka.