Hogy az emberen ne uralkodjon el  a peszimizmus , ne lássa a sötét szürkét feketének, vagy a bárányfelhőt viharfelhőnek , arra vannak azok az emberek akik , humorúkkal --akár a más kárára is -- feltudják  dobni a hangulatot.  Ílyen volt nálunk az egyik mester , aki  minden újonnan  érkezett  vidéki iparosjelöltet bizonyos próbának vetett alá. Az éppen  most sorra kerülő fiatalembert, az úgynevezett gipszpróbának vetette alá:Tudsz fiam gipszet keverni?-- Tudok válaszolta a szolgálatkész legény. A mester adott neki egy fél zsák gipszet,  egy vedér vizet, és a földre lefektetett egy  panellapot, hogy azon gyurja a  a gipszet. A fiú pakolta a gipszet , öntötte a vizet szorgalmasan  és gyúrta  keményen a masszát, kézzel. Egy idő után azt vette észre , hogy a gipsz keményedni kezd -- és már nem birja  tovább gyúrni, nem csak a panel lapon --hanem a kezén se. Ekkor, a fiú felemelte két  fehér kezét, és megkérdezte , hogy most már mit csináljon? Erre  mester azt mondta , hogy vegyen egy kalapácsot, és verje le a gipszet a kezéről, mert még a panellapot is megkell takaritani .Persze, a keze olyan merev volt , hogy abba nem lehetett kalapácsot fogni. A mester hagyta egy kicsit tanácsatalanul ácsorogni a fiút-- hadd kössön meg jól az a gipsz!-- majd oda szólt egy másik fiatalnak , hogy szabaditsa meg  az új fiút ,a gipsz boxkesztyűtől. A fiúra meg rákötötte , hogy sohase mondja, hogy tud valamit, ha nem biztos  benne. És ezzel megvolt a  az "iparossá" avatás, amin a régebbiek, akik már többször látták a gipszpróbát, még most is jót nevettek.

            A mester meg levonta , a kellő következtetést:Nem tudom  milyen iparos  lesz belőle , de katonának biztos jó lesz mert a parancsot szó nélkül teljesiti. És sajnos, az ílyenekből lettek, vagy nem lettek a későbbi  vezetők.Ha nem lettek, az volt a jobbik eset.

            Ezek  még  egyszerűbb esetek voltak, mert tudatlanságuk, nem tudott helyrehozhatatlan kárt okozni, mint azok az agyonpártiskolázott egyedek, akiknek papirjaihoz semmiféle gyakorlati tudás nem tapadt. Ennélfogva , most kénytelen vagyok   leirni egy vadonatúj kalibráló gép rövid  élettörténetét.

            A gép megérkezése után  a ránk jellemző, nagy dérre-durral nekifogtak a gép beállitásához. Alapot öntöttek neki , de akkorát , hogy  egy tankot is elbirt volna, csavarokkal ráfogták, és bekötötték a villamosságot. Modern gépről  lévén szó, sokmindent tudott, sok minden gombocska , karocska ,  karmantyú, volt rajta  Ezekkel lehetett, beállitani az előtolást,  a vastagságot és a fordulatszámot. Lehetett volna, ha tudták volna , de az idegen nyelvü használati utasitás előtt, úgy bámultak , mint bornyú az új kapura."Konziliumot" hivtak össze, amelyiken a párttitkár vitte a szót. Első megállapitása az volt , hogy túl lassú a gép, ezért addig piszkálták, amig a gép  előtolása fel nem gyorsult. De  ehhez az előtoláshoz, egy gyorsabb fordulatszám  tartozott, amire nem jöttek rá, és csodálkoztak nagyokat, hogy nem müködik, elakad , ezért aztán  segitettek neki , nyomták öten is az anyagot, de az nem volt hajlandó tovább müködni, állandoan lefult . Egy egész hétig kinozták a gépet , minden nap , képtelenebbnél képtelenebb ötlettel álltak elő, mert már  bevolt kalkulálva , hogy az új gép  segitségével , minden kalibrálási probléma megoldódik. De a gép csak nem akart engedelmeskedni a laikus gépkezelőknek. De , ezek nem olyan emberek voltak, hogy hagyták magukat, ujabb erőszakkal próbálkoztak, most már a fordulatszámot is megtudták emelni, de még mindig nem tudták beállitania kivánt vastagságra.

          Közben a gép , kisebb-nagyobb károsodást szenvedett , mert a géplakatos szakik , előszeretettel használtak a nagykalapácsot, a gép makacskodása ellen. Mikor már minden gombocska, karocska és karmantyu ismerősnek bizonyult, az (el)kezelők számára, akkorára már maga a gép feledkezett meg a  pontosságról ,annyira hogy az anyag négy sarkát négy vastagságra hozta ki, ennélfogva , pontosan a rendeltetésének nem tudott eleget tenni. Ekkor a párttitkár , összehivta a dolgozókat, és keményen lehordta az egész társaságot , mert elrontották a vadonatúj gépet. Csak egy volt a baj, hogy a gép nem tudott beszélni, mert ő volt az egyetlen  aki tudta az igazságot. Makacs hallgatásáért , fiatal kora ellenére  rövidesen az ócskavasba került.

          Amikor ilyen dolgokat  láttam -hallottam, inaséveim jutottak eszembe,a mesterrel Harkácsi Ferenccel az élen. Nádszálegyenes tartású , és jellemű ember volt, azóta sem találkoztam hozzá mérhetővel a szakmában. Kivétel , protekció  ismeretlen fogalom volta számára.  Év elején elmondta , egyszer s mindenkorra a tudni valót, de olyan kifejezően , meggyőzően, szemléltetve , hogy az egy életre szólt. Végigvezetett  bennünket a gépházon, minden gépet bekapcsolt, dolgozott rajta , mondta és mutatta, hogy mit szabad és mit nem , és ezt egy életre megtanultuk. Húszonyolcból , egy hagyta el a szakmát (párttitkár lett) és a többinek is megvan mind a tiz ujja , ami asztaloséknál nem kis teljesitmény.