Akár rendhagyónak is nevezhetném, ezt a hangversenyt, mert túl sok köze  nem  igen volt egy igazi koncerthez, viszont a versenyszellem annál élesebb volt. Különösen akkor  amikor a sötétség rátelepedett a strandvendéglő óriási fákkal övezett, alig megvilágitott teraszára. Eleinte még minden asztal foglalt volt, de ahogy telt az idő, és egyre inkább elhatalmasodott az éj felettünk,  úgy ürültek az asztalok mellett a székek. Közel volt az éjfél, fogytán a sörünk, de a hangulatunk annál inkább emelkedett.

                                        Apám hazatérése

  Az égi biró már jóideje  lefujta a háborút, amikor én még több mint ezer kilóméterre voltam otthonomtól-- kezdte apám  hazatérésének történetét. El is jött a szabadulási parancs--állitólag Sztalin Jóska jóvoltából-- amikor hazaindulhattunk volna , ha lett volna mivel. De nem volt! Éppen ezért az emberek  vérmérsékletüknek, egészségi állapotuknak, zsebüknek,  megfelelően  határoztak, hogy hogyan induljanak neki a viszontagságos utnak, ám ennek az utnak  a másik végén a haza , a szűlőváros, a szűlőfalu, a rokonok, anyák, szülők testvérek vártak türelmetlenül.

           Hogy az emberen ne uralkodjon el  a peszimizmus , ne lássa a sötét szürkét feketének, vagy a bárányfelhőt viharfelhőnek , arra vannak azok az emberek akik , humorúkkal --akár a más kárára is -- feltudják  dobni a hangulatot.  Ílyen volt nálunk az egyik mester , aki  minden újonnan  érkezett  vidéki iparosjelöltet bizonyos próbának vetett alá. Az éppen  most sorra kerülő fiatalembert, az úgynevezett gipszpróbának vetette alá:Tudsz fiam gipszet keverni?-- Tudok válaszolta a szolgálatkész legény.

            Ahogy igy gondolatban pásztázom a város utcáit, újabb és újabb épületek tünnek fel  emlékeimben, amelyek  azóta már a feledésbe merültek.Ott volt például a Kossuth Lajos utca  és az Eötvös utca sarkán,  egy szép zsidó zsinagóga, amely a zsidó kivándorlást követően, egy hirtelen döntéssel  eltünt a föld szinéről. Egy rövid ideig a helyét  kerthelyiségként hasznositották, majd felépült a telekre  a rend őreinek székháza.

           Eljött az ősz, fönökék sorra beköltöztek tömbházlakásaikba, bebútorozták lakásaikat olcsó, új bútorral, és elégedetten tapsoltak, amikor látogatóba jött a nagy (le)épitő. Jónéhány szállitómunkás, Mikuláskor meg a sátor elé tette ki  gyermekei cipőjét ( madzaggal   a sátorhoz kötve), hogy a jó Mikulás tegyen bele valamit .Szegények lakáskiutalásra  gondoltak!? Karácsonyra ,újévre  aztán mindenkinek  fedél került a feje főlé.

           Így  fordulhatott elő, hogy a mezőgazdasági menekültek hathónapos kalafikációs(igy mondták) iskola után rövid időn belül munkavezetők, mesterek lettek, a mesterségből  meg majd csak összelopkodtak valamit, legalább annyit , hogy parancsolgatni tudjanak-- meg beszélgetni róla-- mert ez sem volt mellékes szempont. Jól elvoltak egymás közt, viszont állandó ellentmondásba, ősszetüzésbe keveredtek a  a szakmájukat valóban értő szakikkal, akik nem vették be , nem nyelték le  le ezen antitalentumok szakmai giccses improvizációit.

            A fiatalabb, de hasonló kvalitásokkal rendelkező Szűcs úr a magas szakmai tudás mellett  viccfaragással is foglalkozott, és mindenben megkereste és találta a humort, a dolgok viccesebb oldalát Szivesen ugratta kollégáit akkor is amikor, amikor a szocialista nagyipar a gyárba szólitotta. Volt egy kollégája , aki télen- nyáron kalapba járt,--nem ugyanabba-- és Kálmán bácsi most őt szurta ki  vicce áldozatául. Reggel, amikor a kolléga bejött, és kalapját egy hanyag mozdulattal a kalaptartóra dobta, Kálmán bácsi  alig várta , hogy a kolléga kimenjen valamiért , hogy akcióba léphessen.

           Bár  sok szép jelzővel illettek már  bennünket  mostanáig, de  ez hiányzott még a gyüjteményünkből ,  ezért aztán nem is vettük  tudomásul , hogy esetleg nekünk szól. Egyszerüen nem vettük magunkra, és tovább ácsorogtunk, arra várva, hogy majd csak  jelentkeznek azok , akik  e címre jogosultak. Senki nem jelentkezett, Kezdett nekem gyanús lenni a dolog, de a kapitány megoldotta a helyzetet , mert igy folytatta: Ti szerencsétlenek, akik a tegnap este érkeztetek!

            A mozdony fütyölt egy hosszút, és a vagonok zökkenve megálltak. Őrmesterünket úgy féluton az ülés és a padló között elkaptuk,  még mielőtt akarata ellenére talajt fogott volna, és szépen visszahelyeztük az ülésre, hagyva neki időt arra, hogy zavaros agyába sorba rakja  szétrázódott gondolatait, de legalább annyit, hogy tájékozódjon hollétéről. Közben egyik kollégám megérdeklődte , hogy mennyit áll a vonat, itt a piski  állomáson.