Bár  sok szép jelzővel illettek már  bennünket  mostanáig, de  ez hiányzott még a gyüjteményünkből ,  ezért aztán nem is vettük  tudomásul , hogy esetleg nekünk szól. Egyszerüen nem vettük magunkra, és tovább ácsorogtunk, arra várva, hogy majd csak  jelentkeznek azok , akik  e címre jogosultak. Senki nem jelentkezett, Kezdett nekem gyanús lenni a dolog, de a kapitány megoldotta a helyzetet , mert igy folytatta: Ti szerencsétlenek, akik a tegnap este érkeztetek!

           Vonakodva előléptünk, és értetlenül bámultunk a kapitány képébe. Ő keményen  végignézett rajtunk, szinte keresztül szúrt tekintetével., és közölte , hogy ő  nem lesz olyan elnéző mint  zazari kollégája, ő nem türi a fegyelmezettlenséget, mert ez katonaság, és nem pipogya civil élet, különben is  itt rend  és fegyelem van , meg munka, ugyanis a vajdahunyadi kohászati kombinát számit a mi munkánkra is, ő maga  viszont szeretné, ha hasznos tagjai  lennénk az alakulatnak, és majd később, leszerelésünk után, a társadalomnak...  Itt megszakitotta a mondokáját , mert a kapu felől közeledett eltékozolt őrmesterünk. A kapitány magához  szólitotta.

           Az őrmester jelentést tett, hogy mi okozta késedelmét, s közben felénk sanditott, hogy meg vagyunk-e teljes létszámban. A kapitány nem volt megelégedve, az őrmester hangerejével, ezért keményen  leszidta , anyámasszony katonájának nevezte, majd parancsba adta , hogy  jelentését hangosan adja elő, hogy minden jelenlévő hallhassa. Az őrmester nehezen fogott hozzá, két -három szót hangosan mondott,  de utána elhallkult. Ilyenkor a kapitány ráförmedt: hangosabban! Egyébként az őrmesternek , nem volt semmi baja a hangjával , hanem inkább, a mondanivalójával, mert késésének  vezérmotivumává hasmenését tette.

           A kapitány ezt mondatta el,  jó hangosan a fiatal őrmesterrel, hogy mindenki hallja. Az egész társaságon végighullámzott a röhögés, és percekig nem tudta abbahagyni azt. A kapitány is kacagott, és nekünk  szegezte a kérdést: --Mit gondoltok, amit mondott zazari kollégám, azt rátok mondta, vagy az őrmesterre?Mert ha az őrmesterre mondta akkor valószinű , hogy igazat mondott Az őrmester oda jött hozzánk , hogy csomagja után érdeklődjön , mert egyáltalán nem volt biztos  abban , hogy ha ő nem is, de csomagjai szerencsésen, és  időben megérkeztek. Rezignált mosoly futott végig az arcán, majd sarkon fordult, és bucsú nélkül távozott. Egy darabig , még tudtuk követni tekintetünkel az őrmestert, de lassan  fokozatosan , eltünt a még mindig röhécselő katonák között. A kovács elégedetten mosolygott bajusza alatt.

           A vékonyka reggeli után, kiosztják az uzsonnát is, ami  olyan  három-négy deka  sós szalonna, és egy darabka kenyér   --máris indulunk  uj munkahelyünkre , a kohászati kombinátba, ami aránylag nem volt távol kaszárnyánktól, de a gyárkaputól még  legalább egy félórát gyalogoltunk sinek , váltók mozdonyok, és vagonok között. Igy jútottunk el abba a terembe ahol , a munkavédelmi felkészitést végezték . Lehettünk olyan  nyolcvanan -százan,  katonák és civilek összesen, akik alkalmazásba akartak lépni. A civilek akartak , nekünk muszáj volt.És  körülbelül ugyanannyian is hagyják el naponta , akik megelégelik a kohász élet  bármely formáját.  Ekkora a fluktuáció, a húsz -huszonötezer embert foglalkoztató  kombinátban. Nem sokára megtapasztaltam azt is , hogy a kohász élet egyáltalán nem olyan a valóságban , mint azt a filmhiradókban mutogatják-- pontosan annak kapcsán-- hogy miután  végignéztük a filmvetitést-- amit magyarázatokkal tettek szinesebbé , egy órás szünetet kaptunk . Ezt arra használtuk fel, hogy " jólaktunk" a néhány deka szalonnával és a már félig megszáradt kenyérrel. Ezen ténykedésünk nem emésztett fel sok időt., ezért úgy döntöttünk , szét nézünk egy kicsit a környéken, de csak szigorúan a gyár területén. Azt már tudtuk a filmekből, hogy  a forgalomba lévő kis mozdonyok száma, olyan  száz körül van, és valóban , jó lesz oda figyelni  a közlekedésre. Óvatosságunkat csak fokozta , hogy valaki megsúgta , hogy odaérkezésünk előtt néhány nappal, egy katonának mindkét lábát levágta  mozdony!