A mozdony fütyölt egy hosszút, és a vagonok zökkenve megálltak. Őrmesterünket úgy féluton az ülés és a padló között elkaptuk,  még mielőtt akarata ellenére talajt fogott volna, és szépen visszahelyeztük az ülésre, hagyva neki időt arra, hogy zavaros agyába sorba rakja  szétrázódott gondolatait, de legalább annyit, hogy tájékozódjon hollétéről. Közben egyik kollégám megérdeklődte , hogy mennyit áll a vonat, itt a piski  állomáson. A vasutas órájára pillantott , és kiköpte: egy negyed órát. Na , fiúk, akkor van időnk, szétnézni egy kicsit, megszabadulni fölösleges vizkészletünktől, esetleg pótolni , sörrel. Kezdtünk lefelé csöpögni a vagonunkból, amelyik pontosan a vendéglővel szemben állt meg, ugyannyira , hogy mikor őrmesterünk, nagy erőfeszitések árán nyitogatni kezdte szemeit, pontosan a vendéglő hivogató ajtóját  látta körvonalozódni alkohol ködös  homályban.

             Nem volt számára ismeretlen a felirat, mert mikor felismerte, hogy vendéglő a láthatáron, azonnal bizonytalan kisérletet tett a felállásra. Többszöri  probálkozását siker koronázta, és máris kint volt a folyosón , ahol már  oldalirányú problémai  nem voltak  a közlekedésben, szigorúan csak arra kellett öszpontositania, hogy előre haladjon ,és nem hátra. Ebben , segitségére volt az a pálinka, amit már megivott, ami szinte húzta előre. A lengőajtóval közösen még produkáltak  némi tornagyakorlatot-- amolyan törzshajlitás féleséget--aminek eredményeként, a lengőajtó túloldalára került, közvetlenül a lépcső fölé.

             A friss levegő hatására  egyre élénkbb lett, és mindkét kezével kapaszkodva leereszkedett a peronra. Itt már biztos volt  a talaj a lába alatt, zsibbadt végtagjai is jobban  engedelmeskedtek, úgy hogy  röpke néhány másodperc után, ha bizonytalanul is, de megcélozta azt az ajtót (OO) amelyiken a legkevesebb betüt látta.

              Persze csak a vonat állt meg , az idő  nem , és már éreztük , hogy csak rövid percek lehetnek a vonat indulásáig. Egyikünk  felajánlotta , hogy elmegy , és megkeresi az őrmestert, de a kovács  lebeszélte: --Hagyd a fenébe, jön az mindjárt , de ha nem  az sem  baj, odatalálunk magunk is. A vonat se sokat törödött vele, mert egy rövid fütty után mozgásba lendült, és óvatosan kezdett kigördülni az állomásból, éppen akkor, amikor őrmesterünk kilépett a két betűs ajtó mögül, és belépni készült a vendéglőbe, mit sem törődve a tovapöfékelő vonattal. A vonat gyorsulni kezdett, és mi tovább utaztunk  immár parancsnok nélkül, de akár úgy is mondhatnám , hogy hátra mozditó nélkül--célünk felé.

             Volt akinek  némi lelkiismeret furdalást okozott az őrmester elvesztése, de a kovács kitartott álláspontja mellett , mondván -- az Isten nem ver bottal. A vonat egykedvüen kerülgette a dombokat, el-el bújt  egy-egy alagutba, hol felgyorsult , hol meg lelassult , de  tántorithatatlanul haladt  Vajdahunyad irányába.

              Estére értünk oda, ahol már vártak bennünket az állomáson, hogy a kaszárnyába  kisérjenek. Érdekes módon azonnal észrevették , hogy valaki  hiányzik.

--Hol a parancsnok? -- szegezték nekünk a kérdést  -- amire mi tettetett sajnálattal közöltük , hogy sajnos elveszett Piskin.

              Sötét ködös este volt, látni szinte semmit nem láttunk, hallani is csak valami állandó sistergést. Annál inkább éreztük , hogy a tüdőnkre  telepedik a füst, a korom, és ahogy orrunk megtelik valami erős égett szaggal. A kaszárnyába érve leadtuk parancsnokunk  csomagját, saját aktáinkkal együtt. Enni adtak, megfürödtünk, és eltettük magunkat másnapra., annak reményében, hogy hátha  mégis elviselhető lesz hátralévő katona életünk.

               Reggel a kürtszóra  úgy pattantunk ki az ágyból, mint kezdő katona korunkban, mert  megakartuk mutatni, hogy teljesen véletlenül lettünk  lapátra téve, és példás magatartásunkhoz , nem férhet kétség. Elsőnek értünk a placcra, jelentéstételre. Később benépesedett az udvar , vagy  hétszáz katonával.  Amikor mindenki a helyén volt, egy iroda épületből előlépett egy kapitány -- legújabb főnökünk-- aki kisértetiesen hasonlitott  zazari parancsnokunkhoz. Pedig akkor még a klónozásról szó sem volt, mert ha lett volna akkor megesküdtem volna rá, hogy előbbinek szakasztott klónja.

--Első " kedves " kérdése  ez volt--Hol vagytok  szerencsétlenek?