Másnap reggel a seriff, megint a doktorhoz sietett. Sajnos Bella állapota, még mindig változatlan volt. A lázza csökkent, de csak nem akart magához térni.

- Meddig élhet ebben az állapotban? – kérdezte Mills a doktort.

- Hm… Nehéz kérdés? Már az is csoda, hogy eddig bírta! – felelte a doktor.

- Lehet, hogy ez annak a jele, hogy… - de nem tudta befejezni a mondandóját a seriff.

Valami különös nyomást érzett a gyomrában és annyira elszédült, hogy a falnak tántorgott.

                   Szinházi társulat  jött a városba--hallottam anyámtól amint, közölte apámmal a hírt. Apám rutinszerüen feltette a kérdést: Dráma ? Tragédia ? Komédia? Anyám válaszolt: Komédia--akkor megyünk , döntötte el apám. Azon a héten árnyékként követtem anyámat  , és számtalan kérdést tettem fel neki, mert szinházat addig , csak kivülről láttam. Anyám elmesélte , hogy kislány korában, sokat járt szinházba mert az ő édesanyja, mint elsövilágháborús hadiözvegy ,állami állást kapott, jegyszedő és ültető volt a szatmári szinházba.

                                    Én is felálltam , és hallgattuk a Himnuszt.

               Most utólag , hihetetlennek tünik, hogy milyen nehéz volt megállapitani, hogy egy  ropogós sárga egylejes , négy  vagy öt huszonöt banissal volt egyenlő. Valahonnan innen kezdődnek emlékképeim szüleimről, a Toldi utcáról, s egyáltalán a városról.

                Anyám  kézenfogva vezetett ,templomba , temetöbe, és egyáltalán mindenhova, miközben mesélt.

 Olyan irtózatos fáradtsággal lépkedek a lépcsőfokokon, hogy szerintem egy külső szemlélőnek úgy tűnhet, mintha egyhelyben lépkednék. Szinte biztos vagyok benne, hogy néhány másodpercre még el is ájulok, de aztán valahogy mégis elkeveredek az irodáig. Így jár az, aki egész éjjel egy kocsiban ülve figyel egy poros kis koszfészket, és még csak kaját sem visz magával. Ölni tudtam volna egy cukros fánkért!

• Jól vagy? – kérdi hű társam.
• Nem mondanám.

– Jaj, drágám! Késő van már az ilyen hülyeségekhez! – ez volt Lizzy első mondata, amikor Adelaide megérkezett a szerkesztőségbe. Meglepettnek tűnt, úgy látszott, nem hitte, hogy a lány komolyan beszélt. – Amit az előbb telefonon elmondtál, az eléggé zavaros volt, és nem is nagyon hihető.

– Neked is szia! – felelte Adelaide, de nem hagyta magát eltántorítani. Lizzy után ment, aki egy köteg irattal az irodája felé igyekezett.

A papírokat ledobta az asztalára, majd fáradtan leült a székére.

Tiszta kora nyári nap volt, ragyogó kék éggel. Még nem bántóan forró, de már nem is csupán kellemesen meleg. A beígért ingyen ebéd, a közösen végzett munka öröme elegendő embernek szolgáltatott okot, hogy segítsen a csapatnak az építésben. Tamás egy napernyő alatt ült, és koncentrált. Az egyetlen gép, amit a cégéből megmentett, az a hatrotoros öreg jószág volt, amit Eszter is használt a hővédő lapok emeléséhez. Most újra nagy hasznát vették. A munka precizitást és odafigyelést igényelt.

                                    Néha.

                         Néha elgondolkodom,

                         Mit keresek ezen az

                         oldalon?

                         Vajon érek egy véleményt,

                         kedveset, vagy akár

                         keményt?

                                 Itt állok...

                                Itt állok meztelen,

                                egy esztelen eszme 

                                veszteseként.

                                Üres markomba, 

                                évtizedek

                                bomlanak.

                                Gyáva agyamba,

                                gondolatok

                                romlanak.

                                     Két koporsó 34.

           Miközben Emerencia szerelmi élete, az igazgató karjaiban landolt, addig az Emiliáé a porban hevert. Emerencia mindent elkövetett, egy tartós kapcsolat kialakitásának érdekében, ezért az igazgató nem tudott olyat mondani ,elképzelni , amit Emerencia meg ne tett volna, de közben már megpengette, hogy kissé unja az üvegcsiszólást és tüköröntést, és szivesebben ellenne egy kis irodában valahol, akár egyedül is, ahol  néha meg is látogathatná az igazgató akár munka közben is.

                                        Két koporsó 33.

           Mivelhogy több alkalommal eldicsekedtem azzal , hogy cégünk nagyban hozzájárult Európa nyugati részének  ujra bútorozásához, nem hallgathatom el azt sem hogy a nagy Szovjetunió dolgozó népe -- de inkább a kommunista vezető rétege --sem aludt volna olyan kényelmesen ha mi nem árasszuk el őket kényelmes, általunk gyártott bútorokkal.  Több mint húsz éven keresztül, havonta küldtünk nekik, több mint ezer garnitura bútort.

Mire beérek az irodába, már türelmetlenül vár rám a mai nap első ügye. Egy soványka nő ücsörög az asztalom mellé húzott műanyag széken, kezeit morzsolja.

-       - Jó reggelt! – köszönök rá, majd levágódom székembe. Előveszem mini jegyzetfüzetem, majd a nőt kezdem tanulmányozni. – Miben segíthetek?

-       - Fel… feljelentést szeretnék tenni.

-       - Ki ellen?

-       - A barátom ellen! Úgy értem az exbarátom!

-      -  Elmesélné mi történt?

                                        Két koporsó 32.

            Ezt a történetet egyszer már megirtam, vagy csak akartam, de teljesen mindegy, mert a lényeg az hogy most megirom , mert ez nem feledhető. Az évszámra már nem emlékszem-- de az alcimbe emlitett évtizedekbe  mindenképpen belefér.Abban az időben történt amikor az élelmiszerrel való ellátás, egész közel került a szomáliai és a bangladeshi ellátáshoz , csak azt nem lehetett megállapitani , hogy alulról , vagy felülről.

Már egy órája feküdt az ágyon. Újra és újra felidézte emlékezetében a történteket. Mi is volt itt egy órával ezelőtt? Hogyan történhetett meg pont vele?

Ma is, mint minden nap elsétált a bevásárlóközpontba, és mint a legtöbb esetben, ma sem vett semmit. A parkon keresztül ment haza, hogy megnézhesse a madarakat. Úgy tűnt minden rendben lesz, már a ház előtt járt. Akkor vette észre a kis csillogó érmét az ezüstszínű autó mellett. Lehajolt érte, aztán meghallotta annak az embernek a kiabálását.

Hányszor próbáltuk már, de nem megy ez nekünk,
vallomáson kezdjük, de csak veszekedünk,
tudom, neked is fáj, tudom, mást reméltél,
mert nem azzá nőttem, akinek teremtettél,
elrendelted utam, de szárnyalni vágyom,
egyazon vágyban lüktet poklom-mennyországom,
emésztő szenvedéllyel, másképp felesleges,
részegségig üríteni minden serleget,
de minden korttyal kínzóbban szomjazom, 
kifulladásig s tovább űzve utamon,
vádad örökegy: nem változom sosem,
- miért várod tőlem, hogy másvalaki legyek?

Már egy perc is elmúlt 

és még most sem értem

hogyan is hagyhattam?

Mindhiába kérdem.

Magányos éjjeleken

végtelenné nő az idő.

A gondolat tagolatlan,

nyargal megállíthatatlan.

Már egy perc is elmúlt 

és még most sem értem:

Mivé lett szerelmünk?

Nélküled hiába éltem.

Hogy mondjam el egy mondatban,

hogy viseljem el gondolatban

hogy ha végtelenné nő az idő,

Nem lesz soha hajnal.

Ez a rész egy majndem különálló novella első fele, mely az Emberszárny világában játszódik. A 6.08-assal alkot egységet, melyet előreláthatólag 2 hét múlva töltök fel. Terveim szerint önmagában is érthető, így aki nem követte figyelemmel a regényt, az is olvashatja.

------------------------------

Mészáros Dániel, vagy a barátainak csak Dani, az utcákat rótta. A metropolisz úgy tornyosult fölé, mint valami óriási fekete erdő. El kellett intéznie benne valamit, az apja megbízásából.

2.rész

Azt hiszem, kezdek egy kicsit idegeskedni mindenben gúnyolódnék ami nem nagyon jó, mert aztán a végén megbántok valakit. Az lesz a jó ha elkezdek magamban énekelni.

Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy, hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó......

Na jól van ezt inkább nem folytatnám. Már itt várok a soromra félórája és még ki tudja meddig kellesz, Mia áll mellettem és szorítja a kezem próbál megnyugtatni, azt veszem észre, hogy elengedte a kezem majd amikor felnézek miért tette meglátom ahogy két fiút ölelgetve üdvözöl.

Dalolj még, csak örökké, ha lehet,

Engedd dalolni szerető szívedet.

Melynek dallama betölti lelkemet,

Mely nem hagyja nyugodni szívemet.

A dal mely, lázba hozza egész testemet.

Tudtod nélkül dalolsz nekem.

Egy dalt, mely elbűvölt örökre engem,

S mely nélkül megszűnne földi létem.

Csak én hallom ezt a csodás dalt,

Ez kavart hajdanán szívembe vihart.

Most mellém ülsz és simogatsz gyöngéden,

És megszűnik létezni a világ körülöttem.

Majd át ölelsz, és suttogod: Kedvesem!

1.rész

Az út több órás, kezdek fáradt lenni ettől és elálmosodni, arra ébredtem, hogy megáll az autó egy benzinkútnál. Megnéztem a telefonomat, hogy van e hívásom Miatól, mikor megláttam az SMS-ét, hogy este indul a unokabátyával Nikkel aki szintén nevezett a tehetségkutatóra egy saját számmal. Komolyan mer egy saját számmal fellépni? Írtam vissza neki az SMS-ben. Apa beszállt az autóba és mentünk tovább, Miaval még váltottam pár üzenetet majd hallgattam a zenét.

Ne akard egyedül megfejteni sorsod

Jövőd kutatása, nem csak a te dolgod.

Lesz aki azt mondja, bízd a szerencsére

Én azt mondom inkább, nézz a magas égre.

Ha fekete felleg mocskolja kékségét

Kutasd rajta a nap átszűrődő fényét!

Ha rátalál szemed halvány sugarára

Hagyd tovább vetülni párod mosolyára!

Nem kell törnöd fejed, hogy kitaláld sorsod,

Ha az ódiumát nem egyedül hordod.

Ne hagyd, hogy baj s bánat, nyomor, vagy betegség

Legyőzzön, és szíved kétségekbe essék!

Egy utat járunk, mely visz a semmibe,

Egy utat járok, mely húz a mélybe le.

Rohan az idő és körülöttem a világ,

S közben feledésbe merül a boldogság.

Meguntam barátom, tovább nem maradok,

Elmegyek innen, talán jobb útra akadok.

Csomagom nincsen, csak egymagam vagyok,

Vagyonom sincsen, de még ember vagyok.

Nem maradt más nekem, csak az emlékek,

Kabátom zsebében, megkopott képek.

Ezekkel indulok, hosszú az út a mennybe,

Ha valaki keresne, e sorokba lelkemet írtam bele!

A TISZTÍTÓ

Egy visszafogott ásítást követően a pulton pihenő kés felé nyúlok, rámarkolok, majd belevágom a deszkán rettegő krumpliba. Kis kockákra aprítom és belesöpröm a kukába darabjait. Belenézek a tűzhelyen álló fazékba, amiben kis buborékok táncolnak a víz tetején. Késve, de azért leesik, hogy összekevertem a szemetest a forrásban lévő vízzel. Nem esek kétségbe, hogy is eshetnék, amikor még ahhoz is túl fáradt vagyok, hogy pislogjak kettőt.

Mi az élet?
Legyen szíves mondja meg nékem
Legyen szíve,
Hisz ez úgy érdekelne.
Tán egy játék miből később kilépek,
Vagy egy dolgozat minek később van vége?
Mi ez mondja meg nékem,
Ez valami amit meg nem értek.
Ez az örök próba,
Egy igazi próza.

                                        Két koporsó 31.

           Emilia asszonyság, kért még egy konyakot  annak érdekében , hogy az őt ért sérelmet könnyebben feldolgozza. Már nem  törődött azzal, hogy esetleg valaki számolja a konyakos poharakat, csak arra koncentrált, ami vele történt. Való igaz nem volt hozzászokva , hogy elhagyják , hogy dobják , hogy elutasitsák. Legalábbis eddig a napig.

                                        Két koporsó 3O.

           Nem mindennapi dolog az amikor anya és lánya, egyazon nem egészen tisztességes  foglalkozást űz, és elég kellemetlen, amikor éppen egymás konkurensei. Elég nehéz elviselni mindkét részről, még akkor ha a felek a tudatuk mélyén már érzékelik , hogy ebben a kapcsolatban előbb- utóbb változás állhat be. Mert egyáltalán nem természetes, hogy egy szerelemben, az anya szerepét a lány vegye át.

                                        Két koporsó 28.

          Szóval ,sok mindenen túl voltunk már, de egy dolgon amire nagyon sokan vártak, még nem. Pedig valahol ott volt már a levegőben, a tudatunk legalján, de valami miatt nem tudott felülkerekedni. Ez volt a félelem, ami megbénitja az embert, ami még a gondolkodásban is gátolja , és cselekedetiben is korlátozza. Mert a félelem nagy úr! Mi lesz ha...?

                                        Két koporsó 29.

           Nem tudom , hogy az ötlet honnan származott, hogy Albi saját, vagy valakitől ellesett ötlete volt, de az biztos , hogy Albi nagyon erdeményesen alkalmzta . De, mielőtt még leirom a történetet ejtenem kell néhány szót az Albi családjáról. Bár ez egy  kicsit történelmi megfogalmazás, mert Albi nem élt házasságban, hanem összelakott egy asszonnyal, akinek már volt két gyereke, és egy meg éppen útban volt, ezen boldog világ felé.

Korán reggel ment William az istállóba, rögtön neki is látott az állatok gondozásának. Rengeteg tennivalója akadt most, hogy Franklyn egyedül hagyta. De szívesen vállalta a kihívást, amióta az eszét tudja, az állatokkal dolgozott és nagyon szerette. Egyfajta kikapcsolódás volt számára, elfeledte egyéb problémáit, miközben az állatokat nézte. De most valahogy nem sikerült kikapcsolódnia. Bármennyire is akarta elfelejteni, azt az éjszakát, nem sikerült. Lilit teljesen elcsábította, annak ellenére, hogy tiszta szívéből utálja azt a démonnőt.

Verőfényes csütörtök délelőtt volt, amikor Adelaide hazafelé autózott. Úgy gondolta, Hodge már nincs a lakásában. Beköltözése óta eltelt négy nap, ha tényleg csak tárgyalni jött, ahogy Leslie mondta, akkor talán már haza is ment. De, ha mégis itt lenne, az sem baj, elég nagy a lakás, valahogy csak elférnek ketten is. Még mindig jobb, mint még egy nap az Arany-völgyben.

A szabadság sajnos nem úgy alakult, ahogy eltervezte. Minden jó volt, egészen keddig, amikor látogatást tettek Dr.

Nagyon kellemes április végi nap volt, enyhe szellővel, bárányfelhőkkel és virágillattal. Tamás taktikus volt. József és Ferenc érkezését várta, természetesen repülős ruhában. Gerincvédőben. Ám egykori oktatója, a hatóság kinevezett vizsgabiztosa leszokott a hátbavágásokról. Leszállás után ki is fejtette az okát, miközben levette a hátáról a gépét.
– Képzeld, egyszer egy levizsgázott növendéketek hátát akartam megpaskolni, de majdnem belecsaptam a motorokba.

Hatodik rész

Florent számára idegtépő lassúsággal múltak a percek, ahogy régi bajtársának – és immár frissen kinevezett felettesének – előszobájában várakozott a kihallgatására.

„Nem sok időt hagytak nekem” – gondolta elszoruló szívvel, ahogy ismét átfutotta a kezében szorongatott pergamenre rótt sorokat. A levelet előző este hozta egy kimerült futár, akiről éppúgy szakadt a verejték, mint meghajszolt lováról. Ha csak rájuk nézett az ember, országos veszedelmet kellett sejtenie…

Vagyis kellett volna, ha nem ismeri Michael erős hajlamát a végletekig vitt fontoskodásra.

                                        Két koporsó 27.

           Túl voltunk már az árvizen , és átvészeltük a földrengést is, bár én személy szerint egyikben sem voltam érintett, csak közvetve. Mert nem volt könnyű végignézni sem, azt a gigászi erőfeszitést amit kollégáim, barátaim, ismerőseim végigcsináltak azokban a napokban, hetekben, hónapokban.Bár azokban az időkben a politikai nyomás mintha alább hagyott volna, mintha érezték volna politikusék is , hogy most van elég bajuk az embereknek , nem kell őket hülyiteni még egyébbel  is.

                                           Két koporsó 26.

           Nem szivesen irok szomorú történeteket, de néha elkerülhetetlen , mert egyszerűen kikivánkozik az emberből, különösen akkor amikor vele , vagy családjával történik, és egy olyan embertől hall egy kijelentést , akitől a legkevésbé várná azt, jelen esetben egy paptól. A történet  ott kezdődött , hogy sógorom reggel eltávozott dolgozni , és délután a szokásos időben nem tért haza.

Ennél rosszabb reggelem már nem is lehet. A pirítós odaégett, a kávéfőzőm felrobban. Ennek tetejében még a szüleim is szenvednek az ördögi modern technika használatával, magyarán a Skype-pal. Mindketten túl vannak már a szép éveiken, de ezt muszáj használniuk. Másképp, hogyan tudnák megkeseríteni a lányuk életét?! Mellesleg elfelejtettem bemutatkozni, nálam ez sokszor előfordul. Kate vagyok, 38 éves és nővérként dolgozom a helyi kórházban és élem az életem New Yorkban.

13.

A MENTŐSÖK hárman voltak. Két markos, középkorú férfi, a sokat látottak közömbösségével az arcukon, míg a harmadik egy fiatal, sovány, szemüveges, valószínűleg gyakorló orvos. Az utóbbi egy rövid pulzusvizsgálat és a tünetek alapján azonnal megállapította a gyomorvérzést. 

– Van itt telefonfülke a közelben? – kérdezte, mivel akkoriban még nem volt telefon a kocsikban.  

– Itt a ház előtt – mondta Zoli, az udvarról becipelt és a nappali kanapéjára lefektetett apja mellett térdelve.

                                        Két koporsó 25.

            A hazánkban megjelenő magyar  sajtótermékekkel folytatom, mert erről mindig eszembe jut valami. És ez az, hogy örülök, hogy volt , mert ha nem lett volna, akkor akár az is előfordulhatna, hogy most éppen cirill betükkel küzdenék, ha valamit le akarnák jegyezni. Na, ezt egy kisit eltúloztam, de bár csak ennyi lenne a hiba korabeli sajtóban.

Emma a pályaudvar mellett várakozott az autóval. Eleanor a hátsó ülésen ült. Egyikük sem szólalt meg, a főbejáraton ki-be özönlő embertömeget figyelték. Egy órája ültek az kocsiban, Emma már nagyon türelmetlen volt. A főnöke a Dibrino miniszter asszonnyal folytatott megbeszélése után közölte vele, hogy feladata lesz. Olyan, ami hasonló az előzőhöz. Azóta nem kapott további információkat. Mind a mai napig fogalma sem volt róla, hogy mi lesz a dolga.

Hasonló, mint a múltkor.

Nóra a ToRule bázis egyik termináljánál üldögélt, és a tanítványai adatlapjait töltögette. Zsolttal ellentétben ő szerette ezt is rendben tartani, mint minden mást, amit csinált. Mostanában viszont sok egyéb teendője akadt. Így összehozott némi csúszást, ami bosszantotta. Nem volt túl sok tanítványa, viszont továbbra is voltak páciensei, mint pszichológusnak. Emellett Péterék üvegházaiban épp csúcsra járt néhány növény termesztése, ezért folyamatosan volt mit csinálnia.

Ötödik rész

Sötét árnyak: az éjszakából kibontakozó fegyveresek sereglettek elő a kiserdőből. A coquillardok vezére utolsó, vad reménnyel igyekszik átlátni a feketeségen; talán kagylósok azok is, talán őket is a zsákmány szaga csalta ide, miért ne csatlakozhatnának…

Már csak egyetlen pillanat: a holdfényben meglátta az arcokat. Katonák… sokan, legalább kétszer annyian, mint az övéi. Az árulás keserűsége a gyomrába mart és elkeseredett dühvel kiáltott embereire: készüljenek, nem egy maroknyi csuhás és beteg ellen kell fegyvert fogni… harcolni kell, utolsó vérig, mindhalálig, egy szál karddal.

                                        Két koporsó 24.

          Magukra kapkodták ruháikat, de megszólalni nem mertek mert egyáltalán nem tudták , hogy ki van odakinn. Az ajtót sem szaladtak kinyitni mert szerették volna előbb megtudni , hogy milyen célból dörömbölnek. Ezt a problémát csak úgy lehetett megoldani ha ők  szólalnak meg először-- mint a mesében-- Ki van odakinn? Azonnal jött a válasz még pedig a Emilia szájából, aki nem volt más mint Emerencia  anyja: Én vagyok , itt vagy még?

10.

KOLTAI Géza dühösen nézett sógorára. A proccosan berendezett lakásában nem szívesen látta Manyi húga szerencsétlen férjét, Zombori Gyurit, a kellemetlen rokont, akit Szauer csípett nyakon, a Józsefvárosi Pályaudvaron. Igazából szégyellte sógorát, hogy nem vitte többre kocsikísérőségnél; nem szerette volna, ha a házban meglátják az ágról szakadt férfit. A férfi nyomorúsága saját múltjára emlékeztette: a Mária Valéria nyomortelepre, ahol húgával együtt gyermekkorát töltötte.

Második fejezett

Reggel az ébresztőre keltem fel fáradt voltam nem volt semmi kedvem ki kelni az ágyamból de aztán eszembe jutott, hogy ma van a nagy nap indulunk Budapestre és nincs lazsálás. Lassan ki kászálódtam az ágyamból és halottam apa bíbelődését a konyhában. Bementem a fürdőbe fogat mosni és megmosakodni majd lementem apához reggelizni. Ő vett hamarabb észre.

• Jó reggelt kincsem jól aludtál?

• Jó reggelt, hát mikor lefeküdtem rögvest el aludtam úgy, hogy igen jól.- Mosolyogtam.

Tortúra

István az átlagos emberek közé tartozott, és ez meghatározta életvitelét.. Tisztában volt anyagi és szellemi korlátaival, mégsem akarta, hogy családja bármit is nélkülözzön, kimaradjanak a kényelmes élet elemeiből. Ha például a jómódúak új modern TV-t vettek, ő megvette azt a használtat, ami még mindig menőnek számított. Volt autójuk is, többnyire közép kategóriás régi masinára tellett. Rengetegszer váltottak már autót, ez is hozott némi pénzt a házhoz, mert kissé feljavítva jobb áron lehetett eladni.

A szezon minden várakozásukat felülmúlta. Pontosabban nem tudták mire számítsanak, de megint ugyanaz állt elő, mint amikor minden olyan szépen ment tavaly. Talán a budapesti erődemonstráció tette? Mindenesetre özönlöttek az érdeklődők, a bámészkodók, a vásárlók. Zsolt felfedezett jó néhány olyan embert is, akik nagyjából évek óta nem láthatták a napot a valóságban. Valahogy csak eljutott a hírük a Mátrix mélyébe is. Immár nem csak futároknak és fizikai munkát is végző embereknek tartott előadásokat és órákat.

4. 

AZ ÁRNYAS szolid hely volt, műanyag asztalokkal és székekkel, műanyag abroszokkal. Még a műanyag vázákban a virágok is műanyagból voltak. A falak narancsvörösre voltak mázolva, ráhengerelt arany mintázattal.

A sarokban egy Tavasz televízió villogott, éppen a Furfangos Nyeszterkát  adták, sokadszorra. Sokakat zavart a zaj, ami a dobozból áradt, de voltak néhányan, akik oda ültek elé és meredten nézték a képernyőt, nem engedve, hogy lehalkítsák.  

Amikor végre Tamási Eszter felkonferálta Varga Jóskát, aki a híreket szokta beolvasni kellemes baritonján és a hangzavar lehalkult, Szauerék asztalához megérkezett az első vendég.

Gyilkos volt

Nincs mit tenni, már túl késő. Meghúzta a ravaszt. Mozdulatlanul nézte, ahogy a törékeny kis női test a betonra esik, élettelenül elterülve azon. Talán fel sem fogta azonnal, hogy mit tett. Tulajdonképpen nem is akarta bántani a lányt, hiszen annyira, de annyira szerette! Saját magánál is jobban, ezért nem tudta elengedni. Csak félre kellett volna állnia és lehajtott fejjel kivárni, míg kopogó léptekkel elsétál szerelme, de nem volt rá képes. Olyan haragra gerjedt, hiszen még soha nem árulta el így senki sem!

Feljelentők

Történelmi családregény 1961-ből

FŐSZEREPLŐK

(Vastagítással kiemelve a leggyakoribb említés)

Szauer Károly – egykori gyáros, majd raktáros és nyugdíjas

Szauerné Gizella, Giza  – a felesége

Szauer Zoltán, Zoli – a fiúk

Szitnyai Sándor – Szauer jóbarátja, társbérlője, szomszédja

Szitnyainé Terka – a felesége

Szitnyai Géza a fiúk 

Michael Palotai, (Mihály) – Amerikában élő 56 –os emigráns

Palotainé – Michael itthon maradt felesége

Palotai Tamás, Pajszer, Tomi – a fiúk,  

Koltai Géza – a Húsüzem párttitkára

Koltai Bea – a Koltai lánya, Zoli szerelme 

Zomboriné Koltai Manyi – Koltai húga.

Hodge beköltözése után Adelaide még nem indult azonnal az Arany-völgybe. Először a városközpontba ment. Út közben végiggondolta, mi mindenre lesz szüksége a következő héten. A legegyszerűbbnek azt találta, hogy végigjárja a T-Roy bevásárlóközpontot, ahol mindent megkaphat, amire szüksége lehet. Menet közben kihasználta az alkalmat, és a SilverSky Zafír csomagjának rádióit hallgatta. A bőség zavara volt itt is, egy perc alatt legalább negyven különböző adót talált.

                                        Két koporsó 23.

          Emerencia  hétfőn reggel vidám hangulatban érkezett meg a munkahelyére, az üvegek és tükrök közé, ahol láthatóan jól érezte magát és máris egy biztató pillantást vetett a mesterre , igazolandó , hogy a beigért szerelmi aktus nem marad el, mert ő hajlandó azt a mesterének, a legközelebb adandó alkalomkor kiosztani . Reggeli előtt bekaptak  egy pohárkával a hangulat és a munkakedv fokozása érdekében.