Két koporsó 32.

            Ezt a történetet egyszer már megirtam, vagy csak akartam, de teljesen mindegy, mert a lényeg az hogy most megirom , mert ez nem feledhető. Az évszámra már nem emlékszem-- de az alcimbe emlitett évtizedekbe  mindenképpen belefér.Abban az időben történt amikor az élelmiszerrel való ellátás, egész közel került a szomáliai és a bangladeshi ellátáshoz , csak azt nem lehetett megállapitani , hogy alulról , vagy felülről. Mert az nem mindegy.

            Az történt , hogy valamelyik vezetőnk maroknyi agyában megragadt,  hogy az egyik német kerskedelmi céggel már legalább húsz éve kapcsolatba vagyunk-- pontosabban exportálunk nekik a mi szép és jó, de főleg olcsó  bútorainkból. Ezen tény megállapitása , azt vonta maga után ,hogy akkor ezt meg kell ünnepelni.Rögtön szaladt az ötletével a vezérhez, aki azonnal el is gondolkozott rajta, mert ő is igen szeretett ünnepelni. Egyébként akkor mindenki szeretett vagy szeretett volna, csak nem mindenki engedhette meg magának. De egy ílyen gyári buli az mégis csak más, mert az ílyesmire minden mindig kikerül előkerül. Viszont adódnak más természetű gondok. Például a helyszin megválasztása , vagy a meghivottak névsora. De a legfőbb gond az volt , hogy ezt megbeszéljék a külföldi kliens kiküldöttjeivel, és azok is rábólintsanak. Normális körülmények között nekünk , mint vendéglátóknak illet volna,hogy  mi álljuk cecchet, de nyugati üzletársaink voltak olyan gavallérok , hogy egy komolyabb összeggel beszálljanak, ami az  ö szórakozási szokásai szerint méltányos volt. A mi számitásaink szerint viszont az összeg messze meghaladta az egész belekerülési árat , mert nálunk nem volt szokás mindenért pénzt adni amiért  nem muszáj. Így például leszóltak egy pálinka termelőnek , hogy szükség lenne öt-hat liter pálinkára , de jöhet tiz , mert az nem romlandó áru. A pasas meg hozta, mert tudta , hogy nem azért került a cégnél alkalmazásra, mert munkája nélkül becsődölne a gyár, hanem azért mert , jó pálinkát főz,  kellően jószívű , és akkor üti csapra a hordót amikor a főnökék füttyentenek.

           Na persze nem csak pálinkából áll a buli , szükség van még egyébbre is ,mint például a hús, de ez sem okoz gondot , ha küldünk a vágóhid igazgatójának ajándékbe egy garnitura sarokülőkét, asztallal székkel , vagy egyebet , az ő kivánsága szerint. Na, mondjuk  a buli kellékeinek fontosabb  része már rendelkezésre áll, akkor összekell állitani a meghivottak névsorát. Nehogy azt higyje valaki , hogy ez könnyű dolog , mert a cégbeli néhány emberen kivül , még egy egész sor kivülállót is illet meghivni akik, a bukaresti kereskedelmi céget képviselték, a városi pártbizottság arra érdemes tagjait , vagy a helyi szekuritáté , nem kivánatos de kötelező személyiségeit és még olyanokat akik a megfigyelőket  is megfigyelték.  Nem könnyen , de ez a csapat is összeállt, és következett a hely megválasztása. A nyugati partnerek egy előkelő vendéglőre gondoltak , de teljesen fölöslegesen, mert a helyiek inkább egy eldugott  nyaralót ajánlottak , hogy miért, azt ők tudták csak igazán. Viszont a külföldiek szivesen belegyeztek a kis nyaralóba , mert az, egy kis erdőszélén volt, és gondolták a bulit párosithatják egy kis erdei sétával.

          Itt meg kell emlitsem , hogy én mindezt elsőkézből tudtam meg egy olyan kollégától baráttól, aki résztvett a bulin , és nem volt eltökélt hive a pialásnak, ezért szinte józanon  nézte végig, a nem mindennapi bulit, és annak következményeit.Mert én egy ilyen csapatban , még csak pótjátékos se lehettem volna.

          A helybéliek már eleve azért választották a nyaralót , mert tudták , hogy ilyen alkalmakkor , úgy elengedik magukat, hogy az  már nem fér bele a civilizált a kulturált ember fogalmának a kategóriájába.

          Úgy is történt, kemény szilva pálinkával kezdtek, és egy kis virtust is belevittek, azon a cimen , hogy ki bir többet inni , anékül , hogy leessen a székről. Ezt úgyan,  nem fogalmazták meg szóban , de aki ismerte őket, az tudta ,  bizony erre megy ki a játék. Viszont a jó pálinka is tudta dolgát, mert még a vacsora felénél sem tartottak  amikor már enyhe kóringyálás telepedett a vacsora asztal fölé, amit a mi cégünk vezetői hoztak össze , és ami már túl nőtte a kés és villa használatának a hangját, ami nem is csoda mert  voltak olyanok is, akik már  mellőzték a  civilizált kulúrember  evőeszközének  használatát-- szerintük  praktikus okokból. Írhattam volna úgy is , hogy már kézzel majszolták a szatmári bécsi szeletet, minél kevesebb kenyérnek hagyva helyett.De nem akarom megsérteni őket , mert én egyáltalán nem vagyok olyan , sőt azt tartom , hogy senkitől se várj el olyat amilye nincs neki.

          Ezt a néhány kevésbé fontosnak tartott dolgot feltétlenűl elkellett mesélnem ahhoz , hogy eljussak az est fénypontjához ,és az  azt követő momentumokhoz. A buli abban csúcsosodott ki , hogy az export iroda egyik alkalmazottja rendkivül hasonlitott az igazgatóhoz testméretben,  alkatban. Erre ő még rá is játszott és igyekezett mindig hasonlóan , vagy közel hasonlóan öltözködni mint az igazgató.Hátha valaki összetéveszti  vele!

          Szóval , a hangulat magasra hágott, és ennek arányában az amugyis alacsony szinvonal , még mélyebbre sülyedt. Egészen addig, ameddig barátunk rántotthús darabokat sülyesztett a zsebébe, mert ő még az ílyen körülmények között is, gondolt a holnapra . Ezek után mint aki jól végezte dolgát , szegre, elnézést, fogasra akasztotta zakóját, és már csak azért is mert az igazgató már egy ideje szólótáncot járt--ingujjban-- a kitünő népi muzsikára. Barátunk hozzácsatlakozott , és immár együtt ropták a "Repülj pávába" illő táncukat. Ezek után többen is táncraperdültek, és külföldi vendégek meg  néhány helyi  józan vendég tapsoltak nekik.  Nagyon jól sikerült a buli , úgy annyira jól , hogy már a következő bulin törték a fejüket, ahova akkori szándékuk szerint lányokat is visznek majd! Aztán, szinte érthetetlen módon a buli  nagy hirtelenséggel befejeződött, mindenki vette a zakóját, táskáját, minden cuccát, és eltünk a kint várakozó kocsikban.

____________

         Másnap reggel az igazgató felháborodva dobta be beosztottjának zakóját az export iroda ajtaján ezzel a szöveggel: Legalább a saját zakódat ismernéd, ha már a buliról szerzed be magadnak a másnapi tizórait.