Két koporsó 3O.

           Nem mindennapi dolog az amikor anya és lánya, egyazon nem egészen tisztességes  foglalkozást űz, és elég kellemetlen, amikor éppen egymás konkurensei. Elég nehéz elviselni mindkét részről, még akkor ha a felek a tudatuk mélyén már érzékelik , hogy ebben a kapcsolatban előbb- utóbb változás állhat be. Mert egyáltalán nem természetes, hogy egy szerelemben, az anya szerepét a lány vegye át. Ez igaz a szerelemre ,de ha csak szexről  van szó akkor más törvények, érvényesülnek uralkodnak, mert ezek nem érzelmeken alapulnak , hanem érdekeken. És most az igazgató érdeke az volt , hogy megkaparintsa a lányt , sajnos éppen Emila ellenében -- mert azért annyira ő sem volt jó , hogy mindkettőt megtartsa. Az igazgató már keményen éreztette Emiliával , hogy rövidesen lapátra kerül , de Emilia ezt nem akarta elhinni mert érezte magát olyan jónak ,és eltudta képzelni , hogy még jó ideig fenn tudja  tartani a kapcsolatot az igazgatóval.

          Már ismerte a lánya természetét   képességét, de azt egyelőre  nem tudta elképzelni  róla, hogy éppen ő miatta kell lemondjon az igazgatóról. És nem csak róla, hanem a vele járó anyagi támogatásról is.Szóval, Emilián eluralkodott a bizonytalanság, ezért minden alkalmat megragadott , hogy az igazgató közelébe maradjon, és nem egyszer kapta magát azon , hogy leskelődik utána, sőt meglátogatja, akkor is amikor erre nem volt érvényes meghivása.

          Emerencia viszont élvezte , hogy minden férfi megdicséri szépségét ,alakját, sőt vagányságát is.   Szinte fürdött a dicsőségben, és biztatóan emelte tekintetét az igazgatóra, ha az éppen arra járt .  Ezek a látogatások egyre szaporodtak, és senki sem értette , hogy miért érdekli ujabban az igazgatót, az  űvegcsiszolás és a tüköröntés. 

          Ezidőtájt már az igazgató,  megállt egy-két baráti szóra Emerenciával, aki egyáltalán nem titkolta , hogy igen -igen vágyakozik már az igazgató karjaiba.Egy idő után ,  az igazgató már unta , hogy ő járjon állandóan a tüköröntő mühelybe , ezért stratégiát váltott, és néhanapján magához kérette Emerenciát. Ilyenkor a lány legalább öt percet tollászkodott, és minden oldalról körbenézte magát a tükrökben és a tükrök nélkül is, és igyekezett a legjobb szinben megjelenni  az  igazgatónál.  A második harmadik meghivás után a mester előtt egy pillanatra sem volt kétséges, hogy neki is van konkurenciája akivel  szembe, neki nem sok esélye  van. Ezért aztán felhivta a figyelmét a lánynak , hogy egyelőre még ott dolgozik , és onnan kapja fizetését , ezért, továbbra is számit,   egy-két csókra és a velejáró aktusra . Emerencia okos lány volt ,ezt megértette, és hűségesen tartotta a kapcsolatot a mesterrel egészen addig, ameddig csak tarthatta és nem hivatkozhatott magasabb érdekekre.

         Hogy a magasabb érdekek mik voltak azt nem kell különösebben megmagyarázni mert azt a közmondás is lefektette már régen , hogy mindig az erősebb kutya  b....k. És ezt meg a mester értette meg ,amikor eljött annak is az ideje.

         Mert az idő, az egy olyan tényező , ami mindent megold, és mindent elfed  eltakar, a maga jótékony , vagy átkozott mulásával. Az idő mindenképpen Emerenciának dolgozott. Amikor Emerencia később érkezett haza a megszokottnál, anyja   gyanakodni kezdett, és kérdőre vont a lányát. Emerencia az esetek többségébe kitérő választ adott mert tudta , hogy édesanyja semmi konkrétumot nem tud, és csak arra hagyatkozhat , hogy  lánya a mesterrel jóba van.De hol volt ő már attól.

         Ezen a napon  Emerencia meghivást kapott az igazgatótól, hogy munka végeztével tegyen látogatást nála az irodájába. Emerencia már teljesen fel volt készülve erre az alkalomra, mert különben is mindig teljes készenlétbe, bevetésre készen állt  ha szeretkezésről volt szó. Annyira benne lakozott a vágy a nap minden órájában, hogy önmagát tudta stimulálni érzelmileg az elkövetkező szeretkezésre,hogy mikor odakerült a sor már teljes testtel , és tudással alkalmas volt a gyönyör előidézésére osztogatására.

        Az igazgató tárt karokkal várta, és egyáltalán nem meritették ki a szókincsüket a sok beszéddel hanem úgy egymásnak estek mint aki már képtelen akár egy percet is várni a szerelem  gépezetének beindulásáig. Emerencia hamar az igazgató hatalmas iróasztalán találta magát, és már  azt sem tudta , hogy ő mászott fel, vagy az igazgató segitette oda. Csak egy kicsit furcsa volt, mert iróasztalon még nem csinálta pedig, már került egy-két extrém helyzetbe. De van úgy , hogy a boldogság legédesebb pillanataiban történik valami, ami képes elrontani mindent. Lépések hallatszottak egész közelről , és még mielőtt mégcsak gondolkodni is lett volna idejük, belépett Emilia , Emerencia anyja , aki lányát éppen vizszintes helyzetben találta az  igazgatón. Egy gúnyos pillantást vetett mindkettőjükre, és csak annyit mondott: Szóval ezért!-- és kifordult, becsapva maga után az ajtót.

         Hazafelé menet bement egy cukrászdába,  egy konyakot és egy kávét kért. Eredetileg, csak konyakot akart , de aztán eszébe jutott , hogy vigyáznia kell a jó hirére, nehogy még  részegesnek mondják.

         Az igazgató meg Emerencia, egymást kezdték hibáztatni , hogy kinek kellett volna bezárni az ajtót , majd megegyeztek abban , hogy mindketten úgy várták már ezt az összeborulást , hogy egyébbre már nem is tudtak gondolni.

         Emilia megitta a kávét és a konyakot, majd elégedett arcot mutatott. Igen , mondta csak úgy magában-- nem is szabad hogy haragudjak a lányomra , hiszen az ő korában, én is kiütöttem valakit a nyeregből az apjánál, igaz az nem az anyám volt!