Két koporsó 28.

          Szóval ,sok mindenen túl voltunk már, de egy dolgon amire nagyon sokan vártak, még nem. Pedig valahol ott volt már a levegőben, a tudatunk legalján, de valami miatt nem tudott felülkerekedni. Ez volt a félelem, ami megbénitja az embert, ami még a gondolkodásban is gátolja , és cselekedetiben is korlátozza. Mert a félelem nagy úr! Mi lesz ha...? Mi lesz a gyermekeimmel, és mi lesz velem ha pofázok, ha ellenállok, ha okoskodok? Mert volt egy olyan szlogen: ha nem tudsz valamit -- megtanitunk, de ha nem akarsz valamit akkor kényszeritünk. És azok után amit megtapasztalt az ember, olykor csak hallomásból, máskor személyesen vette észre , hogy egyik másik ismerőse, csak úgy eltűnik, nyom nélkül -- anélkül , hogy valaki is tudná , hogy miért, akkor sokkal jobban meggondolta az ember , hogy mit is tegyen , mi lehet a következménye annak amit elkövet . Mert itt a logika nem segitett, mert normális emberi körülmények között ha az ember útlevelet kért a baráti szomszéd szocialista országba,  még mielőtt bevették volna a kérelmét úgy kikérdezték, levizsgáztatták hetegiziglen a felmenőiről , oldalági rokonairól vagyoni helyzetéről, hogy az embernek elment a kedve az egésztől .

          De mindez nem történt véletlenül, úgyanis volt egy külön kategória -- azoké, akik végleg elakarták hagyni az országot és állami lakásban laktak. Az sem volt mindegy, hogy milyen volt az a lakás. Ha szép tágas négy-öt szobás volt a lakás akkor az előnybe részesült, mert a szekuritaté , rendőrség, és párt már számitott rá , hogy azt kinek fogják kiutalni , példás népnyúzó tevékenységének méltó honoráriumaként.

          De jól jöttek azok a magánházak, netán kis villák, amelyiknek a gazdái már megunták a szocialista "jólétet" és elkivánkoztak másfelé ,de nem tudták , mert  nem volt szabad ingatlanjaikat elidegeniteni. Azokra is azonnal lecsaptak a hatalom emberei, és rövid időn belül úgy pöffeszkedtek benne ,mintha ősi örökség lenne. Pedig nem volt az mert néhány hónappal korábban a bérlő még azt sem tudta , hogy hol találtatik Szatmár városa.

          De emlitsünk egy konkrét példát. K, Villi , ügyes kereskedő ember volt, aki még abban a nincstelen világban is összetudott hozni egy szép házra valót amit aztán el is kezdett épiteni abban a szent hitben , hogy két fia majd a későbbiekben hasznát veszi. Nem is  ezzel volt a baj , hanem azzal , hogy a házikó szép nagyra sikeredett,  egészen közel a városközponthoz , de mégis elég csendes helyen. Az épitkezés folyamatát valaki figyelhette, mert amikor már minden rendben volt  a ház körül, és már a telepitett gyümölcsfák is virágozni kezdtek, K. Villit sikkasztással megvádolták és  börtönbe zárták-- nem is kis időre -- még mielőtt beköltözhetett volna. És láss csodát, alig néhány nappal az itélethirdetés útán a vadonatúj lakásba beköltözött a városi pártbizottság első titkára U. Jóska.

          De ennek a beköltözésnek, családom és más utcabeliek is a haszonélvezői voltak. Úgyanis annak idején, túl gyakran szüneteltették az áram szolgáltatást-- takarékossági okokból. Akkor tanultak meg az asszonyok  sötétben krumplit pucolni-- jó, volt néhány baleset, de azt bekötötték a lepedőből hasitott "kötszerrel", ugyanis fáslit meg  gézt sem lehetett kapni. De úgyan ekkor tanultak meg a gyerekek  sötétben írni és olvasni is . Azt hiszem , hogy ez most egy kicsit visszaütött , amilyen irásokat látok, és olvasásokat hallok manapság!

         És mi pont ebben voltunk szerencsések mert a mi, és a szomszéd utcába ,ahol az első titkár lakott , sem az áram sem a gáz szolgáltatását nem korlátozták. 

         Valószinű-- bár nem állitom-- de eltudom képzelni , hogy a fűtés és világitás híánya nem kis mértékben hozzájárult a népesség aránytalan növekedéséhez, amivel együtt a nyomorúság is nőtt , itt lent-- ami viszont odafentről nem látszott.

         De evezzünk más vizekre , mert ez igy egy kicsit szomorúra sikeredett-- akaratomon kivűl, dehát vannak dolgok amiken nem szabad változtatni , pláne , ha igaz!

         Nézzünk szét gyárunk portáján, és megfogjuk tudni , hogy  Albi barátunk aki a városunkhoz közeli faluból járt be dolgozni, milyen egyedi módszert dolgozott ki pénzszerzés céljára. Azért irom , hogy egyedi , mert sem azelőtt sem azóta nem találkoztam hozzá hasonlóval. Az is igaz , hogy nekem ilyesmi  eszembe sem jutna, de Albi nem én voltam hanem egy cigányember aki már évek óta sepregetett, takaritgatott a mühelyekben és  az udvaron.