Két koporsó 24.

          Magukra kapkodták ruháikat, de megszólalni nem mertek mert egyáltalán nem tudták , hogy ki van odakinn. Az ajtót sem szaladtak kinyitni mert szerették volna előbb megtudni , hogy milyen célból dörömbölnek. Ezt a problémát csak úgy lehetett megoldani ha ők  szólalnak meg először-- mint a mesében-- Ki van odakinn? Azonnal jött a válasz még pedig a Emilia szájából, aki nem volt más mint Emerencia  anyja: Én vagyok , itt vagy még? --Iiigen, még itt vagyok , illetve vagyunk,mert túlóráztunk egy kicsit. Közben a mester kinyitotta  az ajtót, és üdvözölte Emiliát és megerősitette Emerencia mondatát , hogy túlóráztak . De ez teljesen fölösleges volt , mert , hogy túlóráztak azt az óráról is lelehetett olvasni -- úgyanis már délután  öt óra volt , és a hivatalos munkaidő három óráig tartott. Emilia végigmérte a mestert és Emerenciát és azonnal tisztába volt azzal , hogy mivel töltötték el az utóbbi két órát.

         Ekkor Emerencia támadásba lendült és megkérdezte anyját -- És te mit keresel itt?

-- Tudod jól , hogy az igazgatóhoz jöttem , de már nem találtam itt, ezért gondoltam  benézek hozzátok, mert láttam , hogy nincs lakat a mühelyajtón.Emilia megcsóválta a fejét, karonfogta lányát és egymásra mosolyogva otthagyták a mestert , aki még az ajtó bezárásával volt elfoglalva.

Az úton elmesélte lányának, hogy már második alkalommal  veri át az igazgató , hogy odarendeli , és amikor megjön már nem találja ott . Igaz mind a két alkalomkor késett egy kicsit, arra gondolva , hogy ennyit igazán megengedhet magának szolgálataiért. De úgy látszik az igazgatónak nem ez volt a véleménye.

         De nézzük csak mivel is foglalkoztak a dolgozók a munka idő lejárat előtt egy olyan félórával. Volt egy kollégánk aki nagyon büszke volt orosz biciklijére, nagyon szépen karban is tartotta, és senkinek sem adta oda kölcsön még öt percre sem -- példáúl , hogy kiszaladjon egy kis piáért az élelmiszer boltba. Ezt nem úgy kell elképzelni , hogy ment a proletár pénzzel a kezében és  oda szólt a portásnak , hogy  engedj már ki , mert megyek egy kis pálinkáért.Nem. Ennek egy jól bejáratott formája volt, amit mindenki tudott és mindenki szemet húnyt felette , mert ez volt a szokás hatalma. A dolog úgy történt , hogy akire éppen rákerült a sor --fiatalokra gyakrabban -- az vette a vizes kannát és mondta , hogy megy vizért, mert a gyárban a viz minősége köztudottan ihatatlan volt. Érdekes módon, a vizes kút pontosan az élelmiszer bolt előtt volt. Emberünk ment a kannájával, bement az élelmiszerboltba meg vette a liter slibovicát(jó büdös szilvapálinka) betette a kannába, a kutnál teleeresztette vizzel,rátette a fedelét, mert a kannának fedele is volt , ha valaki nem tudná, és vidáman besétált, vagy bekarikázott vele a gyárba. Legfennebb annyi hátráltatásba, akadályoztatásba  volt része , ha  a portás is megkivánta piát , akkor ő is kapott  egy kupicával.

         De  egy kicsit megint elkalandoztunk a kollégánk szép biciklijétől, pontosabban attól , hogy nem adta senkinek kölcsön. A kollegák egy darabig türték , hogy a pálinkából kiveszi a részét , de biciklijét nem adná oda semmi pénzért , már csak azért is hogy minél hamarabb vissza érkezzen a küldönc, kevesebb legyen a munka kiesés, és a pálinka is hamarabb megérkezzen, mert hát az sem volt mellékes. De hát semmi sem mehet a végtelenségig, minden büntetés nélkül, ezért elhatároztuk, hogy barátunkat keményen megbüntetjük az ellenünk elkövetett vétkek miatt. A terv az már teljesen kész volt csak éppen az alkalmat kellett kivárni. Akkoriban cégünk nagyon ráhajtott az épitkezésekre , ezért egy daruskocsi egész nap ide-oda járt feltenni valamit majd elment levenni valami ,mert hát szegény egyedül volt  ezért kisérte az árut.

          Ennek a daruskocsinak a vezetőjével kellett megbeszélni az  általunk kiötlött tervet. A dolog roppant egyszerű volt, megkértük Zsigát a darust , hogy mikor mifelénk jár akkor szóljon be a mühelybe. Jött is Zsiga nemsokára, be is szólt és Tibi kollégánk már indult is, vette a kollega kerékpárját felakasztotta a daru horogjára , a darus meg feltette  a szomszéd épület nem túl magas tetejére, aztán szépen elhúzta a csikot, és Tibi is visszatért  munkájához.

          Munka végeztével, mindenki szedte a sátorfáját , pontosabban a biciklijét , hogy haza felé vegye az írányt. Bicikli nélkül maradt kollégánk , meglepődött mint a sárga tehén, amikor látta hogy biciklijének csak a hült helye van meg, pedig pontosan a mühelyajtó mellett volt "bérelt" helye. A kollegát hagytuk egy kicsit ide-oda futkározni, majd megmutattuk neki , hogy a szomszéd épület tetején vírit egy szép piros orosz bicikli.