Már egy órája feküdt az ágyon. Újra és újra felidézte emlékezetében a történteket. Mi is volt itt egy órával ezelőtt? Hogyan történhetett meg pont vele?

Ma is, mint minden nap elsétált a bevásárlóközpontba, és mint a legtöbb esetben, ma sem vett semmit. A parkon keresztül ment haza, hogy megnézhesse a madarakat. Úgy tűnt minden rendben lesz, már a ház előtt járt. Akkor vette észre a kis csillogó érmét az ezüstszínű autó mellett. Lehajolt érte, aztán meghallotta annak az embernek a kiabálását. A férfi felé futott, majd megütötte. Közben folyamatosan üvöltözött valami karcolásról a kocsi oldalán, de nem igazán értette, miért őt bántja ezért, hiszen nem ő tette.

A következő pillanatban valahonnan előkerült Adelaide, de ő sem tudta megfékezni a megvadult férfit. Jött még néhány rúgás, ütés. A sérülései nem voltak súlyosak, de a lelkivilágába rendesen beletaposott ez az ismeretlen.

De miért is csodálkozik? A történtek tökéletesen beleillenek a képbe. Miért történhetett meg mindez? Mert ilyenek az emberek. Ez a fickó csak azért érezte magát ilyen bátornak, mert egy fogyatékossal került összetűzésbe. Ha egy kigyúrt gengszterképű alak járt volna arra, vagy egy jól öltözött üzletember, valószínűleg nem mert volna szólni, vagy ha igen, akkor sem fajult volna verekedésig az ügy.

De hát nem ugyanez megy minden nap? Nem csak ütésekkel és rúgásokkal lehet sérülést okozni, ugyanakkora kárt tehetnek a szavak is: a lekezelő viselkedés azoktól, akik többnek képzelik magukat, pedig nem azok; a viccesnek szánt bekiabálások, amiket csak azok a bátrak engedik meg maguknak, akik kellő támogatást éreznek a hátuk mögött. Vannak kivételek, mint Adelaide is, akiknek a kedvessége sok mindenért kárpótolja, de mindent nem lehet elfelejteni.

Basil már évek óta nem mutatta ki igazi érzéseit, nem is tehette, a külvilág felé fenn kellett tartani az illúziót. A sok kisebb-nagyobb negatív hatás azonban folyamatosan halmozódott. Emlékezett minden egyes sértésre, célzásra, lesajnáló tekintetre, amit fogyatékosként kapott. A mai esettel viszont túlcsordult a pohár, átszakadt a gát. Majd szétfeszítette az indulat. A ház előtt sem a fájdalomtól, vagy a félelemtől jöttek ki a könnyei, hanem a haragtól, amit az eddig elfojtott érzelmek csak felerősítettek. Hogyan bánhatnak így egy emberrel, akit előtte még soha nem láttak. Mi vezethet ide? Békében kellene élni, még akkor is, ha nem ismerik egymást.

Ismerjük egymást? – Basil felült az ágyon. Az a fickó talán mégsem annyira ismeretlen. A nevét mindenesetre elárulta. Zavarodott tekintettel lassan az ablakhoz botorkált, és behúzta a függönyt. Ezután körbejárta az egész lakást, és minden ablakot elsötétített. Miután a külvilágot teljesen kizárta gyors léptekkel a konyhába ment. A sütőből kivette az ott rejtegetett laptopot, letette a konyhaasztalra és bekapcsolta. Amíg a programok lassan betöltődtek átment a fürdőszobába, hogy megmosakodjon. Ijesztő volt, amit a tükörben látott: véraláfutások a szem körül, odaszáradt vér az orra és a szája alatt.

Lemosta a koszt és a vért, rendbe szedte magát, amennyire lehetett. Mire végzett, a jóindulatú, kedves fogyatékosból semmi nem maradt. A tükörből egy villogó tekintetű, bosszúra szomjazó alteregó nézett rá vissza.

Egy vagyonba került az autód, igaz, Neil? Lesz még súlyosabb problémád is ma este!

Mielőtt visszatért a konyhába, elindította a hifit, ami a korábban behelyezett DSD lemezről a kedvenc zenéit kezdte játszani. Hallgatta néhány percig, de most még ez sem hozott megnyugvást. Visszatért a konyhába, ahol a laptop képernyőjén a szokásos felirat várakozott:  

Itt a Járőr! Segíthetek?

Azonosító:

Jelszó:  

Segíthetsz, mint mindig!

A szükséges adatokat megadva belépett a programba. A következő pillanatban pedig ott állt előtte a teljes SilverNet jelszavaktól és kódoktól akadálymentesítve.

Neil Kinsolving – beírta a nevet a keresőbe. Csaknem ötven közösségi oldalról érkezett több száz találat. Nem kellett sokáig keresgélnie, habár egyesével is szívesen végignézte volna mindet. A fénykép alapján azonosította be az emberét. Ezt az arcot még sokáig nem felejti el.

A Hive közösségi oldal hozta a legtöbb információt a keresett Neil Kinsolvingról. Születési adatok, telefonszám, email címek, lakcím… Az összes lakásának a címét megadta, Basil nem hitt a szemének.

Ez a barom még a bankszámla számát is közzétette!
Ott volt még egy szokásos tucatbölcsesség a „Magamról” rovatban, jó néhány helyesírási hibával. A munkahelyek rész gyanúsan üres volt. Iskoláihoz csak ennyit írt: É.L.E.T. Viszont rengeteg fényképet rakott fel magáról, amiket négy csoportra osztott. Az elsőben minden fotón egyedül szerepelt, többnyire napszemüvegben, kigombolt ingben. A fényképek jó részén látszott, hogy hozzáértő fényképész készítette.

A második csoportba a barátnőivel készült képek kerültek. A lányok száma arra engedett következtetni, hogy Mr. Kinsolving nem igazán híve a tartós kapcsolatoknak.

Külön kategóriába kerültek a házáról, és lakásairól készült fotók. A legnagyobb városokban voltak lakásai, de lehetett itt még néhány tengerparti nyaralót is találni. Basil el sem tudta képzelni, hogy egy ilyen gazdag embernek mi dolga lehetett a környékükön.

Végül külön csoportban voltak az autók. Tizenöt méregdrága kocsi fotói sorakoztak itt, köztük a már jól ismert ezüstszínű cabrioé is. Aki minden fényképen szerepelt, így kapcsolva őket egységes sorozattá, maga Kinsolving volt.

Ez a fickó szerelmes magába!

Basil újra visszatért a közzétett bankszámlaszámra. A Járőr keresőjébe átmásolta, és egy másodperccel később ott is volt a Nyugati Kereskedelmi Bank online felületén. A terv már összeállt a fejében. A Járőr arcfelismerő programjába átmásolt egy fényképet Kinsolvingról, és elindította a keresést, amely során a program a műholdak, térfigyelő és biztonsági kamerák segítségével Nyugaton bárkit megtalálhatott.

A férfit végül egy bár kamerája találta meg. A sokadik töményen lehetett már túl, Basil erre következtetett a pulton sorakozó üres poharakból. Jobbján és balján is két-két csinos fiatal lány tüsténkedett. Közöttük Kinsolving igazi alfahímnek érezhette magát. Közel álltak a kamerához, Basil mindent jól láthatott.

Egy utolsó kísérletet tett arra, hogy megnyugodjon és elfelejtse az egészet. Hallgatta a zenét, de az megbékélés helyett inkább megerősítette szándékában. A hifi éppen egy régi John Murphy számot játszott: The Surface Of The Sun. A Nap felszíne. Kellően feszültséggel telített, ugyanakkor felemelő. Felemelő, mint a győzelem, ami Basil számára nem volt kétséges. A legérzékenyebb pontján támadja majd az ellenségét, mert annak tartotta. Ellenségnek, akinek a vérét kívánta. Azt nem kaphatja meg, tudta jól, ezért a pénzét célozta be.

Kinsolving bankszámlaegyenlegét egyszerűen átírta nullára. Utána pedig várta a hatást, ami nem is maradt el. A kamera által közvetített képeken jól láthatta, amint a férfi előveszi a mobilját, és elolvassa a banktól kapott sms-t. Leírhatatlan volt a látvány, ahogy az arckifejezése fokozatosan megváltozott. Dühösen beütött egy számot, majd hevesen gesztikulálva beszélni kezdett valakivel. Basil azt gyanította, hogy most hívta a bankot. A következő hívásokról nem sejtette, hogy kivel beszélt, de láthatóan egyre jobban pánikba esett. A lányok egyre távolabb húzódtak tőle. Az egyik közelebb hajolt hozzá, talán azt kérdezte, mi a baj, de Kinsolving ingerülten félrelökte.

Amikor hifiről szóló zenébe bekapcsolódott a zongora szólam, a lányok mérgesen felálltak, és magára hagyták a dühöngő fickót. Még egy gyors hívást lerendezett, közben kigombolta az ingén a felső két gombot.

Basil abban a pillanatban a halálát kívánta, ami lehetőleg sok szenvedés után következzen be. Emlékeiben újra megjelentek a délutáni események. Kimondhatatlanul nagy elégtételt jelentett a pánikba esett Kinsolving látványa.

Remélem, tartozol a maffiának!

A zenekar elhalkult, csak szívdobogásra emlékeztető ütemes dobszó hallatszott. A férfi ekkor kapott a mellkasához.

Tökéletes időzítés – gondolta Basil, ám ekkor észrevette, hogy baj lesz. A jelek szerint Kinsolving tényleg rosszul lett. Basil lassan átjavította a bankszámlaegyenleget az eredeti értékére, közben fél szemmel a kamera által közvetített képet figyelte. Már késő volt. A férfi megtántorodott, és a földre rogyott. Rögtön kisebb tömeg gyűlt köré. A pultos közben telefonált, talán a mentőket hívta. A mobil, amit esés közben a földre ejtett villogó fénnyel jelezte a banktól, a megváltozott egyenlegről kapott újabb sms érkezését. Az értesítés elkésett, Kinsolving nem mozdult többé.

Basil felállt az asztaltól. Ment egy kört a konyhában, majd háttal a szekrénynek támaszkodva megállt. Az agya azt súgta neki, hogy ezt ő tette, de szívében mégsem érzett semmi megbánást. Ez az ember az ellensége akart lenni, hát így járt. Ha visszamehetne az időben, újra megtenné ugyanezt. Pedig nem is Kinsolving volt a legrosszabb. Van valaki, aki előkelőbb helyen áll az ellenségei listáján. Vele sem lesz majd kíméletes.

Az asztalhoz lépett és kikapcsolta a laptopot. Nyugalmat továbbra sem talált, gondolatok tömege zakatolt a fejében, egybeolvadva a „Nap felszínének” utolsó hangjaival.