Világi Árpád békésen hátradőlt irodai székében, és lehunyta a szemét.

Jó dolga volt, éppen nem kellett az ügyfeleivel bájcsevegnie, élvezhette a csend nyugalmát. A Szedd Meg Magad Kft ügyvezető igazgatójaként bizony gyakran meg kellett magát erőltetnie. A napi tizenkét óra munkából tízet azzal töltött, hogy az ügyfelek változatos igényeit kielégítse. Különös tekintettel a női ügyfelekre (valami oknál fogva ugyanis ők voltak jelentős többségben).

Apukám, drága Apukám, bocsáss meg, hogy magadra hagytalak! Bocsáss meg, hogy önző voltam és nem értettem meg a szavaidban a hívás erejét, sürgősségét! Mit ér a jó vizsga, mikor téged mentővel vittek kórházba, mert a szíved már nagyon elfáradt.

Elfáradt a küzdelemben, hogy megálld a helyed, hogy felülemelkedj azon a létformán, amelyből származtál. Hogy nekünk mindent biztosíts, hogy támogasd a húgomat, a három unokádat, hogy legyen szép nyaralónk, ahol majd együtt nyaral a három család és béke, lesz és nyugalom és boldogság…

Apukám, sokat köszönhetünk neked, hiszen nélküled Anyu sem boldogult volna.

 

Add a kezed

    ( Zsófi ) 

 

 

 

 

 

Reggel, fél hétkor csörgött Zsófi ébresztője. A 17 éves, gimnazista lány kikelt az ágyból és egyik kezével, álmos szemeit dörgölte, míg a másikkal, az ébresztőt nyomta ki. Nem sikerült az elsőre, még a második gomb lenyomás után is ugyanúgy mondta a magáét az ébresztő.

  A lány türelmetlenül felhajtott, mire a legjobb megoldásként, az ébresztőre való öklöst tartotta a legjobb ötletnek. Amikor azonban rá ütött, az óra kicsúszott az ökle alól, majd hangosan csattant a földön.

Meg ne tiltsa senki!

A fekete doboz sértődötten állt ott.
Ostobán, szótlanul - gombnyomásra vágyott.
Incselkedve intett, kacsintott is talán
- Engem istenítsél! Boldog leszel, Zalán! -

Nem hiszek én néked, te fekete ördög!
Szabadkőművesként életemre törtök.
- Gondolkodjak másképp? - Lehet gazdagságom,
Amint sebzett lelkem nektek felajánlom? -

Médiát, s háborút ne ragozzunk szerbül!
Balkáni vérontás szemükben eltörpül.
Robbantások Délen, Északon dermesztő hideg,
Napról-napra hallod, úgy rángat az ideg.

Megmenekült őzcsorda

Harmattól csillogó, zöldellő vetésen
Őzcsorda szökell, szemeik résen.
Vadászok lépteit kémlelik, vélőn
-Életünk veszélyben!- suttogják félőn.

Dörren a fegyver. Egyik sem néz hátra.
Hanyatt-homlok rohan, visszhangzik a Mátra.
Célpontot tévesztett hölgy-vadászunk Klára
- Fegyvered cserélnéd inkább fakanálra!-

Újvilági hóbort? Modern nő világa,
Ki a vadászatot férfiként imádja?
Minden érdek előbb, vadelejtő-varázs!
Cserfát tépő golyó.

 

         Csak egy véletlen volt

 

 

            - Ez a legrosszabb a bérgyilkos melóban. Utálok autókban várakozni, teljesen elgémberedtem. –türelmetlenkedett mellettem az anyós ülésen Bohdan. Igaz, ami igaz, ezt a kijelentését nem nekem szánta, hanem a hátsó üléseken kényelmesen elterülő Mikhailnak, mégis én akadtam fent rajta.

            - Ne mond azt, hogy bérgyilkos, tudod, hogy nem szeretem.

            - Akkor mik vagyunk, minek neveznéd a foglakozásunk?

 

Péntek délután volt. Arra gondoltam, hogy most vagy soha, elmegyek és megkérdezem Matthew apját a szigetről, hátha tud valamit az anyámról is. Izgultam, nem tudhattam, hogy mit fog hozzám szólni, hogy segít-e majd nekem, de mindenképp meg akartam próbálni. A cégnél a recepción éppen nem volt senki, így aztán várnom kellett. Pár perc ácsorgás után lépteket hallottam, a hang irányába fordulva vártam a recepcióst. Hatalmas csalódás volt, mikor megpillantottam Matthewt a recepciós helyett.

***

 

Natasha McDonald gyorsan magára kapta a kedvenc kopott farmerét és begombolta az inge utolsó gombjait, és a szájában a slusszkulccsal igyekezett a rozzant furgon felé, mialatt a fülbevalóját próbálta bekapcsolni. Gyorsan odakiabált az anyjának, hogy indul a találkozóra és már útban is volt Shane farmjára. Izgatottságtól piroslott az arca és nem bírta felfogni, ami az elmúlt néhány hónapban történt vele. Mint valami tornádó, úgy ragadta magával az Élet, amit addig igyekezett figyelmen kívül hagyni.

Add a kezed!

 ( Rudolf )

 

 

 

      Puskás Ferenc stadion

 MAGYARORSZÁG  -  ROMÁNIA

        0     :       1

      második félidő 47' perc

 

 

 

 

 

 

Az U-18-as magyar válogatott, sorsdöntő mérkőzés közepette, próbálja megszerezni a vezetést a román válogatott ellen.  A csapat minden tagja tisztában van azzal, hogy ha veszítenek, akkor nem csak a meccset, hanem a 2014-es Világbajnokságra való kijutást is elveszítik.

A mérkőzés kezdettől fogva helyzetekben gazdag volt.

 

Részlet Bianca Olson beszámolójából.

2014. X. 10.

Hága.

Legfelsőbb bíróság.

Az épület bejáratánál rengetegen várakoztak a belépésre. Mindenütt katonák voltak. Minket ellenőriztek, hogy nem viszünk-e be valamit, ami megzavarhatja a gép működését, emellett tartottak az ipari kémektől is. Úgy néztek ránk mintha bűnözők lennénk, akik éppen valami rossz dologra készülnek. Egy hatalmas negyvenszintes épület előtt álltunk, aminek az ablakai el voltak sötétítve, hogy ne lehessen látni azt, ami odabent folyik.

Apu kettős szereposztásban

2.rész

Emlékszem, apu mindig szerette az állatokat. A legmérgesebb kutya is megszelídült a közelében. De kutyát nem tarthattunk az emeletes házban. Homokszentgyörgyön volt egy gyönyörű farkaskutya a laktanyában. Fényképen láttam vele: az állat a mancsát apu vállára téve áll. Büszkén és boldogan. A gazdival fényképezik!

Egyszer egy őzgidát is neveltek, a katonák találták az erdőben anya nélkül. Milyen érdekes, hogy aki zárt körülmények között él, mennyire tud ragaszkodni akár egy kis állathoz is, ami a külvilágot jelenti.

3. rész

 

Elkészült a kávé. Leültem Matthew mellé a kanapéra és kortyolgatni kezdtük a forró italt.
Furcsa szituáció volt ez. Egyikünk sem szólalt meg, mind a ketten elfoglaltuk magunkat a kávéval. Szívesen beszélgetem volna vele most, de nem tudtam, hogyan kezdjek hozzá. Szerintem ő is így volt ezzel most. Végül aztán csak megtörtem a csendet.

– Mikor megy vissza Európába?
– Egy hét múlva. Pár napig leszek távol, aztán vissza kell jönnöm.
– Értem.

 

Hogy,vidám vagyok - e , kérded

És, hiába is hajlítgatod a térded

A válaszom, nem, leginkább bús

Hiába főztem oly soká

Mégis rágós maradt a hús

Hiába rángom, miközben veszettül csócsálom

Nem lesz emígy, s amúgy se belőle csúcs álom

Nyergem nincs, csak magamat hergelem

Hisz nyereg alatt puhítva is fertelem

Lehet ez a duplán disznó

Tán felvidulnék, ha nem a konyhában kínoztatnám vele magam

Hanem egy diszkó

Lenne a hely, mely hangulatát

Szívesen ruháznám énemre át

Ki Á-t mond, mondjon B-t is

Ez a rágós disznó soha nem lesz számomra fétis

És mégis

Szeretném, ha omlós lenne

Vagy legalább az idegeimre ne menne

Nincs semmi öröm

Nincs köröm

Sem farok

Sem orr

Mely kocsonyába meredne,

S, nem túrna se sárba, vagy pocsolyába

Nincs zamat

Nincs szavatolás

Mert csupán egy vén disznó

Kimért darabja

Comb és, nem toka

Bússágom

Oka

Semmi más

 

 

 

Apu kettős szereposztásban

 

Katona volt. Kecskeméten ’56-ban többször is szembenézett a halállal, puskacsővel, ágyúval, de megúszta.

 

Ejtőernyős volt. Naponta kísértette a halált. De erre nem gondolt. Élvezte a súlytalan repülést a levegőben egyedül vagy társaival összekapaszkodva. Ilyenkor egyszerre dúlt benne az öröm és a felelősség érzése.

 

Nem szerettük, ha zuhanót ugrott. Az a pár másodperc kínszenvedés volt számunkra.

Add a kezed!

    ( Ne legyen bűntudatod! )

 

 

 

Nikoletta egy 17 éves, gimnazista lány volt, akinek meg voltak a maga célkitűzései az életében. Kedves,  roppant okos és segítőkész természetűként ismerték meg az emberek - már akik körülvették őt életében - bármikor szívesen kapcsolatba lépett másokkal, szeretett ismerkedni. Azonban egyetlen dologgal, még sem bírt szembe nézni.  Igaz barátja, egy sem akadt. Életében akikre számíthatott, azok a nevelő szülei voltak.  Nevelőapja a városi rendőrfőkapitány volt, nevelőanyja pedig óvónő volt.

 

 

            Ülök a fotelomban. Este van. Kint az eső kopog a teraszon, bent a tűz megnyugtató pattogása hallatszik a kandallóból. El-elmerengve hallgatom a híreket a tévében, a gondolataim messze járnak. Néha rápillantok a macskám pöttyös hátára, ahogy az ölemben dorombol. Lépéseket hallok az ajtó felől. Kopp, kopp, kopp. Mintha szokatlanul nagy esőcseppek esnének a fal túloldalán. Eljött értem.

            Mióta az eszemet tudom, ott állt az a romos kastély a város szélén.

12. fejezet

 

 

 

Barbara Lewis az ablaknál állt és az utcán mászkáló embereket nézte. Alig várta, hogy John a tulok belépjen az irodájába és elmesélje neki, hogy mit látott. Tudta, hogy feldühíti azzal, hogy ide jött, de semleges terepen szeretett volna vele találkozni. A múltkori kis incidensük óta jobbnak látta nem maradni vele kettesben. Nála sosem lehet tudni. Valahol gyűlölte azért, ahogy bánt vele, de a kis ribanc Natashát még jobban utálta… Teljes szívéből.

Átvillant agyán egyszer, de nem foglalkozott vele. Megint csak úgy volt. Megint csak a gondolataiban. – Ez szörnyű! Hogyan is kellett ennek lennie? Hogy én most itt vagyok akárhol, akármilyen állapotban? És ki tudja – itt elsőnek érezte úgy, mintha sírna, fizikailag sírna – lehet, soha nem fogom már meg a kezeiket. Nem fogok elmenni velük sétálni, vagy táncpróbára. Lehet, soha nem lesz már közös aktív programunk ezen túl, mert lebénulok. Az is lehet, szégyelleni fognak majd ez miatt, és nem jönnek majd hozzám, ha nagyobbak lesznek.

Egyre gyakrabban tapasztalom azt, hogy az emberek egyszerűen elveszítik önmagukat. Mintha mély depresszióba zuhannának, megelégszenek egy bizonyos élettel, s onnantól kezdve csak ülnek a langyos vízben. Nincsenek céljaik, vágyaik, álmaik, nem törődnek már sem önmagukkal, sem másokkal, még a családdal sem. Egyre inkább előtérbe kerül a pénz, akinek nincs, azt lenézik, akinek van, bármilyen módszerrel is szerezte, dicsőítik.  Családok szakadnak szét olyan módon, mint Babilonban, egyszerűen nem értik többé egymás szavát.

Józsi tata megkezdte Soma zenei „kiképzését”. Nem is gondolta volna, hogy ilyen fogékony lesz a kisöreg. Nagyon élvezték mindketten, ahogy közösen felfedezték a zenék birodalmát. Somának eddig ez nem volt igazán fontos, csak az énekórák nyűglődésein és az autórádió háttérzaján nőtt fel. Bár Renátóval való barátsága egy kicsit felébresztette a kíváncsiságát, hiszen vele az utóbbi időben hallgatott zenét. A papival való közös, zenei együttlétek azonban mások voltak.

 

A férfi fázósan húzza össze magán a bőrdzsekijét. A június végi meleg éjszakából repült át 12 óra alatt a februári hideg fagyba. Bár fagy nincs, hiszen szokatlan időjárás uralkodik az országban, a hőmérő higanyszála alig süllyed nulla fok alá, ő mégis fázik. Nyugtalanság keríti hatalmában az idegen terepen. Olyan számára minden, mintha nem is térben, hanem időben utazna. A keresett utca nincs lebetonozva, a közvilágítás gyér, alig lát valamit

 

Ó,
mire
a bánat cseppje,
megjelenik ott, az arcodon,
mennyi fájdalom, csapás ér.
Kincset ér az a barát, ki nem csak
a szemével, hanem a szívével
is lát. Mert, mikor már kívülről
is látod, lelked legmélyebb
könnycsatornái milliónyi
cseppet nyeltek el.

 

 

-         Ébresztő doki. Itt az idő, kezdjük a kezelést.

Dr. Aaron Pusher lassan visszatért az öntudatlanságból. A szavakat elnyújtottan mélynek hallotta, mint amikor egy régi lemezjátszón rosszul van beállítva a lejátszás sebessége.

Amikor megpróbálta kinyitni a szemét, az erős halogénlámpa fénye fájdalmasan a retinájába szúrt és lüktető migrén feszítette a koponyáját.

Mintha másnapos lenne. Édeskés ízt érzett a nyelvén és valami kellemes illat emlékét az orrában.

Miért nem repül a pingvin?

 

 

George kávéval teli papírpohárjára meredt, miközben azon gondolkodott hogyan lehetne épségben megúszni a ma esti vacsorát. Tegnap a kedves neje, Loretta épp a kertben dolgozgatott, mikor is megtörtént az eset.

Május közepén járunk. A nap már kézzel foghatóan fel melegítette a talajt, így sor kerülhetett a kis kerti tavacska újjá élesztésére. Sajnos a tavalyi évben a tündérrózsákra rávetődött a barackfa árnyéka, ami nem csak a növény szépségére, hanem Loretta Thomson hangulatára is látványosan negatív hatással volt.

 

Egy történet

 

Ha az ember már úgy gondolja, hogy eleget járta az iskolák sorát, akkor jön a nagybetűs élet. Jön és megy.  Semmi különös, vizsgák helyett a mindennapi megfelelés a felettesnek és szakmától függően, akár több ezer vadidegen előtt is keményen kell teljesítenünk nap, mint nap. Számomra ez a gondolat az egyetem első évének végén érte el szürkeállományomat, fellobbantván a kérdést: Mi a fenét keresek én itt? Úgyhogy az elkövetkező néhány hónap alatt, amit most felesleges lenne részleteznem a történet szempontjából, kitanultam a vendéglátás néhány apróbb fogását és nem kis szerencse által állást is leltem a város fürdőjének éttermében.

    - Ezt meg hogy érted? - kérdezte gyanakvóan. - Akkor miért? Mi szükség volt rá, hogy saját magad után küld?
    - Ahogy mondtam, semmi! Nem ez volt a terv...
    A kapitány hallgatott egy ideig, csupán mozdulatlanul figyelte az előtte ülő férfit, ki látszólag küszködött a saját gondolataival.
    Egyedül az iratokkal túlzsúfolt asztal állt kettejük között, de Norbert továbbra is tartotta magát a szemkontaktustól. Így is nehezen volt képes a fejében megtartani az egységet, semmi szüksége sem volt most régi ismerősének átható tekintetére.

 

Amatőrök vagyunk 10.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A sárkányok elleni, döntetlenre végződő csata után, Tibor elhatározta magát, hogy szembe néz végül Balla Sándorral. Arra törekedett hogy egyedül mehessen, még csak véletlen se kövesse őt valaki. Tombolt benne a düh.
Elveszítette Williamet és Esztert, Lászlónak pedig egyszerűen nyoma veszett. A maréknyi fehér köpenyes osztag és a segítségül érkezzett Emdárok, összeszedték a holt testeket.

Hull a

 

 

Hali,

         Hali, halihó

                    Megint hull, a fehér hó

                    Jaj, egy vén ló elcsúszott

Nem ivott sört,

Sem rumot

Csupán vizet

Vödörből,

Most mászik a gödörből

Melybe bizony bele esett

Úgy mondanám, hogy baleset

Elsodort, egy tűzcsapot, s egy

Imát      mormoló       papot

Ki, az

 Útszélen

Haladt

Sétálgatott, nem szaladt

Pedig jobban tette volna,

Ha gyorsabb imát

Mormolt volna

Vagy, ha, máshol

 Menetel

Így, a mennybe

 Mehet el

Sok a volna,

Tudom, tudom

Így, hát el is iramodom

Legalább is        gondolatban

Ne legyek             meggondolatlan

 

 

 

 

Márinéni reggel óta,

Havat seper,

Zeng a nóta

Ráncos ajkán táncot rop

Cigánynóta, és a pop

Felocsúdik, némul a dal

Annyit nyög csak, tyű

Bolond fejjel elfeledtem

Amit a tűzhelyre tettem

Add meg uram,

 Hogy ne égjen

Le, a házam,

Se,

 Nagyanyám

 Lábasában

Odarakott,

Ott felejtett zsírszalonna

És az abból kisütendő

Ízes, zaftos, és magasztos

Porhanyósnak áhítozott

Piros-barna

Tö

Pör

Tyű

 

 

 

 

 

 

 

Buli után rántott hús

 

 

 

   A szél fújt, a kutyák ugattak, Pityunak, a kezdő szakmunkásnak pedig pont olyan érzése volt, mintha egy horrorfilm szereplője lenne, miközben hazafelé gyalogolt a diszkóból. Részeg volt, mégis páni félelem töltötte el. Utálta az ilyetén megnyilvánuló környezeti hatásokat, főleg a hajnali órákban. Kurvára kísérteties - állapította meg -, majd lendületesebbre vette a tempót. Közben nem gondolt másra, csak a bátyja által rendezett házibulira, és remélte, hogy nem ettek és ittak meg mindent.

 

Rossz

 

            - Ön rákos, Szilágy úr! Rendkívül sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de ezek a felvételek itt egy daganatot mutattak ki a központi idegrendszerében.

            - Ez mit jelent, Doki?

            - Semmi jót, attól tartok ez semmi jót nem jelent.

            - De ugye nem cserélték el leleteimet, mint azokban a béna filmekben, amikről hollywood azt gondolta, hogy sokat fognak kaszálni, aztán…

            - Kérem… bárcsak így lenne, Szilágyi úr, de a tünetek alapján, amikről beszámolt, a gyakori szédelgés és a fejfájások, a folytonos zsibbadás a lábában, ezek semmi jót nem jelentek.

    A földszintre leérve hideg légáram csapott figyelmeztetően az arcába. A fagyos levegőtől még a magányosan táncoló gyertyaláng is didergett. A kandallóra pillantott, majd vissza az ajtóhoz, ami mögött valószínűleg még mindig az a kelletlen vendég várta a meleg fogadtatást. Zsolt úgy döntött, hogy kezdeti tervével ellenkezően mégsem fogja begyújtani a száraz fahasábokat. Előbb hagyná, hogy a kétszínű hideg kedves muzsikája békésen elaltassa, mint sem hogy az a férfi ingyen élvezhesse az éltető lángokat.

***

 

Néhány nap múlva Shane Dawson ugyanezzel az elbűvölő ábrázattal bámulta Deidre képét. Visszagondolt a születésnapjára és arra az érzésre, mikor meglátta a Natasha szemében csillogó vágyat. Még mindig nem bírta felfogni, ami történt. Natasha szereti és az övé… egy ilyen csodálatos, nem mindennapi ajándékot nem is érdemel meg. Ki ő, hogy ekkora kincset birtokoljon? Mivel érdemelte ki Isten jóságát? Ő csak egy egyszerű farmer volt, és vele ellentétben Natasha egy művész, aki hamarosan elismert lesz… Vajon ha majd kinyílik a világ előtte, ha híres lesz és ezreket adnak a képeiért, akkor is ő kell majd neki?

Személyes
névmás-sokk

Ne gondold, hogy szerepet fogok játszani neked, én nem!
Abban is biztos lehetsz, szinte semmi meglepőt vagy különöset nem kívánok veled közölni.
Egész egyszerűen csupán egyéni, kusza gondolataimat próbálom az alig olvasható kézírásommal az átmásolhatóság rövid élettartamáig megőrizni az előttem heverésző, dohosszagú papiruszon, melyen tollam oly gördülékenyen siklik sorról sorra. - Sínen vagyok? -
Továbbá azon tűnődöm, vajon ki fogja e sorok olvasása folytán könnyektől erősen áztatott arcát szárazra törülni, amennyiben sírógörcsöt kap a röhögéstől eme megörökített jegyzeteim hatásaként.

Ki mondja meg nekem az igent?
Ki tilthatja meg örökre a nemet?
Talán egy belsőmből üvöltő egyén?
Kivel eggyéforrva szeretkeztem
Parnasszus hegyén?
Együtt vénülök, vagyok görnyedt-Magammal.
Ezért dacolok veled, te korlátokat nem tűrő,
Szabadságot éhező, hervadó Egóm!
Vagy önnön akaratom súlyos belsője
Újra fölémkeredő, zabolátlan igazak kérdője?
Belémszorult rosszam vagy kristályként csillogó jóm?
Fárasztó kérdések halmaza, tévelygéseim börtöne, Alcatraza.

Kedves írni, és olvasni szerető barátaim! Akik rendelkeznek fészbúk oldallal, innentől kezdve lehetőségük nyílik a "Rulek Zoltán írói oldala" reglapon olvasgatni a novelláimat. Csak annyit kell tenniük, hogy lájkolják az oldalt. Szretettel és örömmel várok minden kedvelőt.  Minden jót: Rulek Zoltán

Olyan sötét éjszaka volt, hogy az égbolt a horizonton szinte egybeolvadt az óceánnal. Csak a csillagok halvány derengése tükröződött a vízen. Az óceán felszínén úszó milliónyi fénypont közül csupán egy jelentett életet, a Nemesis.       A Nemesis a legnagyobb hajó volt, amit ember valaha épített, felszerelve minden elképzelhető luxussal és technikával. A 440 méter hosszú és 21 emelet magas úszó várost eredetileg 6.000 ember befogadására tervezték, de az utasok jelenlegi létszáma ezt jóval meghaladta, valamivel több, mint 7.100 ember utazott rajta és furcsamód az utaslétszám egyre emelkedett.

 

 

- Roberto, Roberto, ezt hallgasd! Ez a kedvenc részem.

Puli berobogott a szobába, kezében lebegtetve közös regényük kinyomtatott kéziratát.

- Jaj már, nem lehetne, hogy békén hagyj?

Roberto dühösen horkantott, végül intett a fejével Pulinak, hogy folytathatja.

Puli büszkén maga elé tartotta a papírt, és olvasni kezdte:

- „Roberto kinyitotta az ajtót. Szétnézett, nem látja-e valaki, majd bement rajta. Odabent mindenfelé madártetemeket látott. Kibelezett volt mindegyik, amin Roberto módfelett meglepődött.

                                             Irodalmam Története

                                                    Az 1. Osztály

 

 

    Vajon hol is kezdjem...? A születésem? Oly távol voltam az irodalomtól, mint oroszlán a fókától... Óvoda? Ott más történetek vannak. (Tényleg nem állt szándékomban megbántani az altatóorvost! Habár ő is jót nevetett...) Hmmm... Megvan!

   És íme az én leghatalmasabb titkom...az,hogy miért tettem fel az írásra az életemet,lemondva néhány olyan dologról,ami másnak megadatik.
   Amikor először kezdtem el írni,akkor mások miatt írtam,hogy megmutassam nekik ki tudok lenni,bár így visszaolvasva eléggé szörnyűre sikerültek az első próbálkozásaim.A másik oka az volt,hogy idézeteket olvasgatva nagyon megtetszett ez az egész és alkotni akartam.Létrehozni valami nagyot,valami érdekeset,ami megfog másokat,de még mindig nem ez volt a rendes célom.Arra csak sok-sok gyakorlás,mellettem száguldozó idő tudott választ adni.Egyetlen egy dolog vezérelt mindig,még akkor is,ha a kezdetekben nem tudtam róla:az,hogy az emberekből érzelmeket váltsak.Hatalmas érzéseket,a lelkük mélyéről feltörő sötétséget,a fényt  akarom felhozni,hogy az írásaim kapcsán,hogy rájöjjenek a saját problémájukra,feljöjjön az,ami eddig ott lapult a kietlen vidéken,mint egy suttogó nyári dallam,a téli poros hózuhatagban.Szeretném,ha a betűk megelevednének,élővé válnának a szavaim,varázst hordoznának az élet rögös útvesztőin és dallamos egyszerűséggel vezetné azt ki legbelül megbújik bennük.Mosolyogtatni,zokogtatni,szélsőséges érzelmeket kiváltani,azt ami a szív tavaszán repülget,meg nem mutatva azt ami igazán ott van.Táncolni szeretnék a belső világok peremének gyűrűjében,mindenkiben látva valamit "gyógyulást".Ez az én igazi célom,azt hiszem.Az emberek lelkét akarom kimozdítani a mozdulatlanságukból.

 

 

 

 

 

 

Amatőrök vagyunk

           - 9. -

 

 

 

 

 

 

 

 

A csudába már! Egyszer áldozom fel magam, erre el is talál az az átkozott golyó! Ilyen nincs! Még hogy fájt! Mintha egy orrszarvú fejelt volna mellkasba! Tessék, nem elég hogy kudarcba fulladt a küldetésem még meg is haltam! Nagyon fain mondhatom! Köszi szépen Igó Krisztián, ezzel a drámai sztoriva, tuti hogy levettél a lábamról! Jól olvastad, sztoriva! Nem sztorival, hanem sztoriva!

Igen, a haiku egy „nyílegyenes út”, „egy tenyér” amely csattan, a „felmutatott
 virág”… amelyet a mesterek tanítottak a valóságra vágyó tanítványaiknak…ez a pillanat művészete, amely kiragadja a tanítványt a kérdései és gondolatai világából, és egyenesen a valóságba taszítja őt, ahol gondolatmentes tudatállapotban megtapasztalhatja saját egységét a világmindenséggel!

 

/ Lajtai László /

 

 

 

A proforma haikuk hétköznapjai

 

holdunk rejtőzik
bolygónk mögé bújva egy
meteor elől

 

 

a délutáni
alvás hosszú éjszakák
előjátéka

 

hátizsákom és
gondjaim én egyedül
viszem hazáig

 

madáretetőm
eledelért fagyos dalt
hagyott cserébe

 

babonaság vagy
bolondság ne higgy bennük
péntek X-három

 

digitális szó
egy nulla egy nulla egy
a sorrend - mindegy

 

szavak mondatok
szótlanul szerettem és
szeretve szólok

 

pisai torony
a finnugor rokonság
árpád népének

 

hófödte csúcsok
álomképe - tájképe
a nyár messze jár

 

skorpiók között
pillanatok alatt válsz
filmrendezővé

 

eltussolta a
dolgot a szőnyeggel is
szerződést bontott

 

madárijesztőnk

szökőévben szökött meg
eltűnt szőlőstül

 

 

 

Ócska emlékek, halvány töredékek.
Hömpölygő porszemek.
Pókhálós ablakon át leselkedő fények.
Idegen bolygóról érkezett lények?
Parányi atomokba öltöztetett kémek.
Félhomályban alig észlehető rémek.
Előlük menekülök, félek.
Padláson ébredek. Ne keress, kérlek!
Rozsdafoltos lópokróc alá, ha bújok.
Mégsem!
Lihegve föl - s alá járok.
Mily hitvány teremtmény!
Magamra találok.
Görnyedten zihálok, izzadok, dúlok.
Gyötör egy rémálom.Önmagam sajnálom

 

 

Hiába mondom, úgysem érti meg,

az én szívem nem kell senkinek.

Hiába űzöm, messze jár nagyon,

hiába küzdök – hát inkább hagyom.

Menekülni kéne. Nem tudok, de kár,

testemet lehúzza az ingovány, a sár.

Elbújhatnék, de úgyis megtalálnak

csúfos alakjai a fekete halálnak.

Elvethetném nyugodtan silány éltemet,

élvezve, ahogy a vakság eltemet.

Szenvedni kéne, ahogy Krisztus szenvedett,

búsongani a vigalom helyett.

El kéne rejtenem belsőbb énemet,

nézni, ahogy az igazság szétreped.

Miután kedvenc barátnőm megízlelte a konyhaművészet zamatát a mézes csirke elkészítésével, úgy döntött, hogy ő szeret főzni. De legalábbis fog ez neki menni.

Két adóbevallás között előkapta hát a szakácskönyvet és lapozgatni kezdte. Tüchtig kiskosztümben, méregdrága tűsarkúval a lábán fontolgatta, hogy a következő randin mivel csábítgassa szíve választottját, elvégre hamarosan itt az ősz, le kell kötni a templomot és a rendezvényszervező céget a tavaszi lagzira, és a pasas még egyetlen röpke utalást sem tett arra, mi napnál világosabb: hogy vele és csakis vele kívánja leélni életét, hisz nála jobbat és szeretőbbet úgysem találna széles e világon.

 

Józsi tata a padláson pakolászott. A sok kacat között egyszer csak hatalmas kincsre lelt. Megtalálta régen elfeledett orsós magnóját, a hozzá tartozó szalagokkal. Mindent lecipelt, majd szépen megtisztogatta régen látott barátját. Közben elgondolkodott a múlton. Fiatal korában imádta a zenét. Kezdetben zenei mindenevő volt, állandóan szólt a környezetében valami zajkeltő, mert úgy érezte, ettől kapja meg a lelki békéjét. A kezdeti slágerzenék hallgatása után, megtalálta a rockzene, majd hirtelen váltással a komolyzene. Ezután következett a jazz, és végül kikötött a legbensőségesebb zenénél, a bluesnál.

Az erdő

I.

 

Nyugalom volt.

A napfény átszűrődött a lombokon, a sugarak amorf folyadékként szabadultak be, majd folytak vissza a levelek közé. Szempillái közé beférkőzve a fény alkotóelemeire bomlott; ezer és ezer szín alkotta. Olyan volt, mintha sokszoros nagyításban látná a nap sugarát… gyönyörű volt. Hirtelen belekerült látószögébe egy apró pontocska, ami pislogásra nem mindig tűnik el, de szemmozgását úszva követni szokta. Ezeket a pontocskákat mindig szerette nézni, megnyugtatta, és érdekesnek találta; mintha egy porszemet látna nagyon közelről.

11. fejezet

 

 

 

Egy őszi falevél hullott a lába elé, mikor Ray Brown kiszállt a kocsiból. Végignézett a birtokán és elégedettséggel bólintott. Elért mindent, amit fiatalon eltervezett. A ranch hatalmas volt. Több ezer állattal, marhával, lóval és több száz hektár földdel büszkélkedhetett. S most ez az új üzlet… nem kívánhatna többet… vagyis csak egy valamit, de ez a kívánság sohasem teljesülhet.

Felment a házhoz, belépett a bejárati ajtón, a kalapját a fogasra akasztotta, ahogy mindig tette, s a nappaliba vette az irányt.

Szeretlek és szeretni is foglak még egy jó darabig.Amikor kimondom ezt a szót olyan,mintha egy új szín jelenne meg a szivárványban.
Még nem vagy az enyém,tudom jól,de érzem,hogy hamarosan az leszel.Ez nem egy megérzés,ez csupán a lelkem halovány,magabiztos sugallata.Talán játszik velem,de most nem bánom,mert még ha csak egy percre is boldog vagyok,mert te létezel és mert ismerhetlek.Minden szavad megjegyeztem,minden betűt amit írtál az agyamba véstem,minden képet lementetettem,minden zenét beraktam a könyvjelzőkbe.

 

 

 

A séf nekilátott a mai vacsora előkészítésének. Különleges menü exluzív vendégek részére.

A La meilleure bouffe mesterfokozatú főszakácsa idén harmadszor kapta meg a Catey díjat az  „év független vendéglátója” kategóriában,

2011-ben „az év felfedezettje” és 2012-ben „az év szakácsa” kitüntetések büszke tulajdonosa lett, könnyedén maga mögé utasítva riválisait. Rendszeresen feltűnt a képe a gasztronómiai magazinok címlapján és saját tévéműsort vezetett egy országos csatorna főműsor idejében, ahol lelkes amatőröket tanított és vérre menő küzdelemben versenyeztetett a konyha arénájában.

Játék a betűkkel

der – S
S / S
undorító SS
nem tetszik - akkor sem nev SS -
nincs több kérdés - hely S -
milyen érzés - szer SS –
ha nem találsz – ker SS –
megvakultam – vez SS –
szedd a lábad – fu SS –
ne szólj semmit – ku SS –
azért viszont nem jár ju SS –
furcsa rímek - hogy SS-ek hanyatt
szavahihetőségem terhe alatt –
magánzárka - cseppet sem fény S -
modernitásom jövőképe rém S -
ajtó csukódik - mozdul a zár nyelve – ka TT –
kiteszem a táblát - elég ebből mára -
nincs több rém-rím

- Z Á R V A -

Egyre több a szakállas ember


Egyre több a szakállas ember? - Minden megállapításunk egyben kérdésként is felvetődik bennünk? -

Előre figyelmeztetlek titeket, hogy mindenre én sem tudom a választ. Rengeteg gondolat, idegtépő pillanat rejlik e sorok mögött, mégis higgadtan próbálom veletek megosztani mindennapjaim agytekervényzsugorító szürkeségéből felszínretörő sziluettjeit.

Ezeket én sem látom a napnál világosabban: sokszor félhomályban derengő igazságok, az is lehet csupán féligazságok a továbbiakban leírt szavak, melyek a mai élet örömeivel, s annál inkább annak bonyodalmaival szövődnek össze, sajnos olyan hálót alkotva, hogy ember legyen a talpán , aki kibogozza belsőm féltveőrzött titkait.

Sörömteli pillanatokra vágyódva


Korsót ragadjatok, cimborák!
Komlótól duzzadó elemi erőt,
Sörivók szentélyében habzó,
Üdítő nedüt kortyoljatok!
Sörözéstől étvágyatok, egyéb óhajotok
Ha kordában tartatik, az asszonynép
Csábos tekintettel vágyódik majd
Vigasságból érkező, pihenni térő
Testetek iránt, s tekint megbocsátón,
Szomjazva sörhabos ajkaitokra.

Most sem értem...

 

Az őszi szélben
Platánfa-leveleket
írok Neked. Lám!
Susogó avar,
Senkit sem zavar – régen
Lehullott ő már.
Eléd sietve,
Kézifék nélkül állok.
Odébb gurulok.
Most sem értem! Tudd!
Remegő ajkaimmal
Nagyot ásítok.

 

Nem elég ütős 1. rész

 

Talán  tudnék írni fantázia szülte dolgokat is. Csak egy kis tudatmódosító kellene hozzá, hogy elég vad ötleteim legyenek. Nem sokszor,- de előfordult. Na,- nem kell félreérteni! Nem bogyóktól és amfetaminoktól. Hanem folyékony nedűktől. Amikor csordultig voltam szeretettel . Amikor szegény Toby kutyám nem értette, hogy miért mentem le hozzá kutyába.

És miért  csókoltam  meg a hideg orrát .

Menekülőre fogta,- amíg nagyobb baj nem történik.

                                                      ***

    Magasan járt már az égbolton az egyre csak csonkuló hold, ezüstös fénysugariból álmos leplet szőtt, mellyel lassan betakarta a megtépázott kis világot.
    A fáradtság percről perce erősebben próbálta lecsukni a fiú szemhéjait, de ő nem engedett a génjeibe kódolt kényszernek. Felnézett a sárgás, táncoló gyertyalánggal megvilágított ingaórára, az békésen dolgozott az asztalával szemben lévő falon, az ajtó mellett.

Amatőrök vagyunk

           - 8. -

 

 

 

 

 

 

Szeretitek a happy end-el végződő meséket? Amikor a végén, a szőke herceg, hosszas párviadal végén legyőzi a hét fejű sárkányt s végül elnyeri a csodaszép hercegnő kezét? Gondolom, ez járt a fejetekben akkor is, amikor elkezdtétek olvasni a kis regényem.
Azonban egy valamit elfelejtettetek. Ez nem olyan mese. Ugyanúgy mese, ugyanúgy végződni fog, de nem jól. A küldetésre kapott 1 nap, ugyanis éppen, ebben a pillanatban lejárt.

 

Megrabolt lelkek szállodája

 

 

A délelőtti napfény pajkosan csillan a hatalmas „üvegpalota” ablakszemein. A körülötte levő park virágaival, őszbehajló sárgás-rozsdás lombjával nyugalmat sugároz.

Egyetlen apró disszonancia ötlik szemembe a békés képben: rácsok az ablakon.

Nem szálloda a csillogó épület, vagy ha úgy vesszük a „megrabolt lelkek szállodája”. Azoké, akiktől elvették emlékeiket, álmaikat, de ami a legfájóbb, a jövőjüket is.

Magvető:
Kiment a magvető vetni
Szép időben így szokott tenni
Vetéskor a magok egy része az útfélre esett
Az éhes madaraknak ez jólesett.

Némely pedig a köves,sekély földre hullott
Hamar kikelt,de ily módon búcsúzott
A nap sütötte elszáradt gyorsan
Nem volt gyökere,elfeküdt a porban.

Másik rész a tövisek közé került
Az ő növekedése is hamar lemerült
A tövisek felnőttek,megfojtották azt
Mivel senki sem irtotta a gazt!

Volt egy hányad ami a jó földbe landolt
Szép termést hozott,sikere nagy volt
Száz annyit,hatvan annyit,harminc annyit termet
Learatták a termést,megtöltötték a vermet.

Volt egyszer egy barátnőm, mint a mesében. Full emancipált, nála aztán semmi nem volt rózsaszín, inkább volt pasi cicikkel, mint nő. A konyhához is ekként viszonyult...
Tudta, hogy van a lakásának ilyen része, de ritkán fordult meg arra. Mígnem egy nap végre egy alfahím elcsavarta a fejét és rájött a szentem, hogy minden vágya a romantikus kézfogó ezzel a grandiózus példánnyal, így bevetett apait-anyait.

Előbb a teljes testkezelés: gyantába burkolózott tetőtől talpig, majd sokat és keservesen sikítozott, de megérte.

Mindig is szerettem elmerülni a saját világomban. Nem azért, mert közömbös vagyok az engem körülvevő környezet iránt, sőt éppen ellenkezőleg. Inkább az az elképzelésem, hogy a gondolataim folyamatosan lesben állnak és alig várják, hogy rám vessék magukat. Soha nem várakoztatom meg őket, mert a leghétköznapibb apróságok is képesek kizökkenteni a megszokott rutinfeladatokból. Elég egy pindurka félrelépés, felnyílik a gát, elárasztják a fejemet és bekapcsolják a zombi üzemmódot.

 

 

Kinyitom a szemem. Az órára nézek. Nyolc negyven. Már megint későn kelek fel. Pedig hányszor, de hányszor megfogadtam már, hogy hétre időzítem a vekkert. Soha nem fogom rászánni magam.

Egy író nem lehet ilyen lusta! Igenis rá kell szánnia magát az írásra, még akkor is, ha éppen nincs hozzá kedve. Muszáj beépíteni a mindennapi rutinba, különben lehúzhatja a rolót.

A reggelit ki is hagyom. Ennyi büntetés jár. Nem érdekel, ha kopog a szemem az éhségtől, most azonnal le fogok ülni a laptopom elé, és addig írok, míg el nem fárad a kezem.

 

Elmúlt már tíz óra is, mikor felébredtem. Andris az ágyon ült, mikor kinyitottam a szemem, engem nézett, mosolygott.

– Jó reggelt!

– Jó reggelt! – jó volt a mosolyára, kedves hangjára ébredni.

Együtt reggeliztünk a teraszon, csodaszép idő volt, sütött a nap. Most valahogy betegnek sem éreztem magam, nem fájt semmim, csak egy kicsit álmos voltam még. Csöndben, egymás tekintetében elmerülve ettünk, talán arra vártunk, hogy majd a másik beszélni kezd, de nem volt ezzel semmi baj, sőt, így volt jó.

Fogalmam sincs, miért fehér a háttér, nézzétek el nekem. Vagy, ha valaki tudja a választ megsúghatná. Nem vagyok dilinyós, megnéztem, hogy van-e háttér szín a szövegen, de nincsen semmi. 

 

Melegfront

 

            A T-Rex éppen sétálgatott hazafelé egy hosszú vadász hadjárat után. Rengeteg csinos dínó lányt látott útközben. Lepihent hát egy fa alá maszturbálni, de sajnos nem volt elég hosszú keze, hogy elérje a szerszámát. Gond egy szál se, előlépett a T-Rex haver a fák közül, aki segítőkezet nyújtott.

Na, hát ez jó! – csattant fel így, csak úgy magában. – Hogy el lettem ütve, most akkor kellhetek majd fel a földről. Aztán magyarázkodás, ki volt a hibás, meg mért ilyen meg olyan volt a helyzet. Ez szép! Mondhatom! Csak menni fog vele az idő, és ennyivel, annyival is kevesebbet lehetek a gyerekekkel. Persze ha nem lett bennem túl nagy kár okozva! Bár az is lehet, nekem kell majd csöngetnem, mert teljesen totálkárra törtem az autót. Azt már a sofőrt is úgy kellett kivágni a kocsiból.

Anya és fia az asztalnál ültek. Vacsoráztak; az anya által készített pulykamellet ették Stroganoff módra. A fiú igyekezett minden gombadarabkát kipiszkálni az ételből a tányér szélére. Hogy megelőzze anyja rosszallását, ő szólalt meg:

-          Ő nem eszik velünk?

A férfire gondolt, anyja élettársára, aki a fenti hálószobában olvasott elmélyülten, és nem az ő apja volt. Az anya megrázta a fejét, és egy nagyobb falatot vett szájába, hogy legyen ideje kigondolni válaszát, míg megrágja az ételt.

E történetben azzal kísérleteztem, hogy tükrözni tudjam egy egyszerű munkásember hétköznapját. Aki már ismer, biztos tudja, de aki nem, annak elmondom, a történet szándékosan primitív. 

 

 

Dugulás

 

 

Apám szerint az egyetem buzeráns seggfejeknek való.

Azt mondta, oda csak olyan nagyokosok járnak, akik nem tudják elvállalni az igazi férfimunkát. Felrakni egy polcot a falra, kicserélni a kocsi kerekét meg minden. A felsőoktatás csak elfuserált alakokat szül, tudod, ügyvédeket meg orvosokat.

 

 

Reggel van. Ben lenyomja a vekkert és álmosan kikászálódik az ágyból. Hajnali öt óra, de akinek fontos dolgait kell intéznie az nem is alhat tovább. Lassan odabaktat a fali naptárhoz és a félhomályban lapoz egyet. Eljött a Január, ismét. Csak a vészvilágítás pislákol de Ben szeme már hozzászokott ehhez a kevés fényhez. 2093 talán idén jönnek a többiek, talán már nem kell többé egyedül élnie ebben a világháborús szovjet bunkerben. Villanyt kapcsol, és lassan öltözni kezd.

 

A szín, ugyan az a színtelen. A függöny kicsit később a szokásosnál, de széthúzva a még mindig szimplán, és még mindig repedten.

A lábad még mindig dagadt. Pihentetni kéne, de nem szeretsz ücsörögni, meg egyébként is van egyéb dolgod. Majd este, ha már besötétedik, leülsz a tévé elé, akkor majd pihensz.

A reggel ónos esővel kezdte a napot. Valahogy nem repestél az örömtől, amikor meghallottad a kopogását, hiszen ki kell mozdulnod, vásárolnod kell, legalább alágyújtóst, különben megint kínlódhatsz a begyújtással.

 

Valentin nap margójára!

Szobában ültem a számítógép előtt, amikor a feleségem beszólt az ajtón -Ma mindenképpen mennünk kell bevásárolni, mert már, van egy oldalnyi lista , hogy mi nincs idehaza. !

- Rendben !
- Mikor akarsz menni?
-Öt óra után, mert négyre jön még egy ügyfél az irodába ,és utána .

Bennem sosem lobog a vásárlási vágy ,- mondhatnám azt is , hogy kiütést kapok tőle amikor meghallom, „hogy le kéne menni a TESCOBA.” Egyszerűen tömegiszonyom van.

Nyílt levél egy sellőlányhoz

A sellő és a kavics

 

 

 

2012-08-07. Éjszaka. Virt szigeten állok egy híd közepén teljesen egyedül. Alattam a tenger hullámai, akár csak a gondolatok a fejemben, dühödten csapkodják a pilléreket. Belenyúlok a zsebembe, és előhúzok egy kavicsot, majd kitartom egyenesen a tenger fölé, melyet csupán a félhold fénye világít halványan. Egy egyszerű kis mezei kőről van szó, mégis annyi emlék kötődik hozzá. Az utóbbi egy évben végig velem volt, bármi is történt velem, ott volt, amikor vaksötétben futottam a Gulyadomb erdőiben, mikor halloweenkor részegen sziklát másztam, a kocsmában, mikor végig kellett néznem, hogy egy srác, akit valaha tiszteltem, részegen vadállat módjára ordibál a barátnőjével, megalázva őt az összes ismerőse előtt.

Mikor hazaértem Andris már várt rám, nagyon dühös volt. Amint beléptem az ajtón kiabálni kezdett velem.

– Hol voltál?! Miért nem szóltál, hogy elmész, hogy mikor jössz haza?! Mégis mit képzelsz?! Tudod, hogy hány óra van?! – még sosem láttam őt ennyire kikelni magából, döbbenten álltam előtte.

– Jól van, jól van, még csak nyolc óra, itthon vagyok épen! Mi bajod van? Miért kiabálsz? – kérdeztem tőle olyan nyugodtan, amennyire tőlem csak telt ebben a percben.

Amatőrök vagyunk

             - 7. -

 

 

 

 

 

 

 

Amekkora fájdalom gyötörte Esztert, azt szavakba önteni, nem lehetett. Néhány órája, hogy megpillantotta azt a férfit, akivel összeköthette volna az életét, azután nem sokra rá, el is veszíti. Az igazat megnyalva, nem is ember volt, hanem Emdár, de ez már úgy is mindegy.

Miután kisírta magát, a mostanra már kőszoborrá vált testnél, fékezhetetlen dührohama támadt. Mindent amit ért, - fát, bokrot vagy cserjét – ütött, vágott mérgében.

 

 

Csenge csendesen nézte a monitort. Nem tudta megérteni, hogy mi történt. Aztán felsóhajtott, és sóhajával együtt döntésre is jutott.

- Szeretném, ha velem jönnél! – szólt Mala Stranához. A férfi televíziót nézett, az Óceán lángjának utolsó részét várta, de most türelmesen felnézett Csengére. Tudta, hogy a lány szabadidejében az Amatőr írok oldalát nézegeti és örült is neki, mert a lány szókincse gazdagodott, képzelete szárnyalt és a gonosz rendőr képe lassan a múltté vált.

- Na, gyerünk, Samie! Sietnünk kell. Gyorsan dugd bele a lábacskád a cipőbe és húzzunk az oviba, mert anyának még van egy kis elintéznivalója…

Elmegy és tönkreteszi a mocsok életét. Vele nem packázhat, őt nem fenyegetheti meg a saját otthonában. Elege van John McDonald mindenhatóságából! Mit képzel magáról az az önző, egoista seggfej! Majd megtudja, kivel van dolga! Azzal a tükörhöz ment és feltette a nyakába a halványrózsaszín kendőt, hogy elfedje a péntek éjszaka nyomait.

 

 

 

Mondod, mondod, itt a gombod

Fogd meg gyorsan, s nem lesz gondod

Kéményt seper ez az úr, kéményedbe beletúr

Kisöpri a kisöprendőt, sapkát hord , ő és nem kendőt

Tél van, jég van, nagy a hó

Fázik minden nagyanyó

Kinek nincsen nagyapója

Háza előtt nagy a hója

Majd a tél is messze száll

Ezt csicsergi egy madár

Fűtsön ki, ki a kályhába

Hogy, ne fagyjon le a lába

És, ne szökjön fel a láza

Hogyha nincsen néki háza

Várja a jó meleg Pláza

Géz, a kézen

Géz a seben

Gézes kézzel teli zsebem

Zsebben a kis zsebibaba

Hordja őt a zsebimama

Ne ugrándozz zsebimama

Kiesik a zsebibaba

Ki mér

Ki mer

Ki dúl

Ki dől

Ki úr

Ki ír

Ki olvas

Ki alvós

Ki vidám

Ki vad ám

Bár nem vagyok én madám

Soraimat mégis szeretettel adám

Ne búsulj babám, legyél inkább vidám

 

 

 

Éjszaka bealudtál a filmre. Túl mély volt a kékség, te is belemerültél. A kályha is túlon túl elcsendesedett, erre riadtál. Óvatlan voltál, nem vetted észre, hogy elzsibbadt a jobb lábad, csúnya ficam lett az eredmény. Nagy nehezen életet leheltél a parázsba, és próbáltad lelappasztani a duzzadt lábfejedet.

Az éjszakát, néhány apáddal kapcsolatos előnyomakodott emlékednek szentelted.

A közös játékok Apával. Ugyan sosem fűztek hozzá, különösen gyengéd szálak, de jó volt emlékezni.

Józsa tata és a karácsonyi ajándék, azaz Buksi kutya nagyon gyorsan összemelegedett. Rövid időn belül, már félszavakból is megértették egymást. Az öreg újra élni kezdett most, hogy gondoskodnia kellett újra valakiről, és volt végre, akihez szólhatott. Sokszor kapta magát azon, hogy a gondjait a kutyussal osztja meg, aki okos, hálás tekintettel nézett vissza rá. Biztos volt benne, hogy ez a jószág szinte minden szavát megérti. Somáék következő esedékes látogatásakor, az ajándék jól meg lett dögönyözve.

Kedves Olvasó!

Mielőtt ezt a könyvet elolvasod, tudomásodra kell, hogy adjak néhány dolgot:
Először is, ez a könyv teljes egészében, egy létező személy életét mutatja be. A helyszínek, a szereplők, az esemény a legutolsó részletig igaz, valóságos és megtörtént. Egyedül a nevek azok, amik kitaláltak, ugyanis ez a könyv szinte teljes titokban íródott, az érintettek és a szereplők megkérdezése nélkül. Ez nem egy fantasztikus történet egy hihetetlen hősről, nem egy, az örökkévalóságig tartó szerelmi történet feldolgozása és legfőképp, nem egy önsajnáltató mű, ami az élet nehézségeit eltúlozva próbál minél több olvasót nyerni.

 

 

-         Haver, ez a cucc semmihez sem hasonlítható, amit eddig lenyeltél, elszívtál, vagy belőttél azokba a szétcseszett ereidbe. A legütősebb löket heroin olyan messze van ehhez képest, mint a hernyóhoz egy feles vodka. Rohadjak meg, ha nem így van, ennek a ribancnak az életére esküszöm - mondta JC és vigyorogva rácsapott az asztalhoz hajoló lány fenekére.

Seth Downer valami köszönésfélét mormogva zavartan nézte az egy szál tangában gátlástalanul parádézó lányt, aki két nyitott üveg sört tett közéjük az asztalra, majd lerogyott JC mellé a fekete bőrkanapéra.

 

 

 

 

                                        Itt vannak az amatörők!

 

 

 

 

                                        Itt vannak az amatőrök,

                                        Jelenlétük szinte örök.

                                        Reggel ötkor, este nyolckor

                                        valaki itt mindig alkot!

 

Kertben viháncoltunk,- az öreg, magról kelt sárgabarackfa  alatt,  aminek széles törzsén fürge hangyaraj járt  fel s alá fáradhatatlanul. Mézgásodott már az öreg fa,-talán az csalhatta oda a hangyákat, de bennünket nem zavartak a játékban. Régen voltak már az öreg fa ágai megigazítva, sok befelé nőtt, és jó pár már keresztbe is, de hozta a termést rendületlenül minden évben . Nem voltak nagy barackok rajta csak apró de magbaválók és halvány sárgák halványabbak mint a szomszédék fáján.

 

Dühösen róttam a köröket a sötétben. A pocsolyákban fényes csillagok ringatóztak, tekintetem a fákat fürkészte, ahogy az éjszaka átváltoztatta őket. A világítás félelmetes árnyakat vetített a betonra, könnyedén, lendületesen futottam, nem törődtem a fájdalommal a lábamban, az oldalamban, a szívem körül. A zene hangosan tombolt a fülhallgatóban, egyenesen az agyamban szólt, kizárva minden gondolatot, minden kínzó képet. Nem engedtem közel őket, mert tudtam, hogy akkor elragadnak újra.

                                                         ***
    Az eső fájdalmas cseppekben hullt a már átázott talajra, mely továbbra is szüntelenül próbálta inni, felszívni az őt elárasztó ellenséget. A kegyetlen istenségek villámokat szórtak kényelmes, fellegbeli trónjaikon ülve és kielégült mosollyal figyelték az alattuk pusztuló világot. Mennydörgések armadája rázta a légkör ködös palástját, akárcsak a csíntalan fiatalok, kik apjuk köpenyébe kapaszkodnak egy hosszú út után.

II.

 

 

A könyvtár tele volt jobbnál jobb könyvekkel. Találtam mindenféle egyiptomi démonűző amulettet, kerestem az alvilági lények között azt a csúnya kis manót, akit láttunk, illetve mindenhol, utánanéztem a papírgyártásnak is, hogyan lehet ilyesmit előállítani, de sajnos nem jutottam előbbre. Annyi könyvet néztem át egy nap, ahányat csak tudtam, napokat töltöttem a könyvtárban, hiába. Viszont, felbuzdulva azon, amiket az amulettekről, füstölőkről olvastam, beszereztem néhány dolgot.

 

 

Kígyók keblén dideregni 5   

 

 

Romániában, a diktatúra éveiben annyira erős volt a mozgás szabadság korlátozása, hogy például az útleveleket senki nem tarthatta magánál, csakis a szekuritáté útlevél osztálya hivatott őrizni és időként kiadni Langyosabb időszakban évente egyszer volt esedékes a kiutazás,csakis baráti szocialista országokba a Szovjetunió kivételével , mert oda csakis csoportos kirándulással lehetet menni. .Később ezt a Belügyminisztérium valószínűleg felsőbb párt utasításra úgy korlátozta, hogy csupán kétévenként egyszer lehet kiutazni, korlátolt harminc napra.

Különös élményben volt részem, nem tudok vele dűlőre jutni. Remélem, segítetek eldönteni, hogy csak paranoia vagy valóban egy rossz szándékú emberrel volt dolgom.

 

Szóval, tegnap késő délután észrevettem, hogy kevesebb a kenyér, mint amire emlékeztem, így arra kényszerültem, hogy elugorjak a közeli Tesco-ba, hogy vegyek egy kilót, mer’ ott olcsó. Szépen sétáltam a járdán, azon filozofáltam, hogy vajon a turkálóban lévő cuccok, valóban halott emberek egykori ruhái, mint ahogy azt a Simpson családban Nelson megmondta.

Fürdőkádban nem jó aludni

 

 

 

   Nehéz volt, de sikerült reggel nyolckor felkelnem. Nem szoktam kínlódni az ébredéseket követően, simán kiugrok minden alkalommal az ágyból, most viszont nagyon pocsékul éreztem magam. Előző este sokat vívódtam azon, hogy az X-faktort nézzem-e vagy menjek kocsmázni. Végül is a kocsma mellett döntöttem. Meglehetősen hosszúra sikeredett a kiruccanás; hajnali kettőig dobáltam a zenegépbe a százasokat, magamba pedig a söröket, megspékelve néha egy-egy Hubertusszal.

 

 

 

 

Hűvös van, fázik a fejed búbja, erre ébredsz. Megint kialudt a tűz a kályhában. Ideje elkezdened az előadást. Fellépés, vagy lelépés, ez itt a kérdés, mondod színpadiasan, jobb híján önmagad koponyáját fogva. Kimész az, úgymond étkezőbe, széthúzod a függönyt, süt a nap.

Összekészülődsz, és irány a posta, elhozod a levelet. Nem ér meglepetés, az volt, amire számítottál, megint egy fizesse be felszólítás. Bedobod a többi közé, úgy is tudod, soha nem lesz annyi pénzed, hogy kifizesd.

Nyugdíjasként elkezdeni  írni,- nem nagy bátorság? Amikor a mai világban minden a kommunikációról szól,- ahol a fiatalok mérföldes előnyökkel rendelkeznek velem szemben. Ciki nem ?  Vagy mégsem?  Ők nem tudhatják azt amit én,- vagy a velem egy idősek átéltek, Ők készen kaptak mindent,- tőlünk,- és az iskolától. Na mindegy  próbáljuk meg, -talán sikerül  nagy égés nélkül megúszni ezt  a dolgot.   

 

Nem is tudom honnan kezdjem , annyi minden kavarog a fejemben,

- kavarognak bennem az emlékképek amelyek újra és újra felidéződnek a múltból, ami hol sötét, hol pedig  a könnyezésig vidám,-  a múltat magában hordozó tárgyakról, és életekről,- ebben a felfordult világban, ahol a magyar a magyarnak, ahol a cigány a magyarnak ahol a zsidó a magyarnak és fordítva is ellensége.?

- Sötét felhők gyűlnek, Nagyuram... - sóhajtotta a nő a párnákba alig hallhatón, amikor kedvese tenyere végigsimogatta hátát. Tekintete a nyitott ablakon át az eget fürkészte, baljós árnyak keringtek az éjszakában. A felhők feketének tűntek a sötétszürke égbolt előtt, és a hold ma nem könyörült a halandó lelkeknek, fényét vastag felhő dunyhákba rejtette, dölyfösen dacolva a néma várakozással, hogy világosságot csaljon a megtört szívekbe. Sheilen tudta, hogy merre kellene ragyognia a jeges fénynek, de hiába fürkészte az éjjelt odakint, a sötétség áthatolhatatlannak tűnt.

Ősz van, s mi válunk.

 

Süvít a szél a fák alatt

Suttogva pereg a levél,

Búsan, haldokló szavával

Mindig csak Terólad mesél.

                Ősz van, és szakadó vihar,

                S széttép egy év álmát vágyát,

                Hogy megőlve letiporva,

                Megvesse a télnek ágyát.

És mi , elválunk szótlan csendben,

Szivünkbe nincs más gondolat.

Nem emlékezni, csak feledni

Az eddig szépen szőtt álmokat.

 

 

KÍGYÓK KEBLÉN DIDEREGNI 4

 

 

Az idő teltével lassan közeledett a Karácsony. Értesítést kaptunk, hogy Karácsony hetében mehetünk Andrea után. Három hónap telt el és szívszorongva vártuk az újratalálkozást. Bevezettek egy helyiségbe, hogy átöltöztessük és leadjuk a szanatórium egyenruháit. Az ölembe kaptam és a magasba emeltem, aztán szorítottam magamhoz, hogy örömömet fejezzem ki, és ömlengett belőlem a becéző szó. Csak nézett és mosolygott, aztán a fülemhez hajolt és súgta, hogy beszéljek románul, mert nem ért semmit.

Amatőrök vagyunk

           - 6. -

 

 

Szegény Tibor. Nem elég, hogy Sándor, aljas módon elárulta őket, de még a három talpú sárkány közelében sem járnak. A küldetésre kapott 1 nap, pedig hamarosan véget ér. Ugyanis már dél múlt.  Most bizony nem lennék hőseink helyében. Még nem is sejtik, mi vár rájuk, ha magukhoz térnek. Jujj, kihagytam volna valamit? Kómában vannak! Félreértés ne essék, nem abban a kómában, amiről mindenki beszél, hanem egy elhagyatott kis szigeten, amit a földrajz órákon, még az atlaszban sem találni.

 Abban a másodpercben, ahogy megfogta a kilincset dr Adrian Sketcher dühtől hajtott önbizalma semmivé lett és olyan erővel tört rá a szorongás, hogy a hűvös ellenére verejtékcseppek jelentek meg a homlokán. Émelyegni kezdett, s úgy érezte a folyosó falai megindulnak felé.

Amikor beütötte a hat számjegyű kódot az ajtó melletti kapcsolótáblába még elszánt volt és határozott. Készen állt kilépni a világba, ami hosszú évek munkájának eredményeképp megtisztulva várta megmentőjét.

 

 

Valami készül.

A fákon a kis madarak

sejtelmesen súgnak össze.

Kérdezgetik: hát te jössz-e

szállni velünk messze, messze,

hol nincs műmeleg, műhideg,

s az ember szíve sem rideg –

jut egy kis fény mindenkinek.

Ott az élet életet szül…

Érzem, hogy valami készül.

 

Theana képe

 

I. rész

 

 

 

Az esküvőnk gyönyörű volt. Minden úgy alakult, ahogy terveztük, életünk legszebb napján, napsütésben, lombos fák alatt mondtuk ki a boldogító igent.
Tökéletes volt, szebb nem is lehetett volna, visszaemlékezve rá, úgy gondoltam, semmit sem lehetett volna jobban megoldani, vagy máshogy csinálni. Andris a szervezésben nem nagyon vett részt, de nem is bántam, megbeszéltük, hogy ez nekünk így jó, őt például egyáltalán nem érdekelte, milyen porcelánból eszi majd a húslevest, nekem viszont fontos volt még ez is, a színek, a virágok, szükségem volt a tökéletes harmóniára, így szinte mindent én intéztem.

    Csak ott álltak a szoba közepén, az asztal fölé görnyedve, ahova Zsolt kifeszítette az összegöndörödött tekercset. A fiú nem merte a kezében tartani a régi lapot, mert attól félt, hogy az végén még elemeiben bomlik szét és válik tényleg csupán egy ősi emlékké. Két nagyobb poharat tett a megperzselt szélekre, hogy azok tartsák nyugton a makacskodó papírost. Ennek ellenére az égetett részek még így is parányi darabokban morzsolódtak le, melyek kormos foltokat hagytak a fa bútor sima felületén.

 

 

 

 

Megint egy nap, gondolta, miközben széthúzta a sötétítő függönyt, a repedt, szimplaüvegezésű ablakon. Akár a színházban, igaz, hogy nem bársonyból, mindegy, az előadás elkezdődött, akár akartad, akár nem. Milyen lesz a folytatás, nem tudhatod, monodráma, vagy vígjáték, majd kiderül estig.

Hangosan kopog az eső, bolond idő, egyik nap tél, aztán tavasz, most pedig ősz, és a nyár, hol marad, talán majd az is eljön valamikor.

Ki kell menned kenyérért, kell az ebédhez.

Lili egy csodaszép, kis faluban lakott a szüleivel. Hatalmas kertjükben mindenféle zöldséget termesztettek, elől, a ház előtt virágokat ültettek minden tavasszal. Tyúkokat tartottak, pontosan harminchat tyúkocska kapirgált a hátsó udvaron. Lili nagyon szeretette etetni őket. Nyár eleje volt, a kutyájuk, Pötyi négy, szuszogó kis kölyköt hozott a világra. Lili csodálkozva nézte őket.

 

- Milyen aprók! Nézd apa! Mi legyen a nevük? - lelkendezett a kislány, apja csitította:

- Pszt!

 

 

Kígyók keblén dideregni 3

 

 

 

Azt sejtettem, hogy hasonló bevezető után kezdődik az ismerősök kihallgatása, házkutatás, és alapos dosszié összeállítás, ha mindenként vádolni akarnak. Délután a vállalattól felhívtam telefonon a nővérem, és tudattam vele, hogy az elkövetkezőkben az otthoni telefonon ne keressen. Majd értesíteni fogom meddig, és rövidesen megmagyarázom az okokat is. Hiába, már csak ilyen a kíváncsi nő, hosszú haj, rövid ész!

10. fejezet

 

 

Shane mindent előkészített Ray Brown fogadására. A lovak tiszták voltak és gyönyörűek. Különösen Csillag mutatott pompásan, akit kifejezetten tenyészménnek szánt. Pontosan délután 3-kor megállt a fekete BMW és egy öregedő úr szállt ki belőle. Nagykarimájú jellegzetes kalapot viselt, farmert és csizmát, felül egy barna bőrzakóval. A szemei tekintélyt, de ugyanakkor kedvességet sugároztak. Shane sietve felé indult és kezet ráztak

Tüske

 

 

 

 

Gazoltam a kertben, belém szúrt egy tüske

Én pedig sziszegtem, hogy ó, te bitang rüfke

Bár nem tudom azt sem, hogy nő volt, avagy hím

A tény, hogy megbökött, itt van tanúságul, vérem csöppje, ím

Bár nem volt ő gaz, csak kiszáradt szegény

Mostmár olyan mindegy, lány volt, avagy legény

Elfáradt, elszáradt, akár kóró, s gaz

Mindnyájan így járunk, sajnos, így igaz

Virulunk, virágzunk, termékenyek vagyunk

Van néhány tavaszunk, őszünk, telünk, nyarunk

Aztán megfáradunk, kicsit megfonnyadunk

S, ha elfogy      a melegünk

Elfogy minden napunk

Nem

szúrunk

Nem

döfünk

Tüske

nélkül

halunk

Őrzöm  emlékedet.

Mint korán kinyilt fehér rózsaszálat,

Úgy ismertem meg az én Madonnámat.

Csillogó zöld szeme, mely elszéditett

Adta nekem a reményt és hitet.

                Első esténkre, ha néha emlékezem,

                Érzem boldog akkor az én szivem,

S e boldogság álomba ragad

Az álom édes, kár hogy megszakad.

Köröttem minden hang zenélt,

És minden minden csak Rólad beszélt.

Szavad kisérte a muzsika szó,

Amely oly édes andalitó.

 

 

 

Amatőrök vagyunk

           - 5. -

 

 

 

         Halkan lépked, mint a kámfor

         Bár azt sem tudom, mi az a kámfor.

         A lényeg a lényeg, nem vagyok egy Toljsztoj,

         Úgyhogy bukkanjon fel Kate Pilloy!

 

 

 

 

 

 

 

-          Így szerintem, sokkal jobban nézel ki! – vihogta Merlin.

Majd a következő pillanatban, egy kisebbfajta vasrácsot varázsolt Tibor köré, amiből még kisegér termetének segítségével sem bírt kiszabadulni.

 

 

KÍGYÓK KEBLÉN DIDEREGNI… 2

 

 

Én őszintén bevallottam, hogy eszperantista levelező társam és a nyelven kívül jelentéktelen dolgok kerültek terítékre. Például az, hogy miért hosszú a gólya lába? A parancsnok furcsállva nézett rám, de belőlem kitört a röhögés, akár a vendéglőben, azért, hogy a béka ne tudja tökön rúgni. Erre ő is elmosolyodott. Amikor aztán említettem,hogy szegény cseh, azt fogadta, hogy ezt a mulatságát böjtben meg kell gyónja az esperesnek, rá kérdezett,hogy ki az?

Józsi tata az ablaknál állt már egy jó ideje, és a függönyön át a puhán aláhulló hópelyheket figyelte. Párja elvesztése óta ez volt az első karácsonya, amelyet magányosan töltött el. Eszébe jutottak a meghitt ünnepek, amelyeket kettesben töltöttek, nyugalomban, békességben és szeretetben. De ma nem akart szomorúságot, hiszen jönnek Somáék, és együtt töltik az ünnepet. Próbálta felvidítani a gondolatait, és az elmúlt napi szerencsétlenkedéseire emlékezett.

    - Nem értem miért aggódsz ennyire érte - Zsolt körbeforgatta szemeit, majd helyet foglalt a kellemes gyertyaláng mellett. - Talán két hete, hogy ismered.
    - Az ilyen nem szorul magyarázatra - felelte a férfi lerázó stílusban. - Egy fiatal lány, ki előtt ott áll az egész élet! Az aggodalmam természetes forrásból fakad.
    - Nagy szavak! - mondta a fiú, de láthatóan elengedte a férfi válaszát a füle mellett. Körültekintett a szobán, mely talán egy nappali lehetett, vagy valami hasonló.

 

Kezdeteim 2.

 

folytatás...

 

Ennek köszönhetően a zárkába elfogadtak és befogadtak. A nyolcvanas évek elején még így működtek a börtönök hosszú évekig. Ez már nem így működik. Régen nem figyeltek oda, hogy valaki össze van verve. Az őrök bevált szövege volt: mi van, fejre hízol? Később a tárgyalásomon két év letöltendő börtönt kaptam. Mikor átszállítottak a tököli börtönbe, enyhébb körülményekre számítottam. Hatvan személyes zárkába raktak be.

Csak ránéztem a képernyőre és tudtam,hogy szereti.Csak írta és én megremegtem,ahogy éreztem az első könnycsepp kibújik a szememből,majd lefolyik csendes magányában az arcomon.
Egy idézet jutott eszembe:Ha valaki kiírja,hogy kapcsolatban,valakinek a szíve mindig megszakad a monitor mögött...és most én voltam az,akinek a szíve darabokra tört.A konyhában ültem,a telefonomat néztem erőteljesen,hátha így hamarabb visszaír.Reménykedtem.Előtte nem mondott konkrét nevet,bennem pedig automatikusan felébredt,hogy talán lehetek  én az a lány,de persze ilyen csak a mesékben van.Hallottam,ahogy a szívem megreccsen és zuhan.Nem éreztem semmit,csak a remegésem csillapíthatatlanságát.A kezem elviselhetetlenül ütötte be a betűket,amik jelezték számára,hogy mellette állok,támogatom.Az ujjaim erőtlenül nyomták le a mosolygós smileyt,eltakarva az igazi érzéseket,melyek bennem tomboltak és egyre inkább rombolták le a hiábavaló elképzeléseket.

 

 

KÍGYÓK KEBLÉN DIDEREGNI…

 

 

Minden országban, minden időkben a területi-adminisztratív felosztás elsősorban a lakosság minél jobb megfigyelését hívatott. Ez különösen érvényesül a szocialista tábor berkeiben. Romániában a háború utáni békebeli felosztás ezerkilencszázötvenben volt. Nem azt verték dobra, hogy szovjet modellre kell átállni és nyalni a Szovjetuniótól, úgy magyarázták, hogy a monarchia a nagybirtokosok elvét vallotta és a területi felosztás is azt hivatott követni.

Menyecsketánc után

 

 

 

   Teréz és Ödön épp elég ideje jártak már jegyben ahhoz, hogy a hagyományoknak megfelelően végre hivatalosan is összekössék életüket.

   Szombat volt és délelőtt tíz óra. Terézt már jó ideje beöltöztették a segítő leányzók menyasszonynak a szülői háznál, és most az ablakból kifelé lesve kuncogtak. A vőfély legalább negyedórája elmondta a kikérőt, a násznagy pedig azóta bombázta őt és a vőlegényt mindenféle idióta találós kérdésekkel.

 

 

 

1962 julius 31 volt és miután vacsoráztunk az őr megfog és bevisz az ő szobájába és azt mondja, hogy nem teljesítettem a programot. Értetlenül álltam és megkérdeztem mit nem teljesítettem? Olvasd el és írd alá. Azt írta, hogy ő azt mondta, hogy kapáljak rendesen és én azt mondtam, hogy nem akarok. Én ezt nem írom alá, mert ez hazugság. Én hazudok? Kérdezte és azonnal bilincset rakott a kezemre, és bedobott a hajó gépházába. Ott voltam három napig kenyeren és vizen.

 Bemutatkozó szöveg

Nem számít ki vagy, amíg nem a múltadat, hanem a jellemedet és a tetteidet nézik, és ezek alapján döntik el mások, számukra ki vagy, mit jelent a léted. Hiába adható oda egy egész szív, mások semmibe vehetik, magát a tulaját is, ezzel rombadöntve, akár egy egész világot. A művész absztrakt (elvont személy), de másokban mindig a jót, a legjobbat keresi, a művészet fakadhat örömből és bánatból egyaránt, kinek mi okoz késztetés, ahhoz, hogy valami maradandót alkosson.

                  Az Óceán Lángja - 6. Epizód



                                         A Szövetséges
                       (Ide illeszd be az Intrózenét, aztán indulhat a party!)


    Három nap. Három kárhozattal, gyásszal és csöndes magánnyal töltött nap. Sárkányfészek a pusztulás szélén állt, akárcsak a vízparton kisarjadt friss hajtás, mely most a kövér, mindent elsöprő dagállyal nézett farkasszemet.

Amatőrök vagyunk

                 - 4. - 

 

 

 

 

 

 

 

A gonosz pincér, Furion halála, egyáltalán nem nyugtatta meg a kis csapatot. Leginkább felnyitotta a szemüket, hogy  bizony vannak, akik keresztezni akarják Tibor célját. Éppen ezért úgy döntöttek, hogy ha ezek után, bármi problémájuk lesz egymással, azt közölni fogják, nem pedig egymás torkának esnek. Ugyanis rájöttek hogy csak is úgy tudják áthidalni ezek után a veszélyt, ha összetartanak.