Amatőr Írók Klubja

Amatőr Írók Klubja hírei

Én...én csak szeretni akartam...

Csak ránéztem a képernyőre és tudtam,hogy szereti.Csak írta és én megremegtem,ahogy éreztem az első könnycsepp kibújik a szememből,majd lefolyik csendes magányában az arcomon.
Egy idézet jutott eszembe:Ha valaki kiírja,hogy kapcsolatban,valakinek a szíve mindig megszakad a monitor mögött...és most én voltam az,akinek a szíve darabokra tört.A konyhában ültem,a telefonomat néztem erőteljesen,hátha így hamarabb visszaír.Reménykedtem.Előtte nem mondott konkrét nevet,bennem pedig automatikusan felébredt,hogy talán lehetek én az a lány,de persze ilyen csak a mesékben van.Hallottam,ahogy a szívem megreccsen és zuhan.Nem éreztem semmit,csak a remegésem csillapíthatatlanságát.A kezem elviselhetetlenül ütötte be a betűket,amik jelezték számára,hogy mellette állok,támogatom.Az ujjaim erőtlenül nyomták le a mosolygós smileyt,eltakarva az igazi érzéseket,melyek bennem tomboltak és egyre inkább rombolták le a hiábavaló elképzeléseket.
Nem a világot akarja megváltani,de bárcsak inkább azt tenné!Önzetlen leszek.Őszintén fogok boldogságot kívánni nekik,s ugyanígy kívántam neki sok szerencsét.Kértem,hogy írja meg mi lesz,pedig nem akartam magam tovább kínozni,de ő számított rám.
A remegés elmúlt,a könnyek kihulltak.A fájdalom kimarta az érzések maradékát,elvitte a fájdalmat is,csak a közömböséget hagyta és a legbelül lévő gyötrödést,amit ha csend van,még mindig hallok.Én...én csak mellette akartam lenni...én csak szeretni akartam...

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Nagy Viktória üzente 12 éve

Tudom ezeket és ezek az írások egy pillanatnyi benyomások,ugyanis képtelen vagyok hosszú ideig szomorkodni.Azt vettem észre,hogy ha kiírom magamból vagy ha kibeszélem,sokkal könnyebb túl lépni a dolgokon.Ezért írom le akkor az érzéseimet.:) Leírom és tovább lépek :))

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Szomorú történet, de még lehet boldog a befejezés, ha te is megtalálod azt, aki mellett a helyed!
Tudom, könnyű mondani, de ha valakit szívből szeretsz és látod, hogy boldog, akkor az valamiféleképp megnyugvás is. Nem te tetted ugyan boldoggá, de boldog. Meg kell találni azt a valakit, aki téged tesz boldoggá és te őt.

Válasz

Krepsz Györgyi üzente 12 éve

Ilyenkor legjobb, ha arra gondolsz, hogy ha ő se gyötrődik temiattad, akkor te miért gyötrődjél őmiatta... És megpróbálsz továbblépni, ahogy ő is tette...
(Én legalább is valami hasonlóval próbálkoztam annak idején, és többé kevésbé be is vált...)

Válasz

Gráma János üzente 12 éve

Ha nem 73 éves lennék, megkérnélek, ne a monitor mögött ülj, hanem gyere hozzám. De a kór már nem engedi. Én verset írok, ha bánatom van. Az megynyugtat. Próbáld meg Te is.

Válasz

Tövisi Eszter üzente 12 éve

"Ha valaki kiírja,hogy kapcsolatban,valakinek a szíve mindig megszakad a monitor mögött" - ez az idézet bizonyára egy XXI. századi, híres bölcstől származik...
Ilyen idézetekkel ne foglalkozz kicsi lány, a világon semmi értelme. A történet szomorú, mint mindig, nehéz az ifjúság, tudom, de a legszebb időszak az életedben, nekem elhiheted, voltam fiatal! :) Ne pazarold az időd olyan dolgok kergetésére, amikről az eszeddel tökéletesen tudod, hogy nem válnak realitássá. Álmodozni szép és jó, és szép az is, ahogy megírod a fájdalmad, de félek, magad generálod ezeket az eseményeket...

Válasz

Kate Pilloy üzente 12 éve

Valóban szomorú történet, de hányszor megtörténik! Jó volna, ha mindenki így gondolkozna, mint te. Szerintem is hagyd a gyötrődést másra, tovább kell lépni, és azzal, hogy sok sikert kívánunk a másiknak, az első lépést meg is tesszük.

Egyébként mindig gondolkozom azon, mikor itt olvasok ilyen írásokat, hogy most ez egy szívből jövő, átélt történet, vagy egyszerűen jól megírt fantáziálás.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Szomorú, ugyanakkor amikor olvasom ezeket a beszámolóidat, mindig meghatódom, mennyi nemes érzelem bújik meg a sorok között. És ez jó. A gyötrődést viszont hagyd meg azoknak, akik megérdemlik. Ez persze csak egy tanács, és tudom: könnyű azt mondani. :)

Válasz

Ócsai Norbert üzente 12 éve

Szomorú történet :(

(A szóközöket viszont hiányoltam, vajon mi lett velülk?)

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben