Elmúlt már tíz óra is, mikor felébredtem. Andris az ágyon ült, mikor kinyitottam a szemem, engem nézett, mosolygott.

– Jó reggelt!

– Jó reggelt! – jó volt a mosolyára, kedves hangjára ébredni.

Együtt reggeliztünk a teraszon, csodaszép idő volt, sütött a nap. Most valahogy betegnek sem éreztem magam, nem fájt semmim, csak egy kicsit álmos voltam még. Csöndben, egymás tekintetében elmerülve ettünk, talán arra vártunk, hogy majd a másik beszélni kezd, de nem volt ezzel semmi baj, sőt, így volt jó.

– Mire gondolsz most? – kérdezte Andris.

– Annyi minden jár a fejemben… legszívesebben elmennék valahová, ahol nincs se boszi, se manó – nevettünk egy jót, majd kis idő múlva Andris ismét komoly arccal nézett, megfogta a kezem.

– Megoldjuk! – mondta határozottan, s ez a kijelentése nagyon megnyugtatott, éreztem, hogy mennyire eltökélt.

Ilyenek voltunk. Ő határozott, céltudatos, én inkább elmenekültem volna a gondok elől, de ha elszántam magam valamire, azt végigvittem.
Beszélgettünk, természetesen Goreon és Theana volt a téma. Ő szívesebben hitt Goreonnak, én még mindig jobban bíztam Theanában. Nem veszekedtünk, sőt, Andris úgy döntött, eljön velem Theanához, hiszen én már mindkét félt láttam, hallottam, ő még csak Goreonnal találkozott, s úgy érezte jónak, ha ad egy esélyt neki is, mondja el ő is, hogyan látja a dolgokat.

Délután indultunk el Theana háza felé, nagyon meglepődött, mikor meglátott minket együtt, úgy tűnt, nagyon zavarban van.

– Gyertek, gyertek csak be! – sürgött-forgott körülöttünk, engem ismét elvarázsolt a háza, a sok látnivaló, a színes képek a falon, az illatok.

A bemutatkozás nem sikerült valami jó, Andris egyből a tárgyra tért.

– Ma hajnalban találkoztunk Goreonnal, így hívják azt a lényt, aki a házunkban él. Azt állítja, hogy te vagy a bajaink okozója.

– Andris! – szóltam rá, kicsit meg is böktem, nem tetszett, hogy így rátámadt Theanára.

– Mi van, ez az igazság, nem?

– Semmi baj, semmi baj. Gondoltam, hogy ezt fogja mondani nektek. Üljetek le! Kértek egy teát? – meg sem várta a válaszunkat, már el is ment teát főzni.

– Tessék, igyátok csak meg! – mondta kedvesen, s én már szürcsöltem is a finom, meleg teát, aminek egyszerűen fenséges íze volt.

Andris nem nyúlt hozzá, meg sem kóstolta.

– Szóval, mi a helyzet Goreonnal? Mi ez az egész? – kérdezte Theanát.

– Goreon egy álnok, aljas kis manó. Rátelepszik az emberekre és megbetegíti őket, tönkre teszi a házukat, egy igazi szörnyeteg. Meg kell szabadulnotok tőle!

– Nahát, valami ilyesmit mondott ő is rólad, sőt, azt hiszem azt is, hogy a szerelmünket akarod ellopni? – Andris nagyon eltökélte, hogy kideríti, mi az igazság.

– Nem kérsz egy kis teát? Úgy látom, nagyon nyugtalan vagy ma, Andris! – Theana nyújtotta is a csészét Andris felé.

– Nem, köszönöm, nem kérek teát – ő elvette és letette az asztalra, maga mellé.

– Szóval? – Andris várt, Theanának nagyon nem tetszett, hogy Andris nem fogadta el a teát.

– Gondolhatod, hogy összehord rólam mindenfélét, csak, hogy a közeletekbe férkőzzön!

– Szóval nem igaz?

– Ugyan már, te elhiszed, hogy képes lennék ilyesmire?

Kínos csönd támadt Theana kérdése után. Csak nézték egymást Andrissal, úgy láttam közbe kell lépnem.

– Nem kóstolod meg Theana teáját? Igazán nagyon finom!

– Hagyjatok már a teával, nem kérek!

– Mondd csak, Andris, mióta vagy te ilyen nyugtalan? – kérdezte Andrist Theana.

– Igazából azóta, hogy ide beléptem, nagyon nem tetszik ez az egész.

– Andris!

– Nézd, Mia, nem tudom, mi folyik itt, de kiderítem! Esküszöm! – Andris felállt, és kiment a ház elé.

– Ne haragudj, Theana! – bocsánatot kértem tőle, majd Andris után mentem én is.

– Semmi baj! – szólt utánam.

Odakint a ház előtt, karba tett kézzel állt Andris, háttal nekem. Mellé léptem, nem bírtam ki szó nélkül.

– Miért csinálod ezt, olyan kedves!

– Nem is tudom, nem bízom benne.

– Inkább annak a szörnynek hiszel?

Nem válaszolt, csípőre tette a kezét, majd rám nézett, s egy idő után átölelt.
Theana kijött hozzánk, kedvesen, mosolyogva.

– Ne haragudjatok, tudom, hogy milyen nehéz nektek most, azt is, hogy össze vagytok zavarodva, de higgyétek el, én a legjobbat akarom nektek!

– Köszönjük, Theana! – mondtam neki.

– Nem akartok visszajönni? Beszélgethetnénk még egy kicsit.

– Jól van – Andris bólintott, s kézen fogva mentünk vissza a házba.

Innentől kezdve csak én beszélgettem Theanával, Andris egy szót sem szólt, maga elé meredve bámulta az asztalt. Theana szerint Goreon gonosz, és már azt is kitalálta, hogyan semmisíthetjük meg őt. Teljesen megbíztam benne, elhittem minden egyes szavát.
Szerinte Andrisnak el kellene költöznie egy időre, nekem pedig visszafoglalnom a házat Goreontól, legyengíteni azokkal a főzetekkel, illatokkal, amit Theana ad, majd el kell pusztítani egy olyan késsel, amire mindkettőnk véréből csöppentettünk. Borzasztó volt, hogy csak így vethetünk véget ennek az egésznek, de annyira túl akartam már lenni ezen, hogy nem bántam még azt se, hogy meg kell vágnom magam, egy csepp vér még nem a világ.
Eltettem mindent, amit Theana összekészített, s elindultunk haza, egy szót sem szóltunk egymáshoz Andrissal egész úton. Otthon azért ő is elmondta a véleményét.

– Nem bízom benne Mia, ez az egész nagyon rosszul hangzik. Nem foglak itt hagyni ezzel a manóval, az pedig, hogy összevérezzünk egy kést, hát, nem tudom, mi baja ennek a nőnek, de szerintem egyáltalán nem ez a megoldás.

– Akkor, mit csináljunk? Szerintem igaza van, minél előbb el kell tüntetni ezt a lényt innen!

– Szerinted nem hallja, amit most beszélünk? Ki tudja, hogy hol van éppen, lehet, hogy figyel minket! Nem lesz gyanús neki, mikor ilyen meg olyan rituálékat végzünk? Egyébként sem akarok elmenni, és kész.

– Jól van, akkor mondd meg, mit tegyünk! Van jobb ötleted?

– Ami azt illeti, van. Várunk, majd azt mondjuk Theanának, hogy megöltünk, megköszönünk mindent, és várjuk a reakcióját.

– Ez egy nagyon jó ötlet! – szólalt meg Goreon, s láthatóvá is vált, éppen a kedvenc komódomon ücsörgött.

– Theana becsapott titeket! De majd kimutatja a foga fehérjét, ha azt mondjátok neki, hogy elpusztítottatok! Neki a szerelmetek kell, szét akar választani titeket! Majd meglátjátok, mire képes!

– Na tessék! Szerinte is jó ötlet! – Andris szélesen vigyorgott, nekem pedig nagyon nem tetszett ez az egész.

Bíztam Theanában, nem akartam őt hátba támadni, de ha már így esett, a legjobb mégis csak ez lesz, hiszen így aztán tényleg kiderül minden.

– Mia! Ha odamegyünk, ne idd meg a teát, amit adni akar neked! – mondta Goreon.

– Miért?

– Ugye te nem ittál belőle Andris?

– Nem, nem ittam, de miért? Miának lesz valami baja tőle?

– Azt majd meglátjuk… – mondta Goreon, majd eltűnt.

Nagyon megijedtem, én már kétszer is ittam abból a teából, Goreon pedig nem mondott róla igazából semmit, mi a baj vele. Andris nyugtatgatott, hogy minden rendben lesz, hogy hamarosan úgyis a végére járunk ennek az egésznek.
Két hét is eltelt, mire rászántuk magunkat, hogy elmegyünk Theanához azzal, hogy sikerült elpusztítanunk Goreont. Theana boldog mosollyal az arcán fogadott minket.

– Theana! Sikerült! – lelkendeztem.

– Igazán? Gyertek csak, gyertek, meséljetek el mindent, hogy ment?

Bekísért minket, leültünk a nagy, kerek asztalkához.

– Hozhatok egy teát? – Theana szinte elbűvölt engem, nem tudtam nemet mondani.

– Igen!

– De Mia! – Andris féltő tekintete sem tántorított el, akartam azt a teát, mindenáron.

– Azonnal hozom!

Theana el is ment elkészíteni, Andris mérgesen nézett rám. Hiába mondta Goreon, hogy ne igyak többet, egyszerűen nem tudtam ellenállni, sőt, lassan azt se tudtam, hogy hol vagyok.
Theana visszaért, s elém rakta a teát, amit én már emeltem volna a számhoz, de Andris kikapta a kezemből, és a falhoz csapta a csészét.

– Elég legyen!

Theana mérgesen nézett Andrisra, szemei szikrát szórtak, de egy pillanat alatt le is higgadt.

– Mi a baj, Andris? – kérdezte szelíd hangon

– Tudom, hogy ártani akarsz!

– Ártani? Mért akarnék én nektek ártani?

– Jól van, csak azért jöttünk, hogy… elmeséljük, hogy Goreont elpusztítottuk úgy, ahogyan mondtad. Szeretnénk megköszönni az izé, segítségedet. Igen, ennyit szerettünk volna.

Theanán látszott, hogy nem hisz Andrisnak. Felém fordult, s mosollyal az arcán a következőket mondta:
– Örülök, hogy sikerült legyőznötök őt. Ha esetleg mégis szükségetek lenne rám, én itt leszek! Segítek nektek bármiben, amit szeretnétek.

– Ó, nem kell, innentől boldogulunk! – mondta Andris, szóhoz sem jutottam.
Csak megfogta a karomat és vitt magával, ki a házból. Theana is jött utánunk.

– Minden jót! – köszönt Theana.
Visszanéztem rá, de Andris szorosan fogott, és egy szó sem jött ki a számon.

Persze mikor hazaértünk megbeszéltük mi történt. Andris szerint Theana teljesen elbűvöl engem a teájával, szerinte azt sem tudtam, hol vagyok, mikor nála jártunk. Rosszul esett, hogy ezt mondta, én még mindig bíztam Theanában és attól féltem, hogy rájön a hazugságunkra és többé nem segít majd nekünk. Andris viszont bízott Goreonban. Hangosan beszélgettünk, biztosak voltunk abban, hogy Goreon mindent hall. Vártuk, hogy megjelenjen és adjon valamilyen tanácsot nekünk, hogy végre segítsen. Semmi sem történt. Mondtam Andrisnak, hogy szerintem Goreon csak egy gonosz kis manó és nem kellene annyira bíznia benne. Viszont, ezek után nem maradt más választásunk, ki kellett várnunk, hogy megjelenjen.