Kertben viháncoltunk,- az öreg, magról kelt sárgabarackfa  alatt,  aminek széles törzsén fürge hangyaraj járt  fel s alá fáradhatatlanul. Mézgásodott már az öreg fa,-talán az csalhatta oda a hangyákat, de bennünket nem zavartak a játékban. Régen voltak már az öreg fa ágai megigazítva, sok befelé nőtt, és jó pár már keresztbe is, de hozta a termést rendületlenül minden évben . Nem voltak nagy barackok rajta csak apró de magbaválók és halvány sárgák halványabbak mint a szomszédék fáján.  Mama befőzte  lekvárnak, kicsit több cukor kellett  volna hozzá , ami nagy kincs volt akkoriban. Így aztán a mi lekvárunk mindig savanyúbb volt egy kicsivel mint a Kulcsár nénié a szomszédban.

Másztunk és hintáztunk a vastagabb ágakon , szinte fél napot el tudtunk tölteni a fán való játékkal. És az öreg fa békésen tűrte ezeket a kínzásokat, mint valami öreg házőrző kutya amelyik tudja, hogy előbb utóbb megkomolyodnak  a kölykök, és nem ugrálnak  többé rajta.

-Hát ti meg mit csináltok?

Ott állt a farszomszéd a drótkerítés mellett , az öreg fától két három méterre. Egyik kezével a rozsdásodó acél oszlopot markolta másik kezét a dróthálón pihentette, ami keze súlyától kicsit lejjebb hajlott és ettől úgy nézett ki mintha hullámzó víz lenne.  Hangja érces és mély volt. Mintha még mindig az idegenlégióban  osztogatná a parancsokat  Kiss bácsi, aki egyáltalán nem volt kicsi, száznyolcvan centi magas lehetett és a bozontos   szemöldöke az  orrnyergénél összeért ,- a nagy kerek fej, amin már  csak két oldalt, és hátul volt haj,- úgy nézett ki mint a karjára tetovált oroszlán . Ami nem olyan szép oroszlán volt, mint amiket manapság tetoválnak szalonokban ,hanem olyan,- mint amit a légiós katonák tetováltak egymásnak  a sivatagban. Bár minekünk az hogy sivatag, az nem mondott semmit,- mi olyant soha sem láttunk, -így az számunkra nem is létezett.  Na meg a Búrtelepen mihez kezdtünk volna egy sivataggal. Ahol nincsen fa,- csak homok , és télen sem lehet hóembert építeni.

Megriadtunk a hangtól, mert az önfeledt gyermeki nevetgélést valahogy ketté vágta a mély férfi hang.

-Várasat játszunk , megvédjük az ellenségtől a várunkat !

-Na gyertek csak le !- enfants soldats . Ezt ugyan nem értettük, de az elejét azt igen, és a hang,- az volt annyira parancsoló, hogy nem mertünk ellenkezni.  Sorba álltunk a kerítés innenső oldalán , -de azért biztonságos távolságra az öregtől , ha valahogy átjönne,  azért legyen előnyünk, ha futni kell. De nem akart átjönni, -és csak most láttuk, hogy egy bádog vödör van a lába mellet,- és azt a cipője hegyével rugdosta, -nem nagyon csak éppen annyira, hogy hangot adjon. -Bang ,bang, bang. Kiss bácsi amúgy, meg mindig is azon az elven volt , hogy a munka az élteti az embert, de a pihenés sem ölt még meg senkit !

-Látom van sok  a csigátok szedjétek már össze ,ugyis csak a növényeket eszik.  Nekünk a Mama soha nem mondta, hogy haragszik az éti csigára,- mindig csak a meztelen csigát meg azokat a kicsi fehér színű házas csigákat szedette velünk ,-aztán a  kacsák meg kétpofára ették  őket. 

-A Mamának tetszett szólni, hogy kellenek a csigák?

mert ugye,- azért ezek mégiscsak a Mama csigái , és ha keresné őket, akkor mi kerülnénk bajba .

-Na ,- akkor szóljatok Öreganyátoknak!

-Mamaaa ! Mamaa! Kiss bácsinak kellenek a csigák oda adhatjuk neki?

-Minek az neki?

-Azt mondta, hogy megeszi őket!

-Bolond az, az ember ? Csigát enni,- ki hallott még ilyent ?

Itt a vödör azt mondta, hogy szedjük össze ,- főz belőle pörköltet,- és majd mi is kapunk ebédre.!

-Én nem bánom,- szedjétek, de aztán kezet mosni , nem itt összefogdosni mindent csigás kézzel. Ebéd meg már készül, és nekem ne csigázzatok itt össze mindent .

Mama még egy darabig dohogott magában  -Bolond ez az ember …Bár hallottam már, hogy a Franciák megesznek mindenféle ilyen csúszómászót, fene a gusztusukat . De lehet, hogy az öreg fejét nagyon megsütötte a nap, mikor a sivatagban harcoltak -valami arabokkal, vagy másokkal?  a fene se jegyzi meg …

A kert végében nem volt vetemény , csak fű, de nem olyan fű amit úgy vetettek, hanem ami csak úgy a maga bolondjában nőtt, meg kákics,  ami szintén csak úgy nőtt , -biztosan a kacsák miatt. És a sok éti csiga akiket mi amúgy sosem bántottunk , meg útban sem voltak senkinek .

Néha kézbe vettünk egyet ,egyet  és énekelgettük neki, a kis gyerek dalt

-Csigabiga gyere ki ,ég a házad ideki, kapsz tejet vajat, holnapra is marad.

Addig kellett énekelni, amíg a kis szarvacskáit ki nem nyújtotta , aztán mehetett tovább.

De , hogy megenni ?,- az eszünkbe sem jutott,  nyálas volt,- és a kezünkre rátapadt a nyál ami ha megszáradt lemosni is elég volt. Azt is csak az utcai nyomós kútnál lehetett , ami hol kékre

hol pirosra volt festve , attól függ, hogy a tűzoltók, vagy a vízművesek értek előbb.  Mert olyan akkor még nem volt, hogy tűzcsap meg vízcsap. Egyben volt minden . Ezen a csapon is osztoznunk kellett, a szomjas darazsakkal akik, mindig ott ólálkodtak a csap környékén és a kannából kifröccsenő vízen oltották szomjukat, ami kicsi patakban a köves úttest felé folyt  aztán a kavics és a nyári meleg pillanatok alatt felszárította.

Az öreg még mindig a kerítésen támaszkodott mikor visszaértünk hozzá az engedéllyel.

-Csak a nagyokat szedjétek ,-ami legalább három centiméter a kicsi az nem jó,- azok még hadd nőjenek.! A bádog vödör jó félig lett csigával, -egymás hegyén- hátán másztak és igyekeztek volna  kifelé a vödörből . Ekkora sokaságban a szaguk sem volt jó, és a sok nyálka miatt sem volt valami gusztusos . Sajnáltuk őket, de a kíváncsiság nagyobb volt bennünk mint a sajnálat. Hogyan fogja ezeket megenni a Kiss bácsi ? Jól hangzott , hogy pörköltet csinál belőlük ,- mert nekünk olyan, nagyon ritkán jutott , és ha jutott ,-akkor is kevésnek bizonyult  bármennyit főzött is a Mama.

Morfondíroztunk rajta , - amikor felemeled a csigát rögtön visszabújik a házába. Mindegyiknek énekelni fog, hogy Csigabiga gyere ki? De hát, ha hozzáérsz a szarvához ,akkor is vissza húzódik a házába.

-Lehet, hogy kalapáccsal összetöri a házukat,- mint a diót szokták és akkor nem tudnak  elbújni.?

-Kiss bácsiiii ! Kiss bácsiii ! Itt vannak a csigááák, !

-Neee ordibáljatok már ,-az egész utca hallja.  Jövök már . Jövök már  Az ajtó előtti egy négyzetméteres betonpihenőn ami oxidfestékkel pirosra volt színezve ,-mert csempére akkoriban kinek tellett ?- kint volt a barna félcipő befűzve megkötve ,-úgy ahogy kiléptek belőle . Belelépett az öreg csak úgy, -de a lába nem ment a helyére,- így a cipő kérgét letaposva mintha  egy papucsba lépett volna,-  próbált a pár lépcsőn gyorsan lebotorkálni, és

persze csitítani bennünket, hogy hagyjuk abba  a kiabálást. Ettől a kapkodástól az egész mozgása olyan furcsának tűnt,- minta be lett volna rúgva , -persze az is lehet, hogy már ivott az öreg.

Mert józanul, -normális ember nem akarhat csigát enni !

-Mikor lesz belőle pörkölt, mert a Mama nálunk már főzi az ebédet !

-Majd lesz , majd lesz ..- csak türelem, nem megy az olyan gyorsan .

-Csak aztán tessék vigyázni a csigákra , mert ki akarnak jönni a vödörből !

-Gyerekek ebééééd , gyerünk kezet mosni .! Hallatszott a Mama hangja a ház felől.

Csókolom Kiss bácsi,- mi megyünk, mert a Mama kiabál, -aztán mérges lesz, ha  eljátsszuk az időt , amikor az étel az asztalon van.

-Darazsaaak , már megint itt vannak,- hessegette Zsuzsa húgom a nyomós kútnál , ahová kezet mosni indultunk. - de csak bajt csinált vele , -minél jobban hessegette őket,- annál többen lettek. Keringőztek bolondul körülötte.

-Ne kergesd őket gyere onnan  a víztől . Halloood !  De nem hallotta, csak ijedtében egyre jobban és jobban hadonászott kicsi kezeivel, addig amíg meg nem csípte egy a kezén egy az arcán . Aztán valami furcsa dolog történt ,-nem hadonászott, csak nyitva maradt a szája,- és a levegő mintha csak befelé ment volna , de kifelé egy hang sem.  Egyre sápadtabb lett  és csak állt ott, az éppen  kék színű nyomós kútnál, kezei az égnek emelve , szája nyitva és csend és csend és csend.

-Mamaaa! Mamaaaa! Mamaaa!  Megcsípte a darázs a Zsuzsííít !

És a Mama futva jött az utcára, egyik kezében konyharuha és derekán a mintás kötény lobogott, -bütykös lábán a papucs a bütyök helyén kivágva , mert olyan papucs nem volt, ami bütykös lábra való lenne , így aztán a Mama már új korában kivágta a papucs oldalát. Derékon kapta a kicsi lányt,- akinek abban a pillanatban megjött a hangja és olyan visításba kezdett , hogy olyant még a Toldi Miklós utca nem hallott.

-Ne ordíts már hallod , hadd nézzem, hogy benne van e a fullánkja , -maradj már nyugton , az anyád jó istenit, össze rugdalod a hasam .

-Ti meg hozzatok gyorsan petrezselymet a kertből, ne álljatok itt mint a Bálám szamara. Szaladtunk a kertbe,-  de minek a petrezselyem , mikor készen van már az ebéd? Mindegy ha a mama azt mondja, hogy petrezselyem kell,  akkor petrezselyem kell..

-Na jól van nincsen benne fullánk,-  gyorsan összegyűrte a  frissen tépett petrezselyem zöldjét és jól bedörzsölte vele a csípés helyét . –

-Na most már asztalhoz, mert kihűl az ebéd , és nem melegítem újra!

Nálunk nem volt sok fogásos ebéd , de mindig ügyeskedett a Mama valamit abból, ami éppen volt otthon , így aztán gyorsan meg lehetett ebédelni , na meg estig elég is volt.

Leány bent marad segít nekem a konyhán , ti meg mehettek .

- Kacsáknak szedjetek a kertben zöldet , meg cseréljetek vizet nekik,  -Van darált kukorica a kamrában , abban a kis fehér zsákban . Szecskázzatok nekik egy kis zöldet és keverjétek hozzá a kukoricadarát. Adta ki a parancsot.

Nagy deszkán,- a bajonettel , aminek még a vércsatornája is megvolt, és működött a nyelén a puskacsőre való zár. És  a pengéje, -amit talán a Papa élezett meg utoljára. Veszélyes szerszám volt. A húsz  centis acél penge, ami nem rozsdásodott ,- csak fakó színe lett, ha kint maradt véletlenül az esőn . Össze  vágtuk  vele a szecskát a kacsáknak, -és kaptak hozzá marék darát ,és víz is lett cserélve a Páncélsisakban.  Miközben megkergettük a kismacskákat az udvaron. Amit Cilus rossz néven vett ,- de nem szólt ,- hiszen csak macska volt.

Folytattuk volna a játékot az öreg barackfán amikor a Hunyadi utca felől, valami olyan szagok terjengtek, mint amikor a mamával szappant főztünk kint az udvaron,-  az üstben . Szóval amiben  volt minden, csont, faggyú ,disznóbőr darabok ,avas szalonna a szomszédoktól , minden,- ami zsiradékot tartalmazott .

Olyankor a szomszédok az ablakokat, ajtót becsukták  és még a redőnyöket is leeresztették az ablakokon, -már akinek volt redőnye. Ne szépítsük a dolgot. Enyhén szólva is dögszag volt !

A zsírt  a húst  és a csontokat előbb vízbe raktuk majd  alaposan megfőztük  az üstben, - ez három négy órát vett igénybe, Amikor már elég sűrű volt az anyag akkor a Mama leszűrte az egészet,-majd hozzá adagolta a  szódát.  Ami úgy nézett ki mint a VIM -amit súrolásra használtunk , -de nem az volt.  A mi feladatunk az volt, hogy kevergessük egy nagy fakanállal , hogy le ne égjen,- vagy ki ne fusson. Aztán a szódával még egy órát kellett főzni , hogy elkészüljön a szappan . Utána kis fém formákba öntöttük és már csak meg kellett várni, hogy megkössön. Na ennek  a szappannak sem rózsa, sem pedig egyéb illata nem volt , ha csak a szódát illatnak nem nevezzük.. Ezt csak azért írtam le , hátha valaki kedvet kap a szappan főzéshez és , hogy el ne rontson valamit. -Ha nincsen  pénz szódára, akkor helyette, fa hamu lúgja is megfelel , de ez egy másik történet.

Az orrfacsaró  bűzt  egyre beljebb hozta a szél a mi udvarunkba is . Szaladtunk is előre. Mama csukd be az ajtót ablakot .Kiss bácsi szappant főz ,-de akkor miért kiabál a felesége a Margit néni ?„Vous êtes fou qui cuit dans ces maudits escargots’ ?

Megőrült maga ,- hogy itt főzi ezeket a rohadt csigákat? 

Kiss bácsi hangját nem hallottuk, -de azt a szagokból  már éreztük, hogy a csiga pörköltből nagy valószínűséggel nem fogunk enni . Hátra szaladtunk a kerítéshez , és a dróthálóba markolva néztük, hogy a Kiss bácsiék konyha ablakán dől kifele a gőz, vagy füst , vagy mindkettő. És Margit néni csak mondta ,csak mondta , hol franciául hol magyarul….

Mert a legnehezebb dolog a világon,- tudni, hogyan kell valamit jól csinálni, -és szó nélkül végignézni, ahogy valaki rosszul csinálja...Na Margit néni nem is fogta vissza magát ebben a dologban.
Kiss bácsi nem szólt, -csak a letaposott kérgű cipőjében botladozva, vödörrel a kezében ki be szaladgált mint akit kergetnek. Hordta a vizet az utcai nyomós kútról Aztán megjelent egy ásóval a kertben és elkezdett gödröt ásni, majd a barna cipőben csoszogva kihozott egy hatalmas bádog fazekat, és a rettenetes szagú valamit beleöntötte a gödörbe . Közben  még morgott az orra alatt,- de azt nem értettük, hogy mit. Kérdezni meg nem igen mertünk volna tőle,- csak sejtettük, hogy nem a csigapörkölt receptjét ismételgeti.

Azt , hogy a Kiss bácsi életében készített e egyáltalán csigapörköltet,- azt soha sem tudtuk meg. De nagy valószínűséggel nem. Talán elméletben tudta, hogyan készül, -és csak gondolhatta, hogy az elmélet és a gyakorlat között,- elméletileg nincs különbség, -de gyakorlatilag van !

A történet folytatódik!

Eltelt  harminc év! A belvárosban dolgoztam a Petőfi út sarkán, ahonnan nem volt messze a Kiskulacs étterem, ami akkor még a Várkörúton volt,- egy földszintes hosszú épületben. Azóta átépítették és más üzletek vannak a helyén.

Szabadság miatt nem fizettem be a heti menzámat  az étterembe , így amikor visszajöttem dolgozni, és ebédelni mentünk, a kollégák a menüért álltak a sorban, én meg foglaltam gyorsan egy  négyszemélyes asztalt. Elkezdtem lapozgatni az étlapot.  A második oldalon….

-Csigapörkölt galuskával

-Csiga Párizsiasan rizzsel , és savanyúval .Nem hittem a szememnek , és még egyszer  végig olvastam.

Intettem a pincérnek.!

-Ez  éti csigából van ,- vagy csak valami fantázia név?

-Ez nem fantázia név, -ez valóban csigából van .

Gondolkodtam kicsit, -aztán közben a szemem gyorsan végig futott az árakon és láttam, hogy ez még olcsóbb is mint egy sima sertéspörkölt. De rögtön megfordult a fejemben.- Ha ennek olyan szaga lesz mint a Kiss bácsi csigájának? ..-Akkor  itt ma senki nem fog ebédelni. Sőt kihívják a KÖJÁLT ellenőrzésre .

-Na legyen !

-Mi legyen ? kérdezett vissza a pincér

-Hááát a csiga .

-De melyik csiga ? a pörkölt vagy a párizsias ?

-Hááát a pörkölt galuskával.

Fhuuu fujtam egy nagyot,- na a rendelésen túl vagyunk ,- lesz, ami lesz.

Közben a kollégák is  megkapták az ebédet, én integettem nekik, hogy foglaltam asztalt jöjjenek  nyugodtan .

Leültek elhelyezték a sárga műanyag tálcákat,- amin ott volt a két tányér a menüvel , tálcán az egyen kés, villa, kanál ,a legolcsóbb kivitelben.

-Te mit eszel,- jött a kérdés ?

Hááát ,- és próbáltam elodázni a választ , de a kérdés annyira konkrét volt, hogy ez elől nehéz kitérni, -összeszedtem a bátorságomat és kivágtam.

-Csigapörkölt galuskával!

Megállt a kanál a kezükben , és kikerekedett szemekkel néztek rám.

Miiit? –Csigapörkölt galuskával? –Normális vagy te? Na neeeee!

-De!

Mintha vezényszó lett volna ez a – De

Kanál le ,és ott  álltak az asztal mellett tálcával a kezükben, láttam a szemükön, hogy keresik , hol van szabad asztal az étteremben .De nem volt , -mert dél időben hol van szabad asztal egy étteremben?  Elbizonytalanodtak –Ez most komoly ? –Igen  válaszoltam , közben ismét eszembe jutott a  Kiss bácsi féle csiga szaga , -és akkor kezdtem megértőbb lenni, Hátha ők már láttak valódi csigapörköltet , csak én vagyok ennyire tudatlan , -és ők biztosan tudják, hogy az milyen, azért álltak fel ilyen hirtelen. Tényleg,- normális vagyok én???   

Aztán néhány pillanat múlva a kérdés megoldódott ,  mert megjelent a pincér a rendelésemmel,- és nem kellett tovább feszengenem , hogy mi lesz most , -majd reklamáljanak a kollégák, ha nekik nem tetszik, vagy büdös.

De nem volt az !  Ha valakit érdekel,- akkor az íze , mint a csirkepörkölt , csak apróbbak a húsok, és sötétebb színű, -szóval finom volt. Egész héten csigát ettem mindenféle variációban

És a kollégák sem álltak fel mellőlem , bár láttam, hogy fél szemmel mindig a tányéromat lesik.

Amióta lebontották az épületet és a Kiskulacs is csak a nevében Kiskulacs. Akik ismerték a régit,- tudják miről beszélek. -Na azóta nem ettem  csigát.