Nem elég ütős 1. rész

Talán  tudnék írni fantázia szülte dolgokat is. Csak egy kis tudatmódosító kellene hozzá, hogy elég vad ötleteim legyenek. Nem sokszor,- de előfordult. Na,- nem kell félreérteni! Nem bogyóktól és amfetaminoktól. Hanem folyékony nedűktől. Amikor csordultig voltam szeretettel . Amikor szegény Toby kutyám nem értette, hogy miért mentem le hozzá kutyába.

És miért  csókoltam  meg a hideg orrát .

Menekülőre fogta,- amíg nagyobb baj nem történik. A házából  gyanús pillantásokat vetett rám .

-Csak tudnám , hogy ennek meg mi baja van?

 Hatalmas fejét két lábára téve leste minden mozdulatomat.

-Ha  bejössz utánam bizony isten megharaplak .

 Pedig négykézláb egyforma magasak lehettünk, -és állapotomat tekintve nem lettem volna számára ellenfél.

Szóval ha legközelebb valami hasonló állapotban leszek, talán sikerül összehoznom egy

húsz harminc hullából álló,- ütős pszicho trailert .Na ,-térjünk vissza a komoly dolgokra.

Nem elég ütős 2.rész

Rendezgettem  a fiókban lévő irataimat. Egy vastag  fehér boríték akadt a kezembe. Az  egész egy nylon zacskóban . Már el is felejtettem, hogy mi is van benne.

-Na nézzük!

-Hehe. -Katona Igazolvány. A képen  fiatalember, sovány arccal., aki ha szembe jönne velem nem ismerném meg. Végzések, határozatok , munkaszerződések.

A munkakönyvem a  régi magyar címerrel .Már úgy a régi, hogy a búzakalász a vörös csillaggal. Aztán egy több oldalas határozat. Amit kíváncsiságból elkezdtem lapozgatni. Szolgálati idő adatlap,  egy felsorolással. Ami úgy kezdődik, 1964.06.15 - 1964.07.16  Gyorsan számolok,- még csak  tizenegy éves múltam.

Mi is volt ez? mi is volt ez ? Meg van ! Tüzép csúszda Mártírok út . Ilyenkor törnek a felszínre az emlékeim. A lapra nézek…. Aztán folytatódik a sor, hatvanöt , hatvanhat , aztán hatvanhét ,-és hatvannyolc kétszer is. Itt szinte egész nyáron dolgoztam az iskola szünetben. Középiskolai  kötelező gyakorlatok.

Aztán hetvenegytől a többi év. Mind tele, a nyugdíjig, megszakítás nélkül.  Aztán leültem ide és elkezdtem írni. Nem kell rajta tovább gondolkodnom ,- hisz fejben már megírtam százszor is .Ott van valahol, az  agynak nevezett tekervényes valamiben.

Kövér, kopasz  ember ült a kis ablak mögött , homlokán izzadságcseppek .Előtte csomagolópapíron kenyér, és valami húsféle, és egy zöldpaprika . Megálltam az ablak előtt. Kezemet  a  kis polcra támasztva ,vártam, hogy elhúzza az ablakot. Kopogni nem mertem , mert éppen evett .Anyám azt mondta ilyenkor nem illik zavarni senkit. Vártam! Aztán két nyelés között elhúzta a kis üveg ablakot és kiszólt.

-Mit akarsz , gyerek?

A fokhagymás  sült hús illata megcsapta az orromat. Még nem ebédeltem , és a gyomron nagyot kordúlt.

-Csókolom . Nyári szünetben szeretnénk dolgozni, a testvéremmel és két barátunkkal.

-Hány évesek vagytok?

-Én… ? Tizenkettő, - füllentettem. Mert már  tizenegy elmúltam. És ez nem tűnt akkora hazugságnak.

-A testvérem meg a barátaim , már tizenhárom évesek. Csak egy év volt köztünk .

-De legyünk következetesek, ha már így alakult.

-Itt csak vagont lehet rakni! Ha jó, akkor jöhettek! Vágta  oda a kövér ember.

Vasúti tehervagont láttam már. Nem tűnt olyan nagynak ,a Széchenyi úti hídnál szoktuk számolgatni, hogy hány vagont húz egy mozdony.

-Jó ! Nem baj. –Megcsináljuk, ami van . Kellene egy valódi focilabda bőrből. Olyan fűzős amivel a nagyok fociznak.

Csak mosolygott a zsíros szájával a kövér ember,- és vágott egy szelet paprikát a falathoz amit éppen majszolt. Sötétkék köpenyének ujjával végigtörölte a száját, majd egy darab papírt vett elő.

-Na mondjad a neveket,- aztán hétfőtől jöhettek !

-Soroltam !  P …Tamás , Sz…. Miklós, N…. Péter, és én .

-Hétfőn reggel  hét órára itt legyetek, aztán majd meglátjuk , hogy mit kell csinálni.

-Iskolalátogatási igazolást hozzátok. 

-Húúú , mi lesz most? Lebukok  az éveket illetően.!

Hazafelé útba esett az iskola, -gyorsan felszaladtam az emeletre. Igazgatói Iroda Kopogtam.

-Tessék .

-Csókolom, iskolalátogatási igazolás kellene négy darab.

-Mi az, hogy  négy darab ? Kérdezett vissza a titkárnő.

-Mert négyen szeretnénk menni dolgozni hétfőtől. Ide járunk mind a négyen az iskolába

Mondtam a neveket , a titkárnő meg mosolyogva irogatta a kis papírokra.

-Hová mentek dolgozni ?

-Ide a Vasúti Tüzépre .

-Mit fogtok csinálni?

-Azt még nem tudjuk ,- majd hétfőn megmondják

-Na a neveket felírtam , meg van rajta pecsét , a többit ki tudjátok tölteni.

-Boldog voltam !

Szaladtam a négy kis cetlivel hazafelé,- amiket még a szülőkkel alá kellett íratni. Ezzel nem volt gond, ha a gyerekek dolgozni akarnak ,-Menjenek.

A hét hátralévő része és a hétvége gyorsan eltelt. Készültünk nagyon a munkára. Mondhatnám úgy is, hogy rápihentünk.

Hétfő reggel már fél hétkor , ott álltunk a kapuban , a  kocsisokkal együtt. Mert akkoriban lovas kocsival fuvaroztak . Kocsik oldalán nagy betűkkel , BERSPED árú szállítás.

-Lovak nagyokat horkantva , a kocsikat meg-megrántva , türelmetlenkedtek. Patájukkal dobbantottak  a kövön, mintha már menni akarnának. Pedig csak a gyomrukban dolgozott a reggeli abrak, meg a víz.

Kikívánkozott belőlük, - aminek ki kell jönni a farok alól. És jött is mindegyikből gőzölögve a reggeli hűvösben . Átható ammónia illat terjengett a levegőben , de nem kellemetlen . Az ember orrát amúgy meg tisztítja . Dolgunk nem lévén a lovakat paskoltuk , meg a kocsisokkal beszélgettünk. Aztán jöttek  nagydarab szívlapátos emberek . Régen mosott atléta  trikóban , szürke és  fekete színű nadrágban.

Akik gyanakodva méregettek bennünket . Mit keres itt ez a négy nyápic kölyök.?

Az egyik,- egy húsz-huszonöt éves forma , szóba állt velünk.

-Hát ti ?

-Jöttünk dolgozni !

-Nem szólt semmit, csak –Ühüm, -de a szeme mosolygott. Aztán a vállán lévő hatalmas lapátot leengedve, a lába elé köpött . Zsebébe nyúlt, elő vett egy kis fém  dobozt . Majd  komótosan sodort egy cigarettát.

Még egyet  köpött de ezt már horkantva ,olyan hangot adva mint a lovak. Gyorsan félre léptünk ne, hogy mi is kapjunk belőle. Másik zsebében turkálva a  gyufát kereste, közben a szabad kezével a cigaretta papírt  a félig kinyújtott nyelvén végig húzva összeragasztotta .A gyufa szálat  nem maga felé húzta ,ahogy mi szoktuk. Hanem a hüvelyk és mutatóujja közé fogva  előre lökte, -szinte csak koppant a dobozon és már égett is. Kézfejébe és a körmébe már beívódott a szénpor , amit talán soha nem tud lesikálni. Közben a lapát  amit eddig a testének támasztott  eldőlt nagyot koppanva a kövön a hatalmas fém pedig mint a cintányér ide oda ütődve  a kövön  Bing- bang –bing- bang amíg meg nem állt. Gyorsan lehajoltam , hogy  felemeljem.

-Hagyjad békén , -hozzá ne merj nyúlni.! -Ezzel keresem a kenyerem.

-Ez nekem olyan mint cigánynak a hegedű ! Nem piszkálhatja más .

Szeméből eltűnt a mosoly , és láttam, hogy komolyan gondolja .

-Rendben, csak segíteni akartam, és közben arrébb léptem két-három métert, miközben a többi munkás valami helyeslő félét mormogott.

A barátságnak akkor ezennel vége,- de  amúgy is nyikorogva nyílott a kétszárnyas kapu.

A munkások,- mintha csak ellopnák előlük a munkát, úgy igyekeztek befelé az irodára.

A kövér kopasz ember ott várta őket az iroda előterében, amiben  négy darab régi, sötétbarnára pácolt  karfás szék, és egy zöldre festett négyzet alakú  deszka asztal volt.

Karosszékben Sanyi bácsi ült . (ő a kövér kopasz) Előtte kockás szamárfüles irka  amiben nevek az egyik oldalon , a másik oldalon vonalak és számok. Ezen szerintem csak ő igazodott el .

-Zoli, Feri ,János , István  A tataihoz,-  a  harmadik  vagon a telep végén.

Aztán jöttek sorba , hogy melyik brigád hová kerül.

-Na gyerekek itt a sihta, ezt minden reggel aláírjátok. -Kompóti maga lesz ma a gyerekekkel.

-A nagy raktár előtt ott a vagon az éjjel megjött a fa . Jelölje ki nekik, hogy hová rakják a gerendákat .

-Kérem az iskola igazolását! Gyorsan megszámolta, megvolt a négy , bele dobta egy papír dossziéba . –Fhuuu, ezt megúsztam nem nézte a dátumokat.

-Sanyi bácsi és mennyi órabért kapunk a munkáért.?

 Kikerekedett szemekkel nézett ránk.

-Itt senkinek nincs órabére! Kipakoljátok rendben a vagont, akkor a faanyagosért kaptok kétszázötven Forintot. Akkor fizetünk amikor kész a vagon és minden rendben van. Az akkoriban nagyon sok pénz volt, szemünk felcsillant. Jó kereset egy napra négyfelé elosztva is. Gyorsan kipakoljuk, mehetünk, haza ,és még focizhatunk egyet délután.

Hosszú nyitott vagon  20x20 centiméteres és hat méter hosszú  fűrészelt fenyőgerendák Két  méter  magasan acélszalaggal összekötegelve.

Nem ekkorára számítottunk. A vagon majdnem 13 m hosszú és majdnem 3m széles és  1.5 m magas. Bele fehéredtünk . Lázasan számolni kezdtük  az mennyi köbméter .  köbméter . 

-Ne számolgassatok, hanem hozzatok ide három darab  három méter körüli gerendát.

-Rakjátok le! - A  fa végétől egyik oldalon se legyen messzebb harminc centinél.

-A harmadikat meg középre. -Soronként léceket a gerendák alá.

- Különben itt rohad meg minden.

-Még valami, -ha négy óráig nem készültök el, a vagon után kötbért kell fizetni, azt levonják tőletek. Óránként 20 Forint.

-Sanyi bácsi ezt nem mondta nekünk, kezdtünk volna reklamálni.

-Na igyekezzetek . Aztán komótosan keresett egy árnyékos helyet, egymásra rakott négy raklapot. Maga mellé tette a kopott bőr táskát, -ami talán valamelyik gyereké lehetett valamikor.

-Lassan kicsatolta a táskát és elővette az  újságpapírba csomagolt kenyerét ,és egy barna staneclit, amiben csatos üveg volt. Csak tippeltük, hogy nem víz van benne.

-Igyekezzetek , mert megy az idő! -A végén még nektek kell fizetni. Jót röhögött a saját viccén.

Délidőre járt és a kezünk már  ragadt a  fákból csorgó gyantától, tenyerünk szálkával tele, mert kesztyűnk nem volt. És a vízhólyagok is gyötörtek bennünket. Ebédig veszekedtünk. Hol hangosan , hol csendesebben .

-Hogy lehettünk ekkora marhák, ezt elvállalni. Már nem volt visszaút. Csinálni kellet.

Gyorsan megettük a magunkkal hozott parizeres kenyeret. Aztán folytattuk szó nélkül.

Akkor voltam ilyen állapotban, amikor kukoricát morzsoltunk a papnak .Csak akkor még nem tudtam,- hogy van egy párhuzamos világ, ahová át lehet lépni gondolatban. Ahol olyan dolgokkal lehet foglakozni fejben, ami nem kötődik ehhez a világhoz.

De ez egy másik történet, aminek még nincs itt az ideje.

Gépies mozdulatokkal csak hordtuk és raktuk sorokba a nehéz gerendákat, amit amúgy délig ketten vittünk , de ebéd után már négyen tetőlécet keresztbe rakva .Kompóti néha felállt, gombolgatta a sliccét aztán elvonult a barakk mögé vizelni. Egyébként ott hentergett a négy raklapon ami nyomhatta a seggét, mert hol hátratámasztott kezekkel, hol oldalra dőlve kínlódott  a nagy semmittevéstől.

Fél ötre végeztünk, megállás nélküli munkával. Rá néztünk a hatalmas rakatra ami a földön jóval többnek tűnt  mint a vagonon. Bevánszorogtunk az irodára

Sanyi bácsi készen vagyunk ! –Kompóti rendben minden ? –Igen főnök.

-Na itt a pénzetek a 20 Forint  levonva , na meg a nyugdíjjárulék, is. –Hahaha ,nevetett.

-De nem késtünk egy órát ! –Az nem érdekes, mert minden megkezdett óra után kell  levonni .

-Na akkor az annyi mint kettőszázhét  Forint , és a kezembe nyomott két darab papír százast, meg egy marék aprót. Hozott egy kis tömböt ujját megnyálazva a lapok közé helyezett egy indigó darabot.

-Na itt írjátok alá.! Ott volt a négy név , meg az összeg elosztva.

-Aztán holnap jöttök e ?

Bizonytalankodtunk , de a focira , és a magas szárú tornacipőre még a pénz nem volt meg.

-Jövünk ! -De menni is alig tudtunk , nemhogy jönni.

-Na Kompóti azt hiszem ezeknek elment a kedvük a munkától, ahogy elnéztem őket.

 És jót röhögtek!.

- Megérte ez a vagon! Fele pénzért ki van rakva. –Hehe. –Na majd maga is írja alá , hogy felvette a pénzt ,aztán ahogy szoktuk. –Tudja !? Ezeket a szenes emberektől tudtuk meg mikor másnap reggel sorban álltunk a kapuban.

-Na mennyit kaptatok a vagonért ?  Mondtuk nagy büszkén  kétszázhét Forintot levonások után.

-Az pont a fele mint amennyi lenni szokott!

-Minden újonccal ezt csinálják, de hogy gyerekekkel is? Morgolódtak a melósok.

-De nehogy szóljatok , mert akkor leshettek, hogy mikor kaptok munkát.

Na össze barátkoztunk  újra  a szenes emberekkel. Reggel még lehetett velük beszélgetni, de délután már nem nagyon, -mert gyakran megfordultak az utca túloldalán lévő  Füttyös kocsmában. Utána már csak kötekedtek.

-Kompóti !-Ha mégis jönnének, holnap a kölykök.!?

-Vigye őket a raktárba, ott van egy csomó deszka ,ki kellene szögteleníteni, meg a raklapokat is össze kellene stócolni, -hogy tudjuk egyáltalán,  mennyi van.?

A deszkát meg majd elpasszoljuk valamelyik építkezésre. Jó lesz még zsaluzni .

Sanyi bácsi reggel már várt bennünket. -Na fel vagytok véve órabéresnek egy hónapra.

-Az igazgató elvtárs engedélyezte. -A tegnapi  napotok meg már ki lett fizetve. –Értjük egymást!? És összehúzta a szemöldökét. –Már hogyne értettük volna, mikor a szenes emberek fél órával ezelőtt megmondták.

Mentünk a Kompótival a raktárba ! De ennyi szöges deszkát még életemben nem láttam mint ami ott volt hegyén hátán, Mintha a világ összes szöges deszkáját ide hordták volna össze .

Kaptunk kalapácsot, ládabontó vasat, meg harapófogót.

A szegek nyikorgása olyan volt mintha  sírna ,hogy el kell hagynia a fát. A nyikorgás és a kalapács kopogás hangja a mai napig a fülemben van.

Csináltuk egy hónapon keresztül. A kihúzott szögeket egy nagy faládába kellett dobálni. Aztán pihenés képen kiegyenesítgetni egy nagy üllőn. Amit a telep végéről talicskával hoztunk oda. Aztán ha a Kompóti  még mindig pihentnek  látott bennünket.

Akkor méret szerint széjjel válogattatta és karton dobozokba rakatta velünk. Azért ő is dolgozott egy keveset. Köpenyzsebéből elővett egy  colstokot , majd nagy gondossággal megmérte a szögeket . Tintaceruzának a hegyét megnyalta majd a karton dobozokra ráírta. A szög méretét.  Mi meg halkan röhögcséltünk rajta , hogy az orra alatt, és a szája körben,  lila volt a ceruza nyaldosástól.

Sanyi bácsi rá is szólt délután.

-Menjen már mosakodjon meg, mert úgy néz ki mint egy három napos hulla.

Aztán letelt a hónapunk. A fűzős bőrfocit amit vettünk ,-augusztus végére szétrúgtuk a játszó téren.,  és a tornacipő talpa is kilyukadt.