Harmadik rész

 

A vacsorához megrakott tűz már régen leégett, a pernyét s a füst emlékét azonban még mindig kesernyésen sodorta a szél a tisztás felett. Sorozatos és görcsös köhögésre késztetve Álvarezt, aki a haramiavezér előtt állt s épp az ura által tervezett rajtaütés tervét ecsetelte neki.

- Nocsak, a carmonai vásár. Tehát határozott végre a gazdád? Már kezdtem arra gondolni, hogy meggondolta magát – mosolyodott el csúfondárosan Haramia Pedro – Legközelebb nem nézem el, hogy így megvárasson.

 

 

Kitöltöttem, aláírtam.

A fickó elégedetten veszi el tőlem a papírókat, száját széles mosolyra húzza. Az esőcseppek halk, monoton placcsanása, amint az ablakhoz ér, megnyugtat, kevésbé érzem tőle idegennek magam itt. Hogyan juthattam idáig?

 – Egy mezőt üresen hagyott – Flegmán dobja elém a papírokat. Szőke haj, kék szem, ambíciózus tekintet. Mintha csak a fiatalkorú magamat látnám, csak arrogánsabb voltam.
Meg inkább a bulikat kerestem, mint a munkát, de ilyen az ember húsz évesen.

Tetőtől talpig aranyban pompázva ülök Rick kocsijában. Bekanyarodunk egy kihalt utcába, én persze egyből arra gondolok, hogy eltévedtünk, ám kedves barátom magabiztosan parkol a járda mellé. Szőrös kis táskámból előkotrom piros rúzsom, gyorsan beszínezem vele ajkaimat. Az apró tükörben kontyba fogott hajamra is veszek egy pillantást, egy apró mozdulattal fülem mögé tűröm az egyik szökött hajtincsem. 

 

- Régen néztem ki ilyen jól – állapítom meg. 

- Szerintem eddig is szép voltál. 

- Na jó, én ugyan nem vitatkozom ezzel… - vonom meg vállam.

Második rész

 

A szél vihart ígért; összekuszálva az asszony ezüstös csíkokkal erezett, de még mindig dús, sötétbarna haját. Magdalena mélyet lélegzett hűvös, esőáztatta levegőből, s kitárt karral hagyta, hogy átjárja a ruháját.

- Meddig még, Felipe? – súgta a falakon átsüvítő szélnek – Oly régóta várok már, mikor viszel végre magaddal? Megpróbáltam, látnod kellett Odafentről… megpróbáltam egyedül és pokoljárás volt. Bármit is pletykáltak, én abból a botrányos évből semmit sem élveztem.

„A tiszta szerelemnek a lelkiismeret legtökéletesebb csendjére van szüksége.”

(George Sand)

 

 

 

 

 

 

Első fejezet

 

 

 

 

 

 

 

 

    -A gyermek pompázatos!

-Ám apjára alig hasonlít. -válaszom a bókra, mely azt erősítette meg bennem, hogy jól döntöttem.

A családi idillt az anya hiánya töri meg, ám mégsem bánom a fájó éveket, mert ő velem van.

  Olvasd hát, eme gyalázatos történetet! Égjen szeretet mellkasodban és lelkedben dolgozzon tisztítótűz!

"Kétségbeesésünk, mikor elvesztünk egy szeretett lényt, gyakran titkolt önszeretetünkből fakad, meg gyávaságból, hogy most oly feladatokkal kell szembe néznünk, melyet az ő távozása okozott."

                                                                                                                                         George Sand

 

 

 

 

Ajánlom, vak szerelmednek szédítő Farkasom -

és neked Fiú, mert igazad volt abban, amit a fajtádról tanítottál.

Vámpír sztorik 6. rész

 

A nyomozás

 

Alíz talpig feketébe öltözött. Lehelet vékony anyag feszült csontos testéhez, sötét fűrészes szélű levelek, virágok és tekergőző indák fedték el vakítóan fehér bőrét, mely halványan világított a mintázat mögött. Nyakához lágy csipkékben simult az anyag, csuklóján pedig harangvirág módjára omlott szét. Mellei felett és karjain egy vékony átlátszó sávban, hiányzott a minta, ahol feltörhetett kréta fehér bőre.

A Főhősnő lélekszakadva rohan az erdőben. Combközépig sem érő feszes miniszoknyája is lebeg az erőkifejtéstől. Arcába hullnak csatakos szőke tincsei. Néha hátra les, majd rohan tovább. Makulátlan lábain sárfoltok, szétázott blúzán mindössze egy gomb tarja magát, de egyelőre csak a melltartó villan. A háttérben valami hangok. Több irányból. A Főhősnő egy pillanata megáll egy ősöreg, vészt jóslóan korhadt fatönk mögött, és körbekémlel. Ismét felcsendül az elefánt tülkölésre, medveüvöltésre és kék bálna dürrögésre egyformán hajazó, mellkas-szaggató hang.

 

Épp úton voltam hazafelé. Amint az öreg Tatra eltűnt az újonnan átadott alagútban, megmagyarázhatatlan halálfélelem fogott el rémes borzongással társulva. A hidegrázást a hézagosan záródó ajtókon be-be törő, s a lábaimat ostromló szélnek tudtam be. Na, de a halálfélelmet! Azt nem tudtam mire vélni. Mellkasomban erős szorítást éreztem. Mintha egy lidérc ólomsúllyal ránehezedett volna. Szívemhez kaptam, és hiába próbáltam egyenletesen levegőt venni, nem akart múlni a fullasztó nyomás.

Csússzmássz és Nyálkatalp, a két csiga egymás szomszédságában laktak egy öreg lapulevél árnyékadó rejtekében. Érdekes volt a kapcsolatuk, mert több is lehetett volna köztük, mint barátság, de mivel hímnősök voltak, nem tudtak megegyezni, hogy ki a fiú, és ki a lány. Nyálkatalp szerint természetesen ő a férfi, mert szerinte neki menőbb a háza. Csússzmássz ezt vitatta, mivel ő sokkal sportosabb alkatú, ezért neki kellene viselni a nadrágot. A napokig tartó vita, végül is, közös megegyezéssel zárult: maradtak örök barátok, vagy barátnők attól függően, hogy páros vagy páratlan nap volt.

A gyermekem az àgyban alussza legigazabb àlmàt!

A Fèrjem dolgozik.. 

Ès itt fekszem; fetrengve a múlt emlékeiben..

Könnyek ömlemek a szemeimből pedig 5èvnyi vàrakozàs utàn. Volt időm kisírni magam..5èv lehetősèg vàltoztatatàsra.. Megvàltoztatni amit nem lehet.. soha ne mond hogy soha (: pedig egyetlen egy dologra igaz

. Hogy .. Soha nem.tudom màr viissza csinàlni a döntèseimet!..tudod..volt egy megmagyaràzhatatlan szerelemben rèszem... akkoriban az ital .. a baràtnők elèg fontos szerepet kaptak az èletemben!..

Don Fernando futárja – Első rész

 

- Könyörgöm, jöjjön azonnal, dottore!

A vörhenyesszőke, vékony fiatalember vad kétségbeeséssel csapott az ajtóra újra meg újra, de egyre inkább úgy tűnt, hogy felesleges az igyekezete. Az orvos otthona makacsul zárva maradt, ellenben a többi házon utcahosszan feltárultak az ablakok, s a bámész polgárok kíváncsian hajoltak ki a lárma okát kémlelve.

A fiatalember keserű indulattal kívánta pokolba mindegyiket, akik unaloműzésképpen tekintenek a más nyomorúságára.

Lassan telnek a napok. A környezetemből és a változásokból nem sokat érzékelek. Lekötözve fekszem, magamról alig tudva, csupán a nap és a hold váltakozásából tudom, hogy 3 nap telhetett el. Néha bejön valaki, durván beledöfi a vénámba az injekciót, valamit az altestemnél matat, majd kimegy. Ekkor jutott el a tudatomig, mi is történt. Bepelenkáztak.

Időről időre egyedül maradok az emlékeimmel és a szégyenérzetemmel, így inkább az alvásba menekülök.

Mintha ott nyugtom lenne.

 

13.

 

Nem is lett volna baj az ügyelettel, ha minden műszakot hárman viszünk. Aki nem igényelt azonnali ellátást, azt Tomi már vitte is szirénázva tovább. Ő egész éjszaka úton volt ezért, legalább annál kevesebb ember jutott nekünk. Peti volt az idősebb mentős, bár mindenre megtanította Tomit is, például simán megműtöttek vakbelet, vagy kivettek egy lépet az emeleten lévő sebészeten, mert itt a szükség mindig törvényt bontott. És sebészre lett volna szükség, mindenfélére, de az nappal is csak néhány órát volt jelen, és nem is mindegyik nap.

Fekete, szürke, vörös,
Emlékezetem ködös,
apróságok tette közös.
utam mindvégig rögös.

Vámpír sztorik 5. rész

 

Gábor vallatása

 

Gábor haragtól gyűrött arca elsimult. Nem tudtam hogyan ölhet meg így fegyvertelenül, de tapasztalt vámpírként biztosan képes volt rá. Igazából azt éreztem, hogy mélyen legbelül, reménykedik abban, hogy kimagyarázzam magamat a slamasztikából. Úgy láttam, hogy Gábor kedvel engem, de hogy miért az egyelőre titok maradt előttem.

 

–Hát ő… izé. –Nem volt túl diplomatikus a kezdésem.

 

–Élvezted? –Kérdezte kifejezéstelen arccal, nem tudtam hogy mi a jó válasz.

 

10.

 

Zsongott a fejem az egész élettől. Talán valamiféle sokkot kaptam, vagy a letargia azon szintjét kezdtem súrolni, ahol már minden mozdulat hatalmas erőfeszítéssel jár. Ott álltam mellette, és a semmibe bámultam, a sötét utca végébe, ahol már nagyon úgy tűnt, hogy az egyetlen utcalámpának is sanyi.

Mellém lépett.

- Azt mondják, több, mint hetven éves vagy.

Nevetett. Ránéztem: reggel óta is fiatalodott.

- Sok mindent mondanak, Evelin – bólintott.