Csillaghullás

                                13.

 

 

 

 

 - Te vezetsz, nyomás! - választotta ki gondolkodás nélkül Rudolfot, miközben a keze, amelyikben a fegyvert tartotta, iszonyatosan remegni kezdett. Mintha egy láthatatlan elektromos sokkoló birizgálta volna, s már betegesen ide-oda rángatva a pisztoly halálrémisztő csövét. 

Rudolf lassú léptekkel elindult a kijárat felé, majd a férfi mellé érve, óvatosan a kezére pillantott.

Aznap is a szokásos kora reggeli sétámat folytattam a város még latyakos parkjában. Mindennap, egészen pontosan reggel hat órakor indultam el, hogy körbejárjam a fák és a madarak kis birodalmát. Rám fért, ugyanis a munkámat tekintve igencsak sokat üldögélek a laptopom mellett, fejem zúg, a szemem folyton könnyezik a fáradtságtól. Aznap azonban egyébtől is könnyezett. Véget ért egy álom. Most már tényleg befejeződött.

 

„ Még most is érzem parfümének illatát, magam előtt látom, ahogy kecsesen ül a zongora előtt és játszik nekem.

Mikor zajos az élet, minden zúg és kattog

úgy érzem még a Nap is oly halványan ragyog.

Ilyenkor nem kell más, csak karjaiddal fonj át,

így csillapítsd lelkem csönd utáni szomját.

 

Néha túl sok a zaj, a világ folyton masíroz

nekem csak te vagy, ki jólesően masszíroz,

kezeiddel lágyan, szavaiddal édesen  

e világban élni csak veled könnyű, életem! 

 

Veled még a sötét felhők is szépnek tűnnek

melyek sokszor hangtalan, fejünk felé gyűlnek.

Ilyenkor te vagy a napfény, tavasz a szívemben

boldogság, egy őszinte mosoly, melytől e világ

újra ragyogni kezd a csodaszép színekben. 

 

Három nappal később kaptam meg az injekciót, mint kellett volna. Hét elején hatalmas hó esett, megbénult a közlekedés, bent kellett maradnom a munkahelyemen, nem tudtam időben eljutni a lelkigondozóba. Fájdalommentesen kaptam meg a három heti adagot, a gondozónő nagyon megértő volt, felírt egy kedélyjavító receptet. A munkámról érdeklődött, mondtam neki, hogy otthagytam a biztosítót, megint újságíró leszek, sok sikert kívánt, udvariasan elköszöntünk. Ha visszagondolok rá, büszkeség fog el, hogy már három éve nem kerültem a pszichiátriára.

 

 

 

 

                                          Te, velem jössz 17.

 

 

 

            Én nem megyek többet abba  cukrászdába - jelentette ki Szeréna közvetlenül a munkaidő lejárta előtt, mert már unom, ezért úgy gondoltam , hogy ma hozzám megyünk az én kis garzonomban -  ma úgy is én fogom elmondani életem egy olyan részletét, ami számtalanszor kényszeritett arra , hogy könnyek között hajtsam álomra fejemet, és az is előfordult, hogy könnyekkel  ébredtem.

A dezertőr – első rész

 

Flandria, 1571 márciusa

Apró szemekben esett a kora tavaszi eső; olyan sűrűn, mintha apró, ám annál élesebb tűk hullanának az égből. A hűvös cseppek szúrása szinte égette a tábor szélén strázsáló zsoldos bőrét, de úgy megszokta már, hogy szinte nem is törődött vele; csak mélyebben szemére húzta fövegét. Egykedvűen követte tekintetével a sebesen pergő cseppeket, s már-már félálomba szenderült volna, amikor hirtelen meglódultak körülötte az árnyak.

 

 

Időnként megpróbálok visszaemlékezni azokra az időkre, mikor még nagyon kicsinyke gyermek voltam.

 

Gyermekkorom hosszabb időszakát homály fedi, de néhány mozzanat időnként a felszínre tornássza magát. 

A félős korszakomra világosan emlékszem. Rettegtem a sötétben. Ezt meg is írtam valahol, egy posztomban, ’SZKOTOFÓBIA’ címmel. 

Azt is tudom, hogy testvéreim sokat rémisztgettek. Emlékszem milyen gyomorszorító érzés fogott el, mikor árvízzel, és a meghalással ijesztgettek. 

Tudom, hogy undok, és rettentően árulkodós kislány voltam, és talán ezért is voltak ezek a reakciók irányomban, részükről.

 

 

 

 

                                         Te, velem jössz 16.

 

 

 

 

            Szeréna arca nagyon szomorű volt - Rodika még soha nem látta ilyen elborúltnak, azt viszont már tudta róla , hogy semmiért nem szokott elszomorodni.

- Na jó - akkor mesélek én, ha megmondod, hogy hol tartottunk. Szerénának ismerős volt a kérdés, hiszen gyerekkorában édesanyjának is mindig meg kellett mondania , hogy honnan folytassa a mesét.

- Hát, hogy anyosodék meg édesanyád is megfigyelés alatt tartottak.

Üdvözlök mindenkit! Az első, valószínűleg több helyen sántító novellám szeretném, ha elolvasnátok és értékelnétek. Vannak bizonyos ambícióim az írással kapcsolatban, ehhez kérném, a szakavatottabbak segítségét :)

Előre is köszönöm, Roland

 

Diadal

Gyors léptek halk moraja hallatszott be a kicsiny szobába, majd a kilincs éles kattanása keltette végül fel Robert.

-  Jó reggelt! – simította végig a férfit a lágy női hang, és a szoba megtelt fénnyel, ahogy sercegve elhúzta a függönyt.

 

 

 

 

                                         Itt a foci ,  hol a foci?

 

 

 

                                          Itt a foci, hol a foci,

                                          hol van a tavalyi Loki

                                          Ez a játék- nagyon ósdi

                                          Futbalisták?

 

 

Az öregedés morfológiája

 

 

 

        A morfológia az egyes szervek és szervezetek alakjával és felépítésével foglalkozó tudományág. Egyszerű szóhasználatban „alaktan”. De hát az öregedésnek lenne alaktana? Ha felsorolok a megfigyelésekből néhányat megállapítható. Egyetlen megtévesztő helyzet, amint a közmondás is aláhúzza, hogy mindenki magából indul ki. Vagyis a viszonyító alak „én” vagyok. Az öregedés folyamatában az ember minden téren lelassul, de hadd foglalkozzon ezzel a fejlődéstan, az orvostudomány, bizonyítson, én csak a saját megfigyeléseimre alapozok És ki áll a legközelebb, akiről viszonyított képeket láthatok, mint a párom.

 

 

                                      Csillaghullás 

                                             12.

 

 

 

 

       A kellemetlen hidegrázásaiból ítélve, míg eszméletlen volt, s a járdán fetrengett, alaposan felfázhatott.       Kabátja zsebébe dugta kezeit, nyakát pedig alaposan behúzta a gallér mögé, ám így is érezte, ahogy mindenét átjárja a hideg.    Szája rettentően ki volt száradva, így jobbnak látta, ha minél előbb vesz magának inni valót, mielőtt ismét elájulna. 

      A legközelebbi sarki kisboltba belépve, rögtön a bal oldalt lévő pultnál, egy fiatal lány kedves mosolya fogadta.

 

                                 Csillaghullás

                               12.

 

 

 

      A kellemetlen hidegrázásaiból ítélve, míg eszméletlen volt, s a járdán fetrengett, alaposan felfázhatott.     Kabátja zsebébe dugta kezeit, nyakát pedig alaposan behúzta a gallér mögé, ám így is érezte, ahogy mindenét átjárja a hideg.    Szája rettentően ki volt száradva, így jobbnak látta, ha minél előbb vesz magának inni valót, mielőtt ismét elájulna. 

      A legközelebbi sarki kisboltba belépve, rögtön a bal oldalt lévő pultnál, egy fiatal lány kedves mosolya fogadta.

 

 

Álljunk görbén és beszéljünk egyenesen

 

                                                           

                                                              (Makra Sándornénak a legnagyobb

                                                                                                 tisztelettel)

 

 

 

   Imádtam a nagyanyámat.

 

 

 

 

                                         Te, velem jössz 15.

 

 

 

 

           - Szeretném ha ma te mesélnél - nekem most valahogy nincs kedvem , és az sem igazságos , hogy te már a fél életemet ismered , én meg szinte semmit sem  tudok rólad. Na, jó, valamit azért én is tudok rólad, de azt nem te mesélted és nem is tudom , hogy mennyi igaz szerinted belőle.

 - De én nem tudok úgy mesélni mint te - én még időrendi sorrendet sem tudok tartani , te meg olyan pontosan emlékszel mindenre, hogy irigylésreméltó.

-Kuranao! Meddig kell még menni?

-Ameddig oda nem érünk! Már csak néhány óra van vissza.

-Néhány óra?!-Kuranao csak mosolygott-Te könnyen beszélsz.

-Az első lépés a fejlődéshez a kitartás.

-Persze persze,de ez azt jelenti, hogy új mozdulatokat tanulok?

-....Igen.

Ekkor felbukkant Mika.

-Heló Devell.

-Mika! Ezt képzeld el!...

-Figyelj. Bocsi a múltkoriért, de nagyon megbántottál.

-Semmi gond.

-Az utóbbi időben nem voltál elérhető.Megkérdezhetem, hogy miért?

Két héttel ezelőtt...

 

Devell épp vásárolt a vegyesboltban, mikor talált egy gyönyörű, kerek szines narancsot.

-Épp ez kellett! :3 Bocsánat, ez mennyibe kerül?

-50 jen.

-Remek.Elviszem.

Nemsokkal később egy vörös hajú, barna szemű, apró lánnyal futott össze a fiú.

-Mika-chan!Mit keresel erre fele?

-Devell-kun.Én csak, nos, hát.....gondoltam, hogy .... beszélek veled.

-Persze.Mondd csak.

-Tudod,én már kicsi korunk óta ismerlek és szeretném megkérdezni, hogy miért nem beszélsz velem mostanában?

Az erdő foglya

 

     Akkor elmondom, hogy történt.

     Rohadt nagy vihar volt, az esőcseppek egyre intenzívebben csapódtak a sátrunkhoz. Az öcsi már aludt, én meg csak forgolódtam, és a copfommal szórakoztam. Apa és anya a miénktől jó tizenöt méterre állították fel a sátrukat, valószínűleg ők is nyugovóra tértek.

     Sosem ment a kötelező alvás, ahogy aznap, az erdőben sem. Félpercenként igazgattam a kispárnámat, rugdostam le magamról a takarót, hogy aztán újra magamra terítsem.

 

 

 

                                    Csillaghullás 

                                   11.

 

 

 

 

   Rebeka nekilátott a hajvágásnak, így felemelte a fejét s a tükörbe nézve láthatta saját arcát, amelyet jelen pillanatban legszívesebben leköpött volna. Tornyosulni kezdtek benne az indulatok, amelyek önmaga ellen szóltak. Feszültebb, nyugtalanabb lett, de nem Rebeka miatt.   A fodrász, aki egy azon véleményen van Norberttel, csupán a mondani valóit közölte. 

     Valami úton, módon el kell döntenie, hogy láballjon ki ebből az egész depis helyzetből.

 

 

 

 

                                         Te, velem jössz 14.

 

 

 

           - Olyan szépen mesélsz, hogy nincs szívem beleszólni , pedig már az előbb  beleakartam - mert én, be vallom őszintén nem birtam volna ki annyi ideig férfi nélkül.

- Dehogynem , ha igazán szeretsz akkor mindenre képes vagy - de ugyanúgy van  ez a gyülülettel  is. És én nagyon szerettem a férjemet , és meg is volt minden okom rá hogy szeressem - mert az ő szeretete még a messze távolból is sugárzott felém.

Semmi több

 

Nem vagyok több, csak annyi, amennyi.

Minden hiába: nem tudok,

Magamból többet kihozni…

 

Hiába nézett reám az ég kékje,

Saját véremben fulladok…

Ennyi volt: vége.

A férfi, most is mint mindig, gyalog ballagott haza a munkájából. Azzal nyugtatta magát, hogy ez egészséges, de az igazság az volt, hogy minden kiadott fillért meg kellett gondolni. Bár csak ketten éltek az asszonykájával, de a szerény jövedelmet nagyon be kellett osztani. Mindig ugyanazon az útvonalon tért haza. A sétáló utcán kirakatokat nézegetett. Hosszasan időzött egyik kedvencénél, ahol egy hatalmas akváriumban eladásra váró halak úszkáltak. Szerette ezeket a karcsú, elegáns mozgású élőlényeket, ahogy békésen megférnek egymással színük, formájuk, méretük mellőzésével.

 

 

 

 

                                         Te, velem jössz 13.  

 

 

 

            A két lány jelentőségteljesen nézett egymásra, és azt érezték hogy egy bűnös bizalom alakult ki közöttük. Alig néhány hónapja ismerték csak  egymást  - de tulajdonképpen csak néhány napja. Mert azon a napon olyat tettek amit korábban nem tételeztek fel magukról. A korábbi ellenszenv  elszállt, a közös bűn elkövetése  összehozta őket, és már kezdtek kiváncsiak lenni egy más életére.

 

                                     Csillaghullás

                                 10.

 

 

 

- Hiányzol!

      Az ágy szélén ülve, sírta ki magát, amíg Viki néma csendben gubbasztott mellette s amit nyújtani tudott neki az csupán egy sajnálkozó tekintet volt. Odakintről be hallatszódott Erik jókedvből fakadó nevetése, ami minden bizonnyal a saját történetei mesélése közben törtek elő belőle. 

         Alaposan megtörölte a szemeit, majd érdeklődve fordult unokahúgához, hogy látszanak-e rajta a sírás jelei.

 

 

 

 

 

 

                                         Te, velem jössz 12.

 

 

 

           A dolgozók azon a napon, a megszokottól fáradtabban igykeztek haza felé. Nagyon régen nem történt ilyesmi , hogy este sötetétbe térjenek haza amikor reggel  hét órára mentek dolgozni. Nem volt kivétel Szeréna és Rodika sem, ők is csak éppen elbúcsúztak és a leheteő leggyorsabb léptekkel igyekeztek az autóbusz állomásra , mert gyalog túl hosszunak találták a hazavezető utat.

 

 

 

 

 

                                        Vannak dolgok

 

 

 

 

                          Ha szép vagy, azt mindenki látja,

 

                         a csúnyaságát - az ember tagadja.

 

                         Ha sánta vagy,  netán megszánnak,

 

                         esetenként, talán beléd is rugnak.

 

                         Mert  látszó dolgok emberi szemnek,

 

                         és az emberek, a szemüknek hisznek.

 

 

                                         Csillaghullás

                                     9.

 

 

         Az est leszállta után, ami némiképp a késő délutánt jelentette, Ildi néni és Viki a kisbolt takarításához látott.    A termékekből fogytak alaposan, a törzsvendégek, akikre mindig lehetett számítani, megjelentek és vittek is a kínálatból.    A söprögetés közben, Viki elégedetlenül tekintett ki az ablakon. 

Vajon mi lesz ebből?

 

 

 

                                   Legyen!

 

 

                          Legyen csend!

 

                          Élhető élet.

 

                          Ne érjen hamar véget.

 

                          Legyen nyugalom!

 

                          Embereknek vigalom.

 

                          És legyen sok boldog

 

                          gyerek.

 

 

 

 

                                          Te, velem jössz 11.

 

 

 

            Jelen pillanatban , a férfiak mutatkoztak józanabbnak, mert megállapitották, hogy jó lesz ha mielőbb haza  huzzák a csikot, mert csak néhány óra és kell visszafele jönni dolgozni. A lányok maradtak volna még,  de amikor a fiúk olyan gavallérnak mutatkoztak, hogy hazaviszik őket taxival ráálltak a haza menetelre, bár számitásaik szerint az időben még belefért volna egy partí, de mivelhogy a fíúk már nem voltak erre kaphatók, vagy képesek, belátták hogy hasznosabb dolog ha hazamennek és még pihennek is egy kicsit - mert volt ami volt - de reggel munkába kell állni.

"Az emberi agy számos emlékeket tárol előző életeinkből amely a szellemmel hozható kapcsolatba.Ez mind a szellem összeköttetése az emberi aggyal és ezáltal generál egy világot, amelyet meg is jelenít."

-Devell-kun!!Devell-kun, várj meg!!

Rövides futás után végre sikerült beérnie a 17 éves fiút.

A félhosszú, szőke hajú, kék szemű fiú nem szólt semmit.

-Megint lógsz a suliból?Hogy fogod így elvégezni?

-Huh-hangzik a fiú szájából-Nem izgat,de neked nem kéne ott lenned Mika-chan?

Hatalmas elefánt áll a tó mellett, és békésen iszik a kristálykék színű vízből.
Messze tőle, a szavanna végeláthatatlan füves pusztájának jókora szegletén túl a vadász megáll, lekanyarítja a válláról a puskáját, és féltérdre ereszkedik. Szemét egy pillanatra sem veszi le az elefántról, noha ekkora távolságból az állat csak egy szürke foltnak látszik. A puskatus keményen a vadász vállának feszül, aki ezt követően belenéz a fegyverre erősített távcsőbe.

 

 

                                   Csillaghullás

                                 8.

 

 

 

 

           Kedd kora reggel, amikor a Nap még alig bújt elő, s a januári hidegek fagy alatt tartották a fákat, sokan a munkahelyükre indultak.   Zord idők következtek, még sokkalta hidegebbek, mint tavaly karácsony körül. 

          A Vitéz utca, hosszú keskeny útszakaszának a közepén állt Zsófi szüleinek a gyümölcs és zöldségboltja.

Alszik a lány selymes, puha ágyon,

Pilláját simogatja szivárvány szinű álom.

Bú és gond eltűnnek az éjben,

Szunnyad az ég tüze, én vagyok ébren

Egyedül…

 

Mutató kattan, halkan számol az óra.

Csend szava biztat: térhetsz már nyugovóra!

De nézem nyugodva a drága leányt,

S isteni szépség ős-himnuszát

Zengi a lelkem!

 

 

 

 

                                          Te, velem jössz 10.

 

 

 

 

            Bent néma csend, csak a kiváncsi várakozás honolt. Kint a kopogó lábak tulajdonosa  hasonló érzésekkel közelitették a protokoll terem ajtaját. Szokásától eltérően most, csendesen szinte félve nyitotta az ajtót, abból a meggondolásból , hogy esetleg nem talál ott senkit, és akkor mindent kezdhet előlről. Márpedig ehhez neki most semmi kedve nem volt.

 

 

 

 

TIZENEGYEDIK FEJEZET

 

 

A teremben lévők valamennyien feszült várakozással figyelték, ahogy Sygga kitört borostyán börtönéből, felfedve magas, karcsú alakját és meglepően szép arcát. Mandulavágású, fekete szemei áthatóan meredtek a vele szemben álló emberekre. Tekintete végigsiklott mindenkin, áthatolt húson és véren, akár kés a vajon, belelátva a lelkekbe, szívük legmélyebb titkaiba. Az Árnyékszövetség tagjai összerezzentek Sygga pillantásának hideg érzésétől, mely megérintette szívüket. Einar gyomra összeszorult a boszorkány láttán, aki négyszáz évig raboskodott a gömbben, míg Alessia igyekezett elnyomni fokozatosan feltámadó rettegését.

 

 

                                   Csillaghullás

                                 7.

 

 

 

    Nos, az igazat megvallva, számára ez felért egy tanulságos mesével. Még ha drámai véget is ért.    Ha ő írhatná, arról szólna, hogy élt egy Magyar király, aki mindennél jobban imádta a kincseit. Azonban ennél jóval többet akart.    S végül a figyelmetlensége alatt, elrabolták tőle azt egyetlen láda kincsét, amelyet hosszú éveken keresztül, vigyázva őrizgetett. 

 

Az én kincsemet is elrabolták

     El bizony, már van neki valakije, akihez oda is költözött.

A csicska

 

         Hát itt vagyok! Állítólag most már biztonságban… De akkor mit keres még mindig, ez a fekete alak itt az ágyam mellett ébredéskor. Nincs arca, nincs jóformán alakja se, de tudom, hogy bámul. Én meg nem tudok megmozdulni és halálosan rettegek. Mindegy, le van szarva, remélhetőleg úgy sincs már sok hátra nekem. A halál megváltás lesz. Érzem.

         A pszichológus megnyugtató hangon azt mondta, mikor beszélgettünk, nekem meg egy hang se jött ki a torkomon, ahogy a durva részekhez értünk, hogy írjam le, mégis mi a franc történt velem ott, a Gézáék házában.

      Heves léptek zaja ütötte fel a fejét, majd Szandra kanyarodott ki a szobából, elképesztő sebessége és önfeledt mosolya csak bajt jelentett. Nem fékezett, egy nagy rugaszkodással hagyta hátra a vonatot, azt útba eső Lilyt is kíméletlenül magával rántva. A kislány tökéletes bukfenccel landolt, s ugyanazzal a lendülettel talpra is ugrott, Lily viszont egy röpke jajveszékelést követően háttal a hóban találta magát, félig eltemetve.

      Nem mozdult, tágra nyílt szemekkel kémlelte a fehér égboltot, próbálta feldolgozni az imént történteket, mialatt a két gyerek azonnali mulatozásba kezdett.

Ez lenne hát, az utolsó fejezete a Mesének! Köszönöm mindenki figyelmét, aki volt olyan kedves, s végig követte. Remélem nem okoztam túl nagy csalódást!

 

- Hát vége van… - mondta búsan a Hercegnő – Vége a világnak, amit ismertünk. Az útnak, amit bejártunk… Hontalanok vagyunk mindketten. Kitaszítottak.

- Meg bántad e? – kérdezte a Herceg.

A tündér elmosolyodott.

- Dehogy bántam! – mondta nagyot sóhajtva – Semmit sem. Soha nem is fogom. Ha nem lettem volna régebben olyan bolond, most nem ismernél.

Eldönthetetlen; a feladvány sűrűsége, vagy ahogy tiszteletemet kettétörtem eredményezte, hogy ennyire kevés beadvány érkezett, s amelyek közül csak Norbert indult el ténylegesen a játékon. Így aztán, hogy, hogy nem, ő a következő heti Játékmester. Gratulálok! Örülök, hogy legalább Te írtál.

Ettől még illenék értékelni is az írásokat.

 

Balogh Zoltán: Óriási vita tárgya lett ez az írás, még Eloise vonta kérdőre, mennyire felel meg ez a pályázati kiírásoknak, balul is sült el az egész - neked is kedvezni akartam, de Eloise-t is csillapítani szerettem volna, azonban kompromitálással nem lehetett előlépnem - ezért inkább, dacára, hogy visszavonultál a játéktól, önmagamat védtem meg.

 

 

                          Csillaghullás

                           6.

 

 

Te jó ég! Itthon van! Találkozni fogok vele!

 

 

  Próbálta összeszedni minden erejét és bátorságát.

          Ökölbe szorította kezeit, de korántsem érezte azt a feláramló energiát a testében, ami ilyenkor szokott nála jelentkezni.    Semmi ereje nem volt. Mintha a felmerülő emlékei, mindet kiszívták volna belőle.

          Homloka verejtékezett, lábai remegtek, míg mellkasa majdnem kettészakadt a heves szívdobbanásoktól.

 

 

 

 

                                         Te, velem jössz 9.

 

 

 

 

           Szeréna is emelgette a fejét , ami elég nehéznek bizonyult, a házi pálinka és konyak után. Ha most józan lett volna akkor bizonyára azon kezdett volna gondolkodni , hogy vajon mennyi  lehet a házipálinka és konyak fajsúlya, mondjuk az ólomhoz viszonyitva. És bizonyára azt állapitotta  volna meg , hogy túl nagy különbség nem lehet köztük. Legalább is jelen pillanatban azt érezte , mert többszöri próbálkozás után is, csak addig tudta felemelni a fejét, hogy szemeit tágra nyitva meg tudja állapitani , hogy amikor letette a fejét az asztalra, akkor már Rodika ott aludt a másik íróasztalon.

A Herceg, mintha részeges kábulatból ébredt volna, összerezzent. Szédelegve nézett körül, majd szorosan magához ölelte törékeny kedvesét. Már nem rázta a zokogás. Látott valamit a Tó tükrében, valamit, saját tükörképén túl, valamit, amire nem tudott emlékezni – de lelkét megacélozta az elszántság.

- Hová lettek a többiek? – kérdezte a tündér szemébe nézve.

- Eltűntek – mondta a Hercegnő – álom szőtte testük eltűnt, lelkük pedig megpihen a vizek, a kövek, mélyén, a fák kérgében, a tűz melegében, az emberek álmaiban. Nem siratom őket többé, mert itt hagyták e folyton változó, bolond, rideg világot.

                Szürkeötven Karcsi és a Valentin napi jó tanács

 

 

  - Te mit veszel a párodnak Valentin napra? -kérdezte Béci, a targonca oldalának támaszkodva, miközben elővigyázatosság szempontjából, olykor körültekintően forgatta fejét jobbra-balra.   Elvégre, mi van, ha akkor bukkan fel a főnök, amikor a két dolgozó, a húsz perces kajaszünetet csaknem a duplájára hosszabbítva, éppen a raktár helység mögött dumcsizgatnak. Egy szó: szívás.

TIZEDIK FEJEZET

 

Alessia cellája feldúlva és üresen állt. Utazóládája felborítva hevert a padlón, ruhái és könyvei egymás hegyén-hátán feküdtek, az ágyon kard által ejtett vágás éktelenkedett, a helyiség közepén egy ismeretlen, szőke hajú férfi holtteste terült el. Alatta sötét vértócsa vöröslött, kezében még mindig a kardját szorította. Egyértelmű volt, hogy Alessia kemény ellenállást tanúsított a behatolókkal szemben. Vajon mit akarnak tenni vele?

 

 

                                   Csillaghullás

                                    5.

 

 

 

 

     Rudolf hanyatt borult az ágyon, tenyereit a szemei elé helyezte.

  Lassú levegővételei alatt, valami egészen különlegeset érzett a mellkasában. Enyhe lüktetést, ami elindult a jobb, majd a bal karja irányába, s nagy lendületet adván, az ágy széléhez való felülésre kényszerítette a fiút.  A hatalmas löket azonban nem jött egyedül.

Végül megérkeztek a palotába. Az őrök az ajtó mellett hevertek, a szolgálók is aludtak, az udvarban minden nép álomba merült. Mély, korokon át tartó álomba. Aludták a tündérek örök álmát, de fel nem ébredhettek.

 A pár berobogott a trónterembe, s ott aludt a Tündérkirály, homloka kisimult, arany szakálla a térdére lógott. Körülötte, az egykoron dús és ragyogó kert elhervadt, kifakult.

- Óh, Atyám! Óh, Atyám mért hagytál el? – jajdult fel a Tündérhercegnő

Anyám is meghalt, mikor születtem,

Te voltál számomra az Isten maga,

Te voltál a minden!

 

 

 

 

                                         Te, velem jössz 8.

 

 

 

           Rodika még emésztette  egy darabig a hallottakat, és rájött, hogy nem is tévedett olyan sokat a kollegina  - de nem értette , hogy honnan tudhatja olyan pontosan  életének erre a szakaszára  vonatkozó fejezeteket. De úgy látszott , hogy most ezt nem fogja kitalálni ezért , lassan eresztette lefelé fejét az iróasztalra, vigyázva arra ,hogy asztalra érkezéskor ne koppanjon.

Erőteljes csengő ébresztet az éjszaka közepén, Jennifer álmából felébredve kérdezte ki lehet az ilyenkor.
- Aludj csak, majd én megnézem.- Ki keltem az ágyból, és elindultam a bejárati ajtó felé .- Megyek már!
Jeffrey Forsythe feküdt hajnali fél kettőkor a csengőmön, aki érkezése előtt jó pár italt elfogyasztott. Szörnyen nézet ki a mindig előkelő Jeffrey akivel már fiatal ügyvéd korunk óta barátok voltunk.
- Szörnyű dolog történt Sam- leült a étkező pulthoz .- Emlékszel Cristian Rivlinre?

      Nagyokat ásítozok, későre jár már az idő. Felettébb idegesítő úgy sétálni az utcán, hogy minden harmadik percben tágra nyílik a szád, nem is tudom, miért maradtam fent ilyen sokáig... Ja hát persze, tanulóéjszaka... Bár tudom, hogy túl gyakran kérdőjelezem meg a tetteimet, azért ilyen pillanatokban mégis elgondolkodok, hogy vajon miféle briliáns ötletem volt, amikor jelentkeztem erre a kínzóestre. Ha hosszú órákat akarnék egy padban ülni, akkor ennyi erővel a suliban is maradhattam volna, ezen perverz vágyamat ott is kiélhetném, nem?

Maguk mögött hagyták a mocsarat is. Mentek, bandukoltak, egymás kezét fogva, s megérkeztek a két sereg mezejére. A mezőt véges végig holtak borították, nagy kegyetlenséggel lemészárolva. A kék és vörös lobogókról varjak röppentek fel ijedten jöttükre, hogy kicsit odébb lakmározzanak a foszladozó húsból. Vér volt, vér és halál mindenütt. A dombon a fának csak a csonkja maradt, mellette keresztre szögezve nyögött és jajgatott a Virrasztó ki hátra maradt megvívni a Nagy Harcot.

 

 

 

 

                                         Te , velem jössz 7.

 

 

 

 

           A születésnapi ünnepség felfalta az ebédidő utáni munkaidőt, viszont több tanulsággal szolgált, különösen nekünk, aki újak voltunk valamilyen formában - pedig a bulin résztvevők, olyan fele - fele arányban vettek részt a régebbiek, és az újabb munkaerők.Mi voltunk az újabbak és a józanabbak is. Valahogy nem szoktunk még bele, nem  lendültünk még úgy a bele a helyi szokásokba, kivéve egy-két személyt aki nem zavartatta magát olyan aprósággal , hogy egy vadonatúj társaságban , mindjárt bemutassa   alkoholfogyasztási kapacitását. 

           Ezek közzé tartozott egyik  mester, akiről köztudott volt hogy nehezen viseli  az alkoholmentességet.

 

 

 

                                         Csillaghullás

                                      4.

 

 

 

 

Norbert letusolt, felöltözött azután pedig bármely társakkal való cseverészést mellőzve, búcsút intett és elindult hazafelé. Azaz Rudolfékhoz, hogy találkozhasson a barátnőjével, Rékával.

A gyalogút nem tartott sokáig, ám amíg egyedül maradt a gondolataival.

  Úgy érezte, soha nem ér oda a gyönyörűszép kertes házhoz.

 

 

 

Szmokingtalanul

 

A jegesen világító Hold kényelmesen ült bele az éjszakai égbolt fekete bársonyszékébe.  Lopott fényét baljóslatúan szórta szét, széles arcára a mély unalom reszelős barázdákat vont. Száját húzogatta egész álló éjjel, erőteljes töprengését csak ritkán szakította meg. Ilyenkor ásított. Mire a műszakváltó társ, a pöffeszkedő Nap feltűnt az égen, az elhatározás már úgy megért benne, mint meggy a meggyfán, nyár közepére…

 

Történt mindez régen, réges-régen, nagyjából négyszázezer kilométernyi sétával ezelőtt, és még egy kicsivel korábban.

 

 

                                          Keblek

 

 

                   Jaj ,  azok a gyönyörű  női mellek,

 

                   tőlem mindig  azt kérdezik--kellek?

 

                   Hát mit lehet erre válaszolni?

 

                   Semmit - csak  csókolni, csókolni

 

                   Formája lehet körte, vagy alma

 

                   tapintása bársonyosan puha!

 

 

 

                     Mese, a szegényember fiáról meg a postáról.

 

          Egyszer volt , hol nem volt , nem is olyan messze volt az egyes számú postahivatal. A szegény ember bement a postára, mert pénzt akart küldeni a fiának, aki egy másik nagyvárosban tanult. A postahivatalban az ötös számú ablakocskánál ült egy szép fiatal postáskisasszonynak tűnő hölgy. Hogy a fia minél hamarabb megkapja pénzt, a szegényember táviratilag küldte azt.

- Most hát, hová menjünk? – kérdezte a Herceg, mikor leértek a hegyről – Én száműzött vagyok, s szökevény. Ha visszamegyünk a Királyságba, atyám megölet, s Téged elragad tőlem. Mi legyen hát?

- Téged az Udvar kivetetett magából, de engem még mindig gyászol atyám. Száz meg száz tündérherceget küldött megmentésemre. Megkísértett álmok útján száz és száz emberi daliát. De Te voltál, ki megszabadított, - mondta a Hercegnő – Téged én hívtalak, én sugalmaztam álmaid, imáim Téged szólítottak!

1998 Január 28.
Havas téli késő délutánon,Budapesti bérlakásban,Polgár István az asztalra teszi az olvasott jelentést,majd a termoszból önt a bögréjébe kávét.
Az asztalnál ült , Pintér János,Virág József és Vincze Gergely ő csak pár évvel ezelőtt csatlakozott a társasághoz. A rendszerváltás után lett csapattag,a rutinos szakmabeliek tehetségesnek tartották,úgy gondolták Gergelyben fogják meg találni azt a személyt, aki a szervezetet tovább vezetheti.
-Túl sok veszélyt jelent ránk.

 

 

 

 

                                        Te velem jössz 6.

 

 

 

 

            Rodika, alapos munkát végzett és lassan már mindent tudott Szerénáról, amit éppen tudni akart, esetleg illett volna. Talán még többet is. Ugyanis a a régebbi munka helyéről beszámoló hölgy nem volt hiján a fantáziának - ráadásul érintett is volt a dologban,mivelhogy pontosan őt ütötte ki a vezérkar kegyeiből - ennélfogva  egy olyan képet festett Szerénáról , hogy a muzulmán országokban , már annak feléért is halálra kövezték volna.

KILENCEDIK FEJEZET

 

Einar már hallott történeteket a trollokról, de még soha nem került szembe egyetlen példánnyal sem. Arra számított, hogy lassú mozgásúak lehetnek méretükből adódóan - a lény majdnem három méter magas volt -, azonban kellemetlen meglepetés érte. A troll meglepően fürgének bizonyult, ahogy izmos karjával a férfi felé suhintott, aki hajszál híján tudta csak elkerülni a vastag, szőrös ujjakat. Minden tudását latba kellett vetnie, hogy túlélje ezt a harcot.

 

 

                                    Csillaghullás

                                  3.

 

   A vasárnap hátralevő része Norbert szavait igazolta.

  A kapuralövések után, Rudolf hazament, megebédelt, azután felment a szobájába.   Onnantól kezdve hogy a lábai a szobája küszöbét érintették, ismételten úgyanolyan rosszul érezte magát, mint azelőtt.   Fejében sokasodni kezdtek a gondolatok, melyek a tönkrement párkapcsolatának a jellegzetes pillanatairól szóltak.

- Hová megyünk Hercegem? – kérdezte a parancsnok – Én itt útnak már nem látom nyomát… Tán nincs is út! Tán csak Te látod, tán szilárd elméd megbicsaklott annyi bajon át…

- Északnak megyünk, közel a Hegy lába. Útra nincs már szükség, ezért nincs út. Bár ama vízből én nem ittam, megtanultam azt, hogy utadat csak addig követheted, míg az ki van taposva. Azután neked kell utat törni! Oly vidékeken, hová csak kevesek jutnak el. Ezt csináljuk mi: utat törünk fiainknak, leányainknak, hogy ösvényünket kövessék.

A becsület!!!

Meddig kell fizetnem hitelem!!!
Miért lopják meg a nincstelent!!!
Meddig ontják ránk hazugságaik!!!
Miért kérnek még többet érte???
Hol ér ez véget!!!
Eljő-e a pillanat???

Amiben hittem!!!

Egy sivatagba érkeztek. Borukat, s vizüket a láztól kitikkadva rég megitták már, bíztak benne hogy az úton, mely a homokban alig láthatón kanyargott tovább, lelnek majd egy oázist, mellyel szomjukat olthatják, mellyel felüdíthetik Nap hevétől perzselt arcukat. De nem leltek semmit.

Lovaik összeroskadtak alattuk. Vissza nem fordulhattak már, mert a mögöttük lévő utat belepte a por, csak azt látták, ami előttük van. Egy-egy csapással megváltották hátasaikat a szenvedéstől, a Herceg sírva fakadt, mintha tejtestvérét kellett volna elhagynia.