Ez lenne hát, az utolsó fejezete a Mesének! Köszönöm mindenki figyelmét, aki volt olyan kedves, s végig követte. Remélem nem okoztam túl nagy csalódást!

- Hát vége van… - mondta búsan a Hercegnő – Vége a világnak, amit ismertünk. Az útnak, amit bejártunk… Hontalanok vagyunk mindketten. Kitaszítottak.

- Meg bántad e? – kérdezte a Herceg.

A tündér elmosolyodott.

- Dehogy bántam! – mondta nagyot sóhajtva – Semmit sem. Soha nem is fogom. Ha nem lettem volna régebben olyan bolond, most nem ismernél. Tán nem is léteznél…

- Akkor hát, tudom, mit kell tennünk!

- Mit?

- Kövess!

Kézen fogva indultak el visszafelé az úton. Esteledett, a fák árnyai megnyúltak, a baglyok az éjjeli énekre készültek, a Hold  átvette a Nap helyét az ég trónusán.

A Herceg levetette út közben páncélját. Arca megkeményedett, állán borosta nőtt, haja fakó lett. A Hercegnő egyre veszített fényéből, gyöngy ruhája átváltozott egyszerű úti felöltővé, szeme már nem ragyogott úgy, haja sem fénylett.

Mire a Tó partjára értek,

Nem volt többé Herceg,

Nem volt többé Hercegnő.

Ketten voltak: férfi és nő.

- Mi történik? - kérdezte a nő – Te érted ezt kedvesem?

- Változik a világ, mi is változunk. – mondta a férfi, majd így folytatta: - Tudom mi a teendő. Láttam a Tó mélyén. – azzal megvált kardjától is, a Tóba hajította.

- Mi? Mondj hát el mindent!

- Akarom bírni, harmadik csókodat!

Hogy alakomból átváltozván,

Bőrömet hátra hagyván,

Álmodva őrizzem drága álmodat!

- Legyen, ahogy mondod kedvesem!

Szépet álmodok,

Nővé változok,

Ha ez, a Szerelem!

Azzal megcsókolták egymást. Forrón, szorosra ölelő karokkal, gerincük mentén bizsergő, epekedő vággyal. A férfi lassan levedlette bőrét és kígyóvá alakult át. Körbe tekeredett a nő karcsú testén. Együtt merültek álomba, ahogy feljött az égre a Telihold, teljes pompájában. A Tó fölé lebegtek, mely párájába burkolta őket szelíden.

Ott lebegnek ma is összefonódva,

Elmerülve időtlen álomba.

Megjárták együtt az örök végzetet.

Álmodnak nekünk, egyszerű, emberi életet.

De nem tart örökké a feledés!

Eljő egyszer a hatalmas Ébredés!

Lehullik az önként felvett béklyó:

Ébred a Nő és ébred a Kígyó!