Maguk mögött hagyták a mocsarat is. Mentek, bandukoltak, egymás kezét fogva, s megérkeztek a két sereg mezejére. A mezőt véges végig holtak borították, nagy kegyetlenséggel lemészárolva. A kék és vörös lobogókról varjak röppentek fel ijedten jöttükre, hogy kicsit odébb lakmározzanak a foszladozó húsból. Vér volt, vér és halál mindenütt. A dombon a fának csak a csonkja maradt, mellette keresztre szögezve nyögött és jajgatott a Virrasztó ki hátra maradt megvívni a Nagy Harcot. A kereszten a lába az égnek állt, feje lefelé csüngött.

- Mi történt itt! – sikoltott fel a Hercegnő.

- Sok csatamezőt láttam már, de ilyet még nem – mondta a Herceg. – Ennyi holtat, ennyi vért még sehol eddig. Amott a bajtársam a fára szegezve.

Odamentek a megfeszített harcoshoz, s az ifjú lovag, utolsó leheletével formálta a szavakat.

- Jó és Rossz harca végre eldőlt:

A harc vetett véget neki: mindent eltörölt!

Vitézül küzdöttem, de a vért inni unom,

E nyomorult keresztfa, bolond trónusom.

S a kereszt tetején, a lovag lába fölött egy tábla állott, rája alig olvasható háborodott ákombákomokkal ez volt írva:

Íme, a lovag, ki a Szent Fát kivágta!

Azt hitte ő lehet, a Világ Királya!

- Ez mit jelent? Ilyen álmokat nem hozott az éj? Nem értem, amit látok… - tűnődött a tündér Hercegnő.

- Sose bánd, hogy nem láttál csatákról vérgőzös álmot! – az utolsó Virrasztó foga csikorgott, ahogy ajka a szavakat formálta – Láttam én eleget helyetted is! S látott ez az ifjú is épp eleget. Ezért vághatta ki a fát, hogy vége legyen az öldöklésnek. Nem tudta az igazságot, mit a Kút facsart vize világított meg előttem: míg a földön ember él, az öldöklésnek nem lesz vége.

- Milyen szomorú igazság…

- Gyere Hercegnőm, gyere!

Már nincs messze atyád hona

Arcod gyönyörű, de szebb lesz még

Ha az öröm beragyogja.

- vonta magával a Herceg a tündérleányt. Már nem is volt oly messze az erdő. Előbb susogását hallották, majd határát is elérték, s látták, hogy a levelek hullni kezdtek. Megsárgultak, megbarnultak, s a csupasz ágak kaparászták egymást, mint haragvó szerelmesek.

- Hát ez… - esett le a Herceg álla – Hát ez hogy lehet? Mi történt?