Te , velem jössz 7.

           A születésnapi ünnepség felfalta az ebédidő utáni munkaidőt, viszont több tanulsággal szolgált, különösen nekünk, aki újak voltunk valamilyen formában - pedig a bulin résztvevők, olyan fele - fele arányban vettek részt a régebbiek, és az újabb munkaerők.Mi voltunk az újabbak és a józanabbak is. Valahogy nem szoktunk még bele, nem  lendültünk még úgy a bele a helyi szokásokba, kivéve egy-két személyt aki nem zavartatta magát olyan aprósággal , hogy egy vadonatúj társaságban , mindjárt bemutassa   alkoholfogyasztási kapacitását. 

           Ezek közzé tartozott egyik  mester, akiről köztudott volt hogy nehezen viseli  az alkoholmentességet. Na ez a fickó, még a munka idő, és buli befejézése előtt szinte asztal alá itta magát. Nem a szó legszorosabb értelmében, hanem átvitt értelemben - ugyanis az ajtó helyet az ablakon akart kimenni , mert valamilyen oknál fogva szeme nem tudott csak felfelé koncentrálni, és egyszerüen nem vette tudomásul, hogy alul fal van. Leginkább azon csodálkozott , hogy nagyon magasan van a kilincs. Neki segiteni kellett a távozásnál, mert a GPS-e nem volt jól beállitva, és minduntalan más irányba indult, mint ahova kellett volna. Ahhoz képest , hogy már vagy huszonötéve ott dolgozott, elég gyatrán tájékozódott. De hát nem volt ez mindig igy. Mert voltak józanabb, és kevésbé józan napjai is. Róla még fogunk szólni -  de itt elég ha megjegyezzük , hogy háromnapon túl gyógyuló alkoholmérgezést szenvedett -  nem hanyagolhatjuk el a lányokat sem, akik derekasan helyt álltak, és ültek az evésben az ivásban , és derakasan "helytálltak" volna fekvő, vagy akármilyen  "pozicióban" is ha arra éppen lett volna lehetőségük.  Ők pontosan arra vártak. De sajnos nem volt, mert egy kemény mag maradni akart, ameddig csak enni és innivalót látott maga előtt.

            A két lány reménykedett , hogy elvonúl az ünneplő közönség, és ők is megkapják a megérdemelt deszertet - ki-ki a maga párjától. Rodika  már ment volna , de nem tudott mert megkellett várja a "soffőrjét". De nem volt szerencséje, mert szegény fiúnak, sorba haza kellett hordja a főnököket, mert hiába jöttek reggel autóval , mivelhogy ittak - nem vezettek. Rodika lepedő partija is kútba esett. De kútba esett a Szerénáé is, mert a főkönyvelö is haza vitette magát, mert mint ünnepelt - ő is mélyebben a pohár fenekére nézett. Éppen negyven éves volt, és úgy gondolta , hogy ebből az alkalomból megengedheti magának, ezt a kis ilyenirányú elhajlást. Persze jobban szeretett volna  ő Szerénával  hancurozni, de  - futball nyelven szólva  - túl sokan voltak a nézőtéren , köztük olyanok is akik puszta jóindulatból , vagy női szolidaritásból, nem áttalották volna felvenni a telefont , hogy elmeséljenek egy igaz történetet a főkönyvelő úr feleségének.

            Szeréna ezt nem tudta, mert teljesen beleélte magát a buli utáni  duettbe amit  a főkönyvelővel tervezett megejteni. Mire jól körülnéztek azt vették észre , hogy egymás mellett ülnek, beszélgetnek iszogatnak, és sóvárgó tekintettel az ajtót figyelik, hogy valami csoda folytán megjelenik valaki arra érdemesitett férfi személy, akiket a mai délután folyamán boldoggá tehetnek. Az sem biztos , hogy már csak kizárólag  arra két férfira vártak akikre néhány órával korábban még bizton számitottak.

            Egy idő után arra lettek figyelmesek, hogy rajtuk kivűl , még két három félig vagy teljesen kimerült  férfi koccintott volna  egymással  - de velük már az is előfordúlt , hogy egymás mellé nyújtották a poharakat ami miatt a koccintás nem jött létre, viszont a szájukat megtalálták a pohárral. Ekkor belátták , hogy hiú álmokat kergettek a mai napot illetően, mert minden valósziníség szerint számukra  ma nem terem babér.

            Talán ez az érzés inditotta el őket lefelé a lépcsőn - kissé egymásra támaszkodva - és váltotta ki az első ellentmondást kiváltó szót is.

- A fene egye meg a főkönyvelődet , hogy pont most kellet neki hazavitetni magát - mondta Rodika meglehetősen durván.

- Na, te csak ne nagyon bántsd a főkönyvelőt !- vagy azt szeretted volna, hogy ittasan karambolozzon, és isten tudja mi történjen vele, hát milyen nő vagy te?

- Hogy milyen nő vagyok?- hát vagyok olyan mint te, azt hiszed nem tudom, hogy az előbbi munkahelyeden  szeges ládának neveztek.

- Hogy -hogy szegesládának?- kérdezte  Szeréna , de most már kiabálva.

- Úgy , hogy minden férfi beléd rakta a "szegét" - azt hiszed nem tudom , hogy amikor a pártiskolában voltál  Szovátán - csak az nem kettyintett meg, aki nem volt rá képes, vagy buzi volt.

- Te , te beszélsz!- akinek olyan hosszú listája van a pasasokról , mint a Schindler lista!- kiabálta még Szeréna az utólsó, még a mai napra szánt sértő szavait , majd fejét íróasztalára ejtve kivonult a józan és éber emberek társaságából.