Te, velem jössz 8.

           Rodika még emésztette  egy darabig a hallottakat, és rájött, hogy nem is tévedett olyan sokat a kollegina  - de nem értette , hogy honnan tudhatja olyan pontosan  életének erre a szakaszára  vonatkozó fejezeteket. De úgy látszott , hogy most ezt nem fogja kitalálni ezért , lassan eresztette lefelé fejét az iróasztalra, vigyázva arra ,hogy asztalra érkezéskor ne koppanjon. Elcsendesedtek az indulatok s vele együtt a lányok is. Talán álmaikban jobban sikerült a napjuk mint a valóságban. Vagy két órát szenderegtek, és ez idő alatt nem bántottak senkit - legkevésbé egymást.

           Rodika   ébredt meg először -  ő kevésbé birta elviselni  a párnává előléptetett asztallap keménységét. Felemelte a fejét, és azt látta , hogy az asztalon ott maradt az alvás ideje alatt kifolyt nyála. Papirt vett elő fiókjából és hamar letörölte  az árulkodó nyomokat. Megdörzsölte arcát és szinte érezte , hogy szét vannak csúszva vonásai, és egy mozdulatot sem tehet, amíg nem pakol magára egy kis sminket, mert tükör nélkül is érezte , hogy alig hasonlit ön magára.

           A tükörhöz lépve beigazolódni látta elképzelését mert inkább hasonlitott az édesanyjára, mint saját magára.Szorgos munkához látott - először is kiboritotta táskájából az ott fellelhető szépitőszereket, majd a csaphoz lépett és lemosta arcát. A hideg víz  felfrisitette egy kicsit, és szemével is jobban látott, aminek nem örült, mert megingatta abban a téves tudatába hogy elfogadhatóan szép. Valóban volt aki elfogadta , de hogy nem a szépségéért, az biztos.

           Ahogy tükörbe nézett a hátánál megpillantotta kolléganőjét aki éppen az ébredezéssel küzdött, de  egyelőre, eredménytelenül. Ennek örült, hogy lesz ideje rendbeszedni magát egy kicsit, hogy legalább ez a kanca ne lássa ilyen gyürötten.

A kanca szóról, eszébe kezdett jutni a délutáni "pihenő" előtti vita féleség, aminek teljes szövegére nem emlékezett ugyan , de azt tudta , hogy nem egy kedves baráti beszélgetés volt, hanem valami  kardcsörtető villongás és emlékei szerint elég mélyen mászkáltak egymás becsületébe - de hogy ebből kikerült ki győztesen, arról halvány gőze sem volt, mint ahogy arra sem emlkékezett , hogy hogyan indult el a vita köztük.

           Közben krémezett és puderezett, festett és törölt , amitől egyre inkább kezdett hasonlitani önmagához. Ahogy alakult a fizimiskája úgy tért vissza belé az önbizalom , és kezdte úgy érezni magát , hogy bár majdnem kétszer annyi idős mint Szeréna, attól  még egyáltalán nem eldobni való nő. Gyomra égett  - most jó volna egy kis  utántöltés, gondolta magába. Hagyta érni magába a gondolatot, addig lassan rakta visszafelé a táskájába a kilónyi szépitőszereket és szerszámokat.

           Ő maga is sokallta, és szomorúan állapitotta meg , hogy volt idő amikor, egy pici krém egy pici puder , szemfesték és rúzs volt minden felszerelése, amit pillanatok alatt felrakott magára és máris repülni volt képes - a férfiak meg utána.

            Hoppá, villant az agyába egy kép ami a kora délutánt volt hivatott felidézni  - nagy asztal ételek italok, és kidőlt pasasok- elhúzta száját, nincs ezekben a férfiakben egy csepp keménység sem. Megvan, egy emelet és máris ott vagyok a bőség asztalánál. Még jó hogy nem kellt fel ez az elsikerült primadonna. Most legalább egyedül mehetek felderitő utra. Üdének és fiatalnak érezte magát mint a frissen szedett saláta, csak a gyomra égett egy kicsit, de ennek elmúlasztására saját kezelési módszere volt amit a köznyelvben -kutyaharapást szőrével becenévvel illettnek.

            Belépett a protokoll terembe, ahol még két "viharvert" - egykor férfinak nevezett őslénykinézetű  egyén horkolt egymás fülébe. De Rodikát ez most nem nagyon érdekelte , mert már mesziről látta rajtuk, hogy nem ágybavalók, de ha igen akkor kizárólag csak arra hsználhatók , hogy horkolásukkal elriasszák elzavarják a csótányokat, egereket, ha esetleg van ott olyanfajta  állat a közelben. Végre megtalálta amit keres! Való igaz nem volt jól látható helyen , és az este is  kezdett rátelepedni,és kezdte  elüzni a majusi délutánt. Igen a konyakos üvegről volt szó.Mikor meglátta szinte úgy érezte , hogy a konyakos palack fényes lámpává válik - ami képes megvilágitani a most nagyon tompa agyát.

            Rutinos mozdulattal emelte szemmagságba , hogy lássa , hogy mennyi van benne - mert úgy érezte , hogy most nem szabad sokat innia, mert még előbb-utóbb haza is kell mennie. Ugyan miért kell hazamenni ?- hisz ott nem várja senki - itt legalább van egy kis konyak. Szájához emelte a palackot és kortyolt egyet. Nem is kicsit. Még nem vette el a palackot a szájától amikor közeledő lépteket hallott.