Te, velem jössz 10.

            Bent néma csend, csak a kiváncsi várakozás honolt. Kint a kopogó lábak tulajdonosa  hasonló érzésekkel közelitették a protokoll terem ajtaját. Szokásától eltérően most, csendesen szinte félve nyitotta az ajtót, abból a meggondolásból , hogy esetleg nem talál ott senkit, és akkor mindent kezdhet előlről. Márpedig ehhez neki most semmi kedve nem volt. Most mindenképpen szeretett volna találkozni valakivel - már azt sem bánta volna ha nem Rodikával találkozik , hanem valaki mással. Azt érezte , hogy egészen kijózanodott és némi félelem is vegyült az érzelmeibe, mert nem tudta hányadán áll mit csinált mit követett el, és azt sem hogy milyen következményekre számithat.

           Benyitott !- az örömbe  egy kis félelem is vegyült, mert nem tudta kiszámitani a Rodika  reakcióját - azok után a ami történt. Mindenesetre elérte célját, és találkozott Rodikával, aki éppen most engedte le a konyakos palackot a szájától , és  még annyi ideje sem volt, hogy megtörölje a száját. Mivelhogy Rodikának kezdett újfent felfelé szállni az alkoholgőz az agyába, ő is megtorpant egy pillanatra, és nem tudott megszólalni. Arra vártak , hogy a másik szólaljon meg először , hogy ő annak a függvényében válasszon hangnemet a beszélgetés folytatására.Végűl ,Szeréna szólalt meg.

- Te itt?

- Igen, én itt.

- És mit csinálsz?

- Nem látod ? - csökkentem a konyakos üvegben a színtet.

- De nem teljesen,- ugye?

- Miért érdekel ez téged ?

- Azért mert az előbb ittam egy kis vezetékes vizet és borzasztóan ízetlen volt      -most szeretném  rehabilitálni a gyomromat egy kis konyakkal. De nincs valami harapni való?

- Harapni való?- húzott egyet a konyakból Rodika - de van.

- Mi , hol?

- Itt van ez a két szédült szamár, azoknak megharaphatod a fülét - netán a farkukat is ha  gondolod - mondta Rodika - és már kitört belőle a részeg kacagás.

            Szeréna kezébe vette a kezdeményezést, pontosabban  a konyakos palackot - mint energiahordozót - és gondolkodni kezdett , hogy mivel is véghatna vissza  Rodikának.

- Nem gondolod , hogy túl fiatal hozzád  Janika a soffőr fiú?

- Nem gondolom, és semmi közöd hozzá!

- Miért?- a főkönyvelő talán hozzád való?

- Hozzám - mindenki való aki túd szeretni.

- Na ne mondd? - ha nem bánod én már rég túl vagyok rajta!

- Ő meg rajtad, a többiekkel együtt!

- Nehogy azt hidd, hogy te vagy az életének nagy szerelme! - meg sem tudnám számolni , hogy te a hányadik vagy neki. 

- Te inkább számold a saját palijaidat és add már idébb azt a konyakot - mert már megint visszavetted - mindjárt elfogy,és én levagyok maradva. Szeréna jól meghúzta az üveget  - majd kacagásba tört ki , mivel meglátta az asztalon sorakozó poharakat amelyek között volt még teljesen tiszta is.

- Na nézd meg, nem  röhejes, iszunk az üvegből, amikor ott csillognak a tiszta poharak.

- Azt hiszem a szemed csillog nem a poharak. 

- Rodika, vetted észre , hogy  teljesen besötétedett?

- Tényleg  - nem kéne hazafelé menni?

- Kéne - de nagyon nehéz a lábam , meg a fejem - az a baj ezzel a konyakkal , hogy az ember lábát meg  a fejét is elneheziti.

- Akkor most nem megyünk haza?

- De hazamegyünk, csak taxival!

- És ezekkel  a mókusvadászokkal mi lesz?

- Ide figyelj , ha ők érdeklődtek volna írántam akkor én is gondoskodnék róluk, de ha ők, két- három óra itt tartózkodás alatt annyira sem méltattak bennünket , hogy kinyissák a csipájukat, hogy lássanak valami szépet, akkor ott verje ki  őket a cifra nyavalya  mert ezek semmire sem jók , csak pálinka pusztitónak meg asszonyboszantónak.

           Aztán csend  lett, sem kérdés , sem válasz nem törte meg a némaságot - az ablakon bekukucskáló hold is csak  két lányt látott, amint az asztalra fektettet fejjel, egymással szemben aludtak. Mellettük egy üres konyakos üveg hevert - valószínű az is elaludt. A protokoll terem szegletében, székről lecsúszott két férfi lehetetlen pozicióban fújta  a kását. A hold is elszégyelte magát, és csendben némán, halvány fényével továbbvonult, hogy új eseményeket, éjszakai történeteket vegyen tudomásul, vagy  azokat elraktározza úgy, hogy soha többé napvilágra ne kerülhessenek.

           Éjfél körül lehetett az idő amikor a két férfi mozgolódni kezdett. Először , fejkörzést végeztek, annak érdekében , hogy végül mégis  egyenesbe tudják állítani, a még mindig zúgó fejüket. Utána törzshajlitással próbálkoztak, de ez is csak annyi sikerrel járt , hogy ráestek a lányokra, akik anékül , hogy kinyitották volna szemüket elengedtek egy "menj a franca" szólásmondást. A fiúk megpillantották az asztalon a konyakos üveget, aminek nagyon megörültek, arra gondolva, hogy a horkolástól kiszáradt torkukat megnedvesithetik. De nem volt szerencséjük, mert a palack úgy ki volt száradva , mint egy kétezer éves szarkofág. Egyértelmű volt, csak a csajok lehettek a ludasok, annak kiűritésében. A fiuk szeme úgy megszokta a félhomályt , hogy eszükbe sem jutott meggyújtani a villanyt igaz - nem is tudták , hogy hol a kapcsoló -  mert az kivűl volt - ők meg nem voltak olyan gyakori látogatók a protokollteremben , hogy azt tudták volna. 

            A két embernek piszkálta a fantáziáját , hogy a lányok mit keresnek ott ebben késői órában- sőt Rodikáról tudták is , hogy nem veti meg a szexuális örömöket , viszont Szerénát még nem ismerték olyan behatóaan - csak feltételezni tudták , hogy  ha ilyen jó barátságba van Rodikával akkor feltételezhető , hogy ő sem tagadja meg magától a testi örömöket.

 Ezért aztán nyúlkálni kezdtek, előbb csak hajukat simogatták , utána az arcukat, és igy tovább lefele egészen a combokig. A lányok néha megmozdultak de nem tettek semmi ellenvetést, sőt a fiúk megérezték azt is, hogy néha néha meg borzonganak, ami lehet annak is jele , hogy netán élvezik a simogatást. A lányok valóban nem aludtak már, csak tették magukat ájultnak egy kicsit , hogy bátoritsák a fiúkat,  kedvükre való tevékenységükben. Az idő múltával egyre érzékenyebb  pontokat érintettek a fiúk , ami felkeltette a lányok érdeklődését is és az ő kezük is matatni kezdett a fiúk nagrágjának írányába. Ugyanis nem szerették volna fölöslegesen levetni a bugyit, előbb megakartak győződni arról , hogy vetkőzésük nem lesz hiábavaló. Tapogatózásuk sikerrel járt, mert duzzadni éreztek valamit a kezükbe ami egyértelművé tette , hogy érdemes lesz foglalakozni a dologgal, mert ez az éjszaka mégis csak arra hivatott , hogy egy férfival testközelbe kerüljenek , és a továbbiakban, már csak rajtuk múlik minden.

           Egyre jobban elmerültek  egymás simogatásába,  és semmi értelmét nem látták abbahagyni az elkezdett bemelegitést. Egyre inkább eltávolodtak a párok , és anélkül , hogy megbeszélték volna , a hatalmas asztal két végén alkottak egy -egy vegyes párost. Nem szóltak nem beszéltek, és az sem valószínű , hogy tudták, ismerték  egymás nevét. De nem is az volt a fontos hanem az , hogy testközelbe kerültek, és semmi akadálya nem volt annak , hogy egymásba érkezzenek. Igaz,  a bemelegités a simogatás sokáig tartott, de meghozta az elvárt eredményt, amire készültek már jó néhány orája, egészen az előző nap délutánja óta.

          Már nem gondoltak a főkönyvelőre, nem hiányzott Janika sem,mert már meg volt a mindennapi "betevő". Azt sem tudták, hogy kivel, és azt sem tudták , hogyan kerültek fel az asztalra a székről, az sem volt fontos hogy  kinyissák a szemüket - ami különben is nehezükre esett volna . Csak elfogadták a lehetőséget, magukbafogadták az ismeretlen, de mégis ismerős  szerszámot és élvezték a fiúk alkoholos csókjait.