Te, velem jössz 12.

           A dolgozók azon a napon, a megszokottól fáradtabban igykeztek haza felé. Nagyon régen nem történt ilyesmi , hogy este sötetétbe térjenek haza amikor reggel  hét órára mentek dolgozni. Nem volt kivétel Szeréna és Rodika sem, ők is csak éppen elbúcsúztak és a leheteő leggyorsabb léptekkel igyekeztek az autóbusz állomásra , mert gyalog túl hosszunak találták a hazavezető utat.

- Majd még beszélünk! - mondta Rodika

- Jó - válaszolta  Szeréna és befordult az utca sarkon. Mindketten érezték , hogy van némi megbeszélni valójúk a bulit követő éjszakával kapcsolatban.  Nem mintha még sohasem fordult volna elő velük ilyesmi , de ebben a formában a cég protokolltermében, az asztalon - hát olyan még nem. Szerencsére az elmúlt nap nem volt alkalmas arra , hogy ilyen dolgokat megbeszéljenek elég volt nekik a székszállitás, ami jobban igénybe vette a sakkozó izmaikat mint a  buli meg hancúrparti együttvéve. Bár így utólag érezték , hogy az asztallap bizony egy kicsit kemény volt, és annak hatása néha még belenyillalik a derekukba. De ki  gondolt akkor arra?- hisz az, akkor egy áhitott, de elveszettnek hitt kalandról szólt. Úgymond, a semmiből alakult ki. És most hiába is sopánkodtak, ezt a dolgot megnem történté tenni nem tudják - egyébként nem is akarják. Egyetlen dolgot azért megkellett volna beszélni a fiukkal ,- ami akkor eszükbe sem jutott akkor - hogy nehogy eljárjon a szájuk. Tulajdonképpen azt sem tudták , hogy fiúk szabadok vagy nősek! Csak egyet tudtak , hogy pálinkát és a nőket szeretik, és ezt nem csak tudták, hanem meg is tapasztalták. De ezt a részét a dolognak nem érdemes feszegetni , mert ők is ugyanabban csónakba eveztek.

           Ez még nem a világvége, de azért érdemes lenne óvatosabbnak lenni , mert adott esetben a férfiak is tudnak pletykásak lenni , bár őket inkább a dicsekvés hajtja , hogy elmondhassák  ,hogy , ez is meg volt , meg az is megvolt.Sokszor meg akkor is, ha nem volt igaz. 

           Ezek a gondolatok ringatták álomba Rodikát - egy kiadós fürdés után. Azt hogy mi lesz , hogy ha megtudja Janika a félrelépését, abban már nem volt biztos, hogy valóban rágondolt vagy csak álmodta azt. Abban viszont teljesen biztos volt - másnap reggel  - hogy a legrövidebb időn belül tisztázni kell a dolgokat, minden irányba még mielőtt komolyabb bonyodalmakat okoz. A Janikával való kapcsolatát nem féltette különösebben, mert tudta nagyon jól , hogy mivel tud hatni a srácra - és akár le is tagadhatja az egészet mert  hisz neki. Most mintha megszólalt volna a lelkiismerete arra gondolt , hogy talán korához képest egy kicsit mohó - nem mintha bánt volna bármit is - azért illene mértéket tartani , mert igy is éppen eleget tudnak róla a kollégák.

           Szeréna kipihenten , de egy kissé izgatottan érkezett be a munkahelyére. Lopva körbenézett mindenkin, és próbált olvasni az arcokról. Vajon mi, és mennyi juthatott el a történtekből a kollégák füléig, agyáig. Hogy nem tapasztalt semmi különöset kijelenetette , hogy ma végre irodai munkáját végezheti, és nem kell leszálljon napszámos munkához.

Pali - a főnök megjegyezte , hogy annak a széknek teljesen mindegy , hogy ki viszi ki az autóhoz és abba még senki bele nem halt. Egyébként lehet , hogy ezt elfelejtették mondani magának , de ez nálunk bizony előszokott fordulni.

- Na hát - én még ilyet nem is hallottam.

- Úgy szokott lenni, az ember mindig hall valami újat és az a feltünő, mikor másodjára, harmadjára hallja, akkor már nem is érdekes. Lehet, hogy maga nem tudja , de ha itt marad akkor  majd meglátja , hogy a rakodó fiúk között nem egy érettségizett, jó szellemű gyerek van, akinek egyelőre nem jutott egyéb munkalehetőség. Szeréna néha odasanditott Rodikára, úgy mint aki kérdezne valamit, de azt itt most az összes kolléga jelenlétében nem tehette meg. Csak valami jelzést várt amiből következtetni tud arra, hogy  is áll a szénaja - elsősorban a főkönyvelővel kapcsolatban, vagy eseteleg milyen hireket osztott meg a kontyos rádió az elmult napok eseményeiről. Mindenképpen bizonytalan volt mert, mert máskor már  hét óra előtt benézett a főkönyvelőhöz, most viszont nagyon vivódott magával, hogy menjen , vagy ne menjen. Mert ha mondjuk a főkönyvelő fülébe jutott a kis kaland, akkor nem csak az irodából rugja ki hanem a cégtől is. Most érezte igazán a súlyát a múltnapi cselekedetének, ezért várakozó álláspontra helyezkedett. Az aktáit kezdte  rendberakni, de mesziről látszott rajta, hogy legalább olyan zavarba van mint a szoláriumos,  amikor cigánynő kér barnulást.

            Tekintete jobbra balra ingázott, hol Rodikára figyelt hol meg az ajtóra.

Rodika sem ment ki megnézni  Janikát , hanem azt várta , hogy az bejöjjön és érdeklődjön, hogy mai napon merre kell vegye az írányt. Legjobban annak örült volna ha egy két napra beszerzési utra kellene menni valamelyiért valahova,mert akkor egy-kettőre letudná rendezni  az ügyet Janikával. De előtte jó lenne beszélni azzal az alkalmi fiúval is akivel nem volt szerencséje  beszélni a történtek óta. De ő is várt hátha magától betéved a fiú, mert tagadhatatlan - hogy részegségük ellenére is jól szórakoztak. A nagy bizonytalanság miatt ösze-vissza csapongtak gondolatai. És egyelőre nem látta az alagut végét, de kérdéses volt az is hogyan került bele. Mert ennek is komoly okai voltak , mert nem volt ő mindig ilyen. De a körülmények...igen a körülmények.

            Szeréna is szeretett volna valami információhoz jutni, ezért intett Rodikának , hogy menjenek ki. Alig értek ki az ajtón Szeréne máris letámadta kérdéseivel Rodikát.

- Nem hallottál semmit?

- Nem. - és te?

- Pedig jó volna valamit megtudni  legalább a fiúktól.

- Na én nem megyek oda hozzá -én széggyelem magam.

- Jó hogy akkor nem szégyelted magad.

- Miért te odamennél hozzá?

- Én nem, mert nekem nem fontos.

- Akkor nekem sem, különben is csak annyit mondanék neki , hogy ne szóljon senkinek semmit.

- És ha ő akar még valamit?

- Akkor várja ki a sorát - előbb ezt a kis gubancot kell megoldani.

- A főkönyvelővel beszéltél?

- Ugyan mikor beszéltem volna - ha megtudott valamit akkor egészen biztos nem áll velem többet szóba. De hátha nem tud semmit , és akkor mehet minden tovább, és akkor tudom mi a teendőm - felszámolok magam körül mindenki mást, és hű leszek hozzá. Megpróbálok valakihez hű lenni - igaz ez még sohasem sikerült , de egyszer elkell kezdeni.

- Akkor inkább válassz  egy legényembert, akihez hű lehetsz.

- Nem tudom , nincs szerencsém a legényemberekhez- vagy nekik nincs szerencséjük velem. Pedig hidd el , úgy szeretnék egyszer tiszta vizet  önteni a pohárba- sajnos ez nekem nem megy. Egyszer talán elmesélem neked, hogy miért.

- Ja -  mesélni valóm nekem is lenne!