Mese, a szegényember fiáról meg a postáról.

          Egyszer volt , hol nem volt , nem is olyan messze volt az egyes számú postahivatal. A szegény ember bement a postára, mert pénzt akart küldeni a fiának, aki egy másik nagyvárosban tanult. A postahivatalban az ötös számú ablakocskánál ült egy szép fiatal postáskisasszonynak tűnő hölgy. Hogy a fia minél hamarabb megkapja pénzt, a szegényember táviratilag küldte azt. Nagy gyakorlata volt benne , mert  már néhány éve gyakorolta. De nagy gyakorlata volt a postáskisasszonynak tünő hölgynek is mert már oda sem figyelt , hogy hova küldi a pénzt . Ekkor március  tizenkilencedike volt délután négy óra.

         A szegényember fia , március huszonkettedikén telefonált , hogy nem kapta meg a pénzt három nap elteltével sem. Mit tehetett a szegényember, vette a nyugtáját és reklamálni ment. Mit ad az Isten , mit nem , az ötös számú ablakocskánál, úgyanaz  a postáskisasszonynak tünő hölgy ült akinél három nappal korábban fizette a küldendő összeget. Nézte nézegette a nyugtát -- mintha sose látott volna még olyat--majd megnyugtatta a szegényembert , hogy menjen nyugodtan haza , minden rendbe lesz és a fia a legrövidebb időn belül megfogja kapnia pénzt , mert előfordulhatott hogy egy más postahivatalba ment , mert abban a nagy városban , több is van. A szegényembber vette a telefont és közölte a fiával , hogy induljon el és keresse a pénzt az összes többi postahivatalban. A szegényember fia akkor már nem járt kurzusokra , hanem kenyéren és vizen  élve kereste a neki szánt pénzösszeget abban a nagyvárosban.Szerencsére húsvét előtti böjtös napok voltak -- a szegényember fiának , meg pláne! De a pénz még mindig nem érkezett meg -- már-már arra gondolt a szegény ember , hogy küld más pénzt , de akkor már benne volt a félsz , hogyha ezt sem kapja meg a fia , akkor böjtölni fog az egész  család , nem csak húsvét előtt nagyböjtkor , hanem husvétkor meg azután is.  A fia újra hazatelefonált, hogy  a pénz nem érkezett meg "táviratilag" hat nap után sem. A szegényember megint elment a postára. Nagyon feldúlt és ideges volt.mert ez már a hetedik nap volt és ő már negyedszer járt a postán reklamálni. De ekkor csoda történt, mert találkozott két angyallal. Rendes munkaköpenybe voltak , angyalszárnyaikat űgyesen elrejtették  és megigérték , hogy addig nem mennek haza , ameddig a szóbanforgó mesének a végére nem járnak. És láss csodát a szegényember fia  a nyolcadik napon megkapta a pénzt. "Táviratilag"?!

          Visszament  a szegényember a postahivatalba és megköszönte két angyalnak a segitségét, de ők elháritották még a megszólitást is, hogy ők nem angyalok hanem postáskisasszonyok! De akkor az a másik ki volt? Mert ha postáskisasszony lett volna  az én mesém megsem született volna! 

U.i A postáskisasszonynak tünő hölgyet többet nem láttam az ötös számú ablaknál. Érdeklődésemre elmondták: példás munkájáért és magatartásáért előléptették!