Csillaghullás

                                 8.

           Kedd kora reggel, amikor a Nap még alig bújt elő, s a januári hidegek fagy alatt tartották a fákat, sokan a munkahelyükre indultak.   Zord idők következtek, még sokkalta hidegebbek, mint tavaly karácsony körül. 

          A Vitéz utca, hosszú keskeny útszakaszának a közepén állt Zsófi szüleinek a gyümölcs és zöldségboltja.     Bár az édesanyja volt a boltvezető, az apja, Endre bácsi csupán a termékeket vitte eladásra, melyeket saját földjeiken termesztettek meg.      Ezek körül is a legnépszerűbb termékük az alma volt. Elvégre nincs szezonhoz kötve, bármikor hozzá tud jutni az ember, ha hideg van, ha meleg.    Persze, így vannak sokan a naranccsal, banánnal és a kivivel,de a más országokból behozott gyümölcs általában nem pompázik ugyanakkora ízzamatban.    A boltot, kislányuk megszületése után nyitották, s immár huszonkét éve vezették.

         S mint ahogy az lenni szokott, Ildi néni is a kora reggeli órákban érkezett a nyitásra.    Számtalanszor magával hozta Zsófit, többnyire inkább nyári szünetetben, olykor az őszi és téli vakáció ideje alatt is volt rá példa, azonban az ifjú hölgy nem igazán rajongott az egyhelyben toporgós munkáért.    Ellen ellenére rengeteg alkalomkor nyújtotta önzetlen segítségét.     Ám nélkülözésében, két másfél évvel fiatalabb unokahugára, Vikire esett a választás.       Ildi néni szemléltetése szerint, a szőke lány sokkal nagyobb lelkesedéssel állt a munkához, leszámítva a korán keléssel járó fáradalmakat. 

A huszonéves lány, nagyokat ásított nagynénje mellett az autóban.

           A bolthoz érve, Viki dideregve rohant, a bejárati ajtóhoz, s kapkodó mozdulatokkal nyitotta ki.    Ildi néni lezárta a kocsit, s a tőle megszokott módon, lassú léptekkel elindult befelé.      Még ha minuszok is voltak, akkor sem sietett, óvatosan szedte a lábait, szépen nyugodtan, a maga módján. 

Viki első dolga, a gyümölcsökkel és zöldségekkel berendezett boltba való belépéskor, egy alma elcsenése volt. Amint beleharapott, jókedvűen szögdécselni kezdett. Hosszú szőke haja, köpenyként lobogott a hátán, csodás illatot árasztva.

 - Nem értem, miért vasaljátok a hajatokat! - csóválta a fejét Ildi néni, a kasszához érve.

- Mert máskülönben, göndör marad és az nem tetszik - érkezett a lánytól a válasz, két almába harapás között.

 - Göndör? - nézett rá nagyranyílt szemekkel az asszony - A te hajad, alapvetően sima, mint Zsófié! De ő is állandóan, minden reggel a kezébe fogja azt a nyavalyás hajvasalót! Tudtátok hogy egészségtelen? Eltöredezik tőle a hajvégetek! 

Viki ügyet sem vetett az imént hallottakra, hanem egyenként végignézett a polcon lévő, barna műanyag ládákba pakolt gyümölcsökön. 

Gondterhelten felsóhajtott ekkor.

Ildi néni felkapta a fejét, igaz háttal állt neki Viki, mégis olyan érzése volt, mintha rossz kedv tört volna rá hirtelen. 

 - Mi volt ez a nagy sóhaj? - kérdezte az asszony, gyanusan összehúzván a szemeit.

Viki lassú mozdulattal fordult szembe vele, ám tekintete az oldalt lévő zöldségespolcra szegeződött. 

 - Rudolf azért jött el tegnap, hogy újra összejöjjön Zsófival? - kérdezte, mélyen a témába ágyazódva.

- Nagyon valószínű! - felelte Ildi néni, aki még most is elszomorodva emlékezett vissza, a zokogó fiúra. Soha senkit nem látott még így sírni, méghozzá az ő lánya után.

 - Ez annyira érthetetlen - rázta meg magát Viki - Mégis hogy gondolta, hogy csak úgy eljön és kedvére cseverészhet Zsófival, amikor egyszer már szakítottak?

Ildi néni nem volt egészen tisztában Viki felháborodásával, azonban részben meg tudta érteni, hiszen a szőke a lánynak eddig még nem volt tartós kapcsolata, honnan is tudhatta volna, hogy mennek ott a dolgok.

- Ők már többször is szakítottak - fújta az orra alatt kedvtelenül az asszony- De végül mindig az lett, hogy egymás nyakába borultak. Mégis csak hiányoztak egymásnak. Nem kellett hozzá egy hónap se, alig három hét. Most viszont több idő eltelt már. Tavaly nyár végén mentek szét. 

Viki elképedten meredt Ildi nénire.

 - Miért, hányszor szakítottak?

 - Ötször!

 - Jóságos ég! - kapott az arcához Viki, akár egy világkatasztrófát eljátszó színésznő. - Akkor meg mi értelme már ennek az egésznek? Még ha talán kétszer is szétmentek, az oké, de ötször? Ez már azért durva, nem?

     A lány kérdően tekintett Ildi nénire, aki tétován a vállait vonta.    Mégis tisztában volt azzal, miért ért véget s miért kezdődött újra, lánya párkapcsolata. Mert Zsófi nagyon szereti még Rudolfot.   Ezen felül, számtalan veszekedése volt a fiúval, amelyek borzalmas viselkedési formát váltottak ki belőle.    Nem evett, nem aludt, nem érdekelte annyira a tanulás és nem tartotta fontosnak a továbbtanulást sem.     Ám a szíve mélyén, mint ahogy Ildi néni megérzése szerint, bármikor visszamenne Rudolfhoz.

      Már az előkészületek után, nem sokkal, meg is érkeztek a vevők.    Többnyire a távoli-közeli ismerősök jöttek, akik már szinte törzsvásárlóként látogatták a boltot, ám akadtak új vevők, akik először vezethették körbe szemüket a széles kínálatokon. 

      Voltak, akiket már a belépéskor a friss zöldség-gyümölcs illat magával ragadott, majd hosszasan méregették szemükkel az árúválasztékokat. 

Dél körül, Ildi néni mobiltelefonja csörögni kezdett. Az asszony, éppen a raktárhelységben pakolt, így Viki vette fel az idegesítő dallamot zengető készüléket.

 - Hallo, itt Ildi néni keresztlánya beszél - szólt bele a telefonba a lány, aki a kapkodása miatt, meg se nézte, mely név volt feltűntetve csörgéskor, a készülék kijelzőjén.

 - Hello, keresztlányka, mi újság? - szólt bele a vonal másik végéről egy kedves hang, amire Viki örömittasan, felkiáltott.

 - Szia, Zsófi - azzal egy pillanatra szemügyre vette a készülék kijelzőjét, majd visszahelyezte a füle mellé. Nem is néztem, ki hív!

- Azt vettem észre - nevette Zsófi - Olyan volt a hangod, mint valami álmos titkosügynöknek! Mikor mented meg a világot?

- Mert álmos is vagyok, de nem titkosügynök és a világ, majd megmenti magát! Mi újság veled, mesélj!

 - Most értem haza, rövidített óráim voltak, Erik még dolgozik! Estefelé hazalátogatnánk, jó?

Viki pillanatnyi habozás után, dadogva felelt.

 - Rendben!

 - Valami gond van? Amúgy, miért nem anya vette fel a telefont?

 - Zsófi, már megint egyszerre két kérdés - kapott a homlokához, zaklatottan fogadva unokanővére idegesítő szokását. 

 - Elég, ha a másodikra válaszolsz - kuncogta a lány.

 - Hátul van a raktárban, a krumpliknál! Ma egész sokan voltak nálunk, még a végén elfogy az eladni való! Ja, és jól vagyok, ne aggódj!

Ezután Viki az ajkára harapott. Amit ezután szeretett volna megosztani Zsófival, tartott tőle, hogy kellemelten következményeket okozott volna ezzel mindkettőjüknek. Mindenesetre bebizonyította, hogy ezúttal sem, a megfontolás volt a legfőbb erénye.

 - Tegnap keresett téged valaki!

A vonal másik végén Zsófi töprengve maradt némán, ám érdeklődése nem hagyta nyugodni.

- Na, és ki?

- Senki - kapott az arcához Viki, bár tudta, hogy ilyenkor nincs visszaút, mindenesetre, némán tátogva, trágár szavakkal illette meg önmagát.

 - Hogy-hogy senki? - értetlenkedett Zsófi, pillanatok alatt elvesztve türelmét. - Az előbb nem azt mondtad, hogy tegnap keresett engem valaki?

Viki összeszorította fogait, így folytatta tovább a hibáztatását. Nagyon sajnálta, hogy ennyire pletykásnak született. Úgy érezte, ebből nagyon nagy lavinát fog elindítani, ami unokanővére új kapcsolatát fogja veszélybe sodorni.

 - Viki, itt vagy még? - szólt bele ingerültebben a telefonba, Zsófi. - Ha igen, nagyon gyorsan mond meg, ki keresett engem és miért

Viki behunyt szemekkel, mély levegőt készült venni.

 - Biztos vagyok benne, hogy te magad is sejted!