Most vagy soha többé

"Ma tuti, hogy csak egy dologra fogok koncentrálni! Arra, hogy nyerjen a csapatom!"

          Csikós Rudolf a csapattársaival együtt, a focidrukkerek zsinatától zengő pályára indult.    Citromsárga hazai mezben, feszültségtől remegő végtagokkal és küzdeni akarással.   Mint ahogy eddig, minden focimérkőzésen.    A lelátó, a lelkes szurkolók fülsüketítő óbégatásából ítélve, aligha nem tömve volt.

                                    Csillaghullás

                                 27.

     Rudolf lassú mozdulattal fordult szembe édesanyjával.

 Arcáról egyszerre többféle kifejezésnek a jelét is le lehetett olvasni. Így az éjszakában, a telihold halvány fénye mögött, ezzel a képpel, teljesen úgy festett, mint egy beszámíthatatlan rablógyilkos. 

 - Szerinted, nem tudok róla hogy itt volt a házunk előtt?

                                     Csillaghullás

                                 26.

   - Hülye vagy te, barátom, nem fáradt - vihogta a borostás arcú fiú, mókásan kacarászva s közben az asztal felé tekintve a többiekre, míg Rudolf bosszúsan reagált a kellemetlen lábcsapkodásra. - Ez a nap a szerelemé, úgyhogy mosolyogj, felejts el mindent és szórakozz úgy ahogy mi! 

   Rudolf nyelt egyet, majd az ajkához emelte a sörös dobozt.

                                       Csillaghullás

                                  25.

       A másnapot követően, Rudolf már a reggeli órákban tudta, hogy alaposan ki fogja használni a Valentin napot.     Ilyenkor általában Norbert, mindenféle édességekkel elhalmozza Rékát, amiből neki is jut bőven dőzsölni való, tehát az idén szénhidrát gazdag Valentin napot fog tartani. Norbert a délelőtt kilenc órási Tápiószeléről érkező buszról szállt le.

                                       Csillaghullás

                                 24.

   A heves csókolózás következtében, Erik felvette a karjaiba Zsófit és a szobába indult vele.     Amint beértek, óvatosan az ágyra fektette és a pulcsijának az alját felhúzva, apró csókokkal halmozta el a lány meztelen hasát.    Zsófi semmiféle tiltakozásnak a jelét nem mutatta, még akkor sem, miután Erik, türelmesből hirtelen kapkodó mozdulatok közepette, lecibálta róla a farmernadrágját.

                                   Csillaghullás

                               23.

      Az ebéd után, Zsófi mosogatni indult.   Mielőtt azonban kézbe vehette volna a mosatlan tányérokat, Erik gyengéden megragadta a csuklóját, magához húzta és az ölébe ültette. 

 - Azt ígértem, egy napon elmesélem neked, a volt szerelmem történetét! Úgy érzem, ennek most jött el az ideje!    Minden amit hallani fogsz, azok valós, megtörtént események!

                                   Csillaghullás

                                22.

 - Nagyon gyorsan tüntesse el innen a sátorfáját, maga szarházi, különben hívom a rendőrséget! 

         A néhol selypítő, ám annál is élesebb hang, mélyen besüvített Rudolf fülén és ahol csak tudta, kétségbeesett érzésekkel töltötte teli.     Összerezzent és tehetetlenül hallgatta végig, ahogy az ismeretlen idős hölgy, mindenféle fűnek-fának lehordta őt s még ráadásul jól meg is fenyegette, a rendőrségtől kezdve, a nagybeteg favágó testvéréig.

                                    Csillaghullás

                                  21.

    A bemelegítő futások után, gimnasztikai gyakorlatok következtek.  

  Talán a hosszadalmas otthon ülés, vagy talán a kellemetlen, hideg idő az oka, de Rudolf a pár kör lefutása után, úgy érezte mintha egyszerre három bajnoki meccset játszott volna le.     Minden egyéb zavaró tényező, ami csak érhette, hátráltatta az edzésben.

                                       Csillaghullás

                                  20.

         A péntek délután zajló fociedzést megelőzően, a csapat ifjú játékosai, kisebb megbeszélést tartottak az öltözőben.    Ám a téma, korántsem az éjszakai szórakozásról, vagy a spanyol labdarúgó bajnokságról, hanem a jövőhét vasárnap történő, Magyarország és Görögország felnőtt válogatott labdarúgó, Európa bajnoki selejtező volt.

                                   Csillaghullás

                                 19.

         Dél felé, egyre többen fordultak meg a kisboltban.

  Így hát akármennyire csak tudta, elhúzta a pakolómunkát a raktárban.  Esze ágában sem volt ilyenkor kimenni a kiszolgáló helységbe, ha három főnél, többen állnak a kassza mögött.     Ki nem állhatta, amikor ő ide-oda pakolászva a különféle zöldségeket és gyümölcsöket, számolt, nyugtát adott, összeadott-kivont, addig vagy ezer bamba tekintet pásztázta körbe, ráadásul olyanok, akik jól ismerték a szüleit és addig le nem álltak a mézes-mázas dumákkal, amíg ki nem tették lábukat a boltból.

                             Csillaghullás

                             18.

          Zsófi tempós léptekkel elindult a járdán, célba véve a Vitéz utcát, azon is belül, szülei zöldségesboltját.     Úgy érezte, mintha egy időzített bomba lenne, ami képes bármikor felrobbanni.     Annyi biztos, amit Viki most kapni fog, azt nem teszi egy könnyen zsebre.     Legalább negyed óra volt, mire elérte a boltot, ám ez idő alatt, egy cseppet sem lankadt a bosszúszomja.

                                    Csillaghullás

                                 17.

   Becsengetett Csikós Rudolf családjának a házába.

     Hamarosan valaki ajtót fog nyitni neki.    Vagy Erika, vagy Réka, vagy pedig, Rudolf. Bizonyára nagyon álmosak lesznek, hiszen kora reggel, vagy éppen az iskolába készülve, nem lehet mindenki olyan felfrissült, mint ahogy most ő, de akkor sem halaszthatja el későbbre ezt a pillanatot.

                                    Csillaghullás

                                16.

      Megvárta, míg kollégája elköszön tőle, aztán goromba ujjrántással, megszakította a beszélgetést a készülék kijelzőjén.    Alaposan kimerítette ez a beszélgetés.     Mint ahogy általában, ha Zsófiról kérdezik a kollégái.     Nem bírta már, hova rejteni azt a sok dühöt, amelyet a gyerekes kérdéseikkel csikarnak ki belőle, a szexről és az ehhez tartozó témákról.

                                         Csillaghullás

                                   15.

Zsófi kedvtelenül tekintett ki az ablaküvegen.

  Rettenetesen haragudott önmagára.     Na, meg persze a fránya megérzéseire, amelyek még ha bármilyen formában is, mindig bejönnek.     Kellett neki hazajönnie, tudta, érezte, ha betoppan, akkor nem csak édesanyjával, hanem a régi elfeledettnek vélt emlékeivel is szembesülni fog.

                                      Csillaghullás

                                 14.

      Az üzlet zárási idejéig már csak fél óra volt hátra.

 A váratlan, és mondhatni botrányos körülmények ellenére, Rudolf nem bánta meg, hogy betért a boltba.   Hiszen sokkal rosszabb dolgok is történhettek volna, ha nem jelenik meg.     Így, a már sokkal oldottabb, jobb kedvű Barbival való kellemes beszélgetését élvezhette, s azt a csomag, jéghideg francia saláta alapot, melyet a lány vett elő neki a fagyasztóládából, ezzel is könnyítve sérülése fájdalmán.

                                    Csillaghullás

                                13.

 - Te vezetsz, nyomás! - választotta ki gondolkodás nélkül Rudolfot, miközben a keze, amelyikben a fegyvert tartotta, iszonyatosan remegni kezdett. Mintha egy láthatatlan elektromos sokkoló birizgálta volna, s már betegesen ide-oda rángatva a pisztoly halálrémisztő csövét. 

Rudolf lassú léptekkel elindult a kijárat felé, majd a férfi mellé érve, óvatosan a kezére pillantott.

                                      Csillaghullás 

                                             12.

       A kellemetlen hidegrázásaiból ítélve, míg eszméletlen volt, s a járdán fetrengett, alaposan felfázhatott.       Kabátja zsebébe dugta kezeit, nyakát pedig alaposan behúzta a gallér mögé, ám így is érezte, ahogy mindenét átjárja a hideg.    Szája rettentően ki volt száradva, így jobbnak látta, ha minél előbb vesz magának inni valót, mielőtt ismét elájulna. 

      A legközelebbi sarki kisboltba belépve, rögtön a bal oldalt lévő pultnál, egy fiatal lány kedves mosolya fogadta.

                                 Csillaghullás

                               12.

      A kellemetlen hidegrázásaiból ítélve, míg eszméletlen volt, s a járdán fetrengett, alaposan felfázhatott.     Kabátja zsebébe dugta kezeit, nyakát pedig alaposan behúzta a gallér mögé, ám így is érezte, ahogy mindenét átjárja a hideg.    Szája rettentően ki volt száradva, így jobbnak látta, ha minél előbb vesz magának inni valót, mielőtt ismét elájulna. 

      A legközelebbi sarki kisboltba belépve, rögtön a bal oldalt lévő pultnál, egy fiatal lány kedves mosolya fogadta.

                                    Csillaghullás 

                                   11.

   Rebeka nekilátott a hajvágásnak, így felemelte a fejét s a tükörbe nézve láthatta saját arcát, amelyet jelen pillanatban legszívesebben leköpött volna. Tornyosulni kezdtek benne az indulatok, amelyek önmaga ellen szóltak. Feszültebb, nyugtalanabb lett, de nem Rebeka miatt.   A fodrász, aki egy azon véleményen van Norberttel, csupán a mondani valóit közölte. 

     Valami úton, módon el kell döntenie, hogy láballjon ki ebből az egész depis helyzetből.

                                     Csillaghullás

                                 10.

- Hiányzol!

      Az ágy szélén ülve, sírta ki magát, amíg Viki néma csendben gubbasztott mellette s amit nyújtani tudott neki az csupán egy sajnálkozó tekintet volt. Odakintről be hallatszódott Erik jókedvből fakadó nevetése, ami minden bizonnyal a saját történetei mesélése közben törtek elő belőle. 

         Alaposan megtörölte a szemeit, majd érdeklődve fordult unokahúgához, hogy látszanak-e rajta a sírás jelei.

                                         Csillaghullás

                                     9.

         Az est leszállta után, ami némiképp a késő délutánt jelentette, Ildi néni és Viki a kisbolt takarításához látott.    A termékekből fogytak alaposan, a törzsvendégek, akikre mindig lehetett számítani, megjelentek és vittek is a kínálatból.    A söprögetés közben, Viki elégedetlenül tekintett ki az ablakon. 

Vajon mi lesz ebből?

                                   Csillaghullás

                                 8.

           Kedd kora reggel, amikor a Nap még alig bújt elő, s a januári hidegek fagy alatt tartották a fákat, sokan a munkahelyükre indultak.   Zord idők következtek, még sokkalta hidegebbek, mint tavaly karácsony körül. 

          A Vitéz utca, hosszú keskeny útszakaszának a közepén állt Zsófi szüleinek a gyümölcs és zöldségboltja.

                                   Csillaghullás

                                 7.

    Nos, az igazat megvallva, számára ez felért egy tanulságos mesével. Még ha drámai véget is ért.    Ha ő írhatná, arról szólna, hogy élt egy Magyar király, aki mindennél jobban imádta a kincseit. Azonban ennél jóval többet akart.    S végül a figyelmetlensége alatt, elrabolták tőle azt egyetlen láda kincsét, amelyet hosszú éveken keresztül, vigyázva őrizgetett. 

Az én kincsemet is elrabolták

     El bizony, már van neki valakije, akihez oda is költözött.

                          Csillaghullás

                           6.

Te jó ég! Itthon van! Találkozni fogok vele!

  Próbálta összeszedni minden erejét és bátorságát.

          Ökölbe szorította kezeit, de korántsem érezte azt a feláramló energiát a testében, ami ilyenkor szokott nála jelentkezni.    Semmi ereje nem volt. Mintha a felmerülő emlékei, mindet kiszívták volna belőle.

          Homloka verejtékezett, lábai remegtek, míg mellkasa majdnem kettészakadt a heves szívdobbanásoktól.

                                   Csillaghullás

                                    5.

     Rudolf hanyatt borult az ágyon, tenyereit a szemei elé helyezte.

  Lassú levegővételei alatt, valami egészen különlegeset érzett a mellkasában. Enyhe lüktetést, ami elindult a jobb, majd a bal karja irányába, s nagy lendületet adván, az ágy széléhez való felülésre kényszerítette a fiút.  A hatalmas löket azonban nem jött egyedül.

                                         Csillaghullás

                                      4.

Norbert letusolt, felöltözött azután pedig bármely társakkal való cseverészést mellőzve, búcsút intett és elindult hazafelé. Azaz Rudolfékhoz, hogy találkozhasson a barátnőjével, Rékával.

A gyalogút nem tartott sokáig, ám amíg egyedül maradt a gondolataival.

  Úgy érezte, soha nem ér oda a gyönyörűszép kertes házhoz.

                                    Csillaghullás

                                  3.

   A vasárnap hátralevő része Norbert szavait igazolta.

  A kapuralövések után, Rudolf hazament, megebédelt, azután felment a szobájába.   Onnantól kezdve hogy a lábai a szobája küszöbét érintették, ismételten úgyanolyan rosszul érezte magát, mint azelőtt.   Fejében sokasodni kezdtek a gondolatok, melyek a tönkrement párkapcsolatának a jellegzetes pillanatairól szóltak.

                                       Csillaghullás

                                    2.

  Vasárnap ebéd előtt, felöltözött és a focilabdájával a hóna alatt a CVSE pályára indult.  Kihalt volt a sportpálya, csak a portás támaszkodott a bódéban, a tévét bámulva. 

    Immár a friss levegőn sokkal jobban érezte magát, Bár önfájdító gondolatai nem mintha nem kínozták volna továbbra is, de a gyenge őszi szellő valamelyest kitisztította a fejét.

                                       Csillaghullás

                                    1.

  A hosszú, forró nyár búcsú nélkül távozva, adta át a helyét a korán érkező ősznek.   A váratlan hideg szélfúvások, a ház falai közé zavarták a csodás napsütötte természetebe vágyókat.   A korábban történő sötétedés sokak kedvét szegte az egyéb tennivalóiktól s monotonizálta.  Megszűntek immár a hosszú órákon át tartó séták a szabadban, ám helyette átadván a helyet a meleg szobában való összebújós estéknek.

   Tudom, hogy nem látogatom gyakran az oldalt, nem írok kommenteket az írások alá, de most úgy érzem, van rá elég időm, erőm és akaratom hogy aktívabban részt vegyek a csoportban! Tehát, engedjétek meg, hogy megosszam veletek a Szerelem bajnoka regényem folytatásának az első részletét! Jó olvasást kívánok!

                                        Csillaghullás

    Rudolf a szobájában ült és keservesen sírt.

  A földön ült, hátával nekidőlve az ágynak, homlokát a térdeire borítva.