Csillaghullás

                                 24.

   A heves csókolózás következtében, Erik felvette a karjaiba Zsófit és a szobába indult vele.     Amint beértek, óvatosan az ágyra fektette és a pulcsijának az alját felhúzva, apró csókokkal halmozta el a lány meztelen hasát.    Zsófi semmiféle tiltakozásnak a jelét nem mutatta, még akkor sem, miután Erik, türelmesből hirtelen kapkodó mozdulatok közepette, lecibálta róla a farmernadrágját.     A lány, az ágyhoz feszült, mindkét markába gyűrve a fehér lepedőt, élvezvén a férfi csókjait, melyek a bokájától egészen a combjai tövéig hatoltak.     Erik ujjai lassan körbefonták a bugyiját. A     lehető leglassabb mozdulattal húzta lefelé, olykor Zsófi, paplant szorongató kezeire pillantva, nehogy végül meggondolja magát és a férfi kezeire üssön velük.

        Már amikor úgy tűnt, hogy a fehérnemű sikeresen lekerül a lányról, a lehető legváratlanabb pillanatban, megszólalt a csengő.     Zsófi kinyitotta a szemeit és mielőtt még visszahúzta volna magára a bugyiját, ijedt szemekkel pislogott Erikre.      A férfi egy pillanatig azt hitte, nem is a csengő szólalt meg, csupán a füle csengett olyan jellegzetesen.      Ám, mivel hogy barátnője is jelezte észrevételét, így nem tehetett mást, hanyagolnia kellett ezt a várva várt alkalmat és az ajtóhoz sétálnia. Még a fehérneműt sem húzta vissza Zsófira, hiszen reménykedett abban, hogy akárki is az, szempillantás alatt lerázza és folytathatja a hancúrozást. 

          Amikor az ajtóhoz ért, lassan kinyitotta, majd érezte, ahogy a másik oldalon, valaki erősen befelé tolja így majdnem az arcára vágódott a kemény fa. Ijedten hátraugrott és felkészült az önvédelemre, mire látta, hogy Dani és néhány haverja ácsorgott az ajtaja előtt, hangosan nevetgélve.      Már abban a pillanatban, megállapította róluk, hogy nem voltak józanok.    Érezni lehetett rajtuk a kellemetlen alkohol árasztotta szagot és haszontalan viselkedésük láttán, jócskán felönthettek a garatra.     Legalább mindannyiuknál volt egy üveg tömény, amit győzelmi zászlóként lobogtattak a fejük fölött.

 - Boldog születésnapot, te majom! - recsegte, éles hangján Dani, aki nem csak hogy a legmagasabb volt barátai között, de látszólag a legrészegebb is. Hosszú, arcba lógó szőke haja, ápolatlanul zsíros volt, szinte fénylett a lépcsőházban világító lámpa fényétől. Beszédjén és annak hangvitelén, jócskán lehetett hallani, hogy illuminált állapotának közeleg ahhoz a szakaszához, amikor hadar, értetlenül elharapja a szavai végét s még a hangját sem úgy szabályozza, ahogy azt kellene.

- Mit bámulsz, ha te nem jössz, akkor majd eljövünk mi! - tárta szét, vékony karjait Dani és közelebb lépkedve Erikhez, megölelte a nála sokkal erősebb testalkatú férfit. 

- Kedves tőletek, hogy beugrottatok - rángatta a fejét Erik, aki csak Dani kellemetlen lehelete elől próbált volna kitérni. - Most sajnos nem érek rá, mert nagyon elfáradtam!

 - Nem is dolgoztál! - nézett rá nagy fekete szemekkel Dani, aki mögött a másik három cimbora, szinte kisgyerekekhez méltóan, nagy boci szemekkel néztek Erikre. - Most akkor ezért jöttünk, hogy kidobj minket?

 - Öreg, legalább egy pohárra engedj be, hogy felköszöntsünk! - emelte a magasba az egyik fiú az üveget, akit még Erik sem ismert igazán, bizonyára Dani ismerőse lehetett.

 - Így van, igaza van Szilárdnak! - helyeselte Dani. - Csak egy sör, aztán itt se vagyunk!

Erik alaposan szemügyre vette a fiatalok kezében lévő italos üvegeket, s tekintettel volt arra, hogy ezek közül mindegyik méreg drága lehetett, így akármilyen rossz időpontban toppantak be, annyit mégis megérdemelnek, hogy egy italra beengedhesse őket.

 - Rendben, nem bánom - állt félre az ajtó nyílásából Erik. - Gyertek!

A négy ifjú hangos zsinatba kezdve, beözönlött a lakásba. Erik hiába csitította őket, az előszobától, egészen a konyháig igyekezett a tudomásukra adni, hogy itt az emeletes házban, nem szabad hangoskodni, azonban figyelmeztetése, süket fülekre talált. 

Zsófi a szobája ajtajának a sarkában támaszkodott, karba tett kézzel és iszonyatos bosszús arccal. 

 - Ne haragudj, nem tudtam lerázni őket - lépett oda hozzá Erik, miután a konyhájába vezette a négy főből álló marhacsordát. - Nagyon akadékoskodtak, még a végén felzengték volna az egész lakosságot!

 - Tudod, hogy gyűlölöm Danit! - morogta Zsófi, mire Erik türelmesen bólintott neki.

 - Esküszöm, megiszunk egy pezsgőt, utána elküldöm őket! Rendben?

Mielőtt Zsófi válaszolhatott volna, Erik mögött váratlanul Szilárd bukkant fel, aki a két ujját az ajka előtt lóbálba, dohányzó helységért érdeklődött. 

 - Figyelj már, hol lehet itt "blázolni"? - majd ekkor tekintete átsiklott Zsófira és zavartalanul csodálni kezdte a lány melleit. - Az igen, koma! Bele való csajod van!

 - Gyere, kint van az erkélyen a dohányzó! - mutatott a szoba felé Erik. 

 - Gyerekek! - üvöltött ekkor a konyha felé Szilárd. - Utánam! Gyertek cigizni!

 - Ne kiabálj már, te idétlen! - rivallt rá Erik, majd erősen megragadta a fiú karját és elindult vele a szoba felé. 

Zsófi félreállt az ajtóból és amennyire csak tudta, karjaival eltakarta a mellét, hogy a mellette elsurranó, iszonyatosan büdös szagot árasztó fiúk ne legeltethessék a szemüket benne. Megvárta, míg mindenki kiment cigizni, aztán a konyhába indult. 

Amikor belépett, ijedten ugrott meg Dani látványától. A szőke fiú az egyik konyhaszéken ült, félig az asztalnak támaszkodva s kezében egy felbontott dobozos sört szorongatott. Ki nem állhatta ezt a fiút, a legjobb az lett volna, ha nem is jelenik meg.

 - Hello - köszönt neki halkan Zsófi, majd elfordult tőle és a mosogatóhoz lépett. 

 - Szióka - köszönt neki Dani, hosszan elnyújtva szavát. - Te vagy az a Zsófi, ugye?

   A lány nem válaszolt.

  Azon volt, hogy a lehető leggyorsabban elmosogathassa az edényeket és Erikhez csatlakozzon.      Háttal állt a fiúnak, aki bizonyára most kedvére csorgathatta a nyálát és kiguvadt szemekkel leste a fenekét, ám nem érdekelte különösképpen.     Nem is félt tőle, még mosogatás közben sem kapkodott úgy a kezeivel, mintha annyira ijesztő körülményben részesülne. 

 - Nem akarsz velem beszélni, látom - szólalt meg a fiú, hosszas csend után. Az asztal szélére helyezte a sörös dobozt és egy hangosat büfögött. Ennek hallatán Zsófi félhangon kinyilvánította véleményét. 

 - Szép vagy, mondhatom!

 - Mi? - förmedt rá Dani, hirtelen hangjával megijesztve Zsófit. - Mondtál valamit?

Zsófi hátrafordult, mélyen belenézve a nála alig egy évvel idősebb fiú szemébe és határozottan megerősítette véleményét.

 - Igen, mondtam! Talán baj?

A fiú egy pillanat alatt felháborodott.

  Felpattant a székéről és tüntetőlegesen széttárta hosszú karjait, mintha el akarna repülni onnan, ahol éppen állt.

 - Neked, mi a picsa bajod van velem, anyukám? Utálsz engem, vagy mi? Vagy fáj neked, hogy mi legalább gondolunk a barátunkra?

Zsófit rendkívül váratlanul érte a támadás, s éppen emiatt tartott tőle, hogy ha visszaszólna a fellázadt fiúnak, akkor ennél jóval nagyobb botrány alakulna ki. Így hát elfordult tőle és folytatta az edények mosogatását. Immár, remegő kézzel, pontosan olyan mozdulatokkal, mint amilyenekkel nem szeretett volna mosogatni.

 - Vegyél vissza, mert velem nem fogsz úgy beszélni, ahogy a csicska barátnőiddel - korholta továbbra is a lányt Dani, majd a végén visszaült a székére és a kezébe vette a sört. - Inkább feküdnél le a barátoddal!

 - Te ne foglalkozzál azzal - szorította össze a fogait Zsófi, s érezte ahogy a keze egyre erősebben rátapad az üvegpohárra. Legszívesebben a srác fejébe állította volna, azután pedig szépen végignézné, ahogy elvérzik tőle. 

- Mivel ne foglalkozzak? - szólalt meg újból, ugyanazon a recsegő hangján Dani, miután hosszan belekortyolt a sörbe. - Te nekem ne magyarázzál! Tudod, hogy mennyire szenved miattad a barátom? Nekem panaszkodik naphosszakat, mert nem fekszel le vele! Ám, aludni jó az ágyába, mi? Na, tudod hogy én mit csinálnék egy ilyen lánnyal?

Zsófi kellőképpen felbőszült, így elzárta a csapon keresztül ömlő vizet, s továbbra is a kezébe fogva az üvegpoharat, szembefordult a széken éppen szétfolyni látszó fiúval.

 - Na, mit csinálnál?

Dani felnevetett és jobban széttárta a lábait, ezzel kinyilvánítva, hogy mennyire élvezi hogy vitatkozhat a lánnyal.

 - Úgy megdugnám, hogy szétszakadna...

Zsófi nem várta meg, míg a fiú befejezi a mondandóját.

 Az üvegpohárban lévő mosogatóvizet, egészében a fiú arcára locsolta.   Dani ijedten az arcához kapott, majd hangosan köhögve, lecsúszott a székről és térdre ereszkedett.    Közben mindenféle gorombaságokat dunnyogott, szinte már olyannyira recsegő hangon, mintha egy kettétörni készülő fa beszélne Zsófihoz. Majd végül, bosszúsan felemelte a fejét és ázott, szőke hajtincsei mögül, vérben forgó fekete szemekkel meredt Zsófira. 

 - A jó kurva anyádat! - dörmögte, mire felpattant és a lánynak készült ugrani. Erik azonban a lehető legalkalmasabb pillanatban ért be a konyhába.    Mielőtt még barátja ökle eltalálhatta volna Zsófit, nekirugaszkodott és a földbe döngölte Danit.    Ehhez nem kellett sok erőt kifejtenie, csupán megfogta a fiú grabancát és szép lassan hasra fektette.    Ekkorra már Dani előtt kitisztulni látszódtak a dolgok, így sokkal higgadtabb viselkedést produkált, míg végül elnézésért esedezett.    Erik talpra állította és lekevert neki két jókora pofont.   Mindezt, a barátai szabadon végignézhették a konyha ajtajának a nyílásából s végül közösen megegyezve, arra jutottak, hogy most azonnal elmennek, mielőtt ők kapnák a következő pofonokat.